Közérdekű
2014. 11. 14. - Hűvös-Récsi Bence

Külkeresek Ázsiában – avagy a duó, aki bevette Keletet


Kína? Nagy fal! Japán? Sushi! Valljuk be ilyen és ehhez hasonló dolgok jutnak először eszünkbe a Távol-Kelet két meseszép országáról, azonban van két fiatalember a Külkeren, akiknek egészen biztosan más az első gondolatuk, ha megemlítem Kínát vagy Japánt. Interjúnk főhősei Tóth Lajos és Szabados Dániel, kik az iskola által nyújtott lehetőségeket kihasználva valóra válthatták álmaikat, és belekóstolhattak egy egészen más világ hétköznapjaiba, kultúrájába.

Beszélgetésünk otthonául a Mátyásföldi Kollégium egy üres, száradó ruhákkal teli szobája szolgált, ahol szerencsénkre három szék és egy asztal is a rendelkezésünkre állt. A nyugodt környezet és a hangulatfokozó „Ki hogy áll a Stat2-vel?” beszélgetés kellő alapot nyújtott egy végül két és félórásra duzzadó beszélgetésnek, amin végig érződött, hogy Dániel és Lajos szívesen beszélnek élményeikről, tapasztalataikról az olvasóknak, és ha csak gondolatban is, de jó érzéssel térnek vissza a misztikus Keletre…

546681_3817464921318_1349000404_n

-Miért pont Kínára/Japánra esett a választásod?

Sz.D. : Az Óbudai Egyetemre jártam mérnök-informatika alapszakra egy félévig, majd miután rájöttem, hogy nem nekem való ez az irány, jelentkeztem a Keleti Nyelvek Iskolájába, ahol akkor még ingyen ki lehetett próbálni a kínai nyelvoktatást. Belső motivációként az általános iskolai éveimet tudom felhozni, mikor az akkori legjobb barátaim japán nyelvet tanultak, de mivel én más osztályba kerültem, nem volt rá lehetőségem és egyfajta kíváncsiság, féltékenység volt bennem ezután. Az első órán már megtetszett a kínai nyelv, majd fél év elteltével, miután látták rajtam a tanáraim, hogy komolyan veszem a tanulást, ösztönöztek, hogy jelentkezzek az EU Window nevezetű pályázatra, ami kínai nyelvtanfolyamot jelentett Pekingben. Ezzel egy időben felvételt nyertem a Külkerre. Ebben az időszakban négy felsőoktatási intézmény volt, amely kínai nyelvet tanított és meg lehetett pályázni az állami ösztöndíjat, amelyet később elnyertem és megint kijuthattam. Szerencsére az EU Window is sikeres volt, így két passzív félévvel kezdtem tanulmányaimat a Külkeren. Erre egyébként bármely 18 és 30 év közötti európai uniós állampolgár jelentkezhet, de csak 100 szerencsés kapja meg. Tartalmazza a szállást, tankönyveket, a tandíj fizetését, illetve 1500 jüant. A másik út az állami ösztöndíj. Mostanra 5 intézményből lehet megpályázni és a Külker is rendelkezik 5 kvótával, azonban ezt elnyerni csak államilag támogatott hallgató tudja. A kemény feltételek, a nyelv nehézsége, illetve a távolság mostanában visszaszorította a jelentkezők számát, ezért én megadnám a lehetőséget az önköltséges hallgatóknak is. Az első egy éves kalandomat Kínába, tehát egy EU pályázatnak, míg a másodikat egy állami ösztöndíjnak köszönhetem.

T.L. : Hasonlóan Dánielhez én is kanyargós úton jutottam el Japánba. A Nyugat-magyarországi Egyetemre jártam, majd mivel nem tetszett a szakom, átjöttem ide, a Külkerre. Kézenfekvő volt, hiszen már Győrben is, mint felvehető tárgy tanultam japánt, persze az elején én csak kis “frikfrakszoknak” hittem az írásukat és tartottam is tőle, de idővel megszerettem. Felvettek államira és folytattam a japánt itt is, és később én is kimehettem. Azonban fontos különbség az egyetemek közötti ösztöndíj, hiszen a teljes kint létemet a japán egyetem finanszírozta és ehhez járt 50.000 yen, ami ott kint nem számít soknak. Jóval drágább az élet kint, mint akár hazánkban vagy Kínában, ettől függetlenül én be tudtam osztani és még belefértek kis kiruccanások Tokióba is.

