Közérdekű
2013. 05. 08. - Bianka

Merj nagyot álmodni!

Életünk számottevő problémái közül kiemelkedő a „mit is kezdjek most magammal” életérzés. Minden korosztályt érinti ez a kényes téma: a felnőttkort épphogy súroló tizenévesek táborát, akik hezitálnak a felsőoktatási intézmények és a munka világa között, a diákokat, akiknek az egész nyaruk szabad és hasznosan töltenék el némi pénzt is keresve, a friss diplomások elkeseredett csoportját, vagy azokat, akik már munkahelyükön nem lelik örömüket. Felismerted magad? Minden bizonnyal.

Munkalehetőségek külföldön. Miért is ne. Csak néhány ok, amiért mindannyiunk agyába vésődött ez a mára már nem túl magasztos gondolat: kíváncsiság, megállnánk-e helyünket egy teljesen más társadalomban és kultúrában, nyelvtanulás, tapasztalatszerzés, fejlődésre való törekvés, alkalmazkodóképesség és kitartás elsajátítása. A cikk megírásával nem az lenne a célom, hogy bárkit is rábeszéljek egy-egy munkajellegre, vagy ellenük érveljek. Opciók tömérdek sora sorakozik előttünk, vegyük észre őket!

Nyelvtudás és végzettség nélkül külföldön?

Bárhogy is elképzelhetetlen sokunknak igenis számos munkáltató hívja fel magára a figyelmet ezekkel a jeligékkel. Vegyük példának okáért a hajós munkákat. Ha beírjuk a keresőbe, hogy „nyelvtudást nem igénylő munkák”, akkor az elsők között megtalálhatjuk a hajózást. Azért ha jól sejtem, sok fiatal vágyálma, hogy munkát kapjon a tengeren. „Dolgozz ott, ahova mások pihenni járnak!” Csábító ajánlat. Megismerni a tenger szépségét, színét, illatát. De miket is kell csinálniuk a dolgozni vágyó embereknek? A hajós munkák legtöbbünkben feketén és fehéren élnek. Vagy nagyon jókat hallottunk róla, vagy iszonyatos dolgokat. Természetesen nem minden arany, ami fénylik, tartja a közmondás. A reklámmarketing kecsegtető és hívogatóbbnál hívogatóbb lehetőségeket és megélhetést sugallnak a fiatalok számára. Sajnos hajlamosak vagyunk a mosolygós személyzetnél, óriási óceánjáró, napozó emberek, vidám staff-osok, és ideális fizetésnél megakadni. Persze nem csak ámítás a jó pénz, amit kaphat az ember, egyetlen titka van: sok-sok munka. Számításba kell vennünk a napi 12-15 órát, mindenféle hiszti és alkudozás nélkül, ugyanis a végén még azon kapjuk magunkat, hogy az első megállónál gyorsan lejárt az utaskártyánk. Mindenképp előnyben részesítik azokat, akiknek van már némi tapasztalata hajón, vagy korábbi munkatapasztalata, például pincér vagy felszolgáló, báros, zenész, énekes. A megbízás időtartama függ egyrészt a pozíciótól, de általában 4-8 hónapra szerződnek le a munkavágyók. Felsorolás szinten néhány munkakör, hogy szemléltessem, mennyire is változatos: pincér, bár menedzser, masszőr, fotós, szakácsok, szobalányok, life guard-ok, úszómesterek, kabinosok, zenészek, és még sorolhatnám ezt a színes palettát. Jó hír, hogy vízen sokkal könnyebb a ranglétrán feljebb jutni, mint szárazföldön. És hogy még csábítóbbá tegyem ezt a lehetőséget, a munkavállalóknak teljes ellátást biztosítanak, csak a kiutazást kell fizetni. Na de az éremnek két oldala van, mielőtt emellett a munka mellett döntenénk feltétlen vegyük fel olyanokkal a kapcsolatot, akiknek már van tapasztalata ebben. Nyilván elkerülhetetlen egy-egy vita, konfliktus, a lényeg, hogy tudj alkalmazkodni és „megalázkodni”. Ha jobban belegondolunk, ez majdnem mindenhol így van, feltéve ha meg akarjuk tartani a melónkat.

