BGF
2014. 06. 24. - Fanni

Ő a mi Végel Zsuzsink


„Oké skacok! Tudjátok, hogy különböztetjük meg a mediánt a módusztól?”
Hallatszott a kérdés messze a távolból, talán egy hosszúra nyúlt álomból, reggel 8 órakor a BGF épületének E.F.29-es terméből. Majd újra csend. „ Jól van, mindenki csukja be a szemét…Te is ott! Képzeljetek el egy nagy mezőt, és rajta két tehenet. Megvan? Most pedig egy birkát, aki a kettő közé szorult: Meeeee.” – vezette fel Végel Zsuzsa demonstrátor a statisztika speciális kurzusát.

Ez volt az a pillanat, amikor a reggel 8 óra nem is tűnt olyan vészesen koránnak, és a legtöbbünkben megfogalmazódott, hogy mi vagyunk a félév mázlistái, hogy utolsó esélyként egy ilyen lelkes energiabombát köszönthetünk tanárunként.

Zsuzsi egy közülünk, aki a BGF Külkereskedelmi Karának hallgatói táborát gyarapítja, azonban munkásságát mégsem lehet egy lapra tenni egy átlagos főiskolás diák mindennapjaival. Az órák látogatása mellett a Módszertani Tanszék demonstrátora, a Mátyásföldi kollégium legfőbb különtanára, valamint a Kolimusical Színpad színésznője. Most végzett a Kővirágok Énekiskola musical szakán és jelenleg másodéves az Egressy Béni Zeneművészeti Iskola színész- és filmszínész szakán. Mindemellett pedig énekórákra járva tanulja a könnyű- és komolyzene fortélyait. Mindezeket elnézve úgy gondolom, legtöbbünknek az első két teendő is bőven sok lenne. Zsuzsi azonban, dacolva a fáradtsággal, egy nehezebb napot is könnyedén felpörget nem mindennapi kitartásával és humorával. Hogy miért pont a BGF, hogyan kapta meg a demonstrátori lehetőséget és miért olyan fontos neki a színészet? Nos, a következőkből kiderül.

240863_188521077864316_8295110_o

Azt gondolnánk, hogy aki ennyire el tud mélyülni a módszertani tárgyak bugyrában, az nem véletlenül van ebben az iskolában. Zsuzsi azonban ennek ellenére teljesen más pályára készítette jövőbeni terveit, s külső unszolásnak köszönhetően vágott bele a Nemzetközi Gazdálkodás rejtelmeibe. „Van nekem egy nővérkém, Ici, akiről elmondható, hogy rendkívül realista, körültekintő, gondoskodó és nagyon okos.  A saját, álmodozó életszemléletemet sokszor ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni: „999 méterrel a föld felett”. Igazából nagyon hálás vagyok Icinek, mert ő sokszor próbálja ezt ellenpontozni és rámutat a dolgokra egy másik szemszögből. Ici mondta, hogy ne a Színművészeti Egyetemen próbálkozzak, mert, ha csak művészkedek, éhen fogok halni. Kérdezte, mit szeretnék tanulni, mondtam, hogy semmi mást… Tudta, hogy jó vagyok a reál tárgyakból, így tehát kiválasztotta nekem a BGF-et. Így történt az eset. 🙂

A sikeres felvételi után nem kellett sok idő ahhoz, hogy diáktársai meglássák benne a lehetőséget, aki segítő kézként libbenti át őket a számukra legnehezebb vizsgákon is. Emelt szintű matematika érettségije miatt a sokak által mumusnak vélt deriválás és integrálás már nem okozott neki problémát. A matematika mellett pedig kisujjból vágja a Statisztikát és az Operációkutatást.

Kezdetben 3 ember járt hozzám hetente, aztán a 2013-as őszi félévben hirtelen azon kaptam magam, hogy 60 embert tanítok. Legtöbbször 3-4 fős csoportokban jöttek hozzám statisztika 1-2, gazdasági matek 1-2 vagy éppen operációkutatás tantárgyakból. Ez a 60 ember azért már nagyon sok volt, előfordult, hogy 8.00-23.00 korrepetáltam, így ezt le kellett redukálnom kb. 40 főre. A markmyprofessor-ra is felkerültem, ahol a “sexy” jelölés a büszkeségeim egyike. Az a jó, hogy nagyon szeretem az embereket, könnyen összebarátkozom és megtalálom a közös hangot a tanítványaimmal. Szeretik az optimizmusomat és azt, hogy elég „hülye” vagyok, sokszor nevetünk korrepeken. Így hát utólag mindig nagyon lelkiismeret-furdalásom van, ha épp rossz napom van és emiatt az óra sem olyan vidám, de hát ember vagyok én is. Szerintem türelemmel, oldott hangulattal és szeretettel nagyon jó eredmények érhetőek el, ez, azt hiszem, az eddigi munkámon is látszik.”

240863_188521077864316_8295110_o

Egy főiskola tanszékére csakis a jobbak legjobbjai kerülhetnek be, ahol tanáraink jobb kezeiként a demonstrátorok bekerülhetnek az adott tanár-hiányos helyekre. Zsuzsi először nemet mondott a kínált lehetőségre, majd mikor pár hónap után sem hagyta nyugodni a gondolat, megpróbálta. Először nemleges választ adtak neki, mondván, hogy nincs több hely, majd később felkeresték,s egyből bedobták a mély vízbe. Három csoportot vehetett szárnyai alá, mielőtt megkapta a 2014-es tavaszi félév statisztika tárgy speciális kurzusát.

