Category Archives: Szubjektív

BP szebbik arca

Személy szerint nem vagyok szerencsémre tériszonyos típus. Mondjuk lehet hozzá köze, hogy panelban nőttem fel, és főleg annak, hogy mindezt a kilencediken tettem. Meg hát emberből is vagyok, és mint oly sokan, imádom a kilátást, és azokat a helyeket, melyekről letekintve egy gyönyörű várost láthatok. Ahol felnőttem sajnos elég szocreál (putri ha úgy jobban tetszik), de esküszöm, a kilencedikről még az is jól nézett ki.

Világéletemben imádtam társaságban krúzolni eldugottabbnál eldugottabb helyekre, ahonnan zavartalanul lehetett élvezni a kilátást, bár én legfőképpen a városokra nyíló helyeket szerettem, még ha pár kilométer híján szinte balatoni gyerek is vagyok.

Ezen a szálon tovább indulva pedig szerintem gyönyörű fővárosunk itthon erre a legszebb példa. Itt, most már büszke budaiként szerencsére ezekért a helyekért nem kell sokat autózni, hamar elérhetőek. Szerény véleményem szerint, sokkal többek csak néhány insta sztorinál, mondhatni lelkük van, főleg éjszaka, mikor már csak a mesterséges fényeket látni… Bármennyire is bölcsész dumának hangzik, tényleg így gondolom.

Ebben a leélt COVID időszakban, mivel minden zárva, heti néhány óra shoppingnál, és pár “muszájokvagyunk ottéjszakázni” eseménynél az ember sokkal több kikapcsolódásra/aktív pihenésre nem számíthat, ezek a helyek számomra (és sokak számára) valóságos menedékek.

Összeszedtem ezeket a kedvenc, nem túl mainstream helyeimet BP környékén, prioritásba pakolva, hogy ne kelljen hőn szeretett autónkat elengednünk hosszú kilométerekre.

Guckler Károly – kilátó

Abszolút az egyik, ha nem a leginkább favorit helyem, még ha kicsit messze is van. Ha nem éppen egy tejfehér szmogfelhőt láttat magából a város, akkor lehet nappal, vagy éjjel brutálisan szép látványt nyújt.

A Normafa

Ez a hely kicsit szerteágazóbb, hiszen egy nagyobb szelet tájegységről beszélünk. Megközelítésre már egyszerűbb, mondjuk megállni már annál kevésbé. Viszont sok kis ösvény, kitaposott utak, és ilyen-olyan kilátó pontok jellemzik, abszolút kedvenc ez is.

Filozófusok Kertje

Ha valaki nem ismeri a helyet, csak egy mini térképet lát róla, talán el sem tudja képzelni, hogy a város szívében, egy ilyen szép kilátású zöld övezet van. Annak ellenére, hogy a Duna közelségében van, nem mondható zsúfoltnak, csak ha már említettem a Normafánál a parkolást, itt csak annyit mondanék róla, hogy meggondolatlanságommal és egy szerényebb összeggel megtámogathattam az I. kerületi önkormányzatot.

Kilátópont – Thomán István utca

Ha éppen most hoztad ki a szalonból a vadi új autódat, és flexelnél vele egy kört a neten, akkor meg is van a perfekt hely. Késő este már a busz sem jár ide, és mivel ez nem egy kilátó, hanem egy buszforduló, ezért nem fog zargatni senki nyálcsorgatás közben. De amúgy a kilátás is brutál.

Kertvárosi-kilátó

Hogy maradjon valami a pesti oldalnak is, a végére oda is jutott egy kedvencem. Ráadásul ha már BGE-KKK, ez még a sulitól is csak egy köpésre van.

Innen nagyon közel vannak a panelok, már csak azért is nagyon „urban” a hatása, illik felkeresni.

Bright Side?

Kíváncsi lennék, ha 2019 mondjuk… Októberében azt mondta volna nekem valaki, hogy ez a kínszenvedés lesz 2020. Fixen kiröhögtem volna, majd rágyújtottam volna az éppen friss Bring Me The Horizon albumra, mondván, hogy júniusban erre úgy is szétszedjük a VOLT-ot.

„Surprise”, nem így lett… Bár azt hiszem ez sok magyarázatra nem szorul. És hogy mit lehetett ebből profitálni? Nem sokat: gazdasági ágak szerveződtek át, míg más ágak kis híján megszűntek.

De nem is húznám tovább ezekkel a negatív hullámokkal az időt, csak gondoltam teremtek egy olyan dark atmoszférát, mint ez az év amúgy is. De talán az ezek után következő pár gondolat ad majd kis vidámságot.