lhajó

A közkedvelt au-pairkedést, másnéven bébiszitterkedést már nem csak a fiatalok preferálják. Sőt! Igaz sok pályakezdő dönt úgy, hogy mielőtt belevágna a nagybetűs munkaéletbe, előtte kipróbálja magát, vagy tökéletesíti nyelvtudását, hogy mire odaér egy idegen nyelven folyó állásinterjúra, ne legyenek nehézségei. Azonban azoknak a munkanélküliségtől szenvedők vagy félők száma, akik bébiszitterként próbálják ki magukat, egyre nagyobb. Végülis a válság keze mindenhova elér, még a pénzesebbeknek is többet kell dolgozniuk, hogy tartsák a standardot, aminek szegény gyerekeik „látják kárát”. Tehát, mint fentebb említettem a bűvös szót: végzettség hiánya. Bizony, az au-pairkedésnél a jelentkezés abszolút nincs végzettséghez kötve, viszont legfontosabb alapkövetelmény és elvárás, hogy a célország nyelvét beszélje az illető. Ezen kívül természetesen szoktak még referenciát kérni olyan helyekről, ahol az állást megpályázó személy már korábban vigyázott gyerekre. Nos, a kereset az nagyban függ az adott országtól, a család anyagi hátterétől, nemzetiségtől és ,hogy mennyi az órabér. Általában a szállással és étkezéssel nem kell foglalkoznia, az adott, emellett kap egy kis plusz zsebpénzt, amit arra költ, amire szeretne. Jó esetben még iskoláztatják is az embert, beíratják nyelvsuliba, vagy rendes suliba, ha már jól beszéli a nyelvet. Utánaböngésztem egy kicsit és az origo.hu-n érdekes számadatokra bukkantam: „Angliában a minimum heti zsebpénz heti hat nap, napi 5 óra munkára 70 font, ami havi körülbelül 90 ezer forintra jön ki, de családfüggően ez lehet ennél több is. A zsebpénzek konkrétan rögzítve Ausztriában és Németországban vannak, itt 450, illetve 260 euro a havi juttatás. Belgiumban és Írországban sem járnak rosszul a nevelőnők, ott körülbelül havi 400 euróval (kb. 120 ezer forint) támogatják a szülők a bébiszittert. Ugyanez az összeg Dániában és Svédországban 330, Hollandiában 300, Franciaországban 280, Olaszországban 260, Spanyolországban pedig “csak” 250 euro.” Több felől lehet hallani azonban, hogy a munkaadó és munkavállaló más aspektusból értelmezi a „gyermekfelügyeletet és besegítést”. Akinek nem jött be a gyerekvigyázás külföldön, azoknál az a helyzet állt fenn, hogy a házimunka megosztása túlnyomórészt a bébiszitterre hárult. Jellemzőbb azonban, hogy bébiszitter mellé felvesznek a családok egy bejárónőt is. Egy szó, mint száz, nagyon teli lehet tömni a zsebünket, ha jó helyen vagyunk jó időben, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy aki meggazdagodni akar, ne au-pairnek menjen. Úgy értem, ha pénzben gazdag szeretne lenni. Mert szerintem semmihez nem fogható egy olyan lehetőség, ahol a „kellemest a hasznossal” össze lehet kötni: gyerekvigyázás napi pár órában, étkeztetés, szállás adott, szabadidő reális, nyelvtanulás fix.

au pair

Mint a fentiekben is láthattunk, javarészt az, hogy valakinek sem nyelvtudása, sem végzettsége nincs, nem nagyon fér össze. Viszont külön-külön megélnek, és ahogyan a példa is mutatja, mi is megélnénk.

Cikkem végéhez érve szeretnék egy kicsit kitérni a londoni munkavállalásra, amit szívügyemnek tekintek. Egyik legkedvesebb gyerekkori barátnőmmel, Dorinával készítettem interjút, aki up-to-date információkat és tapasztalatokat nyújt nektek.

Milyen volt 14 évesen egy teljesen új világba csöppenni? Könnyen tudtál alkalmazkodni?

Nagyon nehezen indultam el. Először nem is akartam kijönni. 13 éves voltam, mikor az anyukám és a testvéreim kiköltöztek. Én nem mentem, mert féltem, hogy elvesztem a barátaimat és nem találok újakat. Nagyon nem akartam maradni. Hiányoztak a testvéreim és az anyukám, így ballagás után már sokkal könnyebben ment a kiköltözés. Előtte is többször voltam kint, de csak turistának éreztem magam. A tény, hogy ez most már végleges, hogy itt fogok élni és tanulni más szemmel mutatta a várost. Tetszett a nyüzsgés, a rengeteg különböző nemzetiségű ember, a bohémság.   Mivel ennyire sok a bevándorló, akik ugyanabban a cipőben jártak, mint én, nagyon könnyen beilleszkedtem.

Milyen hamar tanultad meg a nyelvet, révén, hogy nem volt az adott nyelvből alapod? Minek volt főleg köszönhető a nyelvtanulásod folyamata?

A nyelvet szó szerint annyira könnyű volt megtanulni, hogy észre sem vettem és már tudtam.  College-ba jártam először, de ha őszinte akarok lenni az iskola nem sokat segített a nyelvtanulásban.  Szerintem, – és ezt mar sok mindenkitől hallottam – a kulcs a tanuláshoz az, hogy ismerkedj és kényszerülj arra, hogy angolul beszélj.  En 100% ban az ismerkedés miatt tanultam meg viszonylag egész gyorsan.

Mikor és hogyan kezdtél el dolgozni? Egy átlagos fiatalnak iskola mellett mennyire fér bele a munka?

