Tag Archives: zene

A Linkin Park és a 20. év

2017. július 20 egy fekete napként lett beírva a történelembe… Éppen a Veszprémi Utcazene fesztiválon üldögéltem a színházkertben az estére alapozva, mikor hírtelen egy jóbarátom fordult oda hozzám. Mondott valamit, amit hirtelen nem értettem, hisz csak fél füllel figyeltem. Meg amúgy azt hittem valamivel keveri, mivel valahogy így mondta: „ Hallod most hozta le az index, hogy meghalt az a Chester.”

Lefagytam, azt hittem tényleg csak valamivel keveri, vagy csak valami kamu cikk, mint amivel MGK-nek is hozták le a halálát, holott erről mindenki tudott, csak éppen ő nem. Azonnal utána néztem, fixen csak tévedés lehet.

Majd az igazi fagyás ott következett be, mikor csak beírtam, hogy Chester Bennington… Majd azonnal kidobta az összes létező hírportál pár perces cikkjeit.

Ráadásul mikor kiderült, hogy ahogy tette Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave), úgy jóbarátja, Chester is, ez igazán letaglózó volt.

Főleg azután nem egészen 3 héttel, hogy még előttem állt DRK sapkában, és vele üvölthettem végig a gyerekkoromat megtestesítő zenéket a 2017-es VOLT fesztiválon.

Egy szónak is száz a vége, ahogy millió sorstársamnak, nekem is a Linkin Park volt a fiatalságom egyik legüdébb színfoltja. Mikor pedig ez megtörtént, egyszerűen egy akkora űr keletkezett a zenében, amit azóta sem tudott zenekar/előadó kitölteni.

2020 pedig egy nehezen megfogalmazható metafora, viszont bármi is legyen ami rímel rá, az biztos, hogy nem lenne egy pozitív hangvételű szó.

De talán öröm az ürömben, főleg nekünk LP fanoknak, hogy holnap (10.09) jön ki a 20. évfordulóra beharangozott Hybrid Theory 20th Anniversary Edition, ami rengeteg demót, és el nem készült anyagot fog remélhetőleg tartalmazni, és talán kaphatunk egy kis bemutatót, hogy mi lehetett volna még, ha Chester a mai napig köztünk lenne.

Azonban ha már szóba került a Hybrid Theory, mely 2000-ben egy óriási robbanással hozta be a Linkin Parkot a köztudatba, és a mainstream médiába, vegyük végig időrendben, honnan is jutottak el ide, 20 év alatt.

2000 –  Hybrid Theory

Nehéz lenne bármi újat mondani erről az albumról. Korszakalkotó, újító, progresszív, és megismételhetetlen. A Limp Bizkit, és a Korn már rég Nu-Metal zászlóshajók voltak, viszont jött a Linkin Park, és letarolt mindent a modernebb, elektronikusabb, és sokkal komplexebb rap-metal hangzásával.

2003 – Meteora

Itt már tudták, mire számítsanak, mi is az, amit a Linkin Parkért megőrülő közönség elvár, és itt sem volt kérdés. Bármilyen magasan volt a léc, sikerült ezt az albumot is olyan magasságba emelni. Ebből sem született soha hasonló, mégis kissé más volt.

2007 – Minutes to Midnight

Ebben az évben komoly felhozatal volt egyébként is a metal műfajok között. Az LP viszont ismét csavart egyet a dolgon, és egy újabb, sokkal inkább Alternative Rock hangzásra léptek, persze megmaradva a Nu-Metal gyökereknél. Ez is kihagyhatatlan.

2010 – A Thousand Suns

A talán legvitatottabb album. Óriási várakozás, és hatalmas marketing előzte meg. Felemás érzelmek pedig követték. Más volt, mint várták az emberek. Itt már az elektronika dominált, és minden eddigi fő ismertetőjegy a háttérbe szorult.

2012 – Living Things

Itt már leginkább a pop volt, ami nagyon dominált, nagyon komoly elektronikus, újító hangzással. Kísérletek pedig dobokkal, torz hangokkal, de ízig vérig LP.

2014 – The Hunting Party

Egy újabb óriási meglepetés. Vissza metalhoz. De már punk hatásokkal, és power metal elemekkel, óriási featekkel. Zseniális album as always.

