2016. 05. 08. - Abel

Technológiai szingularitás

Ember által készített intelligens robotok gyártanak ultra-intelligens robotokat, akik még ennél is intelligensebbek és gyorsabbak létrehozására lesznek képesek, és ez exponenciálisan növekszik a végtelenségbe, vagy egy most még nem ismert határ felé. Ezt hívjuk ma tudományosan technológiai szingularitásnak. A probléma, hogy a robot által gyártott robothoz az ember már nem igen tudna hozzászólni, hiszen ezek már meghaladnák az emberi intelligenciát. Ilyet, vagy ehhez hasonlót láthattunk már a mozivásznakon is az Én a robotban, vagy akár a Terminátor összesben. De mennyire valóságos ez az elképzelés? Vajon valaha elérhet a tudomány ilyen szintekre? Ha igen, az eredményezhet olyan végkifejletet, ahol az MI (mesterséges intelligencia) igába hajtja az egész emberiséget, mint ahogyan a Mátrixban láthattuk?

Nem véletlen, hogy a bevezetőben említett filmek sci-fi besorolást kaptak, hiszen ezek a technológiai ugrások még közel sem realizálódtak. Habár napjainkban is láthatunk különféle robotokat, elképesztően sokrétű felhasználással, tudással, ami egy 19. században született ember számára legalább annyira elképzelhetetlennek tűnt, mint most nekünk a térugrás, vagy a stat2 abszolválása. Aztán mégis lettek robotok, és azt beszélik, hogy van olyan, akinek már sikerült ezt a tárgyat is letudnia. Így hát bátor dolog lenne kijelenteni, hogy ezek a technológiai áttörések nem fognak bekövetkezni. Vagy mégsem?

A videón a kor előrehaladtával láthatjuk, hogy hogyan fejlődött a számítási teljesítmény öt paradigmán keresztül.

Ahogyan azt az ábra is mutatja, ez egy igen szép exponenciális növekedés, ami nagyon sok kérdést és gondolatot felvet. Ahhoz, hogy létrejöjjön az MI csak meg kell várni, hogy ezek a technológiák olyan szintre érjenek fel, amivel ez már elérhető lesz? Vagy alapjában hibás az az elképzelés, hogy egy gépezet attól fog majd mesterséges intelligenciához jutni, hogy már akár 10²⁵ számítást tud elvégezni 1 másodperc alatt? Az embernél is tökéletesen lehet szemléltetni ezt a két felvetést.

Gondoljunk, bele mitől emelkedik ki az ember az állatvilágból kimagaslóan, és összetéveszthetetlenül? Igaz a delfinek és a csimpánzok is magasan intelligensebbek, mint az átlag élőlények a földön, de nem képesek olyan magas önreflexióra, érzelmekre, gondolatokra, mint az ember. Az egyik tábor úgy véli, és ezzel az MI létrejöttének lehetőségét igazolja, hogy pusztán az agyunk összetettségének, és sok-sok milliárd neuron kapcsolatának köszönhetően válhatott az ember olyanná ami, és kaphatta meg azt a fokú tudásra, környezetének folyamatos megváltoztatására való kényszert, amitől most mi olvassuk ezeket a sorokat egy székben ülve, otthonunkban a számítógépen, nem pedig a csimpánz.

A másik gondolat, hogy nem elég pusztán az agyunkban jelenlévő  végtelen mennyiségű neuron kapcsolat és komplexitás ahhoz, hogy azok legyünk, akik. Véleményem szerint nem lehet csak materiális alapokra helyezni és számszerűsíteni azt, hogy mitől különbözik az ember ilyen mértékben a többi állattól, és emelkedik ki azok elővilágából. Kell lennie valami plusz dolognak, amitől ez a mennyiség minőséggé tud átcsapni. Itt most lehet gondolni bármiféle istenségre a szó minden jelentésében, lélekre, vagy amire csak asszociálni szeretnénk.

A lényeg, hogy szerintem ezért nem tud majd az ember soha olyan intelligenciát létrehozni, ami képes lesz hasonlóan emberi érzelmekre, gondolatokra, meglátásokra, és ami majd önmagát reprodukálva jobb robotokat tud létrehozni. A számítások és a műveletek gyorsaságának növelésén és bonyolultságán kívül azt az extrát nem hiszem, hogy képesek leszünk beletenni egy mechanikus gépezetbe.

Érdekesnek tűnhet, hogy mindezek ellenére nemrég sikerült teljesítenie egy számítógépes programnak a turing-tesztet, ahol egy ismeretlennel chatelve kell eldönteni, hogy egy bonyolult algoritmussal, vagy hús vér emberrel beszélgetünk. Ha e teszten a résztvevők 30%-gondolja úgy, hogy emberrel beszélgetett, akkor tekinthető sikeresnek. Persze az emberi kommunikáció tökéletes szimulálása még nem feltételezi a mesterséges intelligencia jelenlétét, de mindenféleképpen óriási áttörésről beszélhetünk. Erről bővebben itt.

Mindent összevetve, hogy kell-e tartanunk az MI-tól és az ezáltal esetlegesen létrejött technológiai szingularitástól, releváns választ a világon most még senki sem tud adni. Itt csak az a kérdés, hogy fenntartjuk-e egyáltalán a lehetőségét, hiszünk-e benne, hogy az ember képes lesz „istent” játszva megalkotni egy ilyen gépet.