-Drift?

T.L. : Neem, azt azért nem, maradtam a jó öreg tömegközlekedés-bicikli párosnál.

10754915_10203397829487977_655209757_n

-Ha megkérdeznék 10 embert a főiskolán, hogy tudtad-e, hogy van lehetőség pályázatok révén kijutni és tanulni ezekbe az országokba nem biztos, hogy mindenki tudná miről beszélek.

Sz.D. : Természetesen ezek nem a faliújságos lehetőségek, sokszor még a kínait tanuló diák se tud időben jelentkezni akár egy EU pályázatra. Időhöz van kötve mikor lehet beadni, így érdemes folyamatosan érdeklődni tanároknál, és az EU Window oldalát követni. Ezen felül a megírásra sincs sok idő, rengeteg papírmunka előzi meg, fordítások, motivációs levél, leckekönyv, és ezeket még postáznom kellett Brüsszelbe. Sok helyen el lehet rontani, így érdemes körültekintően eljárni. Ezek hosszú távú befektetések. A kitartás nagyon fontos, akár a nyelv tanulásánál, akár ilyen ügyek intézésénél, a végeredményért mindenképpen megéri.

-Tehát ha én arabul tanulok, akkor nem is hallok ezekről a lehetőségekről?

T.L. : Valószínűleg csak a tanult nyelved lehetőségeiről kapsz információt. A tanárok is a jobb nyelvi szinteken állóknak ajánlják, természetesen önmagába ez nem elég. Magát a rendszert kell átlátni, alapos felkészülés előzi meg a kiutat, hiszen egészen más kultúrába utazik az ember, és a kitartás a legfontosabb.

-Összesen mennyi időt töltöttetek el kint?

Sz.D. : Nekem, így sikerült kétszer 11 hónapot.

T.L. : Egy évet.

Itthon mivel készültetek fel az útra? Gondolom nem konzervekkel.

T.L. : Nekem ez magamtól jött, nem készített fel senki külön, hogy mi a szokás, ha ízlett az étel vagy, hogy meg kell hajolni köszönésnél, valahogy a nyelvtanulás alatt és a kultúra iránti érdeklődés elég felkészítést adott számomra.

Sz.D. : Távol-keleti Interkulturális Menedzsment képzésen vettem részt a Külkeren, ami egyéves képzés, több tanárral és vendégelőadóval, egy kerek képet ad a Távol-Keletről és kellő alapot az utamhoz.

10799773_10203397829527978_11152145_n

-Mi volt az első hatás, ami ért titeket a reptérről kijövet?

Sz.D. : Szmog!

T.L. : Nagyon szűk és zsúfolt, sok modern kocka épület egymás hátán. Legjobb példaként a filmekben is előszeretettel mutatott kereszteződést tudom említeni, ahol forgalmasabb napokon 2000 ember megy át egyszerre a zebrákon.

-Mennyiben más ott egy hétköznap szerda?

Sz.D. : Azzal kezdeném, hogy aki erre az útra lép, annak hatalmas alkalmazkodó képességre van szüksége, nyitottság, rugalmasság alapfeltétel, különben Kínában biztosan megbolondul. Természetesen Peking vagy Sanghaj kivétel, igazi nagyvárosok, tele nyugati emberrel, étellel, városrésszel, így ott könnyebb. Az ember, ha egy vidéki egyetemre jár tanulni és egy vidéki koleszban él, mint én tettem Haikouban, fel kell kötnie a gatyáját. A város maga budapestnyi méretű és Kína legdélebbi tartományában, egy hatalmas szigeten, Vietnámhoz közel található. Olyannyira vidék volt, hogy 400km-en belül magyar rajtam kívül nem lakott. Repülőről leszállva egyből a hatalmas pára csapott meg, 28 fok volt és hajnali két óra . Ez augusztusban 99% páratartalmat jelent. Télen se jobb a helyzet, igaz lemegy 6 fokig is, de Kína központi fűtésrendszere ketté van bontva. A Sárga folyótól  északra van, délre nincs. Ezt a hideget elviselni maximum meleg teával és réteges öltözködéssel lehetett. Földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően állatokban is bővelkedett a hely, denevér, csótány és patkány is előfordult a koleszban. Személy szerint én a patkányok jelenlétét nem bírtam megszokni, és a helyi éttermek is vendégül láttak párat. Fontos, hogy Kínában a tanulmányok mellett nem lehetett dolgozni, így ez nem vett el időt az életemből. A megélhetés olcsó, így a pénz, amit kapsz elegendő, feltéve, ha nem megy az ember heti kétszer bulizni. A körülmények miatt más egy átlagos nap, de idővel megszokja az ember.

