Szubjektív
2013. 01. 15. - Taylor

Hajléktalanhelyzet Budapesten

Itt a tél, tombolnak a mínuszok. Ilyenkor még az is megterhelő, hogy addig elhagyjuk a meleg szobát, amíg leugrunk boltba kenyérért. Igen ám, de van aki a hideg éjszakákat fagyoskodva, az utcán vagy egy romos házban tölti, és még a kenyér sem adatik meg neki. Egy új határozat alapján azonban nem zavarhatják ki őket többé az aluljárókból.

November 13-án az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette azt a határozatot, amelyben az aluljárókban történő tartózkodás törvényellenes. Valamint eltörölték még azt a rendeletet is, melyben közösségellenes magatartás pénzbírsággal sújtható, és elkobozhatóak a hajléktalanok tulajdonait. A hajléktalanokat ötvenezres bírsággal, közmunkával vagy elzárással fenyegették, azonban ez is eltörlésre került.

Tarlós István főpolgármester attól tart, hogy a hideg, és nem utolsó sorban a rendelet miatt, újra megtelnek az aluljárók fedélnélküliekkel, a VIII. kerület polgármestere Kocsis Máté, pedig a hideg miatti halálozástól félti őket. Az önkormányzatok tanácstalanok, hiszen gyakoriak az agresszíven kolduló, erőszakos emberek, azonban a fagyhalállal is számolniuk kell, mivel az időjárás egyre fagyosabbá válik, és a megfelelő öltözet nélkül komoly problémákat eredményezhet. Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára elmondta, hogy azok a szabálysértések, melyek eddig is szankcionálásra szorultak, azaz a koldulás agresszív formái, a garázdaság, a csendháborítás, a köztisztasági előírások megsértése vagy a közerkölcssértés, nem kerültek eltörlésre.

Az eltörlésre csak az szorul, ami zaklatásnak minősül, és az aluljárókból való kitiltásra érvényes. A rokkantnyugdíjas és kerekesszékbe kényszerülő hajléktalanok is ugyanígy jártak, a rendőrök és a közterület-felügyelet egyaránt kitiltottak mindenkit az aluljárókból, az éjszaka közepén. Mindenki másként áll ehhez a helyzethez, hiszen senki sem szereti, ha A-ból B-be történő sietség közben leállítják a kéregetők. Az aluljárókban fekvő, kiskutyával az oldalukon kolduló emberek mellett is csak elvisz az utunk, jobb napokon talán megszánjuk őket egy pár forinttal. Nem általánosításról van itt szó, de ők is ugyanúgy emberek, mint mi, és szükségük van a segítségre. A “Menjenek el dolgozni!” és hasonló felkiáltások már a legkevésbé sem helytállóak, hiszen ki alkalmazna egy hajléktalant?

Igen ám, de akkor mégis mit lehet a helyzettel kezdeni?
A hajléktalanszállók befogadóképessége véges, és különféle kritériumokhoz kötött az ott-tartózkodás. Kerekesszékkel például be sem engedik az embert, emellett pedig az ott megszállók féltik kevéske holmijukat a többi embertől. Több interjúban is lehet hallani, hogy azt a csekély számú tulajdonukat is elcsaklizzák egymástól, ezért sokan inkább be sem vállalják a hajléktalanotthonokat. Manapság, válság ide, válság oda, szintről szintre ereszkednek az emberek, hiszen minden drágul, minőségileg pedig minden romlik. Ha egy elbaltázott lehetőséget követően valakit kirúgnak az állásából, vagy családi gondok miatt elveszíti a hozzátartozóit, elveszíthet mindent. Lecsúszni könnyebb, mint felemelkedni, és sokan meg sem próbálják a második lehetőséget. Azután, ha már az utcán vannak, nehezebb megélni rendes “munkából”, hiszen nem alkalmazza őket senki. Az újságokat, képeslapokat, cicás könyvjelzőket árulók legalább próbálkoznak valamivel. De az, akiben már akkora az elkeseredettség, és sajnos az évek tapasztalata, hogy csak ül egy táblával az oldalán, nos, ő már nem fog erőlködni semmivel. Az emberek, főleg persze a fővárosban, annyira közömbösek és érdektelenek, hogy egy pillantásra sem méltatják az aluljáróban ülő, didergő embereket. Vannak persze kivételek, akik segítenek, pénzzel, étellel. De az is igaz, hogy a kolduló emberek nagy része alkoholra és cigire költi az összeguberált pénzt. Sokan kreatívan megoldják a fedélnélküliséget, erdei tákolmányokkal, útszéli kis viskókkal, sátrakkal. Többen összefognak, még ételt is tudnak itt főzni, tisztálkodni pedig bejárnak a hajléktalanszállókra.

Mi pedig hogyan tudunk segíteni?

Az emberséges viselkedés épp elég. Ha netalántán kicsit több pénzünk van, egy ötvenes vagy százas nekünk nem sok, de nekik jóval többet jelenthet. Hallottam persze olyat is, hogy valaki szendvicset adott egy rászorulónak, az pedig pénzt követelt, és eldobta az ételt. De rossz és jó példa mindenre van. Nem szabad egyből arra gondolni, hogy az hozzánk odatévedő alkoholista és rosszindulatú. Vagy ha a leszerelést választjuk, azt is meg lehet oldani kedvesen és emberségesen.

Végezetül pedig egy videó, ami talán elgondolkodtat:

További cikkek
Top