Nos az online oktatás beköszöntével egy eddig legtöbbünk számára ismeretlen, és furcsa oktatási rendszer indult el. De nem feltétlenül lett ebből egy nagy hátraarc. Oké, nem volt felkészültség erre, és kicsit amatőren is mentünk bele. De mégis csak adott egy váratlan kényelmet, és még a magunk hallgatói hanyagságával, ezt persze megfűszerezvén egy kis találékonysággal, egy igen csak ütős félévet hozhattunk ki ebből a váratlan helyzetből.

Személy szerint jómagam, és jó pár ismerősöm járt ugyanígy. Főleg mivel sokan a munkahelyünkön is home office-ba kerültünk, rá is kényszerültünk, hogy megtanuljuk kezelni, és űzni ezt, hogy most minden ténylegesen csak interneten keresztül oldható meg, és abszolválható. Később jól jöhet amúgy nem?

Meg ha már itt tartunk, nagyjából össze is raktam melyek, ami miatt megéri, és melyek miatt pedig szidhatjuk jogosan ezt az évet…

Facts:

  • Remélhetőleg úgy is felveszik, és ha BP-n jársz egyetemre, tudod milyen, ha lehetetlen beérni.
  • Olcsóbb. Mármint így nem kell utazgatnod, meg tankolnod az elvesztegetett energiádat. Vagy az autódét.
  • Kicsit az elsőre visszakanyarodva, erre felé nem igazán lakunk az iskola séta körzetében, szóval valahogyan be kell érni, ami tegyük fel Budáról nem igen lehetséges ha az iskola meg tegyük fel a XVI-ban van.
  • Meg hát így legalább nem is számít merre vagy. Csak wifid legyen, meg… kedved. (Meg ha tényleg van adj nekem is,)
  • Egyszerre melózhatsz, és tanulhatsz. Mondjuk, ha van valaki aki ezt szívesen űzi, annak mutass be kérlek, mert kitenném a falamra, mint legfőbb példakép.
  • Persze a mérleg másik nyelve is kihagyhatatlan… Elvégre is emberek vagyunk, társasági lények, és így, vagy úgy, de a szokások rabjai. Nincs személyes érintkezés, elmaradnak az ebből adódó új ismertségek. A szokások rabja dolognál pedig arra utaltam, hogy mégis ki szeretne egy ilyen kaotikus állapotot megszokni, főleg, hogy soha nem volt ilyesmiben részünk…

Végére érve pedig csak annyi, hogy habár én a hátam közepére nem kívánom ezt az évet, se pedig azt a mennyiségű kárt amit magával hozott, legalább ennyit profitálhatunk belőle, ha már minden mást keresztül húzott.

A Linkin Park és a 20. év

2017. július 20 egy fekete napként lett beírva a történelembe… Éppen a Veszprémi Utcazene fesztiválon üldögéltem a színházkertben az estére alapozva, mikor hírtelen egy jóbarátom fordult oda hozzám. Mondott valamit, amit hirtelen nem értettem, hisz csak fél füllel figyeltem. Meg amúgy azt hittem valamivel keveri, mivel valahogy így mondta: „ Hallod most hozta le az index, hogy meghalt az a Chester.”

Lefagytam, azt hittem tényleg csak valamivel keveri, vagy csak valami kamu cikk, mint amivel MGK-nek is hozták le a halálát, holott erről mindenki tudott, csak éppen ő nem. Azonnal utána néztem, fixen csak tévedés lehet.

Majd az igazi fagyás ott következett be, mikor csak beírtam, hogy Chester Bennington… Majd azonnal kidobta az összes létező hírportál pár perces cikkjeit.

Ráadásul mikor kiderült, hogy ahogy tette Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave), úgy jóbarátja, Chester is, ez igazán letaglózó volt.

Főleg azután nem egészen 3 héttel, hogy még előttem állt DRK sapkában, és vele üvölthettem végig a gyerekkoromat megtestesítő zenéket a 2017-es VOLT fesztiválon.

Egy szónak is száz a vége, ahogy millió sorstársamnak, nekem is a Linkin Park volt a fiatalságom egyik legüdébb színfoltja. Mikor pedig ez megtörtént, egyszerűen egy akkora űr keletkezett a zenében, amit azóta sem tudott zenekar/előadó kitölteni.

2020 pedig egy nehezen megfogalmazható metafora, viszont bármi is legyen ami rímel rá, az biztos, hogy nem lenne egy pozitív hangvételű szó.

De talán öröm az ürömben, főleg nekünk LP fanoknak, hogy holnap (10.09) jön ki a 20. évfordulóra beharangozott Hybrid Theory 20th Anniversary Edition, ami rengeteg demót, és el nem készült anyagot fog remélhetőleg tartalmazni, és talán kaphatunk egy kis bemutatót, hogy mi lehetett volna még, ha Chester a mai napig köztünk lenne.

Azonban ha már szóba került a Hybrid Theory, mely 2000-ben egy óriási robbanással hozta be a Linkin Parkot a köztudatba, és a mainstream médiába, vegyük végig időrendben, honnan is jutottak el ide, 20 év alatt.