T.L. : Ugye egy ilyen naphoz hozzátartozik a vásárlás. Beletelt egy kis időbe mire tudtam egyáltalán mit veszek a boltban, mitől leszek rosszul, európai gyomorbarát ételek megtalálása. Ami szembetűnő volt, az a japán emberek mentalitása. Hihetetlenül sokat dolgoznak, nagyon hűségesek a cégükhöz és ez a diákokra is érvényes volt, ami persze rám is hatott. Reggel bementem, délutánig iskola, majd otthon tanulás vagy munka. Kikapcsolódásra hétvégén volt időm, hozzászokni ehhez kellett 2 hónap. Az év második felében már én is vállaltam munkát.

Sz.D. : A mentalitással kapcsolatban nekem is van élményem. Annak idején, mikor Japánban a fukusimai atomreaktor tragédia történt, épp Kínában voltam, és ismertem a suliból egy japán lányt, aki kérdés nélkül felült a legelső gépre és hazautazott. Mi volt az indok? A hazámnak és a családomnak szüksége van rám.

Tanulmányok?

Sz.D. : Nyelvi részképzésen vettem részt a Haikou Egyetemen. Fél nyolcra kellett iskolába menni, de így is, ha  kiléptél otthonról 2 perc alatt leizzadtál a pára miatt. A bőr nem tud lélegezni, párologtatni, de mint mondtam, alkalmazkodni kell. Általános iskolás rendszerre hasonlított a nap, délben elmehettünk ebédelni, és ha mindig betartottam volna a tantervet, otthon még 5 órát tölthettem volna gyakorlással, leckeírással. Ami furcsa volt, hogy a többi egyetemistának este fél 11-ig is eltartott az iskola. A kínai nyelvtanulást én mindig logikus művészetnek hívom. Logikus, hiszen gyökökből állnak a karakterek, lehet kötni jelentéshez, azonban nagyon művészi is a kalligráfia. Például, ha rajzolok egy négyzetet, az szájat jelent, de a kis négyzetjel lehet másban is benne, aminek van köze a szájhoz. Magolós nyelv, gyakorolni kell, írni, olvasni, mint egy kisdiák. Érdekesség még, hogy Kínában és Japánban is ugyan az a névsorrend, mint itthon.

-Kézügyesség szükséges az íráshoz?

T.L. : Tipikus kérdés, de gondoljunk bele, több mint 1 milliárd kínainak van kézügyessége? Gyakorlás és gyakorlás!

T.L. : Josai Egyetemen bolognai rendszer volt, annyi különbséggel, hogy 4 év az alapképzés és az utolsó évet a munkakereséssel töltik a diákok. Egyenruha Japánban csak gimnáziumban kötelező. Nálunk 9:40-től volt kezdés és 18:30-ig tartott. Emellett a diákok még dolgoznak is, hasonlóan a nagy nyugati egyetemekhez itt is drága a diploma. Egy év ára 2 millió forint körül mozog. Gyenge, közepes japán nyelvtudással mentem ki, ami vicces volt az elején, hiszen fogalmam sem volt mit tanulunk épp, de kőkemény munkával sikerült a megfelelő szintre fejleszteni magam.

10808175_10203397829407975_957892306_n

-Mennyire éreztétek azt, hogy ti vagytok az európai ember a távol-keleten?

