Szubjektív
2013. 03. 24. - nagyeszti

Mi vár ránk? – avagy Magyarország a jövőben

Nyilván mindenkit izgat, hogy ugyan mégis meddig süllyedhet még Magyarország, vagy mennyi az esély arra, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmilag feljebb kússzunk a ranglétrán. Néhány elrettentő jóslat és reményteli gondolat talán kitisztíthatja a képet.

Az alapvető és legnagyobb probléma a változástól való félelem. Ez az összes életterületre és a jövőképre is kihat. Hiszen ha ragaszkodunk a múlthoz és rettegünk mindennemű újítástól, akkor a fejlődés lehetősége esélytelen. Persze lépni nehéz, hiszen  a megszokott biztos melegben ülni sokkal kényelmesebb. A mai fiatalság szerencsére kezd rájönni ennek ellenkezőjére, de így megint csak a később említett problémára lehet visszakanyarodni, a munkaerő kiáramlására. Ez bizony a mi kis főiskolás életünkre is kivetíthető, de erről majd később.

Első körben is az oktatással kellene kezdeni valamit, azon belül is a felsőoktatással. Senkinek sem kell elmondani, mi folyik a mai felsőoktatásban, és az, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár lemondott, és helyette kinevezték “Hoffmann Rózsát férfiban”,   nem feltétlenül volt egy korszakalkotó döntés. Sajnos a politikán alapul az egész, hiszen ha az oktatás működőképes lenne, nem külföldön keresne a sok friss diplomás állást, hanem a megfelelő gyakorlattal már amúgy is rendelkező fiatalok itthon is találnának munkát. És itt jön képbe a gazdaság, hogy nincs elég és képzettséghez megfelelő munka, hogy a szakemberek egyre fogynak, mert mindenki az értelmiségi szférában óhajt dolgozni, hogy a kétkezi munkásokat lenézik, holott ők alapozzák meg az ország gazdaságának nagy részét és sorolhatnám.

I love you Hungary

Az EU-tagság rengeteg kiaknázatlan lehetőséget nyújt, mert így az ország nincs annyira perifériára szorulva, azonban, hogy ebből mit támogatnak és mit hagynak figyelmen kívül, az már egy másik kérdés. Ott van például a mezőgazdaság.  Magyarország megfelelő termőtalajjal rendelkezik, megfelelő a napsütéses órák száma, megfelelő a csapadékmennyiség, jó és minőségi áru termelhető. Mi mégis kintről importáljuk a külföldi termékeket, ahelyett, hogy a magyar árut támogatnánk. Igaz persze, hogy a magyar áru drágább, de ugyanakkor egészségesebb is, emellett a magyar gazdák helyett a külföldi kereskedőket és termelőket támogatják, ami tovább rontja a mezőgazdaság helyzetét. Tele van az ország nehéz körülmények között evickélő őstermelőkkel, akik az egész életüket beleölik egy EU-s követelményeknek megfelelő gazdaság létrehozásába, hiszen ha ezek a követelmények nem teljesülnek, kár elkezdeni bármit is. És ahelyett, hogy, bár magasabb áron, de ezeket a termékeket megvásárolnánk, amik nem génkezeltek, az állatok rendes körülmények között vannak tartva, a növények nem üvegházas termesztésűek, megvesszük a Tescoban az import húst, tojást, zöldséget, amik egy olyan helyről érkeznek, melyek a fent említetteknek szöges ellentétei.

Ebből következik az egészségügy, amely újfent a problémák közé sorolható, mivel a rengeteg tartósítószer és adalékanyag mind-mind rákkeltő hatású. Emellett a fiatal és aktív munkaerő kiáramlik az országból, maga a társadalom elöregszik, és a rengeteg idős embernek így ki fizeti majd a nyugdíját? Ki lendíti fel a gazdaságot? Hová lesznek a szakemberek és munkaképes magyarok? Egyre több és több kérdés fogalmazódik meg, de a válaszok valamelyik másik dimenzióban lehetnek, hisz senki sem jövőbe látó. Ami azonban biztos: gyors és drasztikus változás szükséges. Drágulnak a gyógyszerek. Egyre több a szenvedélybeteg. Egyre több a drog- és alkoholfüggő. Egyre több a hajléktalan vagy munkanélküli. Munkát persze nem adnak akárkinek, hiszen nem rendelkezel elég tapasztalattal, nem vagy versenyképes munkaerő, “600 diplomával és nyelvvizsgával” azonban gyakran a túlképzettség stádiumába esel, és ezért nem kapsz munkát. Ja, de. Külföldön, ahol viszont megvesznek a jól képzett fiatal, aktív dolgozóktól.

Balsors akit tégen tape

És ezek is előidézik a társadalmi rétegek közötti egyre mélyebb szakadékot. A digitális, modern világ az egyik fő kórokozó, mivel a különféle ultramodern okostelefonok, laptopok, tabletek és társaik csak a jobb módú emberek kiváltságai. A megélhetéssel küzdőknek ugyanis nem az Iphone 5 megjelenése lesz a legnagyobb problémájuk, hanem, hogy etethessék a gyermekeiket. Igen ám, de akkor a gyermekeik is hátránnyal indulnak, hiszen egy munkahelyen a számítógép ismerete alapkövetelmény.

Olyan ez, mint egy mókuskerék, egyből következik a kettő. Mindenki jön a közös összefogással, meg, hogy álljunk a sarkunkra és a többi, de meg kell érteni, ez bizony roppant mód nehéz és kilátástalan feladat.

Ha a politikusok az egymásra ujjal mutogatás helyett ezt az energiát a magyar nemzet fellendítésébe ölnék, lehet, hogy nem kellene idejekorán lehúzni a rolót. Mi pedig leginkább azzal tudunk segíteni, hogy az egész napos facebookozás és tespedés helyett végre tényleg kezdünk valamit az életünkkel. Hiszen jöhetek a mindenki által ismert közhellyel, hogy “az élet rövid”, de sajnos el kell keserítenem mindenkit, ez igaz is.

El kell kezdeni kiépíteni azokat a kapcsolatokat a főiskolás évek alatt, amelyek majd a jövőben munkahelyet és megélhetést biztosítanak. A csapból is az folyik, menj külföldre, keress egy valag pénzt, kint megbecsülnek stb.  Igen ám, de ha hazánkban is olyan színvonalon mozogna az élet, mint teszem azt Dániában (ami persze hosszú évekbe telne), akkor is szidnánk és ócsárolnánk az országot? Érdemes ezen elgondolkozni.

írta: Juno

További cikkek
Top