2000 –  Hybrid Theory

Nehéz lenne bármi újat mondani erről az albumról. Korszakalkotó, újító, progresszív, és megismételhetetlen. A Limp Bizkit, és a Korn már rég Nu-Metal zászlóshajók voltak, viszont jött a Linkin Park, és letarolt mindent a modernebb, elektronikusabb, és sokkal komplexebb rap-metal hangzásával.

2003 – Meteora

Itt már tudták, mire számítsanak, mi is az, amit a Linkin Parkért megőrülő közönség elvár, és itt sem volt kérdés. Bármilyen magasan volt a léc, sikerült ezt az albumot is olyan magasságba emelni. Ebből sem született soha hasonló, mégis kissé más volt.

2007 – Minutes to Midnight

Ebben az évben komoly felhozatal volt egyébként is a metal műfajok között. Az LP viszont ismét csavart egyet a dolgon, és egy újabb, sokkal inkább Alternative Rock hangzásra léptek, persze megmaradva a Nu-Metal gyökereknél. Ez is kihagyhatatlan.

2010 – A Thousand Suns

A talán legvitatottabb album. Óriási várakozás, és hatalmas marketing előzte meg. Felemás érzelmek pedig követték. Más volt, mint várták az emberek. Itt már az elektronika dominált, és minden eddigi fő ismertetőjegy a háttérbe szorult.

2012 – Living Things

Itt már leginkább a pop volt, ami nagyon dominált, nagyon komoly elektronikus, újító hangzással. Kísérletek pedig dobokkal, torz hangokkal, de ízig vérig LP.

2014 – The Hunting Party

Egy újabb óriási meglepetés. Vissza metalhoz. De már punk hatásokkal, és power metal elemekkel, óriási featekkel. Zseniális album as always.

2017 – One More Light

A legfájóbb pont. Sajnos az egész album egy, ahogy az angol mondaná: „suicide note”. Persze ez egy enyhe túlzás. Ettől elvonatkoztatva egy gyönyörű szép vokálokkal, a tőlük megszokott újító profizmussal, és az eddigi talán legszebb szövegekkel teletűzdelt album lett.

Nem tudnék kedvencet választani, de egy dologban mindenki, akinek valaha is játszott bármi szerepet az életében ez a zenekar, egyet érthet. Amióta nincsenek, a zeneipar az egyik legnagyobb ikonját elvesztve, nem találja igazán a helyét.

TOP 10 magyar zenekar, amit a koncert szezonban ne hagyj ki!

Fura ez a nyár, egy kiesett tavasz miatt most azt se tudjuk, elkezdődött-e. Viharosan indult, meteorológiai, és átvitt értelemben is. Beköszönötött a jó idő, és a Margit-Szigeten kívül még nem történt az emberrel semmi, amit isten igazából társasági élménynek nevezhet. Bár még egy kocsmázás élménye is felért egy Tomorrowland élménnyel, főleg miután be voltunk zárva, és nem tudtunk magunkkal mit kezdeni.

Tankcsapda

Sell out, vagy nem sell out ez itt a kérdés. Már valakinek mert engem pont rohadtul nem érdekel, mely politikai indíttatás volt most ez a majdhogynem Tankcsapdára szabott törvény. (Mely szerint pont arra a hétvégére lett feloldva, hogy autós koncertek sem lehetnek, mikor nekik éppen lett volna.) De ez most egy másik topic. Talán Lukács már nem az a kis Cobain rajongó (talán picit copyzó) lázadó tinigyerek, a régi zenék még mindig bevernek rendesen, mikor felcsendül, hogy „Itt lakom látod…” Jön a pyro, a közönség pedig megőrül.

Bagossy Brothers Company

A Tankcsapda életútját tekintve, még szinte kisgyereknek számító Bagossy Brothers Company nem egy könnyű utat járt meg a magyar fesztivál nagyszínpadjaig. Gyergyószentmiklós nem a szomszéd falu. Maximum olyan tekintetben, hogy Magyarország számára szomszéd, hiszen a srácok erdélyiek. Az Indi – Folk – Rock vonalból hamar az ország kedvencei lettek, és talán még észbe sem kaptak, mikor az Olyan Ő-t már egy egész ország üvöltötte, a pikk-pakk elkapkodott jegyes, teltházas koncerteken.

Krúbi

Nem is emlékszem mikor, de talán egy kocsma előtt állva Veszprémben tolta egy haverom a fülemhez az 5-ös almáját, amiből hallkan, de kiszűrödött a Pesti Est. Azonnal megfogott a beat, de a lyrics szinte nem is halltszott. Következő nap véletlen ismét szembe jött. Akkor már teljes terjedelemmel hallgattam bele, és varázsolt el egy olyan intellektuálisan proli flow, ami azóta is számomra egy örök favorit. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen Krúbi jött, látott, becsatlakozott a Belgához egy turnére, és győzött. Robban a színpad, a szövegek, és a politikai töltet. Nem csoda, hogy AZA & Tirpa kapott az alkalmon, és hamar behúzták az SCBP-hez.

