Gazdaság
2012. 12. 02. - Taylor

Drakón forogna a sírjában

Az ókorban, a kezdetek kezdetén Görögország és a hellenizmus megteremtette Európa jövőjét: nekik köszönhetjük a kultúra felvirágoztatását, a demokrácia alapjait, valamint számos filozófiai eszmét. Hiába azonban a dicső múlt, a jelenkor válságokkal teli időszaka a hellénekkel is igen csúnyán elbánt. Az országban tombolnak az elégedetlen polgárok, a híradók folyamatosan zavargásokról és tüntetésekről tudósítanak. Mindenhol káosz uralkodik, a krízis folyamatosan növekszik, amit kétségbeesetten próbál megfékezni a görög kormány.

Ha eddig Görögországra gondolt egy közép-európai, azonnal a tenger, a napsütés és a nyaralás jutott eszébe. Mára ez megváltozott , köszönhetően a 2009 óta tartó folyamatos recessziónak. Hogyan juthatott idáig egy remek közvéleménnyel rendelkező állam? Erre választ találni nehéz, és nagyon összetett feladat. Volt ujjal mutogatás a német bankokra, a korrupt görög kormányra, a katonaságra, valamint a könnyen kijátszható adókra. Az előbb felsorolt problémák mind egymásból következnek, mondhatni láncreakciós folyamat következtében omlott össze a gazdaság.

A görög állam legfőbb hitelezői a német bankok, és a (már hazánk által is jól ismert) Nemzetközi Valutaalap voltak. A probléma ott kezdődött, hogy az ország fizetésképtelenné vált, a rengeteg hitelt, amit a turizmus és az infrastruktúra fejlesztéséhez felhasználtak, nem tudták visszafizetni. Rengeteg okot fel lehet sorolni, hogy hogyan tudtak ilyen mélyre kerülni a válságban. Kezdeném egy személyes tapasztalattal. 2005-ben, amikor a családommal Görögországban nyaraltam, az épületek többsége félkész vagy tető nélküli volt. Nagyon kíváncsi lettem, hogy miért van ez a rengeteg félbe hagyott építési projekt, ezért megkérdeztem egy helyi lakost, aki azt válaszolta, hogy azért hagyják így a házakat, mert ameddig nincs tető, addig nem kell adót fizetni. Ez a törvényben tipikusan az a kiskapu, amit mindenki kihasznál, és bár a csalóknak ideiglenesen megéri, hosszútávon viszont egyértelműen árt a gazdaságnak. Az anyagi helyzeten az sem segített, hogy 2009-ben a GPD 3,2 százalékát egy 177 ezer fős hadsereg fejlesztésére fordították, a Törökországgal szembeni konfliktusra hivatkozva.

A lakosság szerint az egyik legfőbb probléma a jelentős privilégiumokban részesülő közszféra, valamint a politikai rendszer korruptsága. Az állami szférában dolgozók rengeteg kiváltságot és bónuszt kaptak, ezeket a pozíciókat azonban csak örökölni vagy kapcsolatok segítségével lehetett betölteni. A válság előtt a közalkalmazottak átlagosan 40 százalékkal kerestek többet a versenyszférában dolgozóknál, ugyanakkor csak napi 7 órát kellett dolgozniuk. Nyugdíjazásukkor pedig 80-200 ezer eurós (legalább 22 millió forintos) bónuszt kaptak, természetesen attól függően, hogy hány évet dolgoztak. A politikusok 16 havi nyugdíjt zsebelhettek be, és a 15 százalékkal csökkentett képviselői fizetés ellenére is havi 10 ezer eurót (2,8 millió forint) kerestek. Az ország gazdaságába pumpált pénz jelentős részét a turizmus fejlesztéséhez felhasználták, a “maradékot szétosztották”, ami csőd szélére sodorta az államot.

Az egyre nehezebb megélhetés, a csökkenő fizetések, a munkanélküliség, az infláció és a német bankok fenyegetése az utcára vitte a népet. Tüntetések szerveződtek a kormány korrupciója és megszorító csomagjai, valamint Angela Merkel “pénzkövetelései” ellen. Az utcákra vonuló emberek transzparenseken tiltakoztak a kormányrendeletek beszüntetése mellett és a munkanélküliség megoldását követelték. Egyesek gyújtogattak és fosztogattak is, így próbálták felhívni a figyelmet a nyomorra. Szeptember végén egy 12 ezer fős megmozdulás következett a jelenlegi kormány ellen. A demonstráció mögött fontos szerepet vállalt a baloldali ellenzék és egy szélsőbaloldali párt is. Ha objektíven nézzük az egész konfliktust, észrevehetjük, hogy az ellenzék a népet használja fel (lázítja) a jelenlegi kormány ellen, eltekintve az elmúlt 3 év hibáitól. A közelmúltban enyhült a helyzet, bár októberben Angela Merkel német kancellár Athénba látogatott, ahol az utóbbi hónapok egyik legnagyobb tömegtüntetése fogadta. Amíg a két kormányfő a válsághelyzet kezeléséről tárgyalt, az utcákon sokadjára csaptak össze a tüntetők és a rohamrendőrök. Akadtak olyan demonstrálók is, akik náci színekben tüntették fel a német kancellárt és horogkersztes zászlókat égettek. A két állam között növekszik a feszültség, mivel az elmúlt hónapokban felröppentek olyan hírek, hogy Németország megvásárolna egy görög szigetet, ami óriási segítség lenne a válságba jutott országnak.

Hazai elfogult újságírók és politológusok gyakran kapcsoltba hozzák Magyarországot és Görögországot, felhívva az olvasók figyelmét arra, hogy hazánk is könnyen hasonló sorsra juthat. Lehet ráció abban, amit mondanak, mivel jelenleg a magyar kormány is nehezen tud megegyezni a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Parlamenttel is.

A görögök egyre nehezebben viselik az elmúlt három év megszorításait, de a helyzet javulni látszik, újabb mentőöveket kap az állam. A mostani görög kormány komoly erőfeszítéseket tesz az ország stabilizálásának és az adósság csökkentésének érdekében.

További cikkek
Top