BGF
2014. 09. 13. - Reka

GT Flashback: Így éltétek Ti!

Túl vagyunk az első héten, nem mondom, hogy egyszerű volt, de újra megkezdtünk egy lehetőségekkel teli félévet. A kis gólyák lassan beilleszkedhetnek a nagy főiskolások forgatagába, hamarosan megtanuljátok, hogy melyik terem merre található, kiismeritek, hogy milyen órákra érdemes bejárni. A sok új élmény és az esős idő mellett a gólyatábor már csak egy távoli, de nagyon szép álomnak tűnhet. Mi azonban nem felejtettük el, hogy milyen szuperek voltatok, ahogy az elképesztő hangulatot, bulikat sem. 5 csapat anyukája, apukája és gólyái vállalták, hogy válaszolnak pár kérdésünkre, felidézve ezzel a 3 napos “cserkésztábort”. Akik pedig lemaradtak, azok most kicsit beleláthatnak, hogy milyen is volt a híres külkeres gólyatáborunk.

Takonyzöld csapat

Anyuka: Bereczk Julianna
Apuka: Müller Döme

– Melyik volt a 3 nap legemlékezetesebb pillanata számodra? Miért?
– Mi volt a legnehezebb feladat csapvezként és hogyan oldottad meg?

Julcsi: A 3 nap legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor a harmadik délután utolsó erőnkkel küzdöttünk a plusz pontokért, és a gólyák ahelyett, hogy unottan ránk hagyták volna az egészet, csillogó szemekkel ötleteltek velünk a feladatokon és mindenben segítettek. Már azért az egy délutánért megérte végigcsinálni! A legnehezebb feladat pedig az volt számunkra, hogy 2 óra alvással nyújtsunk 100%-ot, és hogy ösztönözzük a csapatot a kiabálásra, miközben már hangjuk sem volt.

Döme: 3 napig együtt tartani a csapatot, hogy mindenki problémamentesen végigbulizhassa a gólyatábort, embert próbáló feladat. A legemlékezetesebb pillanat számomra az volt, amikor utolsó nap már annyira együtt volt a csapat, hogy 10 perc pihi után kérés nélkül vártak ránk a gólyáink, és mások után szaladgálás nélkül mehettünk együtt az akváriumba.

gt_3_nap_Sanyika093

Azúrkék csapat

Anyuka: Hussein Leila
Apuka: Somosi Krisztián

– Mi volt az, amit elterveztél csapvezként, de teljesen máshogy alakult? Értek meglepetések a 3 nap alatt?
– Mivel kovácsoltátok össze a csapatot? Hogyan viszonyultak a gólyák a csapatmunkához, játékokhoz?

Leila: Igazából nem volt olyan, amit nagyon terveztem volna, de nem jött be (max annyi, hogy nem lettünk dobogósok). A nagy meglepetés nagyon pozitív volt, mégpedig az, hogy ennyire összekovácsolódott a csapatunk a nehézségek ellenére is. A GT-t megelőző héten én külföldön voltam, Krisz pedig dolgozott, és ő sem volt Pesten, így sok csapattal ellentétben mi nem tudtuk összehívni a gólyáinkat előzetes találkákra, és én se telefonon, se online nem voltam sajnos nagyon elérhető, ennek ellenére talán túlzás nélkül az egyik legjobb közösség lett a miénk.

