Szubjektív
2014. 03. 27. - hubi

Ha a politika vicc, akkor a viccpártok a komolyak?

Vészesen közelednek a választások. Ilyenkor talán a lakosság apolitikus része, sőt, az előző voks előtt még én magam is megvásároltam egy-két közéleti, politikai, gazdasági újságot, elkezdtem ilyen jellegű portálokat olvasgatni és egyáltalán lépéseket tenni azért, hogy felvilágosultan dönthessek arról, hová kerül az a bizonyos „X” a szavazólapon. Idén azt hiszem egy Dörmögő Dömötör, egy Fishing and Hunting Magazin és egy Pokémon-matricás album lesz a menü, az X elhelyezéséhez pedig a káoszelméletet, vagy egy véletlen szám generátort hívok segítségül. Alighanem nem vagyok egyedül a tanácstalanságommal, azonban rossz hír (vagy jó), hogy ennek az írásnak sem célja megpróbálni eloszlatni a kételyeket. Mint ahogy azoknak a hivatalos, fél-, vagy nemhivatalos „politikai erőknek” sem, akikről a következő pár sorban szót ejtek, azonban sokuk már a puszta létével, pláne „kampányprogramjával” igencsak beszédes módon hívja fel a figyelmünket a modern demokráciák működésének visszásságaira, jó adag feszültséglevezető humorral és megfelelő mértékű öncélúsággal körítve. Viccpártok Magyarországról és a világból, akik felismerték, hogy ami a politikai színtéren folyik, gyakran csak erős humorérzékkel viselhető el.

Nem vagyok apolitikus, vagy apatikus, sem cinikus, sőt, még a szaunában zajló nagy politikai-társadalmi vitákat is mindig rossz szájízzel hallgatom, nem tudván szabadulni a gondolattól, hogy ezek az emberek saját hibáik, kisszerűségük, félelmeik és önmagukkal kötött kompromisszumaikból fakadó keserűségüket vetítik ki a vörös, narancs, jobbos, vagy balos sátánra. Azt azonban sajnos kész tényként kell kezelnünk, hogy a politikai színjáték annak, aki békében van magával, színtiszta bohózat, aki nincs, annak  tragédia. Meglátásom szerint az embernek csak saját mentálhigiéniája szempontjából is jövedelmező, ha az előzőek táborát gyarapítja. Az itt felsorolt „politikai erők” mind ebben próbálnak segíteni. Gyorsan hozzátenném, hogy a közhiedelemmel ellentétben nevetni valamin nem jelent egyet azzal, hogy nem vesszük komolyan a dolgot, sőt, ha a politika egy vicc, mint ahogy azt sokan mondják, akkor lehet, hogy a viccpártokat kellene komolyan vennünk?

sily_1

A lentiekben is találhattok majd néhány példát, ami ezt igazolja, olyan eseteket, mikor viccpártban mandátumot szerzett képviselők konstruktív tagjai lesznek a törvényhozó testületnek, sőt, az egyik delikvens a polgármesteri címig is eljut, és a visszajelzések alapján talán még jobban is látja el feladatait ebben a minőségében, mint „komoly” elődei. A legtöbb ilyen párt természetesen a közelébe sem jutott semmilyen parlamentnek (hozzáteszem: szerencsére) és tagjaik is sokszor csak a felvilágosult társadalmak nagyfokú toleranciájának köszönhetik, hogy szabadlábon élhetik az életüket. Lássunk hát néhány külföldi példát, a teljesség igénye nélkül.

A Legjobb Párt (Izland)

