Kultúra
2016. 12. 12. - Krisztina Boda

Magyar filmek?- Voltak, vannak, és lesznek


Kevesen tudják, de a magyar filmeseknek igenis sok köze van Hollywoodhoz. A filmgyártás, a világ legjobbjának számító álomgyárban, az 1910-es években indult meg, mikor a területet Los Angeles városához csatolták. Eredetileg egy Wilcox nevezetű család élt a területen, aki 1891-ben kezdte felparcellázni a földjeit, és eladni. Mrs. Wilcox a Hollywoodland nevet adta a városrésznek, amely később rövidült le a ma használatos megnevezésére.

Magyarországon, az 1910-es években sorra alakultak -amerikai mintára- a filmgyárak, mint a Corvin filmgyár vagy a Phönix filmvállalat. A felfelé ívelő filmipart a háború, és a már akkor jelenlévő antiszemitizmus törte meg. Trianon, illetve a Tanácsköztársaság bukása után nagyszámú migráció érkezik az újvilágba. Ebben a migrációs hullámban bőven voltak filmesek is, akik Hollywoodban letelepedve nagy nyomot hagytak a filmtörténelemben. Fried Vilmos (későbbi nevén William Fox), magyar zsidó családból származott. Ő alapította meg az amerikai Fox filmgyárat, amely több, mint 800 filmet gyártott évente, aranykorában.  Adolph Zukor (korábban Cukor Adolf) a Paramount Pictures mögött állt az 1920-as évektől kezdve. Médiabirodalma hatalmas pénzügyi és szakmai fölényre tett szert akkortájt. Sir Alexander Korda (Korda Sándor), az 1920-as évek előtt Budapesten működtette a Corvin filmgyárat, a korszak legnagyobb magyar filmközpontjaként. Később dolgozott Hollywoodban a Fox-nál, majd Londonban is. Michael Curtis (Kertész Mihály) 1919-ben emigrált Magyarországról és soha többé nem tért vissza. Rendezői karrierje az USA-ban teljesedett ki, 1942-ben a Casablanca című filmért Oscar díjat is kapott, valamint a Warner Bros is állandó munkatársaként jegyezte. Színészeink közül többen is megérdemelték a „Hollywood csillaga” jelzőt. Gondoljunk csak a leghíresebb Drakulára, alias Lugosi Bélára, vagy éppen az akkoriban ünnepelt dívára Gábor Zsazsára.

Itthon a szovjet uralom keretek közé szorította a filmkészítést. Az amerikai filmeket „káros” hatásuk miatt nem lehetett vetíteni. A kultúrát a kommunista mederben terelgették, így a nyugatot kizárva, keletről érkeztek a hatások. Sorra készültek a propaganda, vagy éppen csak rejtett propaganda elemeket tartalmazó filmek, melyek tükörként mutatták a közönség arcába, hogy ez a „legvidámabb barakk”. Ennek ellenére ebből a korszakból is említhetünk olyan filmsikereket, mint Fábri Zoltán Körhinta című filmje, amit a cannes-i filmfesztiválon Aranypálmára jelöltek. Nem is beszélve a már enyhébb szocializmusban forgatott 1981-es Mephisto-ról, amelyért Szabó István rendező először vehette át a legjobb idegen nyelvű filmnek szánt Oscar díjat.

A rendszerváltás után a filmipar újra szabad kezet kapott. Talán nem lepődünk meg azon, hogy ekkortól a társadalomrajzoktól és mélyebb témáktól eltávolodva a filmek az élet hétköznapi problémáit és kérdéseit kezdték el boncolgatni. A 90-es évek végén jellemző volt a régebbi filmek remake-je. Ilyen például a Meseautó vagy a Hyppolit a lakáj. Ide kell még sorolni a Sas Tamás által rendezett Presszó című filmet, amely talán újításának köszönhetően (egy kameraállásból és összesen egy helyszínt használva vették fel) még elvétve érdekesnek is tűnhetett, de valójában ezekre az évekre inkább úgy tekintünk vissza, mint a magyar film sötét korszakára.