Leila, Krisztián: Odafelé a vonatút előtt összeszedtük délelőtt a csapat nagy részét, és megkezdtük az ismerkedést, alapozást. A klasszikus „mindenki mondjon magáról pár szót“ játékkal kezdtünk. A vonaton is végig együtt voltunk, iszogattunk. A GT első délutánján névtanulós-ivós játékot játszottunk, zászlót készítettünk, abszolút együtt mozogtunk mindenhová, az esti buliban is nagyrészt együtt voltunk. A gólyáinknak az első délelőtt az első feladat előtt tartottunk egy pár mondatos motiválónak szánt szöveget, elmondtuk, hogy azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, hogy kiélvezzük a 3 napot, hogy egy csapat legyünk, szóval a csapatszellemet igyekeztünk feléleszteni bennük. Az első délelőtti blokk után úgy éreztük, hogy ez sikerült is, vagy csak tényleg válogatott jófej emberekkel sikerült összekerülnünk, és ez tartott egész gólyatáborban. Nagyon jól álltak hozzá mindenhez, minden feladatnál volt több önként jelentkező. A visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát, szerettük a csapatot, és ami még jobb, hogy ők is minket, azóta is megy a „legjobb apu, legjobb anyu, legjobb szülők“. A csapat még mindig együtt megy az eseményekre, mindenki talált magának haverokat/barátokat.

azúr

Narancs csapat

Anyuka: Vezse Anita
Apuka: Erdősi Bence

– Van, amit teljesen másképp csinálnál?
– Miért jelentkeztél csapveznek? Olyan volt szülőnek lenni, ahogy elképzelted? Megérte a sok munkát?

Anita: Biztosan vannak olyan dolgok, amikben változtathatnék annak érdekében, hogy kicsit előrébb végezzünk, de alapvető dolgokat nem csinálnék másképp. Habár az elején kicsit túlizgultam a dolgot, hogy mindenhová időben odaérjünk és ne legyen semmi probléma, de szerencsére hamar rájöttem, hogy ez nem erről szól. Bár nagyon szerettünk volna a mezőny elejében végezni, de a helyezés csak másodlagos volt, a lényeg az volt, hogy jól érezzék magukat. Nem szerettük volna túlhajtani őket, rohanni folyamatosan. Nem szerettük volna, hogy arra emlékezzenek a gólyatáborból, hogy bármit is muszáj, és savanyú szájízzel utazzanak haza. Igyekeztük a csapattal kapcsolatos döntésben kikérni a véleményüket és bevonni őket a döntésbe, hogy milyen tempóban haladjunk, este pedig hatalmasat bulizni velük, amíg az energiánk engedte. Én úgy gondolom, hogy nagyon jól összerázódott a csapat és nagyon büszke vagyok a narancsgyerekekre.

Azért jelentkeztem csapveznek, mert már rég szerettem volna kipróbálni magam ebben. A gólyák mentorálását is nagyon szívesen vállaltam ezzel a feladattal együtt, hiszem emlékszem még, hogy milyen nehéz volt anno gólyaként beletanulni a külkeres életbe, és örülök, hogy én lehetek az egyik ember, akihez fordulhatnak a problémáikkal. Teljes mértékben pozitívan csalódtam a csapvezséggel kapcsolatban, kicsit tartottam attól, hogy 20 elszabadulni vágyó gólyát hogyan fogunk együtt tartani,  de nem volt mitől félnem. Egy igazán jó csapatot kaptunk, tele érdekes és jófej emberekkel, akiket nagyon megkedveltem, és remélem a továbbiakban is sokáig összetartanak még. Drága Salánknak köszönhetően pedig az egész gólyatábor megtanulhatta, hogy hogyan kell fröcsögtetni. Úgyhogy fröcsögjön a narancs!

Bence: Én úgy gondolom, hogy ez így pont jó volt, ahogy volt. Alapvető dolgokat nem csinálnék másképp. Már gólyatábor előtt összekovácsolódtunk, a csapat nagy része már úgy jött a délibe, hogy ismerték egymást és volt közös témájuk. Nagyon örültem neki, hogy a csapatépítő – iszogatós este jól sikerült. A vonat után anyuci kicsit leosztott, mert enyhén szólva túlpörögtem a gólyavonatot, de miután megkaptam a fejmosást utána minden nagyon flottul ment. Noha igaz, jó lett volna a mezőny elejében végezni, úgy gondolom, hogy ez nálunk abszolút másodlagos volt, mert a fergeteges csapat és hangulat vitt minket előre. Talán egy kicsivel több gilroy vodkát hozhattunk volna, valamint annak is örültem volna, ha a kis narancsoknak nem a 80%-a, hanem a 100%-a fröcsög lent hajnali ötkor az akváriumban. Összességében azt mondom, hogy minden nagyon jól sikerült és büszke vagyok a kis narancsaimra.

