Kultúra
2014. 05. 12. - hubi

Normcore – a trenden túliság trendje

Az utóbbi évek talán legérdekesebbike a frappánsan normcore névvel ellátott jelenség, amelyet ugyan divatirányzattá, mémmé, a hipszter irónia önmagába süppedésévé degradált az internetes közvélemény, pedig eredetileg nagyon is gondolatébresztő koncepció volt mögötte. Annyira hétköznapi, hogy már különleges; annyira rossz, hogy már menő és még sok ehhez hasonló paradoxonnal írható körbe a normcore, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy hogyan is jöhetett létre és milyen nagyobb trendekbe illeszkedik egy ilyen, ha-akarom-poén-ha-akarom-nem „mozgalom”.

Ha valaki még nem hallott volna a dologról, annak ismertetném röviden: a normcore egy antidivat-divatirányzat, amely elveti a divaton keresztül történő önmegvalósítás, öndefiniálás ötletét. A trendeken túliság trendje, az individualizmus kritikája, a lázadás elleni lázadás. Olyan a divatnak a normcore, mint a művészetnek a Dadaizmus.

normcore_1

A fogalom egy K-Hole nevű New York-i trendelőrejelző ügynökségtől (mert, hogy ilyenek is vannak) származik. Már a névválasztásuk is érdekes, ugyanis a k-hole egy ketaminos befolyásoltság alatt elérhető tudatállapot szleng elnevezése, amelyet egóvesztés, testen kívüli és halálközeli élmények kísérhetnek.

khole

A K-Hole által az interneten közzétett, Youth Mode – A Report On Freedom című kiadványban találkozhatott először a fogalommal a nagyérdemű. A szó itt még inkább egyfajta életfilozófiát jelentett, amely az utóbbi évtizedet uraló, hipszter-indie szellemiség kritikája, azonban nem annak szöges ellentéte, hiszen egy trend tagadása, az egy másik trend. A kulcsszó a trenden túliság.

A normcore azonban az internetes közvélemény egyre szélesebb rétegein átszűrve, kezdeti lényegétől megfosztva, rossz szabású farmerek, egyszínű, bő pólók és Teva szandálok, futócipők és kopottas baseball-sapkák formájában jutott el a mainstreamebb hírportálokig. Pedig ezek a ruhadarabok ugyanannyira normcore-ok, mint bármi más. A lényeg a szellemiség, amivel az ember viseli őket. Leegyszerűsítve: viselhet valaki bőrdzsekit és vastagkeretes szemüveget és lehet normcore, hogyha ez egyáltalán nem szerves része az önmagáról kialakított képének. És hordhatja valaki a faterja ruháit és lehet bennük divatrabszolga, ha csak azért teszi, mert a normcore-ról olvasott a 444-en az előző nap. Az igazi normcore időt és szellemi energiát takarít meg arra, hogy minden helyzetet a maga egyediségében élhessen meg és igazán kapcsolatba kerülhessen a körülötte lévő világgal, az által, hogy nem törődik azzal, hogy egyedinek tűnjön.

normcore_2

Mi lehet normcore?

Mivel a normcore nem elsősorban egy öltözködési divatirányzat, ezért életünk minden területe lehet normcore. A normcore zene például – a Dazed and Confused blog cikke szerint – az, amit egyedül hallgat az ember, amikor senki sem figyeli. Normcore zenehallgatás lehet az is, hogyha ahelyett, hogy önképünk részévé tesszük az általunk kedvelt előadókat, irányzatokat, (repperek, rockerek, metalheadek stb…) szimplán csak ellenkezés nélkül élvezzük a leg mainstreamebb slágereket a rádióban. Tessék, egy kis normcore muzsika!

A Car and Driver blog készített egy 5-ös listát a piacon lévő leginkább normcore autókból (ugyan mind az öt Toyota Camry), a bonappetit.com pedig egy top 10-es listát tett közzé a leg normcore-abb ételekből, amelyen szerepel többek közt a cézár saláta, a joghurt és a palackozott ásványvíz is.

Normcore és a Slow

Egy másik manapság divatos mozgalom, a Slow Movement céljai igencsak összecsengenek a normcore eredeti koncepciójával. Mindkettőt az urbánus közeg elidegenítő hatásai hívták életre és mindkettő valamiféle elveszett egységérzethez való visszatérést szorgalmaz. A Slow Movement azonban sokkal kevesebb teret hagy a kritikának, komolyabban veszi magát és a félpoénra vett teoretizálás helyett konkrét tanácsokkal látja el követőit annak érdekében, hogy életüket lelassítva, egységben érezhessék magukat környezetükkel és saját magukkal.

normcore_3

Normcore és a spiritualizmus

A nyugati világban divatja van a keleti szellemi irányzatok felé fordulásnak, a Buddhizmus pedig napjaink leggyorsabban növekvő vallása. A párhuzam elsőre talán erőltetettnek hathat, azonban koránt sem az. Ugyan, amíg a manapság elterjedt spirituális tanítások nagy része az ember univerzummal való egységét hangsúlyozza, addig a normcore csak ezzel a 7 milliárd emberrel vállal teljes közösséget. Ez jóval kevesebb, mint az egész univerzum, de kezdetnek nem rossz!

A normcore tulajdonképpen az ego lecsendesítésének egyfajta módja, a hétköznapiságban megtalált magasabb szintű egyediségként is értelmezhető, amelyről többek közt napjaink egyik legnépszerűbb spirituális tanítója, a kanadai-német származású Eckhart Tolle is gyakran beszél előadásain – egy példa alant.

A normcore paradoxonjai

A normcore gyakorlatilag egy köteg paradoxon, ez is vezethetett a félreértelmezéséhez és kiforgatásához. Klasszikus kritikai látásmóddal megközelítve hemzseg az önellentmondásoktól – különbözni a nem különbözés által, divatosnak lenni a divat megtagadásával, stb. Az irányzat legtöbb kritikusa azt rótta fel a normcore-nak, hogy címkét ragasztott egy olyan dologra, ami eddig nem is volt igazán egy „dolog”, vagyis a hétköznapiságra. Ez azonban több mint logikus, hogyha megnézzük, hogy milyen közegben tette ezt. A divat mindig is paradox helyzetben volt, hiszen egyszerre a különbözés és az összetartozás eszköze (bizonyos korlátokon belül való különbözés, ha úgy tetszik, ami nem is igazán különbözés). Ha így nézzük, akkor viszont a normcore az egyetlen olyan divatirányzat, amely nincs ellentmondásban önmagával, hisz a két, egymással antagonisztikus viszonyban lévő komponens közül az egyiket kiírta az egyenletből.

normcore_4

További cikkek
Top