Gazdaság
2012. 06. 05. - Taylor

Francois Hollande, Franciaország új elnöke

Május 15-től hivatalosan is új elnöke van Franciaországnak. A választások második fordulójában a Szocialista Párt (PS) jelöltje François Hollande a szavazatok 51,6 százalékával, ha nem is fölényesen, de a közvélemény-kutatások jóslatával megegyezően, simán legyőzte riválisát, a jobboldali Népi Mozgalom Unió (UMP) jelöltjét, a 2007 óta hatalmon lévő eddigi elnököt, Nicolas Sarkozyt.

Franciaország határain túl az amerikai kontinensen tartózkodó francia állampolgárok többsége is általában a baloldali jelöltre szavazott, aki a felmérések szerint a teljes szélsőbaloldal mellett a centrista választók kétharmadának is elnyerte a bizalmát. Hollande győzött Montrealban (57,74%), Torontóban (51%, itt még soha nem győzött baloldali jelölt), Peruban (55%), Argentínában (51,7%), Kolumbiában (58,82%) és Hondurasban (56%).

Bár Hollande tett konkrét ígéreteket is az említett szavazói rétegeknek (pl. 60 ezer új poszt létrehozása a közoktatásban, vagy a melegházasság engedélyezése), a győzelmet sokkal inkább a Sarkozy elleni, voksoknak köszönheti, valamint a gazdasági programjának.
A kampányban azt ígérte, hogy megemeli a nagyvállalatok és az évi egymillió euró felett kereső magánszemélyek adóját. Minimálbér emelést, nyugdíjkorhatár-csökkentést és 60 ezerrel több tanár foglalkoztatását is megígérte. Sarkozy eközben rendkívül népszerűtlenné vált, elsősorban azért, mert sokak szemében a gazdagok elnöke lett, aki kérkedett vagyonával, ráadásul nem teljesítette választási ígéreteit, több mint 2.8 millió munkanélkülit hagyva maga után.

Az Európai Parlament német – és ugyancsak szocialista párti – elnöke, valamint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetője azt mondta, Hollande győzelme “kivételes jelentőségű” Európa számára. Hollande már korábban jelezte, hogy első útja Berlinbe vezeti annak érdekében, hogy meggyőzze a német kancellárt a márciusban elfogadott európai stabilitási paktum módosításáról.

 Mert mit is ígért Hollande a kampányban? Legelőször is, a saját (elnöki) fizetésének és a miniszteri fizetések 30 százalékos csökkentését. Aztán növekedést, munkahelyeket, az európai fiskális paktum újratárgyalását, annak egy növekedési paktummal történő kiegészítését. Továbbá az üzemanyagok árának befagyasztását, a közszférában új munkahelyek tömeges létrehozását, a nyugdíjkorhatár részleges csökkentését, a kis és közepes vállalkozások terheinek korlátozását, állami beruházási bank felállítását, a vásárlóerő megőrzését, a szociális ÁFA eltörlését, a könyvek ÁFA-jának csökkentését, az iskolakezdési támogatás növelését, a lakásállomány energetikai szempontú modernizálását, a francia csapatok Afganisztánból való kivonását. Általában igazságosságot és a fiatalság szempontjainak figyelembe vételét.

És hogy miből gondolta mindezek finanszírozását?

A háztartások adóztatása tekintetében két új kulcsot hoznának létre: az évi 150 ezer euró fölötti jövedelemrészt 45, míg az évi egymillió fölöttit 75 százalékos adó terhelné, ami együtt évi 12 milliárdos többlet adóbevételt ígér. A nagyvállalati csoportosulások pluszterhe évi 17 milliárdra rúgna. Nem véletlen, hogy Sarkozy óvakodott a vagyonos rétegek túladóztatásától, mert tartott tőle, hogy ez a réteg, pontosabban ennek egy része, könnyen átteheti székhelyét egy “kellemesebb” adózási klímával rendelkező szomszédos országba (pl. Belgiumba vagy Svájcba), és így végeredményben nem fog tudni több adót beszedni tőlük.
Előzményként meg kell említeni, hogy egy vitaest zajlott az elnöki funkcióról, a gazdasági kérdésekről, a bevándorlásról, a nukleáris energia jövőjéről és az európai kérdésekről. Hollande végig azzal vádolta Sarkozyt, hogy megosztotta a franciákat, és csak az egyik oldalnak volt a köztársasági elnöke. Az államfő pedig rendszeresen hazugnak minősítette kihívóját.

Sarkozy akkor vádolta először hazugsággal Hollande-ot, amikor azt állította, hogy politikája elsősorban a gazdagoknak kedvezett. “Én az összefogás elnöke leszek. A franciákat eddig szembeállították egymással, én összefogni szeretném őket. Ez a lényege a változásnak, amit javaslok” – fogalmazott a szocialista politikus. Sarkozy azzal vágott vissza, hogy ötéves mandátuma alatt nem történt erőszak az országban, amely éppen az összefogásnak a bizonyítéka. Példaként említette azokat a nehéz reformokat, amelyeket kénytelen volt végrehajtani (nyugdíj- és a felsőoktatási). “Vannak, akik beszélnek az összefogásról és vannak, akik megcsinálták”. Sarkozy-nek egyszer sem sikerült Hollande-ot kibillentenie higgadtságából.

Ellenfele, Nicolas Sarkozy konzervatív elnök 48 százalékot szerzett. Azonnal elismerte a vereséget, és “új elnökként” üdvözölte kihívóját. “Franciaországnak új köztársasági elnöke van. Ez egy demokratikus, köztársasági szellemű döntés. Francois Hollande Franciaország új elnöke és mostantól ekként kell tisztelni” – mondta Sarkozy, hívei előtt Párizsban. Hozzátette: “Most beszéltem vele telefonon, és sok sikert kívántam neki a megpróbáltatások közepette”. “Vállalom ennek a vereségnek a felelősségét” – hangsúlyozta a leköszönő államfő, miközben a tömeg azt ismételte, hogy “nem, nem, nem”.

További cikkek
Top