Kultúra
2013. 10. 03. - Zajzon

Egy kis zenei kalandozás

A zene talán egyidős az emberi civilizáció kialakulásával. Velünk volt a történelem folyamán, mellettünk fejlődött, érlelődött a kultúránk egyik legfontosabb alapköveként. Az első törzsek ritmusos tam-tam lüktetését lassan átfújta a szél az ókori Görögország végtelen mezőire és juhok közt pihenő gondolkodók fújták ki furulyáikból a fejlődő dallamaikat. A fiatal zene töretlenül haladt tovább, a középkor kolostoraiban gyermekek torkaiból tört elő nevelőjük szigorú felügyelete mellett, majd királyi termeket töltött meg sok muzsikus összjátékaként, miután annyi álmatlan éjszakán át egy-egy géniusz fejébe költözött csak azért, hogy papírra vesse hangjegyeit. Vivaldi, Mozart, Chopin, korszak korszakot követett, egyre újabb ötletek és hangulatok cserélték egymást, mígnem átfutottunk a 20. századba és egy csapásra minden megváltozott. A technológia kitárta a kaput az emberek számára a globális kommunikációhoz és ez egy új időszámítást hozott a zenei kultúrában. A nehezen érthető komolyzene egyre kezdett veszíteni hatalmából és az ültetvényeken dolgozó afro-amerikai munkások dalai bele-bele folytak a köztudatba. Még nem lehetett tudni, de forradalom készült.

Jazz

1371516_10201927583849007_406838596_n

Az Amerikai Egyesült Államok későbbi zenei nagyhatalmi pozíciójának talán a legelső megnyilvánulása volt a dzsessz létrejötte. A Nyugat-Afrikából származó rabszolgák magukkal hozták a kultúrájuk egy részét és nagyszerű érzékkel beültették az amerikai társadalom életébe. A korai katonai zenekarok, az afro-amerikaiak blues és ragtime zenéjéből született meg a dzsessz és kezdett világhódító körutat a 20. század elején és mind a mai napig az egyik legfontosabb zenei stílus a világon. Nagyon sokat változott a kezdetek óta, számtalan különálló ágra bomlott le (ld. dixieland, bebop, szving, acid jazz, free jazz, stb.). Pont ezért az egyik legnagyobb hatású műfajnak tartják. Bonyolult ritmusai és elsőre érthetetlen dallamai ugyanúgy hoznak egy kevés fényt a füstös lebujok nyomasztó éjszakáiba, mint kitörő örömöt egy jól kigondolt szóló után a világ legnagyobb stadionjaiba, de egy dolog mindig közös: az improvizáció mindenek felett! Pont eme sokszínűsége és szabadsága miatt az egyik legnehezebben játszható műfaj is, de ennek ellenére rengeteg ifjú kezdőből faragott megannyi átgyakorolt órán át professzionális zenészt. Ilyen legnagyobb alakjai közé soroljuk John Coltrane-t, Miles Davis-t, Thelonius Monk-ot – a teljesség igénye nélkül.

 

Blues – a kezdetek

1371675_10201927583809006_1488907706_n

Manapság majd’ minden könnyűzenei mű dallam- és ritmusvilága egy helyre mutat vissza (eltekintve az ezt megelőző európai komolyzenétől): Blues! Ha elsőre névről nem is ugrik be, ki ne látta volna Marty McFly hatalmas szólóját a Vissza a jövőbe című filmből? Na, ugye, ez az. A néger munkások kultúrája a dzsesszt megelőzően adott életet ennek a műfajnak, ami könnyen ráérezhető lüktetésével és fülbemászó dallamaival gyorsan a társadalom szívébe lopta magát. A stílus főként fájdalmas témákat feldolgozó dalai (innen jön a neve: Blues, “blue”, mint a bánat jelképe)  átsöpörtek a világon és aki meghallotta ezeket, rögtön szerelembe esett. A legklasszikusabb 12 ütemes I-IV-V akkordmenetes felépítés ma is a zenei tanulmányok kezdetén bevésődik a tanoncok fejébe. Lehet, hogy pont a könnyen emészthetősége, egyidejűleg nagyon érzelmes dallamai miatt vált az egyik legnagyobb hatású műfajjá a 20. században. Habár egyszerű a felépítés, mégis mesteri szintre emelték a blues-t a modern zene legnagyobb tehetségei a pentaton- és blues-skálákra épülő improvizált szólóikkal. B.B. King, Steve Ray Vaughn, John Lee Hooker, Eric Clapton, próbáld ki, sosem fogod megbánni. Rajtuk nőttek fel a legnagyobb mai zenészek is és elindultak a maguk útján. A ’60-as években a bluesra épülve elkezdődött egy új éra, ami a mai populáris zenei kultúrába érkezett meg, átszabva a vak, öltönyös, gitározó néger fószert egy kétszázezer ember előtt a színpadon őrjöngő rocksztárrá.

 

Let there be Rock!

1371216_10201927583889008_347883002_n

A világ kezdett megőrülni az amerikai zenei kultúra előretörésével. Nyílt ki a világ, egyre többekhez jutott el az életérzés, egyre több tehetség jutott szóhoz és formálta a zenét. De volt, akit nem elégített ki a hangulat. Ilyen az emberi természet, mindig többre vágyunk. És milyen jól tesszük! Az ’50-es években új szelek kezdtek fújni. A főként blues-ra, rock&roll-ra és country zenére épülő műfaj a ’60-as évekre átvette az irányítást és az eddigi legnagyobb zenei hullám alakult ki belőle, mely kirobbantott egy kulturális forradalmat is. Ő volt a ROCK. Elkezdődött a stadionkoncertek és fesztiválok kora, melyek alkalmanként akár fél-egymillió embert is megmozgattak! Ilyenkor nem jó érzés, ha az embernek lecsúszik az arany karóra a kezéről. Lett Beatles-ünk, AC/DC-nk, Led Zeppelin-ünk! Csúcsra pörgetett gitárszólók, átmulatott éjszakák, dobpergés és persze a szex. Mindezekkel felszerelkezve indult neki a könnyűzenei ipar a mai világunknak.

 

írta: Hegyesi Leó Zajzon

További cikkek
Top