Kultúra
2018. 06. 04. - Boglárka Kiss

„Hamarabb voltunk barátok, minthogy zenekart csináltunk volna” – Fák Alatt Zenekar

EFOTT, Strand, Veszprémi Utcazene? Több fesztivált már sikeresen a hátuk mögött tudhatnak, sőt már az első nagylemezük is megjelent. Ők a Fák Alatt Zenekar, a tagok pedig Kovács Kristóf (hegedű), Nyéki Ábel (basszusgitár), Vörös László (dobok) és Pál Gergely (gitár, ének). Lehet, hogy már hallottál róluk, vagy hallottad őket játszani, azonban elárultak nekünk pár kulisszatitkot magukról. A Deákon, majdnem a fák alatt találkoztam a zenekar két tagjával, Gergellyel és Lászlóval, akikkel őszintén beszélgettünk a zenéről, a kezdetekről, róluk és a jövőbeli céljaikról.

Hogyan kezdődött az egész zenekar története? Hogyan kerültetek össze?

László – Ugye négyen alkotjuk a zenekart, Kristóf, Ábel, Geri és én. Voltak közös személyek, akik összehoztak minket, mivel valaki csak évfolyamtársam volt, valaki meg felettünk járt. Mi egyébként hamarabb voltunk barátok, minthogy zenekart csináltunk volna.

Gergely – Volt egy srác, aki összehozott minket, Daninak hívják. Levittem egy táborba a gitáromat, amire ő felfigyelt, mutattam neki pár akkordot, aztán együtt bénáztunk. Aztán ez kinőtte magát odáig, hogy együtt kezdtünk gitározni tanulni. Lényegében én elgitározgattam magamnak, majd ő elkezdett összerakni egy zenekart, aztán hívta Lackót is.

Otthonról hoztatok valami zenei vénát?

László – Én 12 éves koromban kezdtem el dobolni, aztán ez abbamaradt, már nem jártam tanárhoz, de úgy konkrétan otthon senki nem zenélt, ahogy ismerem a családomat, nem tudok arról, hogy valaki is zenével foglalkozott volna, még olyat sem, aki úgy igazán szerette volna a zenét. Geriék otthon azért pörgettek elég komoly lemezeket.

Gergely – Persze. Nálunk ott kezdődik, hogy anyukám, amikor én születtem, akkor nagyban kórista volt főállásban. Járták a világot, külföldön is egy eléggé elismert kórusnak számítottak. Állítólag én a hasában voltam vele Japánban. Szóval én viszonylag korán kaptam ezt a dolgot. Ja, meg énekzenei általánosba jártam, így nekem szerintem 6 évesen kezdődött.

László – Most jut eszembe. Amúgy én jártam kórusba, énekeltem, de ezt nem otthonról hoztam. Ez nekem ilyen önműködő dolog.

Honnan jött a név, hogy Fák Alatt Zenekar?   

Gergely – Annyi a történet, hogy mindannyian ugyanabba a gimnáziumba jártunk, ami a zuglói Szent István Gimi, és átellenben van a Városligettel. Ott volt szemben a Városliget, és oda jártunk át tanítás után az első számokat összerakni. Aztán amikor  megvolt mondjuk három, akkor gondoltuk, hogy csináljunk ebből egy zenekart, ne csak magunknak zenélgessünk. Ugye a zenekarhoz meg kellett egy név. Van a néhai PeCsa mögött az a dimbes-dombos kutyafuttatós rész, onnan sétáltunk vissza a gimi felé, és azon az úton dobálgattunk be a neveket, így egyszer csak kipattant. Gondolkodtunk először abban a sémában, hogy a valami és a valami, aztán azon gondolkodtunk, hogy legyen egy kicsit különlegesebb, hogy ne feltétlen csak simán egy főnév vagy egy állat.

László – Én nem voltam ott ezen az ominózus pillanaton, sőt akkor én egy teljesen másik bandában játszottam, akik általános iskolai osztálytársak voltak. Szerintem azért fura egyébként a nevünk, mert a történettel együtt annyira sematikusnak hangzik, hogy már nem az. Annyira semmilyen, hogy ettől lesz valamilyen. De az, amikor konkrétan létrejött a zenekar, az három éve van.

Többen úgy kategorizálnak titeket, hogy ti egy „bölcsészdance” zenekar vagytok. Ti minek érzitek, honnan inspirálódtok?

Gergely – Ugye van a magyar alter, amiből egy kicsit gyökerezik az egész, de elég sokan szeretjük az indie zenét, az angol táncolható gitárzenét. Én mondjuk, nagyon szeretem a dance punkot. De ott van Lovasi, de nekem ez az alter dolog a Hiperkarmából indult. Én egyébként eléggé zenei mindenevő vagyok, ha valami éppen aktuálisan favorit, abból tudunk meríteni. Ami nekem még ilyen nagy benyomás volt, hogy „ja, hogy így is lehet gitározni”, az a korai Foals volt, én azt hívom dance punknak, így innen a szeretet.

