BGE
2021. 01. 20. - Viktor Nagy

Egy élet a bolygónkon

Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt teljesen eltűnt a közbeszédből a környezetvédelem, ezért a következő cikkünkkel egy filmajánló kapcsán, a „kellemeset” a hasznossal összekötve szeretnénk felhívni a figyelmet rá, hogy akármekkora a baj a vírus miatt, a Földünk pusztításával nem álltunk le és attól, hogy nem veszünk tudomást róla, a probléma még mindig létezik.

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb témája a médiában az emberiség bolygó romboló tevékenysége volt. Ha éppen nem volt mivel riogatni, ez tökéletes témát szolgáltatott évszaktól függetlenül, és sikerült egy remek „reklámarcot” is találni Greta Thunberg személyében, akit annyira elkeserített a természetünk pusztítása, hogy az idejét nem sajnálva tüntetett és igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon rossz irányba halad az emberiség és a környezet viszonya.

Aztán jött a 2020-as év a COVID-19-cel és szép lassan mindenki elfelejtette, hogy más baj is van a járványon kívül. Sőt, az első hullám alatt jöttek a hírek, hogy a kijárási korlátozások miatt visszatértek a delfinek Velencébe és a környezet szépen kezd helyre jönni. Ezzel csak annyi gond volt, hogy ugyanannyi valóságalapja volt, mint azoknak a mémeknek, amin a dinoszauruszok tértek vissza a környezetbe: vagyis semmi.

Ilyen körülmények között érkezett meg sir David Attenborough: Egy élet a bolygónkon című ismeretterjesztő filmje a Netflixre, ami az angol természettudós életútjával párhuzamba állítva mutatja be, hogyan sikerült egy emberöltő alatt szinte teljesen tönkretennünk a bolygónk élővilágát és biodiverzitását. Attenborough neve garancia arra, hogy most nem egy manapság divatos szenzációhajhász, a valóságműsoroktól semmiben nem különböző dokumentumfilmet fogunk kapni, hanem egy rendesen adatokkal és információkkal ellátott szűk másfél óra vár ránk, ami nem csak a problémát bontja ki, hanem a végén valós megoldási lehetőségeket is kínál számunka.

A film felütésénék helyszínéül Pripjaty városát választották, ami remekül példázza kicsiben, hogy mit művelünk a környezetünkkel, illetve halkan még felderenghetnek bennünk Djatlov elvtárs szavai: „nem jó, de nem is tragikus”, ami tökéletesen lefedi az emberek többségének a környezetünk rombolásával kapcsolatos hozzáállását. Innen ugrunk vissza az időben és az Attenborought jellemző gyönyörű felvételekkel és régi archív anyagokkal bemutatják, hogy mennyire csodálatos hely volt a bolygónk. A dokumentumfilmes narrálásának köszönhetően szépen lassan kezdjük megérteni az összefüggéseket, amik mentén működik a körülöttünk lévő környezet élővilága. Azonban ahogyan egyre jobban közeledünk napjainkhoz, a látott képek kezdenek egyre nyugtalanítóbbakká válni és a közben bevágott adatok is egyre nyomasztóbb képet festenek arról, hogy milyen irányba is haladunk jelenleg.

Ezen a ponton már mindenki számára kristálytisztán látszik, hogy a helyzet bizony tragikus, azonban itt még nem áll meg a dokumentumfilmes, ugyanis felvázolja, hogyha ezen az úton megyünk tovább milyen jövő vár majd az emberiségre a következő emberöltő során. Viszont ezeket az információkat nem pánikkeltésre használja, hanem ezzel ágyaz meg a film utolsó harmadát kitevő résznek, ami arról szól, hogy mi is lehet a megoldás ezekre a problémákra.

Ennek az utolsó harmadnak köszönhetően bármennyire is súlyos a téma, nem úgy áll fel az ember ezután a szűk másfél óra után, hogy kedve lenne elbújni egy sötét sarokba zokogni, ugyanis a megoldási javaslatok mellett bemutatnak pár remek, már megvalósult példát is, ami szintén szokatlan ebben a témában, mivel általában a problémamegoldás helyett a szenzációhajhászás szokott a cél lenni, itt azonban nem erről van szó.

Szóval ha szeretnétek egy olyan filmet megnézni ezzel a témával kapcsolatban, ami információkkal, adatokkal megtámogatva bemutatja nem csak a problémát, hanem megoldásokat is vázol fel, akkor nem kell tovább keresnetek: David Attenborough: Egy élet a bolygónkon című filmje nektek szól. Ráadásul azon kívül, hogy lesz mit átgondolni az alkotás után, az is hatalmas motivációt jelenthet a változtatásra, hogy a természettudós még 93 évesen is aktívan harcol az ügyért, szóval ha ő képes erre értünk, akkor nekünk sem fog leesni a karikagyűrű az ujjunkról ha megpróbálunk picit barátságosabban bánni a minket körülvevő világgal.

További cikkek
Top