Amikor tavaly gólyaként hazajöttem a gólyatáborból napokon, sőt, hónapokon keresztül nem tudtam feldolgozni, hogy milyen király volt a GT. Így egyik célom az volt, hogy mindenképp lépjek be egy diákszervbe, hogy aztán legyen esélyem lejutni a gólyatáborba. Össze is jött a dolog, aminek nagyon örültem. A másik fő ok, amiért csapvez akartam lenni, az az én anyucim és apucim volt. Nagyon összetartották a csapatot a GT-n belül és kívül egyaránt. A legkirályabb és egyben a legbetegebb szülők voltak a gólyatáborban és már csak miattuk is határoztam el, hogy újból át szeretném élni ezt a csodát, és megpróbálom überelni  őket. Abszolút olyan volt a csapvezkedés, amilyenre számítottam. Lélekben felkészültem, hogy iszonyatosan fárasztó és megterhelő lesz. Tudtam, hogy a gólyáimat spanolnom kell a végletekig, ebből kifolyólag már a pesti alagútnál elment a hangom, és csak a GT után 1 héttel tért vissza. 

A GT utáni teendőkre is felkészültem. Tudtam, hogy tárgyfelvételkor le fogják fagyasztani a facebookomat, és azt is tudtam, hogy ha bármilyen kérdésük lesz, akkor mi leszünk az elsők, akikhez fordulni fognak. Megérte ezt a sok munkát, amit belefektettünk ebbe az egészbe, és úgy gondolom, hogy a csapat eléggé jól összekovácsolódott. Bízom benne, hogy megmarad ez a társaság. Szép volt, jó volt, kár, hogy véget ért. 

gt_1_nap_TarDani070

Sötétkék csapat

Anyuka: Csapó Melinda
Apuka: Verner Gábor

– Milyen volt a gólyáiddal való együttműködés? Mivel bírtad rá őket, hogy minden feladatnál a maximumot hozzák ki magukból?
– Melyik volt a kedvenc állomásotok?

Gábor: Nagyon jó volt a gólyáimmal az együttműködés, már a gólyavonaton megvolt az összhang közöttük, ami szerencsére végigkísérte az egész GT-t, és még a mai napig is tart! Én azt próbáltam nekik mondani végig, hogy ez az egész tábor értük van, és mi csapvezek is azért jöttünk le, mert imádjuk a GT egész hangulatát, és ezt szeretnénk nekik átadni, hogy akár a későbbiekben ők is visszatérjenek. Próbáltam elérni, hogy mindenki részt vegyen a feladatokban, és talán azzal is motiválni őket, hogy lássák, hogy a másik csapattársuk is élvezi az összes játékot, és szívesen csinálja. A második kérdésedre válaszolva talán a tárgyelvevős volt az egyik kedvenc feladatom. Ott a narancs csapat ellen játszottunk, és láttam minden gólyámon, hogy teljesen fel vannak spanolva, és tényleg csak a csapat számított, és az, hogy mindent megtegyenek a sötétkékekért! A fullkocsi is kifejezetten jó volt még a tárgyelvevős mellett!

