Szubjektív
2013. 06. 20. - hubi

Ed Wood – A világ legjobb legrosszabb rendezője

Az ’50-es évek Hollywoodja nagyon sok tekintetben rányomta a bélyegét Amerika – és a globalizáció következtében a világ többi részének –  pop-kultúrájára. Az olcsó, B-kategóriás science fiction, őrült professzorok, repülő csészealjak, ködös temetők, sejtelmes vonószenék  mind-mind kulturális toposzokká nőtték ki magukat, amelyek a mostanság újra divatossá váló „trash” filmek gerincét adják. Ezeket elég csak egy pillanatra megvillantani, máris megidézik egy komplett kor szellemét – amelyet ugyan mi itt, Kelet-Európában, soha nem élhettünk át – mégis érezhetünk valamit a romantikájából. Az elkövetkezendő pár sorban a filmgyártás ezen korszakának – amely nélkül Quentin Tarantino, Robert Rodriguez és Tim Burton sem lenne az, aki – egyik legszínesebb és a maga módján legmeghatározóbb egyéniségét, az ő különös, tragikomédiába illő élettörténetét és egyszerre nevetséges és elgondolkodtató örökségét tárom elétek. „Can your hearts stand the shocking facts about the life of Edward D. Wood Jr.?”

Ed Wood életének története Hollywood egyik legkevésbé hollywoodi sztorija, de mégis az. A self-made man, aki úgy csinálta meg a szerencséjét, hogy borzasztó és nevetséges módon elbukott. A gagyinak általában – és így a gagyi filmeknek is – virágzó kultusza van a világban. Az „olyan rossz, hogy már jó” azonban senkinek és semminek nem lehet pontosabb leírása, mint ennek az embernek és munkásságának. Igaz, hogy a ’40-es, 50’-es évek Hollywoodjában tehetségtelen rendezők és forgatókönyvírók százai ontották magukból a szemetet névtelen és jelentéktelen stúdiók égiszei alatt, azonban hány mondhatja el magáról közülük azt, hogy halála után majd 20 évvel életrajzi film készült róla Tim Burton rendezésében, Johnny Deppel a főszerepben vagy azt, hogy nevével fémjelzett legitim, bejegyzett vallás alapult volna? Segítek: csak egy. Ez a ember Edward D. Wood Jr., ismertebb nevén Ed Wood, a világ legjobb legrosszabb rendezője.

ed1

Ed történetének fonalát a II. világháború után vesszük fel, amikor leszerel a hadseregtől több kitüntetéssel a zsebében, melyet a japánok ellen vívott csatákban való részvételéért kapott. Kisebb intermezzo után (egyesek szerint színjátszást és kreatív írást tanult egy egyetemen, mások szerint egy vándorcirkuszhoz csatlakozott) Hollywoodba ment, hogy megcsinálja a szerencséjét. A következő években a filmipar avarszintjén hányódott, különböző pozíciókban, míg végül 1953-ban lehetősége volt elkészíteni első filmjét, a Glen or Glenda-t, amely korához képest igencsak merész témával foglalkozott: a transzvesztitákkal.

ed3

Ez lényegében egy dokumentum-játékfilm, ami ugyan gyatrán megfogalmazott, azonban a kor szemüvegén át nézve igencsak lázadó szellemiségű gondolatokat közöl a másság elfogadásával kapcsolatban. Wood egy női ruhák viselése iránt visszatarthatatlan vágyat érző férfi belső vívódásait vitte filmre (sok tekintetben önéletrajzi ihletésű a történet). A legdurvább megjelenését ezeknek a lent látható álom-jelenetben láthatjuk (csak erős idegzetűeknek). A filmben Ed egy később védjegyévé váló „rendezői trükkjét” is beveti, az úgynevezett „stock footage”, vagyis felhasználatlanul heverő, a mai „public domain”-nek megfelelő jogállású felvételek öncélú használatát. Ennek eredményeképp egy hosszú jelenet szerepel a filmben, amelyben kohóktól, rohanó bölénycsordáig terjedő képekből szőtt montázssorozat alatt hallgathatjuk végig az unott narrátor monológját az elfogadásról. A produkció kuriózuma, hogy Ed maga is transzvesztita volt, bár ezt ekkoriban még sem felesége, sem barátai nem tudták. A főszerepet is ő játszotta. Később arra is tett utalásokat, hogy a háborúban az éles ütközetek forgatagában is női alsóneműt viselt az egyenruha alatt. A film másik érdekessége, hogy Lugosi Béla, a korai Universal horrorok sztárja, a filmtörténet leghíresebb Drakulája mint Isten jelenik meg benne. Az öreg színész, jóval túl karrierje csúcsán főleg felesége unszolására és morfiumfüggőségének finanszírozása érdekében fogadta el a cseppet sem kedvére való szerepet. A filmet azonban ő sem tudta megmenteni a borzalmas kudarctól, ami a legtöbb Ed Wood-produkció sorsa volt. Lugosi egyébként a rendező két későbbi sci-fijében is feltűnt.