Mindjárt a legkézenfekvőbb példával kezdeném, amelyről talán sokan hallottak is többet-kevesebbet. Az Izlandot nagyon mélyen érintő 2008-as gazdasági válság után kezdte meg tevékenységét A Legjobb Párt, és a 2010-es Reykjavík-i önkormányzati választásokon a szavazatok mintegy 34,7%-át szerezték meg. Ezzel 6 főt delegálhattak a 15 fős városi tanácsba, vezetőjüket, Jón Gnarr-t, a taxisból lett humoristát pedig a város polgármesterévé választották. Milyen szintig kellett csalódnia az Izlandiaknak minden létező „komoly” politikai erőben, hogy egy olyan pártra tették voksukat, amely kampányígéretei magukban foglalták egy Disneyland építését a Reykjavík-i repülőtéren, ingyen törölközők biztosítását az uszodákban, jegesmedve telepítését a városi állatkertbe, ráadásul képviselőik nyíltan hirdették megvesztegethetőségüket? Vagy kicsit más szemszögből: mennyire kellet bátornak lenniük az Izlandiaknak, hogy egy ilyen pártra szavazzanak, kilépve a „jól bevált” alternatívák közül való, legkisebb rossz elvén történő voksolás körforgásából – amely úgy tűnik, nem csak nálunk jellemző? Mindenesetre – ha lehet hinni az internetes forrásoknak – az izlandiak azóta is büszkék vakmerőségükre, és A Legjobb Párt sem taszította káoszba a szigetországot, sőt, Gnarr a legszkeptikusabbak szemében is legalább olyan jó polgármester, mint „komoly” elődei.

Az izlandi nép egyébként humorérzékének újabb bizonyítékával szolgált mostanában, amikor fontolóra vették, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválra egy politikusokból álló bandát küldjenek.

Becsületes Munkakerülők Uniója (Dánia)

Ismét egy olyan viccpárt, amely valóban képviseltethette magát a parlamentben. 1979-ben alapította egy Jacob Haugaard nevű figura pár barátjával. 1994-es kampányuk során ígéreteik között szerepelt az impotenciához való jog, a kötelező hátszél a bicikliutakon, valamint a több reneszánsz bútor az IKEA kínálatába. Nem csoda, hogy Haugaard egyéni képviselőként bejutott a parlamentbe, ahol – hogyha lehet hinni a híreknek – feladatát komolyan és felelősen végezte, négy év után azonban visszavonult. Paradox módon kampányígéreteiből sikerült betartania párat, ami komoly társainak is ritkán sikerül. Az ő tevékenységének köszönhetően került Nutella a katonák ellátmányába, egy nyilvános WC az Aarhaus parkba, valamint több kenyérdarabot kaptak a parkokban élő kacsák is.

silly_2

Die Partei – Párt a Munkáért, a Törvényességért, az Állatok Védelméért, az Elitek Előmozdítására és Alapvető Demokratikus Kezdeményezés (Németország)

A 2004-ben alakult német viccpárt fő célkitűzése a berlini fal újraépítése (ezt ugyan viccnek szánják, bár ami valójában nem túl vicces, hogy a német lakosság majd’ 20%-a támogatná is ezt). A The Partei-en belül létrejött radikálisabb, alkotmányosságellenes front, többek közt Lichtenstein lerohanását is szorgalmazná és egyes TV csatornák vezérigazgatóit megfosztaná emberi méltósághoz való joguktól. Ezt a mellékágat egyébként csak azért hozták létre, hogy felkeltsék a német titkosszolgálat figyelmét.

silly_3

A pártot a német Titanic! Humormagazin szerkesztőségének tagjai hozták létre, Martin Sonnenborn vezetésével, aki olyan közéleti „geg”-ekről híres, mint 2006-os kísérlete, amelyben megpróbálta megvesztegetni a FIFA Világbajnokság Bizottság tagjait, hogy a Németországban rendezendő VB mellé tegyék le a voksukat. Szavazatukért cserébe többek közt kakukkos órát és fekete erdei sonkát ajánlott fel a tisztviselőknek.

Német Anarchista Pogo Párt (Németország)

A punk zenei szellemiség politikai megtestesítője. A Német Anarchista Pogo Pártot 1981-ben alapította két 17 éves – meglepő módon – punk fiatalember, Zewa (a zsebkendő márka után), valamint Kotze (magyarul „hányadék”.) 1986-ban feloszlottak, ’94-ben újraalapultak és pár évvel ezután érték el legnagyobb sikerüket, az 1998-as választásokon, ahol Karl Nagelt indították kancellárjelöltként, olyan jelszavakkal, mint az „Arbeit ist Scheiße” („A munka szar”), vagy „Saufen! Saufen! Jeden Tag nur saufen” („Inni, inni, minden nap csak inni”). Programjuk sarkalatos pontjai közt szerepelt az öregségi nyugdíj helyett a fiatalsági nyugdíj bevezetése, a kötelező oktatás eltörlése, munkanélküliség teljes fizetéssel, a rendőrség megszüntetése, valamint – személyes kedvencem – a „teljes újraelhülyülés” (Totale Rückverdummung) és az emberiség „balkanizálása” – akármit is jelentsen ez.