Vad Fruttik

Ritka az olyan szám, ahol Marci ne az apjáhpoz kötődő viharos viszonyról énekelne, vagy épp arról, hogy most éppen mely tudatmódosítotól zuhan a végtelenbe. De hát kinek is kellene, hisz egy ilyen világon tényleg egyedi Alt.Rock – Industrial hangzást nehéz lenne nem szeretni. Brutális koncertek, eszméletlen energia, és egy akkora hagnterjedelem, hogy leszakad a fejed.

AWS

Mikor berobbant a Viszlát Nyár, én is ott ismertem meg őket. Hallottam már róluk előtte is persze, de szégyen vagy sem, én akkor kezdtem el őket masszívan hallgatni, és látogatni. Hát és milyen jól tettem. Ilyen intenzív pogo, és deathwall kevés van, vagy inkább nincs is magyar fesztivál zenekar koncertjein, főleg úgy, hogy ennyire barátságos, és segítőkész legyen mindenki. Örs hangja, és előadásmódja, és persze a mezítláb rohangálása hamar visszajáró vendéggé teszi az embert.

Blahalouisiana

Még nagyon régen, talán a Bohemian Betyars-szal nyomtak közös turnét, ahol először hallottam Barbit énekelni élőben. Azonnal szerelmes lettem a hangjába, és szerintem mindenki más is a teremben. Még talán az első album sem volt kész, csak mint single volt ki adva az „Ahol összeér”. Azóta is töretlenül imádom minden koncertjüket.

CLOUD 9+

Szintén első hullám, még csak EP-k semmi album, mikor megismertem őket, Zsolti ott járkált taliándörögdön (Művészetek Völgye talán 2014) közöttünk, hát azóta is megvan valamelyik fiókomban elveszett telefonomon az (első) kép. Még 6 tagú volt a zenekar, és emlékszem, BMTH, Prodigy, és Pendulum dalokat is húztak elő. Azóta Main Stage, BP Park teltház, de az iram töretlen.

JETLAG

Eleinte nem tetszett, kicsit semmilyennek találtam. Aztán meghallgattam egy A38 felvételt, és azt se tudtam merre vagyok arccal. Azóta jópár JETLAG koncertet megjártam, és minél többször megyek, annál jobban megkap. Zseniális electro – pop- rock fúzió, Tomi pedig még mindig a világ egyik legjobb dalszövegírója (& énekese).

Kelemen Kabátban

Ha valamilyen kaotikus bolondozásra vágysz, de nem feltétlen rapre (pl.: Belga), akkor itt vannak Boldiék, az idióta cuccaikkal, a kis kedvesen bugyuta (viszont ugyanannyiszor mélyenszántó, és komoly) szövegeikkel, Jumo által producelt alapokkal. Hol rockos, hol dnb-s, hol csak szimplán popos, de nem lehet elvenni tőlük, hogy catchy, instant dallamtapadás, és minden fesztivál egyik alappillére.

Lóci Játszik

Számomra az egyik legnagyobb magyar zenei szerelem. Szerepeltem klipben, voltam lemezbemutató fogadáson, akusztikon, beszélgetésen… Lócit és a többieket csak szeretni lehet, közvetlenek, odaadóak, egy – két ember kérése miatt szívesen nyúlnak bele a dal listába… Mi kell még?

Egy fesztiválon, vagy egy nagyobb rendezvényen szerintem a koncertek akkor lesznek igazán autentikusak, ha már mondjuk 5, 10 vagy 15-ödjére is járok ott, mindig legyen más. Akiket felsoroltam, élen járnak ebben. A kiszólások a strukturák, a dallisták, a meglepetés előadók.

Sajnos nem midnenkiről mondható már el ez, vannak akik már belefáradtak, és a koncertek nagyrésze csak egy előre legyártott séma, ami másodpercről másodpercre ugyanaz, bárhol is van előadva. Szerintem mind ismerjük az ebben legjobban elöljáró pécsi zenekart. (Segítek, nem a 30Y.)

A NECC jelenség

Furcsa napokat élünk most. Valószínűleg egyikünk sem találkozott még ilyen fennforgást okozó jelenséggel, mint amibe most a koronavírus kirobbanása óta kerültünk. Persze ebben is rengeteg az ellentmondás, de ez egy más lapra tartozik, nem ezért vagyunk most itt.