László – Lovasi összes formációja valószínűleg inspirál minket. Aztán talán az egyik legrégebb óta fennmaradt feldolgozásunk az egy Artic Monkeys dal, a When The Sun Goes Down, aminek a szövegét lefordítottuk magyarra úgy, hogy rá tudod énekelni az eredetire. Így tőlük is van mit meríteni. De játszottunk Heaven Street Sevent is.

Ki írja a szövegeket? Van valaki, aki megírja őket, vagy mind tesztek hozzá közösen?

László – A kezdetek kezdetekkor öt tagú volt a zenekar. Amikor összeállt a Fák Alatt Zenekar a név után, akkor még öttagú volt a zenekar és abból avanzsálódott, hogy a Geri, a Kristóf és a Zoli, aki az ötödik tag volt, ti jártatok ki a ligetbe zenélni, és Zolinak van egy, ha nevezhetjük úgy, írói vénája. Igazából hobbija volt az, hogy verseket írogatott, és ebből jött először ez az akusztikus zenés kíséretes dolog.

Gergely – Eleinte tényleg ilyen versfeldolgozások voltak, és ebből próbáltunk úgy faragni, hogy dalszöveg legyen belőle, meg énekelhető legyen.

László – Tehát anno a Zoli kezdte el, és mai napig, a nagylemezen is fellelhető pár olyan dal, aminek még ő írta a szövegét, sőt ő még akkor a zeneszerzésben is jócskán kivette a részét. Körülbelül három évvel ezelőtt volt az, hogy négyen maradtunk. A legnagyobb munka az volt, hogy a két gitáros dolgokat át kellett rakni egy gitárra. Kristóf, a hegedűsünk kezdett el a szövegekkel babrálni, meg írogatni őket, aztán arra kaptam fel a fejem, hogy Kristóf ugyanúgy hozza a szövegeket, mint anno a Zoli. Nyilván másabbak ezek a szövegek, de alapvetően a zenekar mondanivalóján nem változtatott.

Gergely – A mondanivaló nem változott, egy kicsit másmilyen, de alapjában véve ugyanaz maradt.

László – Azért szerintem azóta sokkal zeneibbek lettünk, mármint nem amiatt, hogy négyen maradtunk, és nem azért mert nem szöveg centrikus dalaink vannak, hanem egyszerűen sokkal több zene fér bele és van benne, több hely maradt neki.

Van olyan saját dal, amit a kedvenceteknek mondanátok?

László – Szerintem nincs. Ez időszakos, vannak olyan dalok, amiket most kezdek megszeretni, kezdenek olyanok előjönni belőlem, amikről eddig nem gondoltam volna, hogy jobban meg fogom kedvelni. Nem a hallgatottság miatt, hanem csupán amiatt, mert más oldalról kezdtem el őket megnézni. Viszont vannak olyanok, amiket éveken keresztül imádtam, most viszont már kezd belőlük elegem lenni. Azonban van mai napig olyan dal, amin vitatkozunk, hogy ez most egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz dal, és mai napig képesek vagyunk mást gondolni róla, de ez teljesen normális.

Gergely – Például az Ez már ilyen egy olyan szám, amit rajtam kívül egyöntetűen mindenki szétimádott. Visszajelzések alapján is nagyon sok embernek az volt a kedvence. Én meg nem szerettem, pusztán azért, mert egy nagyon rossz időszakom volt akkoriban, és bennem az volt, hogy visszakerültem abba az állapotba, és emiatt nem éreztem azt, hogy amúgy meg egy nagyon jó dal.

Milyen volt az első fellépés?

Gergely – Gondolom, mint az minden zenekarnál van, az első fellépésre a barátainkat hívtuk el. Aztán ők szóltak az ő barátaiknak, és így tovább, és meglepően, egész sokan lettek. De nagyon élveztük.

László – Tipikusan ez a „haveromék játszanak, gyere már el te is, és hozz még embereket” volt. Számoltunk azzal, hogy ugye senki nem ismer minket, így tényleg meglepően sokan voltak.

A kezdeti fellépések után mi volt az első nagy siker, amiről éreztétek, hogy ez már tényleg az?

László – Ugye nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt években, nagyon hajtottunk. Aztán jött két kislemez 2016-ban. Addigra már megvoltak a dalok, csak lemez formába kellett önteni. Nekem személy szerint a tavalyi Dunai Regattánál jött el az az érzés, hogy igen, és tényleg éreztem. Megpályáztunk egy versenyt az első kislemezzel, konkrétabban egy dalt kellett eljátszani. Az esélytelenek nyugalmával küldtük be, majd bekerültünk a döntőbe. Aztán úgy mentünk oda, ha már idáig eljutottunk, innen már veszíteni nem lehet. A legviccesebb sztori, amit sosem fogok elfelejteni, hogy ki volt írva, hogy kb. 6-kor lesz eredményhirdetés a nagyszínpadon. Mi üldögéltünk a Duna parton ilyen fél 4 körül, aztán csörög a telefonom, hogy menjünk oda a nagyszínpadhoz, mert vége az eredményhirdetésnek, és mi nyertünk. Közben előrébb hozták az eredményhirdetést, úgyhogy rohantunk oda, megkaptuk a díjat. Visszagondolva ez jó ciki lehetett, hogy hiába szólítják a zenekart, sehol senki.