Nagyon jó volt látnom, hogy amikor mondták, hogy mi lettünk az utolsó csapat, senki sem tört össze, csak mosolygott és bulizott mindenki tovább. Látták rajtam is, hogy ugyanúgy tombolva mentem fel a színpadra és imádtam az összes gólyám, nem számított, hogy elsők vagy utolsók lettünk. Nagyon jó érzés volt, amikor az összes gólyám azt kiabálta, amint lejöttünk a színpadról, hogy legjobb szülők! Tényleg élveztem az összes napot, annak ellenére, hogy belázasodtam, és 1 hétig nem volt hangom, bármikor visszamennék. Emellett jó azt látni, hogy az iskola csak 1 hete kezdődött, és a 18 gólyámból körülbelül 10 máris csatlakozni akar valamilyen diákszervhez és visszamenni a GT-be jövőre!

Melinda: Gabóka elég széleskörűen lefedte a szülői véleményt, szerencsére nagy volt nálunk az összhang és ez kisugárzott, így ösztönözte a gólyákat is. Annak nagyon örültem, hogy egyik gólyám sem kérdőjelezte meg azt, amit mondtam/kértem, bíztak benne, hogy az csakis azért van, mert a legjobbat szeretnénk nekik. Anyaként arról is próbáltam biztosítani a gólyákat, hogy mindig mindenben számíthatnak ránk, így a kölcsönös bizalom kialakulása után nem volt gond kihozni belőlük a maximumot egy kis lelkesítő beszéd után. A lényeg az volt, hogy megértessük velük (és később pedig emlékeztessük őket), hogy azért kell mindig mindent 100%-os odaadással csinálni, mert ez az Ő gólyatáboruk, nekik kell olyan élményeket szerezniük, amikre később örömmel gondolnak vissza és örömmel sztorizgatnak róla évek múltán is. Ne essenek bele abba a hibába, hogy otthon döbbennek rá, hogy többet kellett volna beleadni.

Személy szerint nekem eltér a kedvenc állomásról alkotott véleményem (persze más szemszögből nézem, mint a gólyák). Szerintem a gólyáink a legjobban a tárgyelvevős mellett a fullkocsit élvezték. Mindenkit bevont egyszerre az az állomás, mindenki részt tudott venni benne amellett, hogy több szempont szerint mozgatta meg a gólyákat, mind ivós, mind ügyességi szempontból. Talán azért is merem ezt mondani, mert később saját ötletük alapján lett az egyik plusz pontos feladatunk szervezői pontokért, hogy megforgattuk a kocsit pár ember önerejéből úgy, hogy ültek benne.

gt_3_nap_TarDani001

Lila csapat

Anyuka: Kovács Dóri
Apuka: Szárencsev Márkó

– Milyen volt az együttműködés a pároddal? Voltak nézeteltérések? Hogyan tudtatok együtt dolgozni?
– Volt olyan helyzet, amire még te sem számítottál? Mik voltak a legmeghökkentőbb helyzetek számodra csapvezként?

Márkó: Egy kis időbe telt, mire összeszoktunk, utána már gördülékenyen tudtuk vinni a csapatot, folyamatosan spanolva őket, hiszen rajtuk is látszott, hogy mennyire áthatja őket az egész “külker feeling”. Korábban megbeszéltük, hogy ketten visszük a csapatot, ezért sikerült jó “apaként” és “anyaként” lehozni a gólyatábort. Váratlan helyzet nem ért, csak egy könnyebb sérülés, de ez sem törte meg a táborozás szellemét. A csapat készségessége és összetartása nagy örömömre szolgált, hiszen ez gyorsan alakot öltött. Ha a gólyáimnak problémájuk volt, a főszervezők segítségével mihamarabb megoldást találtunk rájuk.

Dóri: Mint Márkó is elmondta, közös csapatot szerettünk volna, ezt előre eldöntöttük. Nagyon izgatottan vártuk mindketten a gólyatábort, és már a vonatút alatt rá kellett jönnünk, hogy nem semmi csapatunk van. Színes, határozott egyéniségek vannak a lilák között, de  szerencsére  a kezdeti nehézségek ellenére sikerült csapattá kovácsolni őket/minket és kihozni mindenkiből a legtöbbet. Márkó balesete mindenkit rosszul érintett, de összekaptuk magunkat, és míg vissza nem jöhetett, addig nélküle szedtük be a max. pontokat. Ezután Együtt dolgoztunk, Együtt játszottunk, és Együtt nyertünk. 6. helyen végeztünk (“ördögien” jók voltunk), büszkék vagyunk a csapatunkra, mert olyan társaságként jöttünk el a gólyatáborból, akik a főiskolás éveik alatt végig össze fognak tartani.