Lassan itt a nyár, melegszik az idő, és ha ilyen antarktiszi beállítottságú vagy mint én, te is rövidgatyában tolod az ipart már éjjel is. (Persze szigorúan otthon. Tudod.) Jönnek a 25+ fokok és mi lenne a más beállítottság így a mi korunkban, mint éppen a fesztiválokat böngészni és azon gondolkodni, hogy épp melyiken hagyjuk ott a szerény vagyonunk nem kis részét.

Sokan imádkoztunk mostanság a fesztiválszezonért és úgy néz ki, hogy öröm az ürömben alapon augusztus 15. után már mehet a menet. Most azért imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Már javában a pubok, bárok teraszán ülhetnénk nap mint nap. Csak manapság kicsit feje tetejére állt minden. A zeneiparban viszont azt hiszem ez már a koronavírus előtt sem volt sokkal másabb. Ott is a feje tetején áll már lassan igencsak sok dolog.

Ha rutinos fesztiváljáró vagy te is és/vagy otthon vagy a magyar keményebb zenék terén, biztos ismerős lehet a Fish!. Senior Hal és brigádja, akik elmondásuk szerint Pop-punk zenét tolnak, bár szerintem milliószor inkább garázsrockot. Személy szerint én szeretem és rengeteg koncertjükön voltam már, magyar viszonylatban egy nagyon egyedi élmény, profi banda, a maguk kis mára már unalmas módján még mindig autentikusak és szerethetőek.

Persze akkor mi is ez a cím? Meg ez a téma a zeneipar fejreállásáról? Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez, ami mostanság folyik. Mert nem feltétlen a trash zene most a célkereszt. Egyébként abból is rengeteg van, amit nagyon szeretek. Ahogy a Necc Party is egy érdekes színfolt. Poénnak indult és milliós üzlet lett. Eddig egyébként ez egy szép kis startup. Ha valakinek esetleg nem ismeretes, ami egyébként nem hiszem, hogy gyakori lenne, a Fish! zenekarból Senior Hal és Shaman Leva a tagok.

Na de mit is tesznek? Olyan zenét kevernek 5 kerek órán keresztül, amire felnőttünk. Mondjuk abból is azokat, amikre józanul az ember óriásit kringézik, majd elnyomja ha a rádióban épp feltűnik. Azonban egy ilyen buli nem feltétlenül a józanságról szól, hanem arról, hogy csatak elázva torkod szakadtából megy az Álomhajó és a Livin on ö préjör.

Akkor ez most pozitív, vagy negatív? Annyiban pozitív, hogy akármennyire is szeretném utálni, hazudnék ha például azt mondanám, hogy nem voltam már tizen-X Necc bulin és ne élveztem volna az éppen akkor létrejövő feelinget. Na meg persze közgazdász szemléletben egy ekkora piaci niche rést egy poénból így betömni, na az becsülendő.

Viszont festival-head szemmel nézve ez egy nagyon szomorú és komor időszak. Hiszen szeretett fesztiváljaink nagy részén fellépnek, gyakran pedig olyan előadók elől elvéve a helyet, akiknek talán csak egy icipici push kéne ahhoz, hogy fesztiválokon bebetonozott zenekarokká, vagy DJ-vé váljanak. Elvégre is szépíthetjük ahogy szeretnénk, ez csak trash és nem „szívből jövő necc”.

Big respect a teltházas BP Park koncertekért, de szerintem bármelyik Nagy-Szín-Pad! tehetségkutatóban induló előadó, vagy akár bármely nagyobb zenekar előzenekara sokkal inkább megérdemelné ezt a figyelmet, mintsem hogy a fejünket oda fordítsuk, ahol 5 órányi ’90s megy, ami bármely házibuliban ugyanígy megoldható, mondjuk a bűvös Spotify nevű varázslattal.

Youtuberek IQ-val

Igen nehéz mostanság olyan tartalmat találni az interneten (de maradjunk most csak mindannyiunk kedvenc videómegosztó portáljánál – nem a TikToknál nyugi), amely ne lenne megosztó, figyelemfelkeltő, nézettség hajhász, vagy nemes egyszerűséggel csak clickbait. De persze nyugodtan nyúlkálhatunk ebben a végtelen mély szemetes vödörben, hogy ezeknél is szennyebb tartalmakra akadjunk.

Szóval túllépve a Brodapsten, és a hasonlóan mélytengeri Középsulin, azért a szemetesláda tetején bekancsintgató fénysugárban igenis benne rejlik pár olyan Youtuber – Youtube csatorna, akiket hallgatva könny szökik az olyan egyszeri ember szemébe, akinek az IQ-ja már képes meghaladni a mezei gyep szintjét, és örömmel konstatálhatja, hogy a szemét halom túloldalán van bőven keresnivaló.

