2014. 04. 16.

Laibach (SI) – Spectre lemezbemutató

We Come in Peace”, azaz „Békével jöttünk” – így szólt a szlovén indusztriál-úttörő képzőművész-zenész csoport, a Laibach tavalyi turnéjának címe, amit a hamar kultstátuszba katapultált űrnácis-inváziós Iron Sky című filmből vettek. Pedig a Laibachra sok minden jellemző, csak az nem, hogy „békével jönne”. A súlyos ipari feldolgozásairól, egyenruháiról és nem utolsósorban végtelen iróniájáról elhíresült Laibach legújabb, 2014 februárjában megjelenő Spectre (azaz Kísértet) című lemezét mutatja be egy nagyszabású turnén –  Budapesten hol másutt, mint a város leghatásosabb ipari emlékén, az A38 Hajón. Úgyhogy a tavalyi turnészlogen után idén érdemes újjal megismerkednünk: Kísértet járja be Európát.

A koncerthez alkalmi vacsorát ajánlunk, melynek ára 3000 Ft:

Paradicsomos bruschetta fokhagymás pirítóson

Roston sült tilápia filé, párolt zöldségekkel

Laibach (SI)

Ha létezik kultikus zenekar Közép-Európában, akkor a Laibach az, elsősorban azért, mert ezt a kultuszt a tagok maguk gerjesztették. Ma már nehéz elképzelni, hogy ez a nyolcvanas évek elején alakult szlovéniai (akkor még jugoszláviai) művész-, zenész- és provokátorcsoport milyen elemi hatást gyakorolt a korszak gondolkodásmódjára. Hogy milyen brutális csapásként érte a szocialista blokk kultúrpolitikáját egy maréknyi, alig leplezetten náci és kommunista katonai és ideológiai jelképeket használó, Wagnert és a korabeli mainstream popzenét egyaránt parodizáló avantgardista. Pedig – válaszolják ironikusan a képzőművész tagok az ellenük felhozott vádakra – “csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt“.

A Laibach kétségkívül a legnagyobb hatást gyakorolta a keleti blokk együttesei közül. A Frankie Goes To Hollywoodtól a Rammsteinen át Marilyn Mansonig és a Nine Inch Nailsig számtalan zenekar és zenei irányzat táplálkozik a laibachi örökségből, akár a látványelemekre, akár a zenére, akár a szövegekre gondolunk.

A Laibach története 1980-ban, abban a jelképes éveben kezdődött, amikor Lengyelországban megalakult a Szolidaritás és bevezették a szükségállapotot, Jugoszláviában pedig meghalt Joszip Broz Tito. Egy Ljubjanához közeli bányászvárosban, Trbovljében megalakul az eredetileg képzőművész-csoportként indult Laibach (mely nevét Ljubjana német elnevezéséből nyerte). A csoport később – egyéb színházi és képzőművészeti kezdeményezésekkel egybeolvadva – NSK, azaz Neue Slowenische Kunst néven valóságos művészi állammá nőtte ki magát, és a Laibach eme összművészeti szerveződés zenei leágazásává alakult.

Már korai koncertjei és performanszai óriási botrányt okoztak Jugoszláviában, ahol a náci jelképekkel kokettáló társulat egyenesen az önmagát a partizánmítosszal megalapozó jugoszláv állam szívébe talált. A betiltások és hatósági eljárások ellenére a Laibach 1985-től kezdve viharos tempóban kezdte megjelentetni lemezeit. A zenekar nemzetközi hírneve is egyre nőtt, és 1987-ben a Mute-nál (a Depeche Mode és Nick Cave kiadójánál) megjelent az Opus Dei album. A lemezen található brutál-indusztriál feldolgozások, például az osztrák Opus népi mulatós rockhimnusza, a Life Is Life vagy a Queen One Visionjének metálos-Wagneriánus-pszeudonáci átértelmezései, illetve a megjelenést követő turné valósággal a mainstreambe katapultálta a Laibachot.

