Szubjektív
2018. 02. 05. - Boglárka Kiss

Miért esszük, hogyha csíp?

Valószínűleg sokan jártunk már úgy, hogy véletlen a csípős paprikába haraptunk bele, vagy azt láttuk, ahogy a nagy családi összejöveteleken nagyapáink még egy kis paprikát tettek a halászlébe. Azonban mára már olyannyira felkapott lett, hogy a fiatalok is nagy számban elkezdték fogyasztani, sőt az internet is tele van olyan videókkal, amelyekben versenyeznek egymással az emberek, hogy ki bírja jobban a csípőset. De miért jó ez nekünk? Cikkünkben erre keressük a választ.

Már Kolombusz kora óta tudjuk, hogy van olyan paprika, ami csíp. Persze sokáig nem volt divatban az, hogy csípőset fogyasszunk, ezzel szemben mára már az sem mindegy, hogy mennyire csíp. Egy igazi verseny alakult ki a paprika nemesítésben. Elsősorban tisztázni kell azt, hogy mitől is csíp a csípős paprika. Erre a választ a kémiában kell keresni, ugyanis egy kapszaicin vegyület található benne, ettől kapja az igazi erejét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden csípős fűszerben ez az anyag található, például a bors piperint tartalmaz. A kapszaicintől forróságot érzünk, ahogy ezt az angolban is csak annyival érzékeltetik, hogy “hot”. Az, hogy mennyi vegyületet tartalmaz a paprika, tehát a csípősségét a Scoville-skálán mérik. Ennek annyi a lényege, hogy a paprikából kivont olajat felhígítják egészen addig, amíg már a tesztalany nem érzi csípősnek. Így nagyon eltérőek lehetnek az eredmények. Míg a mi Erős Pistánk csak 2000 körül mozog a skálán, addig egyes paprikák elérhetik a 350 ezer környékét is.

Mégis miért fogyasztjuk? Tudni kell, hogy a kapszaicin hatására endorfin szabadul fel a szervezetünkben, amiről tudjuk, hogy boldogságérzetet okoz. Ez olyan boldogság érzés, mint amit az edzés, a napsütés, de akár a szex is kiválthat. Épp ezért, akik szeretik a csípős ételeket, könnyebben rákapnak, hiszen beindítja az endorfintermelést azért, hogy csillapítsa a fájdalmat, amit a kapszaicin okoz a testünkben. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ez a vegyület rossz hatással lenne ránk. Erről azonban nagyon megoszlik a vélemény, hiszen vannak olyanok, akik úgy vannak vele, hogyha csíp, az kellemetlen számukra, így biztos a testünkben is több kárt tesz, mint hasznot. Azonban ez nem biztos, hogy így is van.

E kémiai kifejezések, melyek fentebb már említésre kerültek, elsőre természetesen nagyon bonyolultnak és érthetetlennek tűnhetnek, de bármennyire is azok, valójában hétköznapi kifejezéssel nem lehet megfogalmazni a fő kérdésre a választ, miszerint miért is esszük a kellemetlennek ható csípős paprikát vagy a csípős ételeket. Sokak számára elsőre ijesztő, visszataszító lehet a csípős szó, így inkább ki sem próbálják, nem kérnek belőle, vagy egyszerűen visszautasítják az étteremben, vendégségben, vagy az otthoni ebédnél.

Mindenkire máshogyan hatnak a fűszeres ételek, ami tény és való, de vajon köztudott volt-e eddig, hogy a csípős ételek iránti vágyódással, vagy csupán azok puszta kedvelésével, ha gyógyítani nem is, de fel lehet fedezni némi rendellenességet, esetenként komoly betegséget a szervezetünkben? Az erős, fűszeres ételek iránti szeretet bizony jelezheti, hogy a koleszterinszintünk megemelkedett, vagy éppen emelkedőfélben van, mely igencsak káros a szervezetünkre tekintve, illetve figyelmeztethet arra is, hogy a gyomrunkban kifejezzen lassú az emésztés, ezért testünk az erős ételek utáni vágyódással jelzi, hogy egy kis “gyorsításra” van szüksége. Ha egy nagyobb adag lényegesen csípős ételt eszünk, egy-két falat után máris érezhető, hogy kezd melegünk lenni és még izzadunk is. Kellemetlenül hangzik, de felettébb hasznos, hiszen az izzadás egy reakció, mellyel szervezetünk öntisztítást visz végbe, tehát méregtelenít.

Ingadozó vérnyomás és vércukorszint, füstbe ment diétázások, illetve egyéb módszerek. Ismerős? Ha volt ilyennel valaha dolgunk, ha nem, mindenki felismeri, hogy ez az inzulinproblémát jelenti, azon belül is az első fázist, az inzulinrezisztenciát, vagy akár a második, egyben legsúlyosabb fázist, a cukorbetegséget. Ez mégis hogyan kapcsolódik a csípős ételek fogyasztásához? Hála a tudománynak és a folyton jelzést adó szervezetünknek, a kimondottan fűszeres ételekért rajongóknak maga a fűszeres, erős ételek adják meg erre a választ, illetve az elsődleges figyelmeztetést. Akik ténylegesen rajonganak a csípős fűszerekért, nem tudnak róla lemondani, és egy héten minimum kétszer is fogyasztanak csípős ételt. Akik emellett kisebb, vagy esetenként nagyobb túlsúllyal küzdenek, az ő szervezetük így jelez, hogy több, mint valószínű, bizony nem a pajzsmirigyben van a gond, hanem a szervezet cukorlebontásában, tehát inzulinrezisztenciában, vagy rosszabb esetben cukorbetegségben szenvednek. Mivel e betegségek fájdalommal nem járnak, így a szervezetünk ezt máshogy igyekszik a tudtunkra adni. Mindezek mellett a fűszeres ételek fokozzák a gyomorsav-termelést, és javítják az emésztést is, valamint szabályozzák az inzulinszintet. Minél nagyobb mértékben nő az inzulinszint, annál jobban gyarapodik a súly.

A kutatások azt igazolják javarészt, hogy a csípős ételek inkább egészségesek, illetve a fentiekben említettek alapján olykor tökéletes nyomravezetők is, ha valami nem lenne rendben a szervezetünkben, legyen szó az emésztésünkről, vagy esetleg egyéb betegségekről. Tehát ne mondjunk elsőre nemet rájuk, próbáljuk ki őket, mielőtt ítéletet alkotnánk.

Sári & Bogi

További cikkek
Top