Ez pedig sajnos a 2000-es években sem javult. Futószalagszerűen jöttek ki a romantikus magyar vígjátékok, amelyek amerikai társaiktól tökéletesen eltanulták, hogy hogyan legyenek kiszámíthatóak és túlzottan érzelemdúsak. Kár, hogy az amerikai technikát már se ellesni, se alkalmazni nem sikerül. A korszak meghatározó rendezője Sas Tamás, akinek nevéhez olyan filmek fűződnek, mint  S.O.S. szerelem, 9 és fél randi vagy a Szinglik éjszakája. Az Egy szoknya egy nadrág és az Egy bolond százat csinál, pedig Gyöngyössy Bence nevének fémjelzésével készültek, míg Goda Krisztina a Csak szex és más semmit jegyzi. Legutóbbi a Szabadság, szerelem című, 1956-os forradalom emlékére készült filmjével később nagyfokú tisztelet vívott ki magának. Gyönygyössy Bencéhez vissza kanyarodva még neki tulajdoníthatjuk a Valami Amerika című filmet, ami valljuk be azért nem sikerült rosszul (legalábbis a többihez képest biztos nem). Ebből a korszakból ki kell emelni a 2003-as Antal Nimród által rendezett Kontrollt, amely fényt hozott a magyar filmtörténetbe, a romantikus filmeket háttérbe szorítva.

2009-ben megszületett a Holnap történt című film, olyan szereplőkkel, mint Zalatnay Sarolta, Kiszel Tünde vagy Anettka. Őszintén szólva én ekkor végleg eltemettem a magyar filmipart.  2 éve azonban valami nagy fordulat történt. Elkezdtek újra megszületni a remek magyar alkotások. Számomra túl brutális, azonban a szakma elismeréssel fogadta a Mundruczó Kornél által rendezett, Európai Filmdíj-al kitüntetett, apokaliptikus jellegű Fehér Istent. Ezután 2015-ben a Liza a Rókatündért láthattuk a mozikban. A film a japán mitológiát használja fel a romantikus vígjáték megfűszerezéséhez Balsai Móni főszereplésével. Szürrealisztikus, ugyanakkor magával ragadó és szokatlan. Nem csoda, hogy a közönség és a kritikusok tetszését is elnyerte, továbbá számos díjat bezsebelt. Ha pedig már a díjaknál tartunk, vétek lenne kihagyni a tavalyi év legnagyobb filmsikerét, a Saul fiát. Nemes Jeles László filmje, a cannes-i filmfesztivál után, több mint 30 évre a Mephisto sikerét követően, hazahozta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar szobrocskát. A sikereknek pedig úgy tűnik, korán sincs vége, hiszen nincs egy hónapja, hogy megjelent a mozikban az újabb potenciális magyar sikerfilm, A martfűi rém.

A film különlegessége, hogy igaz történeten alapszik, ráadásul Magyarországon, Martfűn játszódik. Az alkotás 1957-1968 között zajlik, és tökéletesen visszaadja az akkori Magyarország atmoszféráját. A forradalom utáni kommunista irányításról és társadalomról tökéletes rajzot alkot. A spoiler elkerülése végett, a történetről legyen elég annyi, hogy a központban egy magyar sorozatgyilkos áll, akinek célpontjai a nők. A Magyar Filmalapnak érdemes volt belefektetni a pénzt, és amerikai technikákat, plusz felszereltséget alkalmazni, mert a film meghozta a várva várt eredményt. Személy szerint engem megrázott (nőként talán még jobban átérezhető), mert hihetetlenül valóságos képeket alkalmaz, a színészi játék (szereplői többek között Balsai Móni és Anger Zsolt) pedig több, mint hiteles. Összegezve készüljünk fel egy minőségi, eddig még nem látott témájú magyar thriller-re, ami elég hátborzongató, megrázó, és félelmetes ahhoz, hogy az év legjobb magyar filmje legyen. Bátran ajánlom mindenkinek, decemberben még vetítik a mozik!

További cikkek
Top