SPEEDZONE

Ha valaki szereti az Autó – Youtube – Profizmus szentháromságot, akkor bizonyosan nem kell neki bemutatni a Speedzone.hu-t, amely a magyar autós tartalomgyár (Szerintem) koronaékköve. Pista & tettestársai állandóan olyan helyzeteket generálnak, melyeknél csak néz az ember, hogy: „Te jó ég ezt meg honnan szülték ki?”. Persze ha valakit ez nem nyűgözne le kellőképpen akkor ott van Pista & Brúder dumája. Az biztosan lefog.

FANMADEMAKER

És meg is érkeztünk az két vitatott karakter közül az elsőhöz. Brutál gyors, aktuális, intelligens, humoros, és tájékozott. Kegyetlen egyveleg ez, mivel magyar viszonylatban egy szép táborral rendelkezik, és páros lábbal száll bele mindenkibe, és mindenbe aki vagy ami kicsit is erkölcstelen, vagy sell out. Hamar megtalálja a fogást egy témán, amit azonnal úgy tálal, mintha heteket tudott volna rá készülni, pedig napi szinten ontja a szerencsére nem super aids tartalmat… Azt megteszik mások, akikbe szerencsére azonnal bele áll, mivel a magyar Youtube értelmi színvonalával azok az undorító trash tartalmak hasítanak így is úgy is, üde színfolt, hogy vannak akik ezt kellő humorral, és intelligenciával fékezni tudják.

The Raven Croaks

A másik vitatott karakter. Családapa révén nem annyira aktív, de közel sem törpül el FANMADEMAKER mellett. Nem fél megcsillogtatni zenész tudását, és véleményem szerint a magyar Youtube egyik legkiemelkedőbb, és messze egyik legszerethetőbb alakja. Egyedi humorral, és kellő iróniával olt mindenkit le a sárga földig. (Szabyest, rBence, és a többi tehetségtelen magyar Youtube melléktermék)

Bánkuti Dani

Magyarország első zeneipari csatornája. Dani, akinek már komoly produceri múltja van a zenében egy nap úgy döntött, inkább vloggerkedésre adja a fejét, és a Magyar Producer Workshop csatornájából kinőve létre hozta a zenei hírekkel, albumokkal, friss megjelenésekkel, és életművekkel foglalkozó csatornáját. Rengeteg munka van egy-egy videójában, és bármely témát választ alaposan utána megy, mind a zenei stílust, határokat, és persze a zenész és nem zenész szemmel is észrevehető fícsöröket is górcső alá veszi.

Dallamtapadás

Simon Dávid az első magyar zenemegfejtő. „Amikor meghallasz egy dallamot, ami annyira hat a lelkedre, hogy a semmiből elkezded dúdolni és egész nap az jár a fejedben”. A kettő magyar zenéket boncolgató csatornából Dávid inkább az indiebb vonalat képviseli, albumokra, EP-kre, LP-kre és Singlekre reflektál, főként a Hip-Hop vonalon, és az Indie-Alter Rock stílusokban. Üde színfolt ő is hiszen nem véletlen említettem, hogy Ő egy Indiebb vonal, mert egyedi, de még friss és kiforratlan, minden esetre is remélem egyszer sokkal feljebb tör majd, hiszen ha valami, akkor egy magyar zenemegfejtő az bizony nincs még egy. Ilyen stílusban legalábbis biztosan nincs.

Nos, próbáltam egy 5-ös listát hozni, hogy kik is azok akik a magyar Youtube poklából is kilátszanak, sőt ragyognak, és olyan tartalmakat hoznak, melyekre megéri figyelni, és nem agyrohasztó, és népbutító (főleg nem tehetségükből gagyi vicctárggyá vált formák, önmaguk paródiái – Bánki Beni, Dancsó P) „tartalmat- contentet” gyártanak.

PLUR

Ritka manapság olyan embertárssal találkozni, aki még ne járt volna fesztiválon. De ha esetleg valakinek nem dereng, akkor mondom, hogy ezek azok a nagy, sáros, poros, nagyhangú, és a helyiek által szénné átkozott megmozdulások, ahol a sok fiatal egy kultúrát alkot, és jól érzi magát.

Nyilván semmi sem működhet, ha nincs rá kereslet. De vajon kik is azok, akik ezekre a kereslet szegmensét alkotják? Nos, szinte mindenki… Ha Te is bele gondolsz, hol látsz még annyi fura figurát, egy relatíve nagyon kicsi helyen, mint egy fesztiválon?

Viszont anélkül, hogy ne lenne egy bizonyos kohézió, és egy bizonyos összetartás, nem is lehetne ezeket az eseményeket biztos kézzel megrendezni, és végig csinálni.

