Közérdekű
2021. 12. 23. - Aténa Gyürü

Meddig hihetünk a Jézuskában?

Legtöbbünk számára gyerekkorunk karácsonyai a Jézuska körül forogtak – még ha nem is közvetlenül. Egész évben vártuk, aztán amikor közeledett az ünnep, elkezdtük visszaszámolni a napokat. Visszaszámlálás közben megírtuk a levelünket – persze még írástudó rokon segítségével – , amiben elmondtuk, hogy idén is mennyire jók voltunk, mennyire szeretjük és, hogy mennyire szeretnénk azt a babát a fa alá, amit a Minimaxon láttunk az Arthur és a Horseland – A  lovasklub aznapi epizódjai között. Hallgattuk azt a bizonyos betlehemi történetet a jászolban születéssel, Máriával, Józseffel, az állatokkal, a parasztokkal és a háromkirályokkal, aztán pedig elő is adtuk az iskolában. Amikor eljött karácsony előestje, mind kőkemény elhatározással próbáltunk fennmaradni és kivárni, hogy megleshessük a Jézuskát az ajándékok meghozatala közben – de hiába: a Jézuska valahogy mindig később jött, mint mi azt ki bírtuk volna várni ébren, bár volt, aki mégis azt állította, hogy sikerült kiszúrnia a szárnyas kis lényt.

Aztán ezek a kis szokások apránként kikopnak az évekből és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy együtt díszíti a család azt a fát, ami olyan sokáig mindig rejtélyes körülmények között került oda az éjjel folyamán, aztán már mi magunk is ajándékokat vásárolunk. De mikor jön el ennek az ideje és egyáltalán hogyan? Meddig hihetünk úgy igazán a Jézuskában?

A kérdés megválaszolására többeket is megkérdeztem arról, mi hozta el számukra a megvilágosodás olykor-olykor szomorú pillanatát, és a tapasztalatok merőben sokfélének ígérkeztek – ahány ház, annyi szokás.

Sokaktól hallottam, hogy nem is emlékeznek, miként derült fény számukra ezen kegyes hazugságra, és én magam is soraikba tartozom. Hiába tűnik utólag mégis egy nagy dolognak, egy sok mindent átíró történésnek, mégsem történt semmi meghatározó. Valószínűleg apránként rájöttünk, kinőttük a régit és belenőttünk, beleszoktunk az új helyzetbe. Nem volt nagy megdöbbenés, nagy csalódás, éppen csak eljött az ideje.

Más a helyzet akkor, amikor a Jézuska kilesése közben azt látjuk, amire legkevésbé sem számítottunk volna: szüleinket, nagyszüleinket, azaz valódi embereket és semmi esetre sem a Jézuskát látjuk a fa díszítése, ajándékok csomagolása és fa alá pakolása közben. Ilyenkor, ha szívünk mélyén már valahol sejthettük is, érheti a gyermeket egy kisebb csalódás. Jöhetnek a felnőttek a különböző magyarázatokkal, mint, hogy ők csak segítenek a Jézuskának, mert neki annyi dolga van – talán ezt hallottuk már a legtöbben – , már késő. Egy ideig még elhisszük, de ez a hit, ha nem is rögtön, pár év alatt elévül.

A gyerekek, ha akaratukon kívül is, de mondanak olyat, amit nem kéne. Vagy tényleg csupán csacsogásból, vagy megdöbbenésüket adják így tovább társaiknak, esetleg csak azt szeretnék megmutatni, milyen nagy gyerekek is már ők. És általuk vannak olyanok, akik akár oviban, akár suliban, a kis csoporttársuktól tudják meg a nagybetűs igazságot. Meg is lepődik a semmit sem sejtő szülő, amikor a gyerek ilyen hírekkel megy haza – aztán vagy eljátssza, hogy ugyan ő nem tud erről semmit, vagy kezdetét veszi egy, a talán elsőnek mondható szomorú és nehéz beszélgetés.

Amikor a kérdésemre olyan válasz is érkezett, hogy van, aki sosem hitt a Jézuskában, mert náluk sosem volt a szokás, hogy ő hozza az ajándékokat – az mindig, kimondottan és teljesen természetes módon a szülők dolga volt – akkor őszintén megdöbbentem. Annyira természetes volt számomra, hogy körülöttem mindenki eszerint nőtt fel, hogy bele sem gondoltam, hogy van, akinél nem ez az alap eset. Nekem a karácsony, a Jézuska és társai egyet jelentenek a gyermekkori ártatlansággal, azzal a naiv, mégis valós mesevilággal, ahova bármelyik nap visszamennék.

Mondhatják, hogy a gyermekeknek árthat a hazugság, az igazság felfedezésének csalódottsága, szerintem ez hozzá tartozik fiatal éveinkhez. Ezt a karácsonyi tündérvilágot várom azóta is évről évre Jézuskástól-mindenestől. Ilyenkor akárhány éves is leszek, visszatalálok abba a gyermeki mesevilágba.

További cikkek
Top