10617473_10202114342053908_1239600206_n (1)

Elkaptunk pár gólyát is, hogy meséljenek nekünk, ők hogyan élték át ezt a 3 napot, mit élveztek a legjobban, és visszamennének-e még egyszer a gólyatáborba.

“A jelentkezésemet az interneten közzétett videók megnézése előzte meg, ami egyrészt pozitív volt, a másik részt pedig negatív. Befizettem, a főiskolai évek alatt igen sokszor használatos Neptun rendszeren keresztül a gólyatábort, és nem volt visszaút. Már amikor bejelölt a GT-s apunk és anyunk, elkapott egy fajta csapatszellem. Amikor behívtak a csoportba, látva mindenkinek a lelkesedését, éreztem, hogy ez egy jó döntés lesz, és még ismeretlenül is a többiekkel szemben, de tapasztalható volt az összefogás. A csodás kis csapatom az Azúrkék névre hallgat, és a mai napig imádom őket, na de ne ugorjunk ennyire előre.

A Déli pályaudvarra való megérkezésénél már a levegő is forróbb volt, talán a sok italmennyiségtől, amit a leendő BGF-es hallgatók hoztak magukkal, és amikor az egyik szervező előre tessékelt minket és elhangzott ez a továbbiakban még nagyon sokszor és nagyon nagy jelentőséggel bíró mondat „Kik vagytok ti? Azúrkékek”, illetve még a „csak a külker” mondatunk volt ilyen unikum, na ekkor már érezhető volt az atmoszférában az a fajta hangulat, amire még a magyar, mint az egyik legkifejezőbb nyelv sem tud szót mondani. Egyszerűen varázslatos volt. Az ismerkedés 2 percet vett igénybe, és már azt vettem észre, hogy a vonaton iszunk a csapattagokkal, meg azokkal akik arra mentek éppen. Beszélgetések sora kezdődött a vonaton, és kialakult a csapatszellem, nem csak a csapatok között, hanem az összes gólya között. Mindenki egyért: mindenki mindenkiért. Talán ez jellemzi legjobban a külkeres hangulatot. A megérkezést izgatottan várta már mindenki, a vonaton ki-kinéztünk két feles között, és megpillantottuk a magyar tengert, ami már az állomás közeledtét volt hivatott jelezni.

Megérkezés. A szállás első pillantásra nagyon szuper volt. A Balatontól pár méterre lévő szállást képzeljen el mindenki, ami ellenkező esetben egy kisebb vagyonba kerülne egy hasonló panorámával rendelkező hotel esetében. Egy nagy medence, egy Akvárium névre hallgató buli-rész, és természetesen kinti és benti italpult várt minket, a tökéletes hangulat érdekében. Már az első este is nagyon jó volt számomra. Este egy fergeteges bulival vártak minket a szervezők. Megismertük a külker Himnuszt. Még mindig itt van a fejemben, amikor először meghallottuk, és nem érdekelt ki volt mellettünk, egymás arcába énekeltük, és több száz ember egyszerre ugrált, csak egy dolog miatt voltak ott, egy cél, egy érdek. A következő napok pedig a pontgyűjtésről szóltak, a csapatról, és természetesen hogy mindeközben összekovácsolódjon az a csapat, aki ezt eddig nem tette meg. Eszméletlen jó indulónk volt. Jolly napjainkban eléggé felkapott refrénét vettük alapnak, és arra csináltunk egy kis szöveget, ami a külkerre és a csapatra is illik. A közvélemény szerint az én csapatomnak volt a legjobb az indulója, de hát ízlések és pofonok.