Sz.D. : Míg az említett nagyvárosokban megszokott volt, hogy a helyiek mellett sok a külföldi, vidéki tartományokban már annál jobban „felfigyeltek ” ránk. Sokszor előfordult velem, hogy csak mert európai vagyok beinvitáltak a helyi éttermek vezetői, hogy ott fogyasszak. Így a helyiek azt gondolták, ha az európai fehér ember itt ebédel, akkor biztosan jó hely. Természetesen a számlát nem kellett kifizetni. A vidéki egyetemek is presztízst csinálnak belőle. Minél több az európai tanul az adott intézménybe, annál jobban öregbíti a hírnevét. Olyannyira értéknek tekintik a külföldi diákokat, hogy olyat is megtehetnek, amit a helyi nem. Beülnek hátra a vizsgán, használhatnak jegyzetet és telefont segítségül. Az elit egyetemek már nem ilyen elnézők, és a bejutás is akár egy Pekingi Egyetemre nagyon nehéz, azonban érdemes jelentkezni. Az oktatás színvonala többszörösen meghaladja egy vidéki iskoláét, és az ott szerzett diplomával a zsebedbe biztos, hogy nem lesz gondod az álláskereséssel. Egyébként a kínaiak a magyarokat testvérnek tartják, ugye a Nagy-falat is a hunok elleni védekezés miatt húzták fel, hasonló vérvonal van évezredig visszamenőleg ott is és itt is.  Bárhol jártam, legyen az a 13 nagyváros egyike, vagy egy utolsó vidéki falu, megemlítettem, hogy magyar vagyok, egyből mondták a testvér szót. Persze megmondani már nem tudnák, hol található az országunk, de a közös múltra emlékeznek. Ismerkedésnél viszont előny volt az európaiság. Eleve a fehér bőrnek kultusza van kinn, régen hova tartozást, rangot jelentett a fehérebb bőr, hiszen a földeken dolgozó kínai lebarnult a napon. Ha jó kiállású fehér férfi voltál, a kínai és a kint tanuló külföldi lányoknál is sikered volt, míg egy helybélinek nem volt esélye egy külföldinél többnyire. Sokszor egyébként Herkulesnek becéztek, ott én különlegesnek számítottam. Találkoztam és hallottam is olyan férfiakról, akik pont ezt meglovagolva jönnek ki párt találni Kínába, persze sikerük is van.

T.L. : Japán ebből a szempontból jóval komolyabb, ilyen téren. Diákként nem kaptam semmilyen megkülönböztetett figyelmet és ez igaz volt a magánéletben is. Viszont előny volt nálam is a lányoknál való ismerkedésnél, bár amennyire én lehettem nekik különleges, annyira voltak ők is nekem. Hihetetlen milyen ruhákban képesek lemenni bulizni, és a zenék, amiket hallgatnak borzalmasak, a sminkekről nem is beszélve.

-Közlekedés?

T.L. : Biciklivel jártam iskolába, és az elején elég veszélyes volt, mikor reflexből balra néztem be mindig. Japánban angol mintájú közlekedés van. Ehhez is kellett 3 hónap, mire megszoktam. Tokióban érdekes módon viszont csúcsidőben sem találkoztam a metrónál úgynevezett nyomó emberekkel, akik próbálják a kedves utasokat bepréselni a járműbe. Pedig érdekes élmény lett volna. Maga a közlekedés fegyelmezett, inkább az idejövő japán turisták néznek nagy szemekkel, mikor mi lazán átmegyünk piros lámpánál gyalogosként. Volt szerencsém kipróbálni a híres gyors vonatokat is a 250 km/h sebesség még nem is mondható extrának kint, bezzeg annak aki MÁV-on nőtt fel..