Ha már megjártál közel annyi fesztivált, mint én, bizonyára Te is azt kívánod, hogy bárcsak akkora összetartás, és szeretet lenne az emberek között a fesztivál falain (kerítésein) kívül is, mint odabent. Hiszen belül elég annyi, hogy valaki valahol elcsúszik, netán elhasal a sárban, ez vele jár mind tudjuk… Nos ilyenkor aki a közelben van, de talán még az is aki nem, azonnal ugrik oda, hogy bajba esett „társukat” kimentse kétségbe esett küzdelméből. De nagy valószínűséggel ez igaz arra is, hogy az értékeinket nem kell széfben, vagy páncélautóban tartanunk, hiszen szerencsénkre ezeken a helyeken elég kicsi az esélye, hogy bárki pont a mi sátrunkat lesné ki magának arra, hogy megrövidítsen minket pár szeretett portékánktól.

És hogy miért pont a fesztiválokat, és miért nem a klub életet említem? Mivel egy klubba bárki bemehet, és nem feltétlen kell prémium kategóriába eső pénzösszeget kiperkálnia azért, hogy bejusson.

Akik ezt az eszmét vallják, azok a fesztiválok úgymond keménymagja (elsősorban a dance – rave kultúra köré épülő fesztiválokon a leggyakoribbak, viszont, mint eszmét, szerintem minden normális fesztiválon megtaláljuk). Fontos érték számukra, hogy a PLUR, mint eszme, minden tényezője teljesüljön, ezzel magát a fesztivált, és a bent uralkodó hangulatot is emelve. Ez egy irány, egy filozófia, melynek én is, és persze azok is, akikkel a fesztiválokat „koptatjuk”, mind képviselői vagyunk.

A PLUR, mint szó önmagában csak kezdőbetűk, viszont sok esszenciális tényezőt hordoznak magukban: Peace, Love, Freedom, Tolerance, Unity, Harmony, Expression, Responsibility & Respect.

A legfontosabbak pedig a Peace (Béke), Love (Szeretet), Unity (Egység), és a Respect (Tisztelet).

A Peace a negatív, rosszindulatú érzelmek, és persze verbális, és non-verbális konfliktusok elkerülése.

A Love az érzések, érzelmek megosztásáról szól, és persze, hogy ezeket ne felejtsük el kimutatni. Hányszor találkozunk elvégre is olyanokkal fesztiválokon, hogy Free Hugs? Én személy szerint sokszor, és mindig odamegyek egy ölelésre, hiszen szerintem egy óriási ötlet, és egy nagyon egyedi keresése az emberi gesztusoknak. („Spreading the Love”)

A Unity a befogadás megtestesülése, hiszen nem vagyunk hajlandóak kirekeszteni bárkit is. Miért is tennénk? Elvégre is mind ugyanazért vagyunk ott. Hogy jól érezzük magunkat, és ha már erre törekszünk, akkor már evidens, hogy más is jól érezhesse magát. Nem kell ezért megszakadnunk, hisz csak egy kis odafigyelést igényel, emberek vagyunk.

Végül pedig a Respect. Könnyű mondani, a megvalósulása sajnos nem mindig kerül viszont felszínre.  „Treat each other as one would like to be treated.” Fogadjunk el egyszerűen mindenkit úgy ahogy van. A raver kultúra egy nagyon szép színfoltja egymás tiszteletének.

Bárcsak a mindennapjainkat is úgy élnénk, mint ahogy a PLUR „hitvallás” követői teszik azt nap, mint nap. Remélem, egyszer eljut oda a világ, hogy ez ne csak álom, vagy egy szubkultúra movement legyen, hanem egy megvalósult viselkedési norma.

Peace

“Hallod Tess, engem kövess, ne az álmaid!”

 

Mikor volt ez az egész Instagram & influencer feat. Youtube X Kasza Tibi kollaboráció nem is olyan régen, akkor könyököltem bele ebbe az influencer jelenséggel foglalkozó témába. Nem is igen foglalkoztatott eddig a dolog isten lássa lelkem.

Na, nem fogok kamuzni, mikor anno valahol az éterben láttam a kérdést, hogy mennyit nézegeted egy nap az Instagramot, kicsit majdnem sikerült szégyenbe raknom magam, hogy Damn, én fixen 4 óra + . Mondjuk nem tudom be hátránynak, ebből is tanulhat az ember ezt azt. Minden nap csorgathatod a nyálad a Kardashian lányokra, konstatálhatod, hogy milyen gyönyörű Ferrarid nem lesz soha, vagy flashelhetsz a Gennyes Csecsemő világi posztjain, hogy ma épp milyen tini került detoxba a Lafi – Kobra szent kombótól.

De visszakanyarodván erre a nemes hivatásra, nekem sajnos a lábam is ökölbe van ettől a jelenségtől. Tudom, a Szuprím nem néz ki jól a vidéki paraszton, úgyhogy kell a halászbá$tya a háttérbe, meg a fürdő majom maszk a pofira. De nah, kegyetlen menő, mer’ a Triple S nevezetű lábkonténer 300 Euro.