Ed legnagyobb bevételt hozó projektje, a Bride of the Monster című, klasszikus ‘mad scientist’ horror, amelyben Lugosi magát az őrült tudóst, Dr. Erik Vornoff-ot alakítja, aki szuperemberek szuperhadseregét kívánja létrehozni szupertechnológiájával – szuper eredeti ötlet. A film tetőpontján a Lugosi által megszemélyesített tudóst megtámadja egy hatalmas gumipolip, amelyet egy nagyobb stúdió szertárából loptak el a forgatáshoz. A filmhez szükséges anyagiak megszerzésének sztorija sokat elmond a rendező elszántságáról. A producerek után folytatott hajszában Ed végül eljutott egy húsüzem tulajdonosáig, aki beleegyezett, hogy finanszírozza a filmet 2 legendás kikötéssel: a fia legyen a főszereplő és a film villámlással és atomrobbanással záruljon. Hősünk természetesen elfogadta ezeket a feltételeket. Mint ahogy gyakorlatilag minden mást is, amit stúdiók, producerek, vagy saját anyagi korlátai szabtak neki és szinte bárkire osztott szerepet, aki hajlandó volt a kamerája elé állni.

A legemblematikusabb filmje a Plan 9 From Outer Space, amely megszerezte magának a minden idők legrosszabb filmje, Ed Woodnak pedig a minden idők legrosszabb rendezője címet az 1980-ban megjelent Golden Turkey Awards című humoros filmkritikai kiadványban. Ez a cím segítette hozzá a posztumusz újrafelfedezéshez és fektette le a később a személye köré szerveződött kultusz alapjait. A Plan 9 From Outer Space finanszírozásához szükséges pénzt igencsak abszurd módon a Baptista Gyülekezet biztosította, akik eredetileg egy keresztény témájú filmet akartak készíteni, azonban a szükséges pénznek csak töredékével rendelkeztek. Ed Wood meggyőzte őket, hogy forrásaikkal szálljanak be az ő projektjébe, amelynek majd a bevételéből megvalósíthatják a sajátjukat. Mondanom sem kell, hogy ez végül nem történt meg. A gyülekezet azt is kikötötte, hogy mindenkinek, aki érintett a film elkészítésében, meg kell keresztelkednie.

ed4

Ez a film Ed Wood Mona Lisája, IX. Szinfóniája, saját bevallása szerint „büszkesége és öröme”. A szereplőgárda magában foglalja Tor Johnson svéd származású pankrátort, akinek tört angolját alig lehet érteni a film alatt, egy Vampira nevű korabeli TV-s horror-műsorvezetőt, és egy Criswell néven futó önjelölt médiumot és showmant. Az említett illusztris társaság fényét tovább emelve ez Lugosi Béla utolsó szerepe is, akiről csak pár képkocka szerepel a filmben, amiket Ed Wood készített az idős színészről, ahogy Drakula köpenyében elhagyja otthonát. Lugosi azonban nem sokkal ezután meghalt, így a film további részében más veszi át a szerepét (Ed feleségének csontkovácsa), aki végig következetesen arca elé tartja a köpenyét, hogy a közönségnek ne tűnjön fel a csere. Az összképet szépítették még eldőlő, kartonból kivágott sírkövek és Cadillac felniből gyártott repülő csészealjak, természetesen a szokásosan botrányos rendezés és semmitmondó, bugyuta párbeszédek mellett.

Karrierjének ezen csúcspontja után már csak lefelé vezetett az út. Ahogy a valóság egyre jobban beszűrődött a világába, amelyben ő egy tehetséges producer-színész-rendező-író volt (akárcsak példaképe Orson Welles), egyre mélyebbre süllyedt az alkoholizmusban és elveszítette azt a meggyőzőképességét is, amivel korábban lehetetlen, halálra ítélt ötleteihez támogatókat szerzett magának. Utolsó éveiben nagyrészt olcsó ponyvákat írt, erotikus és horrorisztikus témákban (több mint 175-öt) és soft, majd hardcore pornófilmeket rendezett egészen 1978-ig, 54 éves korában bekövetkezett haláláig.

Ed Wood életében semmilyen igazi sikert nem könyvelhetett el magáénak, semmiféle értéket nem teremtett, a szó hétköznapi értelmében. Filmjeire nagyrészt röhögni ültek be az emberek. Elenyésző jelentőségű rendezői díjain és egyéb bevételein, lealacsonyító alkalmi munkáiból szerzett pénzeken és feleségei keresetén élt élete végéig. A dolog iróniája az, hogy egész életében olyan történeteket akart elmesélni, filmre vinni, amik megérintik az embereket. Egyetlen ilyet sikerült alkotnia, ez pedig a saját életének története. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 1994-ben Tim Burton készített egy életrajzi filmet róla, amelyben Johnny Depp személyesíti meg. A film egyébként egy-két részlettől eltekintve (például Ed és Lugosi Béla barátsága) egészen hű marad a valósághoz és ha kicsit idealizáltan is, de sikerül megragadnia valamit ennek a nem mindennapi embernek az esszenciájából. A filmben Lugosi Bélát megszemélyesítő Martin Landau egyébként alakításáét a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-t is megkapta.

Még egy vallás is szerveződött Ed Wood köré az interneten, bizonyos Steve Galindo tiszteletes vezényletével, amely több mint 3000 tagot számol világszerte. Az Ed Wood egyház honlapján, amely félig-meddig az alapító blogjaként funkcionál elolvashatjuk a rendező-színész-producer-író életének történetét, megnézhetjük filmjeit, megismerhetjük a „Woodizmus” tanításait, sőt, meg is keresztelkedhetünk online.

Ennyit Ed Wood-ról, aki egy párhuzamos valóságban talán sikeres producer, üzletember, vagy vallásalapító lett volna, itt azonban csak a világ legjobb legrosszabb rendezője.

További cikkek
Top