Sz.D. : Ha túlélsz egy hetet Kínában és nem ütött el se autó se motoros, akkor Kína befogadott téged. Európai szemmel hihetetlen káosznak tűnik, ami naponta ott zajlik. Mai napig nem értem pontosan a rendszert, de mondok példákat. Kis ívben kanyarodni piros lámpánál megengedett, rengeteg a robogós, elektromos biciklis, akik kívülállónak hiszik magukat és azok is. Nem kell vizsgázniuk KRESZ-ből, ráadásul halkak. Életveszély minden nap, de vannak technikák. Mikor lelépsz az útról nem szabad az autós szemébe nézni, különben azt hiszi vetted az adást és észlelted, hogy jön ezért rágyorsít és átmegy előtted. Ez nálunk pont fordítva van ügye. Bátorság kell, hogy az ember ne nézzen oldalra, de ez Kína. A lámpák a gyalogosoknak nem sok segítség, akkor mész át, ha nem jön semmi.

-Gasztronómia?

Sz.D. : Kínában 7 vagy 8 nagy konyha létezik, de szokás nyelvjárásoknál is így részekre bontani az országot, ezért mikor megkérdezik, hogy milyenek a kínaiak nehéz megmondani, amíg nem jártál mindenhol. A tv-ben a mandarin nyelvjárás az alap, de egy kantoni nem biztos, hogy megérti, ha mandarinul szólunk hozzá. Európa méretű országról beszélünk, így ne csodálkozzunk. Visszatérve az ételekre, én imádok enni és ebből a szempontból nagyon nekem való volt ez a hely. Főzni nem tudtam, a koleszban a feltételek nem voltak meg hozzá, de nem is kellett. Tele volt a hely olcsó bódékkal, ahol finomabbnál finomabb helyi ételek voltak. Közel hozzám volt egy halpiac, ami a kikötő mellett volt és olcsón megvásárolhattad a kagylót, halat, de olyat fajtát is amit még a Spektrumon se látsz. Az éttermekhez ráadásul be lehetett vinni a nyers halat és egy adott összegért elkészítették neked és már vihetted is. Tengergyümölcsei nem kedvenc, a csirke és marha ételeket fogyasztottam többnyire, bár a minőségük nem volt a legjobb. A nagyon leterhelt mezőgazdaság nem tudja az európai szintet tartani, de ekkora embermennyiséget ellátni élelemmel nem könnyű. Nagyon szeretnek a kínaiak cuppogni, rengeteg KFC van itt, nem viccelek, van automata amiből megfőzött csirkelábat lehet venni és azt szopogatják, mint valami nyalókát. Ára egyébként átszámítva 60 Ft körül mozog. Ismertem olyan gazdát, aki kutyakajaként adta el Kínában ezeket a lábakat és le merem fogadni, hogy abból sok került forgalmazásba, ilyen formában. A kedvencem az édes-savanyú csirke, de persze egészen más, mint amit itthon ismernek. Igazából semmi nem olyan eredetibe, mint hazánkban. Ez tudatos a kínaiak részéről, minden ország ízléséhez igazítják az ételeiket. Esznek még továbbá sáskákat, kígyókat, lárvákat, békát, de a skorpió se ritka. Egy nagy gasztronómiai utazás ez, de megéri. Itthon egyébként, aki valóban igazi kínait szeretne enni, annak ajánlom a Béke térnél a Hong Kong-ot, Nagyvárad térnél a Tajvant, vagy a Dózsa György útnál a 9 sárkány éttermet.

T.L. : Magamnak otthon nem készítettem japán ételt, de az iskola menzáján csak olyanok voltak, és meglepően finomak. Megszámlálhatatlan fajta sushit ettem, tintahalastól elkezdve poliposig minden volt. Sztereópia, hogy csak tengeri ételeket fogyasztanak a japánok, rengeteg csirkével, marhával és disznóhússal készült ételük is van, persze ottani ízesítéssel, szószokkal tálalva.

10748619_10203397829327973_1670785405_n -Szélsőséges példák amiket nehéz volt megszokni?