A harmadik napra azért mindenki elég fáradt volt, de ezt a fajta kimerülést is überelte a GT-s hangulat. Csak hogy érezzétek a buli súlyát: épp nagyon jó minőségű pálinkát ittam az azúrtársakkal, félrenéztem, és higgyetek nekem, nem a pálinka volt ilyen ütős: mellettem volt egy teve és egy ló. Na ennyire volt elvetemült és meglepetésszerű, amit a Külker GT kínált nekünk. Nem csak nagyon jó kapcsolatokat építettem, hanem egy hatalmas élménysorozatot indított el, ami borzalmasan jó volt, és mai napig tart, ezekben a percekben is, igen. Fergeteges, eszméletlen, építő jellegű, hasznos, óriási buli. Ha ezeket a szavakat összekeverjük, azt a szót kapjátok meg, KÜLKER! “ Gedei Attila, azúr

“A GT leírhatatlanul jó volt! Már a vonatállomáson sem azt éreztem, hogy egy csapat idegen vesz körül, sőt, időm sem volt gondolkozni, máris a kezembe nyomtak egy vodkát. Van ennél jobb kezdet? Nincs. A vonatút… hát az eszméletlen volt. A fél hangom már ott elveszett valahol az üres Jägeres üvegek közt. Kicsit döcögősen indult a csapat, ezt meg is kaptuk, de utolsókból lesznek az elsők… vagy a majdnem elsők…!  Természetesen minden csapat jó, de az enyém a legjobb. Örülök, hogy velük töltöttem el a GT-t. És persze a szüleink nélkül sem sikerült volna ilyen jóra .Amikor kedvünk se volt a feladatokhoz, Anyu a max. pontig hajtott minket, amikor kivoltunk, Apu összeszedett minket, és hát rendesen utánpótolták a minőségi csapatborunkat a partykancsónkba. A feladatok hatalmasak voltak, akkor is felpörgettek, amikor mindenki a 0 alatt volt, és még a hangunk is visszajött, ha kellett. De hogy egy teve hogy a fenébe került be a GT-be, azt valaki elmagyarázhatná! Az esti bulik is nagyon jól sikerültek, a Külkeren vannak a legjobb dj-k! Ilyen jó bulik máshol egyszerűen nincsenek. Nem is volt jó időnk, de ez semmit sem tudott rontani a hangulaton. Ja és még a kaja is egész jó volt. Én azt hittem, az utolsó nap alig várom majd, hogy itthon bedőljek a pihepuha ágyikóba, de haza se akartam jönni. Nem is tudom még hány napig hallottam a csapatkiáltásokat a fejemben. Szóval ha engem kérdezel a GT-ről annyit mondok… Jövőre is ott a helyem! “– Kovács Gabriella, lila

gt_3_nap_taylor010

“Eszméletlen jól éreztem magam. Ha más bulihoz kéne hasonlítanom, azt mondanám, hogy olyan, mintha egy Balaton Soundot, egy Szigetet és egy VOLT-ot bezárnál egy szállodába a Balaton partján. A kispolski-s feladat volt talán a legszellemesebb, de azt mondhatom, hogy a rendezők nagyon kitettek magukért a rengeteg kreatív feladat kitalálásával. A csapatunk motorja az elején nehezen indult be, de pár óra elteltével leállítani sem lehetett. Az utolsó nap megsérült az apukánk, nem tudott velünk játszani, itt bizonyítottuk, hogy addigra olyan jó volt már a csapatszellem, hogy csökkent létszámmal is úgy érzem remekül helyt álltunk.”  Pattogató Bence, lila

