Tag Archives: 2020

2020 Legjobb Albumai

Te jó ég. 2020… Micsoda szitokszó lett ez. Rosszabb már a jelentése, mint a Blahának. Pedig kétlem, hogy amikor a teret elnevezték egy színész & énekesnőről, tudták, hogy ilyen versenytársa akadt Kőbányának. Aztán még van hátra 2 nap az évből, most meg szegény horvátok kaptak a nyakukba (/inkább a talpuk alá) egy méretes földrengést.

Az előző cikkemben is megpróbáltam egy pozitív oldalát nézni 2020-nak, bár lediplomázni talán könnyebb, mint ezeket a facteket megtalálni. Na de mivel karantén, fesztivál-stop, maszkosdi, esti takarodó, és személyes online tér erősödés lengte körül az évet, volt idő otthon csücsülni.

Ez pedig talán annyi pozitívummal bírhatott számunkra, hogy az előadók a négy fal között, vagy max. a nem messzi stúdióban bele tudták magukat vetni az alkotásba, ha már attól nem kellett rettegnünk, hogy Oli Sykes előttem hörögné a Tell Slater not to wash his dicket. RIP VOLT, RIP Strand, meg úgy RIP nem egy zenekar.

Összegezvén, talán lehet javítani 2020 morálján és talán kicsit kevésbé utálkozva lépni a jövő évbe, ha legalább arra gondolunk, hogy zeneileg termékeny volt az év.

Bring Me The Horizon – POST HUMAN: SURVIVAL HORROR

Ha már úgyis fel volt emlegetve Oli és a VOLT, számomra az egyik legnagyobb fájdalma az évnek, hogy nem láthattam a BMTH-t idén. A siránkozást odébb rakva és az albumra rátérve viszont egy rossz szavunk nem lehet. A szokásos BMTH-s szokatlanság. Csak hallgatod, és minden egyes ütemnél leesik az állad… Ez nem emberi.

Ghostemane – ANTI-ICON

Az „öreg” Ghoste kitért az eddigi balanceból, és a rap felé húzó industrial hip-hop hangzást felváltotta egy sokkal inkább industrial punk-metal ötvözet. Zseniális, ahogy minden album, amit eddig letett az asztalra.

Krúbi – Ösztönlény

A lista egyetlen hazai gyöngyszeme. Olyan rövid ideje van a pályán, hogy még szinte fel sem ért rá. Olyannyira nem, hogy azért a 2019-es koncerteken néhol Krúbi hangja már nem adta ki. Vagy csak én voltam széthullva. Bár a többiek is megmondták, hogy a fesztszezon vége felé elfogyott a hangja. Ahogy Siklósi Örsnek (AWS), Krúbinak is kitartást, jobbulást kívánunk, hisz nem véletlen mondtak le koncerteket még a COVID előtt kicsivel. Az album pedig a Nehézlábérzéshez képest egy teljesen más világ. De still zseniális.

Oliver Tree – Ugly is Beautiful

Ha valami olyan zenei stílust kellene mondanom, amely sosem fogy ki az ötletekből és mindig is a legörökzöldebb marad, az az Indie rock lenne. Egy olyan piacon pedig, ahol a Cage the Elephant, a Circa Waves és a Foals a király, ekkorát robbanni egy óriási teljesítmény. Nem véletlen, itt a helye.

The Weeknd – After Hours

Igazán mainstream vízekre érve pedig nem maradhat ki az After Hours. Nekem a Beauty Behind the Madness mellett Weeknd ugyanolyan rangú legjobb albuma. Habár nem tudok dönteni melyik a jobb, örökérvényű zsenialítás mindkettő.

+1 Redzed – Drugs = Magic

Nekem az egyik abszolút kedvencem. Nincs belőle mégegy. NeoHardcore, Trap metal, Rap rock… Nem meghatározható, hol Boom bap rap, hol pedig üvöltözős Beatdown metal. Imádat. Ha lesz egy előadó, akinek adsz esélyt még idén, Ő legyen az. Cseh csodagyerek, fogalmam sincs melyik világból érkezett, de nem vagyunk méltóak ekkora fokú zsenialitásra.

Bright Side?

Kíváncsi lennék, ha 2019 mondjuk… Októberében azt mondta volna nekem valaki, hogy ez a kínszenvedés lesz 2020. Fixen kiröhögtem volna, majd rágyújtottam volna az éppen friss Bring Me The Horizon albumra, mondván, hogy júniusban erre úgy is szétszedjük a VOLT-ot.

„Surprise”, nem így lett… Bár azt hiszem ez sok magyarázatra nem szorul. És hogy mit lehetett ebből profitálni? Nem sokat: gazdasági ágak szerveződtek át, míg más ágak kis híján megszűntek.

De nem is húznám tovább ezekkel a negatív hullámokkal az időt, csak gondoltam teremtek egy olyan dark atmoszférát, mint ez az év amúgy is. De talán az ezek után következő pár gondolat ad majd kis vidámságot.

Nos az online oktatás beköszöntével egy eddig legtöbbünk számára ismeretlen, és furcsa oktatási rendszer indult el. De nem feltétlenül lett ebből egy nagy hátraarc. Oké, nem volt felkészültség erre, és kicsit amatőren is mentünk bele. De mégis csak adott egy váratlan kényelmet, és még a magunk hallgatói hanyagságával, ezt persze megfűszerezvén egy kis találékonysággal, egy igen csak ütős félévet hozhattunk ki ebből a váratlan helyzetből.

Személy szerint jómagam, és jó pár ismerősöm járt ugyanígy. Főleg mivel sokan a munkahelyünkön is home office-ba kerültünk, rá is kényszerültünk, hogy megtanuljuk kezelni, és űzni ezt, hogy most minden ténylegesen csak interneten keresztül oldható meg, és abszolválható. Később jól jöhet amúgy nem?

Meg ha már itt tartunk, nagyjából össze is raktam melyek, ami miatt megéri, és melyek miatt pedig szidhatjuk jogosan ezt az évet…

Facts:

  • Remélhetőleg úgy is felveszik, és ha BP-n jársz egyetemre, tudod milyen, ha lehetetlen beérni.
  • Olcsóbb. Mármint így nem kell utazgatnod, meg tankolnod az elvesztegetett energiádat. Vagy az autódét.
  • Kicsit az elsőre visszakanyarodva, erre felé nem igazán lakunk az iskola séta körzetében, szóval valahogyan be kell érni, ami tegyük fel Budáról nem igen lehetséges ha az iskola meg tegyük fel a XVI-ban van.
  • Meg hát így legalább nem is számít merre vagy. Csak wifid legyen, meg… kedved. (Meg ha tényleg van adj nekem is,)
  • Egyszerre melózhatsz, és tanulhatsz. Mondjuk, ha van valaki aki ezt szívesen űzi, annak mutass be kérlek, mert kitenném a falamra, mint legfőbb példakép.
  • Persze a mérleg másik nyelve is kihagyhatatlan… Elvégre is emberek vagyunk, társasági lények, és így, vagy úgy, de a szokások rabjai. Nincs személyes érintkezés, elmaradnak az ebből adódó új ismertségek. A szokások rabja dolognál pedig arra utaltam, hogy mégis ki szeretne egy ilyen kaotikus állapotot megszokni, főleg, hogy soha nem volt ilyesmiben részünk…

Végére érve pedig csak annyi, hogy habár én a hátam közepére nem kívánom ezt az évet, se pedig azt a mennyiségű kárt amit magával hozott, legalább ennyit profitálhatunk belőle, ha már minden mást keresztül húzott.

Top