
Tetoválás vs. Karrier
Manapság a tetoválások soha nem látott népszerűségnek örvendenek. A 18-25 évesek körében, a felmérések eredményei szerint, átlagosan tízből hét fiatal szeretne tetoválást. Amerikában a 30 évesek körében tízből négy ember bőrén található valamilyen „festmény”. A tetováltak tisztában vannak vele, hogy a tinta egyfajta függőséget okoz, így aki egyszer magára varratott valamit, nagy valószínűséggel nem tud megálljt parancsolni. Ámde, a céltudatos fiataloknak, a felsőoktatásban eltöltött, zárthelyikkel és vizsgákkal tarkított évei után, van egy álma, mégpedig, hogy megkapják azt a munkát, amire mindig is vágytak. Cikkünkben utánajártunk, hogy hogyan egyeztethető össze a bőrünkön viselt műalkotás és a karrier a mai világban.
A tetoválások történelme az első ismert kultúrákkal egyidős, így a több mint 8000 éves múmia leletek néhányán is találhatóak kezdetleges bőr alatti mintákra utaló nyomok. Emellett, több tízezer éves, tetoválásra alkalmas eszközöket és tetoválásra hajazó motívumokkal díszített szobrokat is találtak a feltárások során. Sok bennszülött kultúrában a tetoválás az erő és a férfivé válás jele volt. Európában is felbukkantak itt-ott tetoválások, mint például a római katonákon a harci jelzések, vagy a keresztes hadjáratok harcosaira varrt keresztek, melyek a hősi halált halt lovag keresztény szertartás szerinti temetését voltak hivatottak előidézni. A tetoválás, mint divat, az újvilág felfedezésével egy időben érkezett kontinensünkre. A gyarmatosítás során felfedezett kultúrák hatásait magukkal (ez esetben magukon) hoztak a matrózok Európába. Eleinte negatív megítélésük volt, főleg az előkelőbb körökben, ám titokban sok emberen ott lapultak a ruha alatt, és nemcsak a felfedező hajók legénységén, hanem még bizony a brit Viktória királynőn is.
A tetovált emberek elítélése több ágról fakad. Az egyik történelmi esemény, ami sötétre színezi a tetoválások múltját, a második világháború, mivel a harc alatt elhurcolt zsidókat számtetoválásokkal azonosították. Pár száz évvel korábban, pedig a rabszolgákat jelölték meg maradandó tintával, ezáltal lehetetlenné téve felszabadulásukat és szökésüket. Talán a legmélyebben rögzült negatívum, a Japán jakuza csoport, mivel a bűnöző szervezet tetoválásokkal jelöli meg a gyilkos csoporthoz tartozó tagokat. A sztereotípiák nyomai, sajnos a mai napig érződnek és befolyásolhatják a munkáltatókat is.
Bár a liberális 21. században elvileg mindenki egyenlő, ha egy tetovált ember egy „tiszta” emberrel szemben indul egy állásért ugyan olyan képesítéssel akkor sajnos nagyon kevés esélye van. A probléma ellen sokan küzdenek, akár peres úton is de kevés sikerrel, hiszen arra nincs törvény, hogy külső alapján nem lehet diszkriminálni az embereket, tehát a munkaadóknak, úgymond szabad keze van. Ha egy vállalatnál zéró tolerancia vonatkozik a “bőrdíszekre”, kézenfekvő megoldás lehet egy kifejezetten tetoválások takarására kifejlesztett alapozó használata, mellyel a kisebb motívumok letakarhatóak. A ruhával fedhető, rejtett helyen lévő és kevésbé feltűnő mintákat, akár be sem kell vallanunk, mivelhogy senki sem látja. Ebből a szempontból kedvező, hogy a legtöbb business szférában lévő munkahelyen öltöny, valamint kosztüm a „dresscode”, így azért meglehetősen sok bőrfelület jut az önmegvalósításnak. Szerencsére, napjainkra egyre több cég képvisel szabadabb felfogást és elfogadóbb a témában. A reklám, illetve különböző kreatív vonalon mozgó cégeknél általában már átsiklanak a tetoválások felett, mivel ez is egyfajta kreatív önkifejezés. Vannak olyan munkalehetőségek is, ahol nincs személyes ügyfélkapcsolat, vagy éppen “home office” révén is megoldható a munka, így senkiben nem kelthet bizalmatlanságot egy koponya a kézfejen vagy egy könny tetkó a szem alatt.
Ezek felett, a legtöbb szakmában és kétkezi munkában sem jelent akadályt a tetkó viselése, pláne, ha valakinek saját vállalkozása van, így tulajdonképpen a saját maga ura. Vannak olyan melóhelyek is, ahol a tetoválás kifejezetten illik a munkához, ilyenek a borbélyok, vagy éppen a bárpult mögött álló, Full Rojál menüt öntő hősök.
Az állásinterjún ellőhető „szerepek” a munka érdekében: az őszinte, amikor egyből kérdés nélkül bevalljuk hogy tetováltak vagyunk esetleg meg is mutatjuk, így a munkáltató láthatja a jóindulatot és hogy (remélhetőleg) a tetoválás nem kifogásolható, vagy az előbb említett füllentés így ha nem mondjuk el a rejtett mintát vagy esetleg letagadjuk akkor végig rejtegetnünk kell, amire máskor igenis büszkék vagyunk. Van olyan lehetőség is, hogy a cég felajánlja a munkát amennyiben előtte eltávolíttatja a dolgozó a tetoválást. A legelterjedtebb és leghatékonyabb eltávolítási módszer a lézeres eltüntetés amely rendkívül fájdalmas de kifizetni még ennél is jobban fáj ugyanis egy 3×3 centis tetoválás eltüntetése körül belül 10 ezer forint.
Szerencsére a világ egyre elfogadóbb és remélhetően szépen lassan el fog tekinteni a látható tetoválások felett is. Addig is minden tetováltnak kitartást kívánunk a negatív sztereotípiák eloszlatásában és kívánjuk, hogy találja a saját álommelóját!
Balaton vagy külföld?
Szerencsére idén is elég hamar beköszöntött a strandidő, a hőmérő gyorsan elérte a 30 fokot, ami sokak számára egyértelműen meghozta a kedvet a vízpart mellett való lazításra. Családdal vagy barátokkal mindig jó ötlet egy balatoni nyaralás, de aki igazán kék…
Nyomás alatt nő a pálma – vagy mégsem?
Mindannyian tapasztaltuk már, milyen egy fontos pillanatban teljesen leblokkolni. Sportolók, szónokok, versenyzők, de még dolgozatot író diákok is ismerik a lámpaláz érzését, ami sokszor hosszú napok, hetek, de akár évek munkáját is percek alatt tönkreteheti. Legtöbben az izgulásra, idegességre fogunk…
Kolodko minijei
Az ukrán származású szobrász, Kolodko Mihály (Mykhailo Kolodko) művészetével lépten nyomon találkozhatunk akár egy rövid fővárosi séta alkalmával is, hiszen Budapest szerte 28 miniatűr alkotását helyezte már el a legkülönbözőbb helyszíneken, amikhez nemrégiben érkezett öt újabb szobra, amik Budán lelték…