Sz.D. : Míg egy angol az orrfújásnál elfordul, majd zsebreteszi a zsebkendőt, addig egy kínai leteszi az asztalra. Ő furcsán néz ránk, hogy tudjuk elrakni a taknyunkat későbbre, és fordítva ő milyen bunkó, hogy nem rakja el. Nagyon sokat köpnek, ez egy szemlélet náluk. A váladéknak nincs helye ott ezért a jobb kint, mint bent elvét követik. Ezt megszokni persze idő volt, kijövök a metróból és már hallom mögöttem a sok csulázó embert és izgulhatok, hogy senki ne találjon telibe. Gyerek, nő vagy férfi mind ezt teszi. Guggolós wc van, ráadásul a papírt nem szabad lehúzni a vékony csövek miatt. Evés után, ha ízlett az étel szinte elvárták a büfögést.

T.L. : Saját tapasztalat, Kantonban voltam Kínában egy állomáson és taxiknál álltam, mikor jött egy középkorú jól öltözött nő, fogta magát és egy nagyot köpött mellettem.. ezt próbálná meg egy japán nő!

T.L. : Sokan tudják, hogy Japánban meghajolnak köszönésnél. Idősebbek és rangon felülieknek ajánlott hosszabb ideig, mélyebben meghajolni, ez a tisztelet jele. Manapság sokszor rendes üdvözlés helyett csak bólintanak egyet. Orrfújás témában nagyon kemények, inkább szipognak egész nap csak, hogy ne kelljen kifújni és csak egy gyors törlésre is alig hajlandóak. Fiataloknál szokás, hogy igen-nem helyett hümmögéssel válaszolnak, ebből miután hazajöttem bajom is volt otthon. Mit hümmögsz itt nekem, mondta a család.

-Sikerült szorosabb barátságokat kötni?

Sz.D. : Nagyon jó kérdés. Ez a barát, kapcsolat téma nagyon formális, főleg Korea durva. Számít a kor, a nem, a család. Például, ha egy lány elmegy randira és ott kiderül, hogy a fiú fiatalabb 1 hónappal már egyből öcsinek szólítja a srácot és fuccs a kapcsolatnak. Egy angol barátommal kint azért szakított a koreai barátnője, mert a család megtiltotta neki, hogy együtt legyenek. Haveri szintet még könnyű elérni, valamilyen szinten felnéznek rád, mert külföldi vagy, de, hogy igazi barátod legyen egy kínai, ahhoz sok dolog kell. Nyelv, szokásaik, mondásaik ismerete. Nekem egy kínai barátom van, még a pekingi évekből ismerem, nagyon nyitott srác, másképp gondolkodik, mint egy átlag helybéli, szereti az amerikai sportokat így közös témánk is volt. Ő rá úgy érzem számíthatnék. A suliban sok külföldi volt még rajtam kívül, velük azért könnyebb volt ismerkedni.

T.L. : Furcsa módon én egy kínai és egy színesbőrű sráccal lettem jóba. Japánokkal nagyon nehéz barátkozni, ahhoz, hogy barátjának fogadjon, a nyelvet nagyon jól kell tudni és függ a személy nyitottságától is. A nyelvtan három szintet különböztet meg kommunikációban. Egy baráti stílus, egy felsőbb éves vagy idősebbek által használt és a komoly rangú emberek közti. Én, mint külföldi, velem mindig a legalacsonyabbat használták.

1001359_10201414457349558_1410083110_n

-Érződött Kínában a mindennapjaidon, hogy más politikai rendszerben élsz?

Sz.D. : Kína ebből a szempontból nagyon hibrid. Nyilván van egy kommunista berendezkedés, de a kapitalista elemek ugyanúgy megtalálhatóak. Egészen más, mint az a rendszer, ami Magyarországon volt a rendszerváltás előtt. A fiatalokra már nem igaz, hogy szűk látókörűen csak a pártban hisznek és az a mindenség, de forradalmárok sincsenek. Viszont, hogy komolyabb pozíciót meg tudj kapni szükséges belépni a pártba. Ami engem érintett az a honlapok blokkolása. Nincs Gmail, Facebook és Ebay sem. Ezeknek ott megvan a kínai verziója. A párt igyekszik mindent korlátozni és figyelni, de mindig van egy kis kapu és egy másik út.

-Visszamennétek?

Sz.D. : Úgy érzem nagyon kihangsúlyoztuk a rosszat, a szélsőséges dolgokat, de ez senkit ne tántorítson el. Kína egy hatalmas élmény, a kultúra, az emberek és ételek színessége és persze a tájak mind olyan, amiért megérte. A jövőben tervezem, hogy kiutazok és angol órákat fogok tartani kisebbeknek.