silly_4

Rinocérosz Párt (Kanada)

Vicces, hogy az egyik legszellemesebb viccpárt Kanadában jött létre, ami számunkra a jólét és a stabilitás megtestesítője. A Rinocérosz Párt produkálta a mezőny leghajmeresztőbb választási programjait. Ígéreteik közt szerepelt az 1963-as fennállásuk óta már a gravitáció törvényének hatályon kívül helyezése,  felsőoktatás biztosítása magasabb iskolák építésével, a bűnözés dekriminalizálása, valamint a természeti környezet eltörlése, mert túl nehéz tisztán tartani és sok helyet foglal. A ’84-es kampányukban a munkanélküliség problémáját szexszel, drogokkal és rock n’ rollal oldották volna meg.

A párt egyébként 2007-ben újjáalakult, egy Brian Salmi nevű illető vezetésével, aki nemrég hivatalosan átneveztette magát Sátánná. Ha valaki súlyos lelki sérüléseket szeretne szenvedni, nyugodtan olvasgassa Salmi blogját.

Magyar versenyzők

Kis hazánkban nem igazán kedvez a klíma az efféle szerveződéseknek. Rendes, bejegyzett viccpárttal nem is rendelkezünk, azonban egy-két mókás jelenség azért említésre méltó a hazai felhozatalból is.

Kétfarkú Kutya Párt

Igen, őket valószínűleg mindenki ismeri. Örök élet, ingyen sör. Fennállásuk során szerveztek már tüntetést a semmiért, gagyi képzőművészeti kiállítást, illetve most nyáron volt egy alkotótáboruk, ahol olyan programokon vehettek részt a látogatók, mint áltermék- és álhírkészítő workshopok, oligarcha tamagotchi, befolyásszerző játék, valamint a spirituális oldalt erősítve, rezsidémon űzés és devizahitel oldás.

Sokat elmond az itthoni politikai helyzetről, hogy a pártot nem hagyták törvényesen bejegyezni az idei választásokra. A bíróság először megtévesztőnek ítélte a nevüket tevékenységükre nézve, a következő körben pedig azért utasították vissza bejegyzési kérelmüket, mert a Kétfarkú Kutya Párt név „az általános erkölcsi felfogással ellentétes, méltatlan képzettársításra adhat alapot”. (Igen, a kutya másik farkára gondolt a Tisztelt Bíróság.)

silly_4

Magyar Goa’uld Párt

Ez csak egy Facebook-csoport, mely rövidke aktivitása alatt is 2000 like-olóra tett szert és mostanában – sajnos – már nemigen aktív, pedig lehetett volna benne potenciál. Miniszterelnök-jelöltjük természetesen a Csillagkapu filmből és sorozatból ismert Apofisz nagyúr. Az oldal aktivitását nyomon követve értesülhettünk Apofisz nyilatkozatairól, amelyekben olykor az iskolai szegregáció ellen foglalt állást, mondván, etnikai hovatartozástól függetlenül bárkiből jó gazdatest lehet, vagy a horvátokat biztosította együttérzéséről, amiért egy tisztességes rendszerúr helyett a „shol’va” és puhány Európai Unió karmai közé kerültek.

silly_5

Mafia Párt

Pityinger ’Dopeman’ László kreálmánya ez a párt, amelyet ő nem viccnek szánt, és a neve által sugalmazottakkal ellentétben nem a szervezett bűnözés érdekeit képviselné a Parlamentben, hanem a fiatalokét (Magyar Fiatalságért Párt.) Szórakoztató lett volna még látni és hallgatni szoborlefejezéséhez hasonlatos tébolyult performanszait és intellektuális-wannabe stílusban megfogalmazott, bugyuta demagógiáit, és végignézni, hogy a Mafia Párttal milyen mélységekig jut el önmaga parodizálásában a nyolcadik kerületi rém, váratlanul jött exodusa azonban sajnos korai véget vetett politikai kezdeményezésének is.

Dope egyébként egy klipet is kihozott ebből az alkalomból, amiben a tőle megszokott rendkívül magas színvonalon summázza az országban uralkodó állapotokat. Úgy érzem, több mint stílszerű, ha most ezt a kis irományt is ezzel zárom.

További cikkek
Top