A zenekar ezek után tudatosan és következetesen sajátította ki a popkultúra produkcióit. Megjelentette a Sympathy for the Devilt, ami nem más, mint a híres Rolling Stones-szám egy nagylemezre való különböző indusztriál-hangulatú feldolgozása, vagy a Let It Bet, ami az egykori Beatles-klasszikus teljes átköltése. “Nem hiszünk az eredetiségben” – jelentették ki a Laibach tagjai, amikor jóval később megkérdezték tőlük, hogy nem zavarja-e őket az életművét és külsőségeit teljes egészében tőlük lopó Rammstein óriási sikere. “Nem hiszünk az eredetiségben, ezért a Rammstein nem is lophatott tőlünk.” Ez az esztétika végigvonul a Laibach-lemezek során, szégyentelenül és kételyek nélkül nyúlnak bármilyen anyaghoz, legyen az popsláger, Wagner-opera vagy nemzeti himnusz. A Laibach utóbbi időben született lemezei is ilyenek: a 2006 őszén megjelent Volk tizenhárom állam (köztük a Vatikán) és ráadásként az NSK hivatalos himnuszát tartalmazza – természetesen a jól megszokott indusztriál-techno átdologzásban. A következő, 2008-as sorlemez, a Laibachkunstderfuge is pontosan ezt az esztétikát követi: ezen, a kötelező szójátékot kihasználva sajátítják ki, és értemezik újra J. S. Bach műveit, bizonyítva, hogy a barokk egyházi orgonamuzsika szoros kapcsolatban áll a szételektronizált ipari technóval. Ezt követte a sokatmondó című Volkswagner projekt, aminek  zenei (és ideológiai) tartalmáról mindent elárul a Richard Wagnertől idézett mottó: „Rendkívüli vágyat érzek, hogy megvalósítsam a művészi terrorizmust.

És persze ott a tavalyi év nagy kult-sikere, az ironikus-parodisztikus sci-fi, az Iron Sky filmzenéje, amiben mindent összehordanak és feje tetejére állítanaik, amit valaha alkottak. A sikert meglovagolva pedig a Laibach még azt is megengedhette magának, hogy másokkal együtt önmagától is lopjon (oppardon: kisajátítson), és Reproduction Prohibited címen nem átallott egy „best of” válogatáslemezt kiadni – csupa-csupa korábban megjelent-játszott feldolgozásból.

Bár a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a szocialista blokk felbomlásával, a hidegháború végével – és az üzletileg jóval sikeresebb hasonló zenekarok feltűnésével – a Laibach, éppúgy, mint a politikus-művészi indusztriál válságba került. Ám a 2004-ben megjelent életmű-összegző válogatáslemez, az Anthems, és azt követő amerikai turné újra a figyelem középpontjába állította a Laibachot. A turnéról készült Divided States of America DVD erőteljes dokumentuma annak, hogy a – ki tudja, hányadszorra – megújult zenekar ismét eltalálta a közhangulatot, jelesül a szeptember 11. utáni össz-amerikai félelmet és bizonytalanságot.

A Laibach négy éve járt utoljára az A38 Hajón, akkor az NKS-Laibach zenekar-közösség alapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte. Ezúttal hosszú szünet után megjelenő új sorlemezét, a 2014 februárjában megjelenő Spectre albumot mutatja be. Új program, régi erő, a Laibach kísértete járja be Európát!

Lemezek
Laibach, 1985
Rekapitulacija, 1985
Nova Akropola, 1985
Opus Dei, 1987
Slovenska Akropola, 1987
Krst pod Triglavom, 1987
Let It Be, 1988
Sympathy for the Devil, 1990
Macbeth, 1990
Kapital, 1992
Ljubjana-Zagreb-Beograd, 1993
NATO, 1994
Jesus Christ Superstars, 1996
Laibach, 1999
WAT, 2003
Volk, 2006
Laibachkunstderfuge, 2008
The Volkswagner, 2010
Iron Sky, 2013
Reproduction Prohibited, 2013
Spectre, 2014

Helyszín: A38

Időpont: április 16.(szerda) 20:00

Jegyárak : elővételben: 3900 Ft, helyszínen: 6900 Ft

Laibach

Facebook

Top