Szubjektív
2013. 05. 23. - Fanni

Gyermekkorunk rémtörténetei

 

Hófehérke mostohája kannibál volt, Csipkerózsikát álmában megerőszakolták, Piroskát pedig hidegvérrel felfalta a Farkas. Horrormesék, amelyek pár csavar után gyermekkorunk mézzel bevont kedvencei lettek.

Generációnk szerencsésnek mondhatja magát, hogy olyan gyermekmeséken nőhetett fel, mint a Hófehérke, a Piroska és a farkas, a Hamupipőke, vagy a Csipkerózsika, és még sorolhatnám, hiszen rengeteg csodás mese járult hozzá varázslatos kis gyermek-világunk kialakításához. A rajzolt hercegnők mércét állítottak a kislányoknak, a fess lovagok és hercegek pedig példát mutattak az apró férfiúknak.
Álmokat tettek elérhetővé, sztereotípiákat romboltak le, igazságot szolgáltattak és megteremtették körénk azt a bizonyos rózsaszín buborékot, amelyben még elhittük, hogy a világon minden szép és mesés.

A történetek szigorú szabálya volt a happy end, de a történet során  a főhős bármin keresztülmehetett, és bár a gonosz a küzdelem során gyakran került előnyösebb helyzetbe, végül mégis mindig megkapta méltó büntetését.
Fontos kritérium volt, hogy – történjen bármi, – a főhősöknek kell, hogy a legszebbek legyenek, valamint a herceg szőke fürtjeit és hófehér paripáját sem hagyhatták le a papírról, az éneklő kisállatokról nem is beszélve, akik Sherlock Holmes-t megszégyenítően tudtak mindenről a történetek folyamán, legyen az a legújabb divat, Hamupipőke esetében, vagy a kerekerdőből való kiút Hófehérke történetében.

Mindezek eléggé elterelték figyelmünket a mesék finoman becsempészett sötét oldaláról.  Érdekes, hogy nem igazán gázolt bele törékeny kis lelki világunkba a farkas hasának felmetszése, esetleg Hófehérke halála, sőt, még szemet hunytunk afelett is, hogy a fess lovag a palotába hurcolja a halott leányt a koporsóban… Nos igen, ezek azok a momentumok, amik még szépen szólva is morbid jeleneteknek tűnhettek.

De hogy milyenek is voltak valójában? A következőkből kiderül!

Piroska és a farkas

29868

A legtöbbünk által ismert mesében a hős vadász megöli a gonosz farkast majd megmenti Piroskát és nagymamáját, ezzel csodás happy end-del zárva a történetet.
Az eredeti mesében, amely Charles Perrault tollából fakad, Piroska egy jól táplált kislányt személyesít meg, akit a farkas igazít útba, majd miután eltéved a sötét erdőben, a farkas felfalja. Nincs csavar, sem csattanó a történetben, a mese ezzel véget is ér. Hangsúlyozva a komoly tanulságot, hogy idegenekkel ne állj szóba, valamint azt, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj.

Hófehérke

mese2

A mesében a gonosz királynő a vadásszal öletné meg gyönyörű mostohaleányát, azonban a jószívű vadász képtelen engedelmeskedni parancsának, így, kicselezve őt, elengedi Hófehérkét és egy vadkan szívét viszi el a királynőnek bizonyítékul küldetése sikerességéről. Az ezt megelőző változat azonban egy kicsit durvább volt. A királynő ugyanis Hófehérke tüdejét és máját kérte, amelyet aznap vacsorára tálaltak volna fel. Továbbá a mese végébe is vittek pár enyhítő csavart. Ilyen például, hogy az eredeti történetben Hófehérke nem a herceg csókjától ébred fel, hanem, miután az gondol egyet és hazaviszi a halott lányt koporsóstul együtt, a lóra feltéve, útjuk során, az egyik zökkenőn esik ki az a bizonyos falat Hófehérke szájából, amitől újra üdvözletét teszi az élők sorában. A gonosz királynő pedig elnyeri méltó büntetését, hiszen vörösen izzó vascipőkben kell táncolnia, amíg meg nem hal.

Csipkerózsika

mese6

A Csipkerózsika eredetije is több csavart hordozott magában, mint a “megszúrom magam, álomba merülök, majd felkelek a herceg csókjától”-sztori.
A Charles Perrault által írt alaptörténetben főhősünk nem átok, hanem egy prófécia foglya, az ujját pedig nem megszúrja orsóval, hanem lenmag megy a körme alá, amitől álomba szenderül. Ezalatt a király megerőszakolja, majd kilenc hónap múlva – amikor még mindig alszik – két gyermeknek ad életet, akik az ujját kezdik el szopni, így kiszívva körme alól a lenmagot Csipkerózsika pedig felébred. Jó reggelt Csipkerózsika!

Hamupipőke

mese3

Ebben a gyermekkori kedvencünkben egy csodaszép lányt és a cipővadász herceget ismerhettük meg aki érdekes módon nem cipőt keresett kedvesére, hanem kedvesét a cipőre. Ezek után pedig próbáljuk meg elhinni, hogy semmilyen fogyatékossággal nem rendelkezett az említett férfiú. Helyet kaptak még a mesében a mostohatestvérek, egy jóságos keresztanya, az ugrándozó erdőlakók és pár kellék, mint a tökhintó és a pár üvegcipellő.
A mese eredetije egészen az i.e. 1. századig nyúlik vissza, ahol Sztrabón hősnőjét Rhodopisznak hívták. Története az üvegcipellő és tökhintó kivételével teljesen stimmel. Majd ezt a remek alapot csavarták meg a Grimm testvérek, amelyben már nincs jóságos keresztanya, főhősünknek a segítséget pedig az anyja sírján nőtt fa adja. A gonosz mostohák a Grimm testvérek változatában darabokat vágnak le a lábukból, bízva a megfelelő méret elérésében, továbbá a herceget két galamb figyelmezteti a csalásra, akik kikaparják a mostohák szemeit, így azok koldusként végzik, míg Hamupipőke megkapja megérdemelt boldogságát.

Nos igen, Walt Disney nélkül koránt sem biztos, hogy ezek a mesék adták volna körénk gyermekkorunk rózsaszín buborékát. Így hát nagy-nagy hálával tartozunk neki és mindazoknak, akik megőrizve a történetek fő fonalát és tanulságát lehetővé tették, hogy ezeken nőjünk fel, múltunkban rengeteg gyönyörű pillanattal.

További cikkek
Top