2017 – One More Light

A legfájóbb pont. Sajnos az egész album egy, ahogy az angol mondaná: „suicide note”. Persze ez egy enyhe túlzás. Ettől elvonatkoztatva egy gyönyörű szép vokálokkal, a tőlük megszokott újító profizmussal, és az eddigi talán legszebb szövegekkel teletűzdelt album lett.

Nem tudnék kedvencet választani, de egy dologban mindenki, akinek valaha is játszott bármi szerepet az életében ez a zenekar, egyet érthet. Amióta nincsenek, a zeneipar az egyik legnagyobb ikonját elvesztve, nem találja igazán a helyét.

TRAP METAL

2020 most az év. Még szinte el sem kezdődött, de már kaptunk annyi szenvedést a nyakunkba, hogy lassan azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal… Vagy lassan sajnos már inkább maszkkal. Persze, most ez az időszak az előadókat legalább arra ösztönzi, hogyha fellépés úgysincs, így marad a stúdió, és a brand new zenék gyártása. Kis öröm az ürömben, ez tagadhatatlan.

Habár a Trap-Metal / Scream Rap / Trapcore, ejtsd ahogy akarod, nem 2020-ban indult útjára, mostanában kezd igazán kicsúcsosodni, és igazán érdekessé válni. Szokatlan, dühös, dobhártya szaggató, ugrásra ösztönző, agresszív egy zenei egyveleg ez. Bár ilyen tökéletes fúzió, mint Punk, Metal, Rap, Trap és Dubstep… Hogyne lenne garantált siker.

Már anno Tentacion is nyomta ilyesmi alapokra, 16-17-ben, de neki nem ez volt a fő profilja, bár tagadhatatlan, hogy eszméletlen nagyot ütött ez az akkoriban még teljesen idegen műfaj.

Azután pedig megjött az igazi átütő erő, aki valószínűleg a műfaj koronázatlan királya:

scarlxrd

A srác aki előszőr nu metal zenekarban is énekelt, érthető a kötődés. Brutális screamekkel kisérve a szanaszéjjel torzított 808-as dobok búgását, trash metal guitar breakdownokkal kötötte össze az egyveleget, melyeket olyan brutális koncertekkel bizonyít, hogy leszakad a fejed. Kajak.

Gizmo

A Rhode Islandről kiszabadult „alt rapper”. Magát Nightmare Rapperként aposztrofálja, és az instrumentálok, vokálok egyvelege tökéletesen reflektálnak is erre, hiszen tényleg minden zenéje, és szövege olyan akár egy rémálom. Persze számunkra ezek a legszebb rémálmok.

REDZED

Számomra abszolút Nr. One. De nem csak a Trap Metal szcénát tekintve, hanem bárhonnan csemegézve, számomra nála egyedibb hangzást talán még senki nem produkált az elmúlt években. Jellegzetes hangja van, és még jellegzetesebb zeneisége. Sokszor már inkább a Harcore zenébe nyúlik át, és az öltözködési stílusában is inkább egy Thrash Metal zenészre hasonlít, mégis brutális szövegeket tol, és rappel. Ráadásul még csak nem is brit, vagy amerikai, hanem cseh. Muszáj lesz végig tombolni egy koncertjét, addig nem lehet meghalni. Elvégre nem is lakik messze.

Ghostemane

Okkultizmus, depresszió, nihilizmus, halál. A black – death – thrash metálon felnőtt srác, aki ötvözte ezeket a hip-hop elemekkel, és a trappel. Szintén olyan egyveleget hozott létre, melyet még senki. Ilyet talán nem is fognak. Elsöprő erejű, és lendületű koncertek, Death Metalból eredő logo, merch, és stílus. Autentikus, az 100… Bár amiket művel, ő tuti nem 100. Ezért szeretjük.

lil HOLT

Végül pedig egy magyar gyöngyszem. Habár főként nem ilyen zenében utazik, nem szabad elmenni amellett, hogy van itthon is valaki, aki ügyesen műveli ezt a  műfajt. Pedig magyar nyelven nem olyan egyszerű, hisz ahogy a többi zene stílusban, itt is kilométeres különbség van a nyelvek átütő ereje között.

Top