Közérdekű
2021. 12. 01. - Zita Hrabovszky-Veres

Tetoválások: honnan ered az előítélet?

Manapság már egyre több mindenkin lehet látni tetoválásokat és egyre inkább kezd megszokottá válni, hogy a pólók ujjai takarásából időnként kikandikál egy-egy bőrön virító minta. Ám ezt, főleg az idősebb korosztály számára, sokszor nehéz elfogadni és eltekinteni tőle, valamint megérteni azt, hogy ez is az önkifejezés egyik eszköze. Ezért is szeretnék most egy kicsit ezeknek az előítéleteknek a mélyére ásni és kideríteni, honnan is erednek valójában.

Azonban mielőtt erre sor kerülne, beszéljünk a tetoválások történetéről. A tetoválás szó eredete a „tatau polinéziai szóra nyúlik vissza, aminek jelentése: nyomot hagyni valamin. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a kiejtést szemléltetni. Végül különböző változatok után, az angolosított kiejtés tükrözéséhez a tattoo szóban állapodtak meg. A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, akinek a bőrét párhuzamos, valamint keresztre emlékeztető minták díszítették.

Ötzi | National Geographic

A tetoválások -az esztétikai szempontokon kívül- társadalmi jelentőséggel is bírtak. Például Polinéziában a minta és annak nagysága a társadalmi rangtól és az életkortól egyaránt függött. Ezek a bőrrajzok mind a hagyományos eljárással készültek: egy hegyes eszközzel, rendszerint tűvel vagy tövissel ütik be a bőrbe a kívánt mintát, és ezt utána eltávolíthatatlan festékanyaggal dörzsölik be. Ezzel szemben Afrikában, a sötét bőrszín miatt, az úgynevezett hegtetoválás terjedt el inkább: a felületet valamilyen éles tárggyal megkarcolták, majd a létrejövő sebekbe hamut vagy agyagot dörzsöltek, néha maró folyadékkal kezelték és ezt az eljárást addig ismételték, míg kiemelkedő hegek nem keletkeztek. Náluk ezek a minták a törzsi hovatartozást mutatták. Ám annak ellenére, hogy régen a tetoválás a különböző kultúrák és népcsoportok velejárója volt és büszkén viselték őket, a modern világban a megszólások és az előítéletek elől nincs menekvés. Valószínűleg mindenkit legalább egyszer utolértek már a „Belegondoltál, hogy fog ez kinézni idős korodban?”, „Hogyan fogsz így normális állást találni?” és a klasszikus „De ez egész életedben rajtad lesz, meg fogod unni” megjegyzések. De vajon honnan jön ez az általános ellenszenv? Miért ennyire polgárpukkasztó az, hogy kicsit kidíszíted a bőrödet? Hiszen ez csak az önkifejezés egyik eszköze.

A XIX-XX. századfordulón a tetoválások gyakorisága csökkent. Ez idő tájt ugyanis illegális volt és éppen emiatt a megítélése is meglehetősen negatív lett. A művészek titkos szervezeteket hoztak létre a nagyvárosok elhanyagoltabb negyedeiben, ahol iskola híján, szájról-szájra adták tovább a tudásukat. A nagyon tetovált emberek, mint „szörnyetegek”, cirkuszokkal jártak vidékre. A bőrbe varrott minták iránti vonzalom az 1961-ben feltűnő hepatitisnek és a sajtók által terjesztett rémhíreknek köszönhetően még inkább csökkent. Ezen felül gyakori volt az is, hogy az embereket a börtönben töltött idejük ihlette meg. Ezt egy 2007-es kutatás is alátámasztotta, ahol a 642 megvizsgált személy közül 449-nek volt tetoválása és ebből 182 még a börtönben csináltatta meg. Ez sem éppen a legjobb fényt vetette a tetoválásokra.

Napjainkban azonban már a tetoválás nem illegális és mindenki számára egyaránt elérhető, így ezt kihasználva már sokakon láthatóak kisebb-nagyobb minták. Az idősebb korosztály azonban a tetoválásokat még mindig automatikusan azzal köti össze, hogy a minták viselője biztosan rossz környezetből való, börtönben ült és szegény is. Nem csoda tehát, hogy azt feltételezik, az ember megbízhatatlan lesz csak azért, mert neki tetsző rajzok vannak a bőrén. Emellett, mivel főként a fiatalok körében terjedt el a tetováltatás, gyakran találkozhatunk azzal a fajta lenézéssel, ami kifejezetten az életkorra vonatkozik. A „Még fiatal vagy, később úgyis megbánod” alapon az idősebbek előszeretettel ítélkeznek, hogy pillanatnyi fellángolások miatt és teljesen meggondolatlanul varrat magára mindenki bármit is. Nem tagadom, ez biztosan előfordul, de azért az esetek többségében egy alaposan átgondolt döntésről van szó.

És végül, mint ahogy nagyjából minden másnál, a tetoválások elleni előítéleteknél is fennáll a kettős mérce. Míg mostanában már a tetovált férfiakra, mint vonzó és extrovertált személyekre tekint a társadalom, addig ezzel szemben a nőkhöz még mindig inkább negatív gondolatokat fűznek. Többek között a lázadás általános sztereotípiája jelenik meg, hogy biztosan nagymértékű alkoholt fogyasztanak, hűtlenek és szabályszegők a tetovált nők. Ezt az általánosítást pedig rendszerint felhasználják a filmekben is, ezzel ráerősítve az előítéletekre.

Összességében, mindig lesznek előítéletek és mindig lesznek olyanok is, akik megmondják, mit csinálj és mit ne csinálj. De 2021 van és a tetkók elképesztően jól néznek ki. Úgyhogy ha épp gondolkodsz egyen, csak tartasz mások véleményétől: menj és csináltasd meg!

További cikkek
Top