Örültem neki, bár nagy kihívás volt. Tudtam, hogy a legfontosabb feladatom, hogy önbizalmat adjak, és hogy valamennyire próbáljam feloldani a sok feszültséget, ami a speces skacokban uralkodik. Nagyon szeretek tanítani és sokszor elgondolkozom, hogy tanárnak kellene mennem (persze a színház mellett!!). Látom, hogy a tanulók értik, amit magyarázok, érzem, hogy bíznak bennem, és hogy „szeretik” az órámat, már amennyire ez lehetséges egy tanóra esetében. Ez örömet okoz és lelkesít. A legnagyobb kihívás eddig mindig az egyensúly megtalálása volt: az órám ne változzon kocsma-hangulatúvá, de ne is legyen egy koncentrációs tábor. A lényeg, hogy mindenki érezze jól magát, de az óra legyen a lehető leghatékonyabb. Azt hiszem, a legkedvesebb bókok azok voltak, amikor félév végén kaptam csokit, virágot egy-két tanulómtól, (ami szerintem egy főiskolán nem igazán jellemző dolog). Azt mondta nekem egy lány: „Zsuzsi! Ezt hogy csináltad? Gyorsan elrepült az óra. Ilyen sem volt még, hogy nem a karórámat figyeltem staton.”

                          1385843_557523277630759_1845679503_n10445606_804184722948971_5732124243759990809_n

Megkérdeztem Zsuzsitól, hogy mit választana: egy vezető pozíciót egy neves gazdasági cégnél, vagy egy főszerepet, az Operettszínház oszlopos tagjaként. A választás nem okozott neki nagy problémát – könnyedén vágta rá, hogy Operettszínház. Reál beállítottság ide vagy oda, úgy néz ki győzött a művészi véna.

„4 éves koromban rámutattam a Bajai Színház színpadára, apukámhoz fordultam és közöltem vele: „Én azon fogok állni!”. Így is történt, úgyhogy ezt a mondatot 2012-ben kimondtam az Operettszínházban is, hátha majd ott is beválik” „Hogy miért olyan fontos? Aki művészkedik, az érti, aki nem, annak megpróbálom leírni egyszerű szavakkal a leírhatatlant: Felmegyek a színpadra, ott ül 50-1000 ember a nézőtéren és én vagyok az, akit megajándékozott a Jóisten, hogy aznap adhatok nekik valamit. Csalhatok az arcukra egy mosolyt vagy éppen kaphatnak tőlem egy olyan gondolatot, amelyet, mint egy kis puzzle darabot, bele tudnak illeszteni az életükbe. Ha jól megteremtem a légkört, akkor az a sok ember a teremben velem együtt lélegzik: ha én sírok, ők is; ha én mérges vagyok, ők is vagy ha nevetek, csalódok, flörtölök, ők is mindezt érzik és ez emberfelettien fantasztikus érzés.

10354659_654572011259218_4852742327514299757_n10390046_662219860498898_2102525711627036691_n

„Ebben az évben felkértek, hogy tanítsak színészetet nálam kisebbeknek, az is megdöbbentően jó érzés volt. Kihozni az emberekből olyan dolgokat, amikről eddig azt sem tudták, hogy léteznek. Elérni, hogy egy monológ elmondása közben legördüljön egy könnycsepp az arcán. A színészek akkor hitelesek, ha őszinték, és ez a legnehezebb dolog. A nézőknek nem lehet hazudni. Minden szerepet magunkból kell felépíteni. Sokban különbözik a BGF-es tárgyak oktatása és a színészképzés. Sokkal „egyszerűbb” megtanítani egy matekpélda megoldásának menetét, mint azt, hogy hogy merje valaki a saját lelkét a nézők elé kitenni.”

És hogy mindezek után hogy néz ki számára egy vizsgaidőszak?

„Mint a házak egy bombarobbanás után… Reggel 7-től általában hajnali 2-ig folyamatosan talpon vagyok. Színész-suli, korrepek, fellépések, próbák, énekóra és nem ártana tanulni sem (szövegkönyveket is)! Sokan mondják, hogy ne korrepetáljak, de nekem sosincs szívem pont vizsgaidőszakban cserbenhagyni a kis babócáimat. A művészet (bár sokaknak kötelességnek tűnhet) igazából az egyetlen kikapcsolódási lehetőségem vizsgaidőszakban. Egy-egy próba feltölt, mint egy Duracell nyuszit.”

Úgy gondolom nem mindennapi kitartás és céltudatosság vezérli mindazt a munkát, amit Zsuzsi napról napra véghez visz. Tömérdek teendője mellett, egy percre sem hagyja el kirobbanó életkedve. Nyitott, csupa szív természete pedig gondoskodik arról, hogy mosollyal az arcán távozzon tőle az is, akinek igazán összecsaptak a hullámok a feje felett.

Ha felkérnének demonstrátornak, vállalnád?

Persze, instant vállalnám, szerintem tök jó dolog!
Attól függ melyik tárgyból.
Semmi esetre sem.
Nem, nagyon félek a démonoktól.

További cikkek
Top