Szubjektív
2013. 11. 16. - Zajzon

Egy mindenkiért, vagy mindenki egyért? – Gondolatok a NAV-botrányról

A következő sorokban egy érdekes és szerintem közszájon forgó témát szeretnék feszegetni. Lehet, hogy sokakban felmerültek már ezek a gondolatok, lehet, hogy nem, de mindenesetre többet kéne foglalkoznunk vele. Az alábbi sorok a személyes véleményemet tükrözik. A cikk után oszd meg te is a véleményed a kommenteknél!

A közelmúltban az interneten böngészve megállt a szemem egy cikken. Reggel volt, a napi teendőkön gondolkodtam, de elkezdtem olvasni. Nemrég kirobbant egy botrány: egy adóellenőrnek, Horváth Andrásnak elege lett az adózó cégek és a NAV között zajló ügyletekből és kitálalt.

Elmondta, hogy mi zajlik ma a NAV-nál és hogy milyen nagyságrendben működik az adóelkerülés. A kegyvesztett adórevizor olyan dolgokat tárt nyilvánosság elé, amelyek a NAV-on belül több száz alkalmazott és vezető számára nyilvánvalóak voltak hosszú évek óta és egyébként bárki, aki kicsit jártasabb a vállalati pénzügyekben ismeri és érti ezeket a folyamatokat. Az ÁFA-csalás primitív, 20 éve ismert technikája még ma is működik és súlyos ezer(!)milliárdokkal károsítja meg az országot. Ezen ügyletek leleplezése pedig semmi más akadályba nem ütközik, mint a belső korrupción és lezsírozott alkukon keresztül az adóhatóság és bizonyos gazdasági érdekcsoportok, cégek, ún. “kiemelt adózók” közt létrejött “szimbiózis” által kialakított önszabályozásba a NAV részéről – “tudják, hogy mikor nézzenek félre”.

acsocsalas

Azzal természetesen tisztában voltam eddig is, hogy az egész világon mindenki „okosan játszik”, mindenki nagyobb részt akar magának a tortából, még ha át is lép pár határt ezzel. Sokan használnak kreatív könyvelést (még iskolai tananyag is!), intézik úgy a papírjaikat és próbálnak minden lehetséges módon eljárni annak érdekében, hogy az év végén több pénz mehessen a zsebekbe. De az, hogy most az adóhatóság is a képbe került kicsit ráirányította a figyelmemet a témára. Hozzátenném, hogy az ügy folyamatban van, a vádak egy embertől származnak és a NAV egyelőre ártatlannak minősül, sőt, még vizsgálóbizottságot sem állítottak fel, de nem kéne nagyon elrugaszkodnom a talajtól, ha csak képzeletben is eljátszanék a gondolattal, hogy az adóhatóság érintett ebben az ügyben. Ezután egész napra lekötötte a figyelmemet a cikk témája és sok más dolgot is behozott a képbe.

korrupt

Új dolgok körvonalazódtak bennem. Egy olyan világot kezdtem el felfedezni magam körül, ahol (legalább is az üzleti életben) nincsenek szabályok és határok, az egyedüli uralkodó a pénz. Még csak nem is a profit. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy nem minden esetben esik jól egy vállalatnak, ha papíron túlságosan nyereséges, mert a haszon rengeteg költséggel is jár. Viszont amennyiben el tudnak tüntetni abból a profitból, máris több pénz kerülhet a zsebekbe. Ezzel nem is volt gond. Amikor viszont belépett a képbe az állami szféra is, teljesen felborult a képlet. Tényleg ez a jelenlegi helyzet, ez a mostani állapota a rendszerünknek? Egy demokratikus világ, ahol a nagyvállalatok összejátszanak az általunk választott vezetőkkel? Ahol mindenki tudja, hogy a pénz beszél és Ő az egyedüli isten? Ahol az a (helyes vagy helytelen) közhiedelem, hogy bárki vezeti éppen a kormányt, úgyis csak közelebb akar kerülni a húsos fazékhoz? Ahol úgy növünk fel mi fiatalok, hogy ezt az értékrendet vesszük át tőlük?

penzbeszel

Elszomorít ez a gondolat, mert korábban naív módon azt hittem, egy olyan világban növök fel, amiben az emberiség fejlődése, az égető kérdések megválaszolása a legfőbb cél és mindenkinek az az életcélja, hogy minél fontosabb szerepet tölthessen be a társadalmunkban. Mert rengeteg dolgunk lenne és nagyon sok helyen szükség lenne azokra az erőforrásokra, amiket az érzékeink kielégítésére, az egónk éhségének csillapítására használunk fel.

Megbízol az állami szférában?

Természetesen, értünk van és jól működik.
Minimális szinten lehet jelen a korrupció, a nagy többségre nem jellemző.
A velejéig romlott emberek gyülekezete.
Nem izgat az egész.
További cikkek
Top