18 évesen kezdtem el dolgozni, bárban és étteremben.  Szerintem itt elég könnyű College mellett dolgozni, főleg ha olyan helyet sikerül találnod, ahol lehet este és hétvégeken dolgozni.   Ezt nagyon könnyűnek találtam. Persze attól is függ ki mennyit es hol dolgozik, na meg, hogy milyen iskolába jár. Akkor még a követelmény nem volt eget rengető. Persze most egyetem mellett nem könnyű, viszont megoldható.  Főállásban dolgozom, tehát heti 40 órát, de szerencsére össze tudom egyeztetni a tanulmányaimmal. Rengeteg a pénzügyi segítség az államtól, ami nagyon sokat segít.

Milyen sikereket értél el munkáid során?

Nem panaszkodhatom.  Most üzletvezető vagyok egy nagy étteremben.  Ha az ember akar és dolgozik, szépen tud haladni a szamárlétrán.

london

Tapasztalataid szerint a magyarok szeretnek Londonban dolgozni? Mit javasolsz, hogyan induljanak neki a kiköltözésnek?

Amit eddig láttam és hallottam – azt érzem, hogy a magyarok szeretnek itt lenni.  Rengeteg embert ismerek, aki már 8- 10 éve itt él. Sok jót hallok, persze ez mellett van olyan is, akinek London nem a zsánere.  Szerintem aki kijön pár nap alatt el tudja dönteni, hogy neki való-e ez a város vagy sem. London nagyon karakterisztikus város, mindig pezseg az élet, sokan vannak az utcákon es néha esik az eső…  Aki nyugisabb életre vágyik, az hamar hazamegy.  Viccen kívül, amire elsősorban szükségük van a kiköltözni vágyó magyaroknak az a pénz.  Maga a kiköltözés, elhelyezkedés, szoba, lakásbérlés sokba kerül.  Viszont ha van elég pénzed, ami elegendő arra, hogy kibírd az első fizetésedig akkor menni fog.  Amit még nem árt szem előtt tartani, hogy itt keményen dolgozni kell. Nem igen vannak tingli-tangli munkahelyek, ahol csak a lábát lógatja az ember. Jó pár magyar cég van, aki segíti a magyarokat az elindulásban, szállással és hasznos tanácsokkal a munkakeresés terén.  Az én szüleim is ezzel foglalkoznak ( www.magyaroklondonban.com ) ezért közelebbről is megtudtam szemlélni a kiköltöző magyarokat és a hibákat, amit elkövetnek. Sok magyart láttam haza menni egy hét után, mivel elfogyott a pénze. Ne felejtsétek el, hogy ez a világ egyik legdrágább városa! Ezért az első tippem mindenkeppen az lenne, hogy elegendő pénzzel kell neki indulni. Mennyi az elegendő? Legalább 500-600 font, ha már meg van a repülőjegyed. Ha rendelkezésedre áll ez az összeg, az elején összehúzod a nadrágszíjat és kitartó vagy, meg lesz az eredménye.
Javaslom, hogy minél többet olvassatok az országról, mielőtt elindultok. Erre nagyon nagy segítség a www.magyaroklondonban.com fórum része és a http://angliaitanacsok.wywlinks.com/     oldal. A következő tippem az lenne, hogy a munkát itt kell megtalálni.  Felesleges Magyarországról keresgélni, mert lehet, hogy néha bejön, de hatalmas része átverés.  Nagyon utána kell nézni, hogy hova mész lakni (amit persze érkezes előtt pár héttel jó lebeszélni), ugyanis sokan vannak, akik a magyarok átverésére szakosodtak. Fizetsz előre és amikor megérkezel, se szállás se munka.

De mindenekelőtt a legfontosabb, hogy talpraesettnek kell lenni.  Számos magyart látok, akik azért nem tudnak elhelyezkedni, mert nem mernek angolul beszelni.   Muszáj megértetned magad, kommunikálnod kell még ha azt el is kell mutogatnod.

Milyen lehetőségek nyílnak meg a diákok előtt?

Itt rengeteg a lehetőség. Főleg fiataloknak, akár csak egy nyárra vagy huzamosabb időre.   A diákok bárhol elhelyezkedhetnek.  Tömérdek fesztivál van Angliában, ahol a munka főkent diákoknak szól.  Éttermek, kávézók, bárok, üzletek, babysitting, szállodai munka.  A lista végtelen. Amit nagyon szeretek Londonban, hogy megbecsülik azt, aki dolgozik.  Az angolok igen lusták, ezért a munkáltatók értékelik azt aki rendesen dolgozik. A másik, amit észre vettem és nagyon jó, hogy tovább képeznek, ami később egy extra a CV-ben. A kereset az általában minimálbér, persze nem minden esetben.  Ez jelen pillanat £6.19 ami szerintem még itteni megélhetésre sem rossz, nem hogy Magyarországhoz viszonyítva.

Összegezve London elképesztő, légy kitartó, talpraesett, és… merj nagyot álmodni!

london2

További cikkek
Top