Gazdaság
2016. 05. 20. - dmate11

Mamahotel – avagy mikor kéne kirepülni a családi fészekből?

 

Mamahotel, gyernőtt, bumeránggyerek, Pán Péter… Mit is jelentenek ezek a szavak? Kire mondjuk ezeket és miért? Megérdemlik ezt az elnevezést? Az elmúlt évtizedben rohamosan megnőtt a szüleikkel élő felnőttek száma. Ez hol az egyik fél hibája, hol a másiké. Mindenesetre, ez nem egy túl hasznos dolog.

Kezdjük először néhány unalmas adattal. Akik azt gondolják, hogy ez csak nálunk Magyarországon probléma, óriásit tévednek. Itt is nagy gond, de az átlagba tartozunk. Egész Európát nézve ezek a számok, átlagosan a korosztály 27,5 százaléka, azaz minden negyedik fiatal felnőtt lakik otthon. A fejlett és erős szociális hálójú északi országokban, Dániában, Finnországban és Svédországban a legkisebb az arányuk (15 százalék vagy kevesebb), az Egyesült Királyságban és Németországban azonban már 20 százalék.

A legnagyobb arányban a déli államokban, Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban élnek otthon a fiatalok (35–41 százalék). A szomszédos Szlovákiában a legmagasabb a „Pán Péterek” aránya, ott minden második fiatal él a szüleivel a korosztályból.

Magyarország ezen a „versenyen” a középmezőnyt erősíti, de így is túl nagy számokkal. 1990-ben a 20–39 éves korosztályból még 459 ezren éltek a szüleikkel, 2001-re viszont számuk majdnem megduplázódott, 819 ezerre nőtt. A következő 10 évben mérséklődött a növekedés üteme, de az emelkedés továbbra is tart, most 883 ezer „felnőtt gyereket” tartanak nyilván. A 20–39 éves népességen belüli arányuk 1990-ben még csupán 16 százalék volt, ami 2001-re 28, majd újabb tíz év elteltével 31 százalék fölé emelkedett.

De mi lehet ennek az oka? Sajnos több oka is van, külső és belső hatások alapján.

Vannak a bumeránggyerekek. Ők elköltöznek, de azért mégis vissza-vissza térnek. Ezekből a legtöbben a külföldön dolgozó fiatalok. Vége az iskolának, nincs itthon munka, irány külföld! Ausztria, Németország, Svájc, Anglia, ami belefér. Dolgoznak novembertől áprilisig, vagy épp áprilistól novemberig, attól függ nyári vagy téli szezonra mennek. De a köztes időben, otthon vannak a szülői házban, és szórják a pénzt. Hiszen kint sokat megkerestek itthoni szemmel nézve, ráadásul itthon nem kell fizetniük semmiért (hiába van meg rá a pénzük), hisz anyu és apu szívesen lát, etet, itat, elvisel. Másik része ezeknek a fiataloknak a hosszú kapcsolatból kilépő összetört szívű fiúk, lányok, akik visszatérnek a szülői gondviseléshez, hisz olyan nehéz akkor nekik.

Másik nagy csoport akik, azért nem költöznek el otthonról, mert nincs rá elég pénzük. Egy saját lakás fenntartása valóban nehéz, szinte lehetetlen egy huszonéves fiatal számára. Nehéz elindulni, de elsőként egy kollégiumi szoba, vagy barátokkal közösen egy albérlet is megteszi. Nem kell egyből saját lakásban gondolkodni.

Harmadik csoportba tartoznak azok, akiknek esze ágában sincs elköltözni otthonról. Még csak bele se gondolnak, hogy mi lenne, ha… Jól elvannak a szülők gondozásában. Hiába közelítenek a harminchoz, megszokták, hogy mindig van készétel, hisz anyu süt-főz, spórolni nem kell semmin, hisz apu fizeti a rezsit. Saját keresete nagy valószínűséggel van már (bár nem mindig) ezt nyugodtan elköltheti, amire akarja. El tud menni csütörtökön az Ötkertbe nagy mellénnyel, megtudja venni az üveg vodkát a pultból, hogy felvágjon az egyetemista lányoknak, hogy mennyi pénze van már így fiatalon. Aztán amikor vége az estének, akkor irány haza anyuékhoz.

 

De ki a hibás?

Nem tudunk egy bűnbakot találni. Az elköltözés ideje függ a gyerektől, a szülőktől, az anyagi helyzettől, hogy hol nőtt fel a gyerek, stb…

Az élet küszöbén álló 18-19 éves frissen érettségizett fiatal, ha tovább tanul nagyobb eséllyel önállósodik, főleg, ha ezt egy idegen városban teszi, ahol muszáj albérletbe, vagy kollégiumba költöznie. Ez már egy jó lépés, hiszen korábban megtapasztalja milyen az egyedüli élet, és ha végzett az iskolával és lesz saját keresete, akkor ezt a vonalat fogja választani, nem pedig fut vissza anyuci szoknyája alá. Ha nem tanul tovább, vagy egyetem/főiskola alatt is a szülői házban él, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy továbbra is otthon fog lakni.

Sok esetben a szülők a hibásak. Elkényeztetik gyermeküket, mindent megadnak neki, ezért esze ágában sincs elköltözni otthonról. Miért is lenne? Hiszen ott van minden, nem kell rá költeni, csak magára, és még így is van plusz pénze a szülőktől.

Más eset, ha azért maradnak otthon, mert a szülő egyedül nevelte fel, és így kötelességének érzi, hogy segítsen és otthon maradjon, támogassa édesanyját, édesapját.

Sokan fogadkoznak arra, hogy nincs elég pénzük elköltözni. Nem az elköltözésre nincs pénzük, hanem nem akarják feladni a kényelmes életüket, és spórolni, hogy külön élhessenek.

Tehát mikor is kéne elhagyni a szülői házat?

Manapság ez az életkor kitolódott 25 éves korig. Vége az egyetemnek, munka is van, ebben a korban már nyugodtan ki lehet repülni otthonról, és a szülőknek is bele kell ebbe egyezni. Minél később költöznek el otthonról, annál később alapítanak családot, ez demográfiailag rossz az országnak, és a gazdaságot is gyengíti.

További cikkek
Top