Kultúra
2022. 02. 16. - Anna Amina Klinovics

Lupercalia – a Valentin nap elődje

Február 14-én azon kívül, hogy szép jó egészséget kívánunk minden kedves Bálint ismerősünknek, iszonyat mennyiségű pénzt költünk el Valentin napi ajándékokra. Az Egyesült Államokban a karácsony után ez a második legforgalmasabb nap a postán, ugyan is csaknem egymilliárd üdvözlőlapot küldenek ilyenkor egymásnak a szerelmesek, Finnországban és egyes latin-amerikai országokban ez a nap nem csak a szerelem, hanem a barátság napja is, Peruban pedig egyenesen munkaszüneti nap a február 14-e.

Bizonyára sokan hallottak már Szent Bálintról, aki II. Claudius császár elrendelésével szembe menve – aki tiltotta a fiatal férfiak számára a házasságot, ezzel sarkalva őket arra, hogy jobb katonák legyenek – még is megeskette a szerelmeseket. Persze amint ez a császár tudomására jutott börtönbe vetette őt, ahol pusztán hitének segítségével visszaadta a látást börtönőre vak leányának. Azonban bármily nemes cselekedek hadát hajtotta is végre Bálintot kivégezték. Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintról február 14-én megemlékezzenek, azonban egyúttal eltöröltetett egy pogány ünnepet, ami nem más volt, mint a Lupercalia, ugyan is valójában a Valentin nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza.

Akik nagy sorozat kedvelők, ha csak futólag is, de találkozhattak a Netflix egyik gyöngyszemével Sabrina hátborzongató kalandjaival, amiben, a Luperkáliát a boszorkányok és mágusok Valentin napjaként emlegetik.

Noha egészen helytálló és fogyasztóbarát módon helyezték képernyőre ezt az ősi pogány ünnepet, némely elem bemutatása nem teljesen felel meg a történelmi leírásoknak.

Az ókori Rómából eredő Lupercaliát a ma közismert Valentin naptól eltérően február 15-én ünnepelték, úgy, mint a tisztulás és a termékenység ünnepe. Nevének eredete a nőstény farkashoz köthető, mely Romulust és Remust táplálta, illetve a farkas alakjában megjelenő római istenség Lupercus személyéhez, akinek kiengesztelése érdekében kiválasztottak két-két fiút és lányt. Szokásos szertartásként, a lupercus papok két csoportja a Lupercal-barlangban, – azon helyen, ahol az elbeszélések szerint Faustulus rátalált Romulusra és Remusra, amint épp szoptatja őket az anyafarkas -feláldoztak egyes elmondások szerint két kecsét, mások szerint egy kecskét és egy kutyát. Ezután a két fiú homlokát a véres késekkel érintették, amit a másik fél azonnal letörölt tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak a homlok törlés után nevetnie kellett. Ezt követően a levágott kecskék bőréből szíjat hasítottak, majd a négy kiválasztott csaknem meztelenül futásnak eredt végig a város utcáin. Miközben Róma utcáit rótták minden útjukba kerülő járókelőt megostoroztak, főleg a fiatal nőket, akik szántszándékkal nem futottak el az ütlegelés elől, ugyanis a hiedelem úgy tartotta, hogy ennek a korbácsolásnak tisztító hatása volt, termékenységet, gyermekáldást hozott és még a szülést is könnyebbé tette.

Szerencsére a kecske áldozásnál és a korbácsolásnál kellemesebb része is volt az ünnepségnek. “Ókori vakrandit” generálva, minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak, ezzel párokat létrehozva. Mindenki a sors által generált partnerével töltötte az egész estés ünnepséget, a fennmaradt leírások szerint sokszor megesett, hogy egyesek az ünnepség után is együtt maradtak. Az iméntieket figyelembe véve nem is olyan meglepő, hogy a szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány Lupercalia ünnepét nem igazán szívlelte az egyház.

Nos…nem tudom ki, milyen állásponton van, de ha választani kéne a báránybőr szíjjal való ütlegelés és egy drágább Valentin napi ajándék megvásárlása között, azt hiszem lennének páran akik sokkal nagyobb lelkesedéssel voksolnának a költekezés mellett. Úgyhogy jusson eszetekbe, amikor épp a túlárazott bonbont vagy virágot veszitek a boltban, hogy párszáz évvel ezelőtt nem úsztátok volna meg ennyivel!

További cikkek
Top