“Hú, hát nekem maga már az elindulás is nagyon izgalmasra sikerült, ugyanis a gólyatábor reggelén regisztráltam, és délelőtt 10-kor dőlt el, hogy mehetek, de nem bántam meg, sőt, nagyon örülök, hogy elmentem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen befogadó és segítőkész közösségbe érkezünk. A felsőbb évesek és a szervezők maximálisan figyeltek ránk és mindenben segítségünkre voltak. Az esték és a nappalok is úgy gondolom fergeteges hangulatban teltek, soha nem gondoltam volna, hogy 20 “ismeretlen” ember ugyanazon célért mennyire tud küzdeni csapatként! Örülök, hogy megtapasztalhattam, mit is jelent az, hogy FULL ROJÁL. Köszi Külker, köszi Azúrkék!” – Szabó Regina, azúr

gt_3_nap_TarDani017

“Nekem nagyon tetszett a tábor, főleg a helyszín és a szállás, úgy éreztem az egész Balaton-part a Külkeré. A csapatban végig jó volt a hangulat, Anyu és Apu mindig motiváltak minket, és az egész tábor alatt csak minimális alvást szavaztunk meg magunknak, mert semmiből nem akart senki kimaradni. A feladatok nagyon kreatívak voltak, én mindenben részt vettem amiben tudtam, csak a biciklivel gyűlt meg a bajom. Ami talán negatívum, hogy kevés szünetünk volt a sok program között és nem mindenki tudott mindig maximálisan a csapatért küzdeni, a kimerültség vagy éppen a józanság pillanatnyi hiánya miatt. Talán ami a legjobb volt, hogy előre megtudtuk milyen csapatban leszünk, és megalapoztuk a tábor előtt a csapat identitását és a megfelelő színű eszközöket is be tudtuk szerezni előre.” Kozma Márton, narancs

Először tartottam az egész tábortól, hogy milyen lesz a hangulat, milyenek lesznek az emberek, de amint bekerültem a csapatomba, tudtam, hogy minden szuper lesz. Egy új családot találtam a narancs csapat formájában. Az Anyucink meg az Apucink egyszerűen zseniálisak voltak, nagyon sok mindent megtettek a csapatért, nagyon felelősségteljesen viselkedtek, minden buliban benne voltak, de velük együtt mi is. A tábor minden pillanatát élveztem (szóval egy nagy plusz pont a szervezőknek), egyetlen egyet nem is tudok kiemelni, mert itt ülök a gép előtt, de egyszerűen nem tudok dönteni közöttük. Minden nap visszamennék és újraélném az egészet.” Szabó Judit, narancs

“A GT életem egyik, ha nem a legemlékezetesebb 3 napját jelenti számomra. Az első Külker impulzusokat itt kaptam meg. A csapatunk a legjobb, amit kívánhattunk, mai napig egy csomó közös programot szervezünk, próbálunk együtt maradni, amennyire csak lehetséges. A csapvezeink szinten a legjobbak, nagyon nagy arcok, segítenek amiben csak tudnak, bármikor a rendelkezésünkre állnak. A GT állomásai változatosak és szórakoztatóak voltak. Az összes állomás külön kihívás volt mindenki számara, teljesen olyanok voltak, mint amire számítani lehetett.”  Buró Gergő, sötétkék

“A golyatábor valami eszméletlen volt szerintem.. Előtte ráhangolásképp a szigeten voltam, utána pedig jött a GT, nagyon vártam. A csapatom a takonyzöld csapat volt, ahol szerintem anyuci és apuci nagyon sokat tett a hangulat és a bátorság szinten tartásáért. Az elején félénkebb volt mindenki, de a végére teljesen összeért a csapat. A játékok nagyon jók voltak, de csak mert a csapat is, sok bevállalós ember volt nálunk. Mindenki élvezte a játékokat, főleg, ahol alkohollal kellett játszani.”  Lehoczki Gyöngyi, takonyzöld

Vállalnál jövőre a GT-ben valamilyen pozíciót?

Igen, csapvez szívesen lennék.
Igen, állomásfőnök szívesen lennék.
Nem, de lenéznék valamelyik napra csillelni.

További cikkek
Top