Szubjektív
2013. 03. 21. - Genge

“Mindenki függ valamitől”


Ahogy a Hiperkarma ismert nótája is szól, mindenki függ valamitől. Mégis mik ezek a függőségek? Alkohol, cigaretta, különböző drogok, ezek napjaink legismertebb addikciót kiváltó szerei. Mindenki biztosan hallott már róluk eleget, vagy rosszabb esetben tapasztalta is e matériák erejét. Életünk azonban tele van egyéb dependenciát kiváltó dolgokkal, melyek, ha fizikait nem is, lelki függést mindenképpen okoznak.

Internetfüggőség

Talán a leghétköznapibb és leggyakoribb függőségi probléma napjainkban. 1990-ben alig 300 000 számítógép kapcsolódott az internethez, mára az internethasználók száma jóval meghaladja a két milliárdot és folyamatosan növekszik. Érdekesség, hogy ez a szám öt évvel ezelőtt alig haladta meg az ezer milliót, ám az okostelefonok, táblagépek megjelenése, és az árak gyors ütemű csökkenése a felhasználók számának megduplázódását eredményezte. Ma már természetes, hogy a telefonodról, vagy laptopodról másodpercek alatt kapcsolódsz a világhálóhoz és hozzájutsz a legfrissebb információkhoz. Ennek az állandó információáradatnak a következtében kényszernek érezzük, hogy a szájbertérre kapcsolódva kapjuk meg a percrekész híreket, keressünk rá Google-ben bármire amit tudni szeretnénk, vagy Facebookon értesüljünk mások életének részleteiről. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mára több értekezés is született az internetfüggőségről, mint szociológiai mint pszichológiai téren. Ennek a fajta addikciónak a legnagyobb rákfenéje az, hogy napjainkban szinte nélkülözhetetlen, hogy állandó jelleggel az információáradat részéve váljunk, legyen szó munkáról, kikapcsolódásról, sőt, társadalmi életről. A választóvonalat az internethasználó és az internetfüggő között egyre nehezebb meghúzni, de nagyon sok múlik az egyén választásán. Ha inkább Facebookon nyomkodod egész este a „Főoldal” gombot, minthogy lemenj a csehóba a haverokkal meginni egy sört, vagy, hogy elmenj shoppingolni a barátnőiddel, vagy a harmadik buszodat késed le, mert nem tudsz elszakadni, akkor valószínűleg internetfüggő vagy és változtatnod kell. Léteznek terápiák a probléma kezelésére, de szerintem odafigyeléssel és szabályozással önerőből is lehet változtatni ezen, akkor is ha sokak számára vonzó lehet a virtuális világ. Főleg ha valaki esetleg a valódiban nem tud igazán érvényesülni, nincsenek sikerélményei vagy normális emberi kapcsolatai. Ennél a pontnál  jön be a képbe egy új, speciálisabb eset: a játékfüggőség.

Online szerepjáték függőség

Kit érdekel, ha sikertelen vagy a munkádban, a párkapcsolataid terén, sőt talán egy igazi barátod sincs, ha otthon a gép előtt te vagy Kalimdor legnagyobb hőse? Az online szerepjátékok, másnéven MMORPG-k (Massively Multiplayer Online Role Playing Game) Apollo 10-est megszégyenítő sebességgel képesek magukba szippantani a gyanútlan áldozataikat. Egy teljesen komplex és határok nélküli virtuális életet képes nyújtani felhasználóinak, amiben elmerülve nem kell törődniük valós életük problémáival. A játékon belül szerezhetsz magadnak barátokat, így  – ha nem is valós- , de emberi kapcsolatokat hozol létre, senkit nem érdekel, ki vagy igazából, ráadásul azt mondasz amit akarsz.  Olyan sztorit is ismerek, hogy valaki a későbbi feleségével ismerkedett meg ilyen játékban; ő is játékfüggő, te is az vagy, sokban nem is különbözhettek.

South Park WoW

Számtalan ilyen játék létezik napjainkban, a legnépszerűbbek főként fantasy témájúak, (WoW, Aion, Guild Wars), ahol különböző lények bőrébe bújva lehetsz varázsló, harcos vagy éppen démonidéző, hogy megmentsd a világot. Az ilyen játékok felépítése hasonló: szinteket lépsz egy bizonyos maximumig, folyamatosan erősödsz, új képességeket és tárgyakat szerzel, de a játéknak lényegében soha nincs vége. Ha elérted a maximum szintet akkor is megannyi lehetőséged maradt játszani, a világ részeként megmaradni. A játékfüggőség olyan, mint az alkoholizmus, vagy a drogfogyasztás, észre sem veszed és már függő vagy. Szépen fokozatosan egyre több időt töltesz az online valóságodban, mire eljutsz arra a pontra, hogy nincs is igényed a másikra. Még mielőtt valaki  azt hinné, hogy ez a probléma csak a fiatalokat érinti, nagyon téved, idősebb generációkat ugyanúgy súlyt ez a fajta függőség.

