Suli
2013. 04. 25. - hubi

FIN 2. nap

A reggeli nap sugaraiban fürdőző sörsátorra és környékére vihar előtti – utáni csend borul, amit csak pár üveges szemű, katatón bóklászó mormolása tör meg, akik az elveszett kreditjeiket keresik a harmatos avarban. A reggel 8-as órákra baktató hallgatók közül elég könnyű kiszűrni, hogy ki volt ott tegnap és ki nem. Előbbieket nemcsak a bedagadt szemek és a cefreszag azonosítja, hanem az is, ahogy az E-épület elé érve, oldalra tekintenek, és szinte látszik, ahogy az előző este flashback-ként visszaköszönő emlékei érzelmeket karcolnak kialvatlan arcukba – egy szolid mosoly, rosszalló fejbillegetés és nem ritkán mélységes megrökönyödés. Ezt tényleg én? Ezzel? Ott? Úgy? De hát ilyen ez a popszakma. Mindenki tudja ugye, hogy a szeretet ünnepe a majális, a Külkerre azonban már április végén elérkezik. Két nap lepergett a FIN-ből, lassan már van mit mesélni. Most mesélnék is egy kicsit a tegnapról.

Szokásos reggel 10-es sátornyitás, a legmerészebb sörforgatóknak az első malátakoktélt jelenti. A szintén délután egy órás időpontban csörgőlabda bajnokság várta a nagyérdeműt. Sokaknak nem is kellett szemkendő, mert annyira kettőt láttak még (már?). Ugyanebben az időben, az ínyenc ételek szerelmesei egy ázsiai gastro-körúton vehettek részt. Gordon Ramsey talán lekiabálta volna a szakácsokat, de nekünk nagyon ízlett minden.

fin1

A nap folyamán egy másik, – ahogy azt a „Behunyt szemmel” cím is finoman sejteti – a vizuális érzékszerveink korlátozására kihegyezett játék is lefutott. Ezzel egy időben Külkerfoglalóban élhettük ki az iskola fegyveres birtokbavételéről szőtt vágyainkat – már ha van ilyen. Állítólag volt is ebből probléma, hogy egy győztes csapat, a diadaltól és a hideg sörtől ittasan, a játékban szerzett oklevelüket és egy beltéri szórakoztató centrum terveit lobogtatva próbálta kiköltöztetni a tanszékeket a suli D-szárnyából.

fin7

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is volt Külker Szeretek. Az ötfordulós vetélkedő magában foglalt többek közt egy továbbgondolt akasztófázást és zenefelismerést. A „Ki vagyok én?” fordulóban hírességeket, fiktív karaktereket, történelmi és közéleti személyiségeket kellett kitalálni a versenyzőknek egy csapattársuk elbeszélése alapján. A feladványok Pikachu-tól, Kurt Cobain-en át, Szent Istvánig terjedő skálán mozogtak. A „Szóbeszéd” nevű játékban pedig többek közt wikipedia-szócikkek részleteit és fiktív külkeres hallgatók napi rutinját kellett továbbmondani egymásnak, a játékosoknak, a lehető legkevesebb torzítással. A “Lista” menüpont alatt egy bizonyos kategóriából kellett felsorolni minél többet a csapatoknak (HÉV-megállók, Külkeren űzhető sportok, piócafajok stb.)

fin6

A rapid randi lehetőséget kínált mindenkinek, hogy megismerje álmai nőjét, vagy férfiját, akit már sokszor látott elsuhanni a folyosón, de nem merte megszólítani, akinek eddig csak félénken „tetszikelte” a Coospace-profilképét. Az egymással szemben ülő párok közt néhol már szinte látni lehetett, ahogy kezdődő szerelem aranyló fonalai közelebb húzzák egymáshoz a lelküket. Ezt szintén csak hallottam, nem 100%, de állítólag voltak, akik innen egyből egy vegas-i non-stop kápolnába rohantak. Voltak azonban olyanok is, akik egy nem túl kecsegtető „Majd Neptun chaten dumm.” sorral búcsúztak egymástól. A szerelem egy szeszélyes dolog…

 A tanár-diák activityben – itt a név alapján szintén nem meglepő – tanárok mérhették össze az activity-izmaikat a diákság képviselőivel. Mondani se kell, hogy mindeközben fogyott a sör, a sátorban, mellett, előtt, felett, alatt illegal-beerpong bajnokságok folytak és egy, a bukaresti állatkertből megszökött pandamaci szipolyozta ki az alkoholos italokat a jókedvű diákság kezéből. Az állat egy fél langyos sörért is pózolt, fotózkodott, barátkozott bárkivel, avatatlan lelkek számára szinte elképzelhetetlen módon prostituálta magát csak, hogy a véralkohol szintje versenyben maradjon.

fin2

A szervezők gondoltak a külföldi diákokra is. Főleg az ő lelki üdvükért folyt a Battle of Nations, ahol a magyar hallgatókkal boronálódhattak össze egy játékos vetélkedő keretein belül. A Bajnokok Ligája elődöntő alatt a nyári szabadság téri VB-nézéseket idéző hangulat alakult ki. Igaz a Real és tegnap a Barca drukkerek is könnyes szemmel mehettek haza, a német foci rajongói azonban a futball-nirvánában érezhették magukat ebben a két napban.

Este felé egy Slamp Poetry happening formájában a magyar nyelv zsonglőrei mutatták meg, a kortárs költészet él, és (néha) sörözik is azért. Utánuk Külker prominens Rock n’ Rolla-i, akiknek az albumaik jobban fogynak a suliban, mint a ’20-as évek Chicago-jában a csempészviszki, a Minus Forty sármőrei csaptak a húrok közé. A technika ördöge kicsit megharapta a performanszot, de nem baj, úgy sem most hallottuk őket utoljára!

fin3

Akiknek tellett az erejéből – és miért ne tellett volna – ezek után a város, nem csak a fiatal lányok eltűnéséről híres szegletébe, a Népligetben folytathatták a mulatozást. Na persze nem az erdőben, hanem a Morrisons Ligetben, ahol egy össz BGF-es buli a másik két kar FIN-jét zárta, de a miénket csak kétharmadolni tudta (khmm.. khmm..). Van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy már két nap lement. A jó, hogy még a FIN „N” betűje előttünk áll és mindenki maga dönti el, hogy mit kezd vele. Nem akarok senkit befolyásolni, de aki nem lesz ma ott, nem biztos, hogy a mennybe jut. Na mindegy. Áve, dicsőség és kondi továbbra is.

További cikkek
Top