 T.L. : Fantasztikus emlék, sok mindenre megtanított a kintlét, bármikor szívesen visszamennék. Csak ajánlani tudom Japánt!

 184307_1874010776179_1630756_n

-Ne maradjon bennetek semmi!

T.L. : Kiérkeztem Japánba és rá egy héttel elmentem vásárolni, zsebkendőt szerettem volna venni egy közértbe. Azt tudni kell, hogy nem mondanak egyenesen nemet, inkább kitérő válaszokat adnak. Kérdezem az eladótól, hogy merre találom, majd oda tipeg hozzám és elvisz egy teljesen távoli sarkába a boltnak és mutat nekem rongyokat. Mondom neki, én papírzsebkendőt keresek, erre a válasz ááháá, kövessen! Megint elvisz egy sarokba, természetesen ott se volt, közben mondogatja, hogy pedig ez itt szokott lenni és nézi közben a teljesen más termékeket. Rákérdeztem utoljára, hogy van-e?  Szegény végül teljesen megszégyenülve szinte elfutott előlem, mert ő neki azt kellett mondania, hogy nincs. Ezeket a játszmákat nem egyszer tapasztaltam.

Sz.D. : Nekem  inkább szörnyű élményem van, ami később már vicces emlék lett persze. Reggel 6-kor indult a vonatom, kínai újév volt, ilyenkor nagyon nehéz utazni a sok ember miatt. Pekingbe tartottunk és maga az út nagyon hosszú, 17 órás. Ez önmagában nem is tragédia, de elrontottam a gyomrom egy olajos-csipős szecsuáni étellel. A népvándorlás miatt, csak ülő hely volt a vonaton, viszont, hogy ne kelljen a fájdalmakra gondolni, aludni kellett volna és sikerült is kibuliznom egy ágyat. Késő volt, a gyomrom közbeszólt ráadásul a vonat zötykölődött is. Képzelheted milyen volt egy igen forgalmas vonat mozgó, guggolós mosdójába menni. Később 12 óra múlva még mindig utaztunk ugye, eleve feszült voltam és azt vettem észre, hogy egyre több kínai utas jön el felém direkt. Fehér európai a vonaton ezt meg kell nézni, és később már kérdezgettek is, úgy éreztem magam, mint egy látványosság. Persze igyekeztem udvarias lenni és válaszoltam is a kérdésekre. Vége a szünetnek, elfogyott a pénzem és indulok vissza az iskolába – mondtam- majd összesúgnak előttem és elkezdtek nekem pénzt gyűjteni! A fehér embernek elfogyott a pénze, ezt ők nem hagyhatták. Igyekeztem lenyugtatni őket, hogy nem így értettem, van pénzem csak otthon, nincs baj. Végül csak, hogy ne hagyjanak üres kézzel elmenni kaptam a haza útra 1 kg szotyit, narancsot, almát és sört. Ez végül kiderült, hogy életmentő, mert elnéztem a beérkezési időt, hiszen a jegyen szereplő időpont helyes volt, csak 1 nappal későbbre szólt. Tehát 41 óra egy zötykölődő vonaton, ami tele volt, rosszul is voltam, normális mosdó se volt, fekvő hely is alig és pénzem már nem volt csak egy por levesem és a helybéli érdeklődő barátok. Életre szóló élmény!

-Köszönöm szépen, hogy rendelkezésemre álltatok, öröm volt titeket hallgatni és sajnálom, hogy nem mindent tudok papírra vetni az élményeitekről. Egy utolsó kérdés, ha valaki utazni szeretne és van kérdése, fordulhat hozzátok?

Dániel és Lajos válasza : Naná!

 

Szerinted jó ötlet lenne, ha a Külkeren fél/egy évet kötelező lenne külföldön tanulni?

Zseniális lenne
Én itthon is jól elvagyok
Mennék én, de miből?
Szerintem, aki akar az úgy is meg tudja oldani

 

 

 

 

 

 

További cikkek
Top