Természetesen nem szabad elbagatellizálni ezeknek a játékoknak a pozitív hatását sem. Amellett, hogy kikapcsolódást nyújtanak és a világtól való elmenekülés bizonyos esetekben és mértékben hasznosak is lehetnek, egy komplett előadást láttam arról, hogy az ilyen játékok mennyire gyorsítják az emberek döntőképességeit, javítják reflexeiket és erősítik kooperációs készségüket. Apokaliptikus állapotokban még jól jöhetnek.

Sorozatfüggőség

A sorozatok korát éljük, a jelenség azonban mégsem újdonság. Hiszen szüleinknek korábban ott volt a Dallas vagy éppen a Szomszédok, amire haza kellett érni időben (még RTL Most sem volt…). A különbség a dózisban rejlik: nem elég, hogy a nyugati sorozatok dömpingszerűen árasztják el csatornáinkat, nekünk is szép számmal vannak szériáink. A Barátok Közt több, mint tizennégy év után a mai napig stabilan hozza a legnézettebb műsor titulust. Naponta legalább másfél millió ember ül le a tv elé, hogy ne maradjon le a Mátyás király tér lakóinak kalandjairól. Magában már ez a szám is beszédes lehet, de önmagában az, hogy az emberek megszokták, hogy este leülnek a tévé elé és szurkolnak Berényi Mikinek, nem jelent függőséget. Sorozatfüggőségről akkor beszélhetünk, ha az esti BK miatt mond le vagy tesz át programot, vagy ha esetleg lemarad egy részről és emiatt hiányérzet vagy szorongás gyötri.

Breaking Bad

Rugaszkodjunk el ettől a példától, hiszen van egy olyan csodánk, hogy internet, így a tévés sorozatnézés  egyre inkább háttérbe kényszerül. A fiatalabb generációk nagy része nem várja ki, hogy kedvenc sorozatának legújabb évadát leszinkronizálják és fél éves csúszással leadják itthon. Internet sebességtől függően, átlagban két perc alatt letölthetőek a legújabb részek majdhogynem rögtön az amerikai premier után. Ez a tevékenység sem jelent függőséget, csupán elősegíti azt. Viszont, ha valaki egy hétvége alatt végignéz egy 5 évados sorozatot, ami alatt semmilyen emberi tevékenységre vagy kommunikációra nem képes, majd rögtön keresi a következőt, az már nem nevezhető egészségesnek. Ennek a fajta függőségnek több oka is lehet: menekülés a hétköznapoktól, identitás zavar (túlságos azonosulás a karakterekkel), egyéb kikapcsolódás hiánya vagy egyszerűen úgy érzik, nincs más közös témájuk az emberekkel. A sorozatok népszerűségének titka az, ami ezt a függést is generálja: soha nem derül ki minden egy részből, ezért sorra várjuk a következőket. A kíváncsiság pedig nagy úr, és ha nem figyelünk oda magunkra, bizony lemaradhatunk sok mindenről, mire azt látjuk csak, hogy hopp, már meg is öregedtünk.

Az ember egy igencsak addikcióra hajlamos lény, ez talán már mindenkinek feltűnt. Szempillantás alatt vagyunk képesek függeni bármitől, ami számunkra lelki kielégültséget avagy egyszerűen boldogságot okoz. Nem szükséges hozzájuk gyógyszeres kezelés, nem járnak fizikai elvonási tünetekkel és nem kapunk tőlük tüdőrákot. Mégis képesek életünket befolyásolni, rosszabb esetben akár tönkretenni. Odáig eljutni azonban, hogy valamitől betegesen függjünk, negatív hatásokat is magával hozva, nem pár perces folyamat. Egy kis odafigyeléssel és lelki egyensúlyunk megtartásával könnyedén elkerülhető. Próbáljunk minden élvezetben mértéket tartani, mert ha átesünk a ló túloldalára, ott keserűbb az a bizonyos citrom.

írta: Genge

További cikkek
Top