Gergely – A nagylemez és a Volt Fesztiválos lehetőség.

Mit kell tudni a nagylemezről?

Gergely – Az az érdekessége, hogy egyszerre nyit egy új fejezetet az ember életében és egyszerre zárja le az eddigit. Pont azért, mert vannak rajta olyan dalok, amik nagyon a kezdetekből vannak még, aztán vannak rajta olyanok is, amik kislemezen megjelentek, viszont vannak olyanok is, amiket eddig soha máshol még nem lehetett hallani. Van olyan dal is, amit koncerten sem játszottunk addig. Ilyen tekintetben egy elég érdekes íve lett a lemeznek. A koncert is kicsit ilyen volt számomra.

László – A legjobb élmények közé tartozik, sokan voltak, és most volt először, hogy azt éreztem, ami ott történik, az rólunk szól. Nem az volt, hogy egy gólyatáborba megyünk, ami a gólyákról szól, hanem ezek tényleg mi voltunk és rólunk szólt. Azért jöttek az emberek, mert ránk voltak kíváncsiak, és arra, amit odavittünk.

A Volt Fesztiválra kaptatok lehetőséget egy fellépésre. Hogyan sikerült ez?

László – Az MTVA hirdetett egy pályázatot, vagy nem is tudom, minek nevezzem, lehet inkább dalversenynek.

Gergely – Ez volt az AranyCORE, mivel 200. évfordulója van Arany János születésének. Minden olyan dalt, vagy dalszerzeményt vártak, amit Arany inspirált, legyen az versfeldolgozás vagy bármi. Ettől teljesen függetlenül volt egy Toldi című szerzeményünk, aminek már a címe is megvolt, teljesen kész volt a dal. Konkrétan ugyanabban a verselésben van, egy-két sor át is van emelve, a 21. századba ültettük át. Egy átbulizott este másnap hajnala, ami azért is Toldi, mert a Bajcsy-n van a Toldi klub, innen indul ki. Utolsó pillanatban küldtük el, de bejött.

László – Egy szavazgatós rendszer volt, de mi mégis a zsűri díját nyertük meg. A zsűriben Ákos volt, Wolfie a Punnany Massifból és a Margaret Island. Igazából egy szakmai elismerést kaptunk, ami nem egy lájkvadász versenyből került ki. Még nem is ez volt a lényeg, hanem A Volt Fesztivál igazgatója is osztott díjat, ami egy a fesztiválon való fellépési lehetőség, és ezt is elvittük.  Így két díjat is nyertünk egy csapásra. Így kerülünk a Voltra június 30-án, 14:30-kor!

Mi volt az eddigi legjobb sztori vagy élmény, amire szerettek visszagondolni?

László – Amikor egy fesztiválon játszottunk, nekem semmi hangja nem volt Gerinek, de úgy tényleg. Volt egy srác, aki nagyon érezte már a hangulatot. Aztán bemondtuk, hogy mi vagyunk a Fák Alatt Zenekar, és kitágult a szeme, jött a felismerés, elfutott, majd a srác megérkezik, egy óriási faággal megjelent, beállt a közönség közepére. Nem egy fadarabbal, hanem egy egész ággal. Na, az hatalmas volt.

Gergely – Nekem volt egy olyan, amikor egy versenyen vettünk részt. Zenekarok játszottak, majd decibelmérővel mérték, hogy ki kap nagyobb tapsot. (László – ja, azt ezért nyertük meg, mert ott volt apám egy megafonnal). Nagyon nagy hangulatban voltam én is. Fent felejtettek sörös rekeszeket, én meg felálltam rá, viszont alacsony volt a plafon, így egy elég fura helyzetben játszottam tovább. Na, az nagyon jó volt.

Milyen tervek vannak a kilátásban akár a közeli, akár a távoli jövőre nézve?

László – Idénre terv az van bőven. Ami fix az a Volt Fesztivál. Számomra ez akkora meglepetés, mint a tavalyi Regatta, ugyanis ott az EFOTT-ra nyertünk fellépési lehetőséget, aztán egy egyetemi tehetségkutatón nyertünk a Strand fesztiválra. Úgyhogy, eddig ami biztos, mint időpont a jövőben az a Volt Fesztivál. Zeneileg viszont szeretnénk tovább vinni azt a vonalat, amit eddig. Ha minden jól megy, az idei év második felében egy kislemezt szeretnénk elkezdeni.

Gergely – Egy még nagyobbat oda kellene csapni az asztalra, de majd hozza az élet, ahogy sikerül. Nyáron és a klubszezonban szeretnénk minél több koncertet, meg szeretnénk egy kicsit kimozdulni Pestről, vidéken is többet játszani.

Sok sikert a továbbiakban srácok! Egy élmény volt, és remélem, még fröccsözünk egyet a fák alatt! 😊

További cikkek
Top