Óriási piaci potenciál rejlik benne, mert mindent csak a hashtag mozgat, és minden nagy márka rájött, hogy az Instán már saját hirdetést sem kell fizetnie, hogy rendszeresen feltűnjön, elég ha szponzorál valakit, akinek a neve mellett ott van a 10k+.

Valamelyest viszont mégis csak lehet azonosulni némelyikükkel, hiszen az én stílusom sem feltétlen az szalagról lejött, és New Yorkeren nevelkedett rózsafüzéres Dzsudzsák Bazsih. Habár sajnos tény, hogy nekem nem fizet egyenlőre ruhák hordásáért senki, szóval ha valaki ezt látja, és invesztálna belém, az keressen meg. (Meg kövess be Instán, legyen 10K pls.)

Ez már egy jelenség, és olyan óriásira nőtte magát, hogy ebből meg lehet élni. A Youtube, az Insta, a Facebook, vagy bármely blog üzemeltetése már kulcs lenne a sikerhez?
Ma már nem kell óriási plakátokat kibérelni, hogy kitedd a logódat. Elég hozzá pár újonnan jött, vagy akár (ha többre is futja a zsebedből) már rég befutott sztárnarancsot előkapni, és kész is van a varázslat. Pedig ez semmi woodoo, egyszerű pszichológia. Ha valakit sokra tartanak, azt követni fogják. (Hisz az influencer, mint kifejezés pontosan erre utal.) Elég egy pár jól eltalált kép, egy ismert küllem, egy talán nem is ismert logó, és máris garantálhatóvá válik a siker.

Én sem vagyok maga a szentírás, ha valami megtetszik, akár képen, akár valakin, akkor az hamar wishlist-re kerül. De olyan szinten elpofátlanodott ez a műfaj, hogy már sokszor ezt a fajta vásárlási vágyat sem érzem…
…csak hányingert, de azt nem is kicsit.

 

Egy szó, mint száz, szerintem én is fixen bepróbálom ezt a műfajt, mert az egyetem mellett lusta vagyok dolgozni, feszengeni meg ingyen cuccokban a legjobb. Bár láttam már olyan tagot is, aki az arcára varratta az RTM logót. Igen, a miszterbaszta RTM logóról beszélek. Lassan kifut a világ az ötletekből, hisz nagy az isten állatkertje, de az előző delikvens mondjuk szerintem ahhoz is hülye, hogy kitaláljon a kapun, hiába van nyitva.

Végszó gyanánt csak ennyit szeretnék hozzűfűzni:

Ki ne szeretne halhatatlan lenni?

 

A lista hosszú, és meg is lepi az embert, hogy némely zenész, sportoló vagy színész milyen hamar távozott. Aki ismerős a zenei életben és a pop kultúrában, az nem fog nagyon meglepődni azon, hogy a 27-es klub nagy részét pont az vitte el, amibe menekülni próbáltak. A depresszió és a szüntelen önrombolás kooperációja pontosan oda vezetett, mint amit némelyikük meg is jósolt magának.

„Live fast, die young!”

Legendákká váltak. Mondhat bárki bármit, de nem véletlen, hogy mennyire felszökik némely előadó hallgatottsága, mikor tragédia éri őt, vagy a zenekarát. Hirtelen rengetegen felkapták a fejüket legutóbb, mikor számomra egy meghatározó csapatból elhunyt az egyik ikonikus figura, Keith Flint. A Prodigy már sosem lesz a régi, vagy talán már nem is nyomják tovább a srácok. (Persze Keith nem 27 éves volt, de a helyzet vele is ugyanaz, mint minden bálvánnyal a pop kultúrában.) Mondhatni trend lett gyászolni, mert az nem létezik, hogy annyi rajongója legyen némely zenésznek, színésznek  vagy akármilyen hírességnek, hogy ugyanannyian magasztalnák az égig, mint mikor még az élők sorát gyarapította. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez volt a helyzet Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave) esetében is, hogy a médián keresztül már kezdtek is némelyek „Divatgyászba”, holott fogalmuk sincs, hogy kikkel is zenélt együtt, és milyen mérföldköveket rakott le az alternative rock (Audioslave), vagy a grunge műfajon belül. Most pedig kanyarodjunk vissza a 27-hez.

1969-1971

Ez az időszak a legérdekesebb talán, mivel Brian Jones (Rolling Stones), Jim Morrison (The Doors), Jimi Hendrix, és Janis Joplin is ekkor hunytak el. Ez a korszak a pszichedelika korszaka volt, hiszen mindannyian pszichedelikus zenét játszottak, és nem titok, hogy ihletet a pszichedelikus szerekből nyertek a zenéjükhöz. Ez Morrison megnyílvánulásaiban és dalszövegeiben is hatványozottan érezhető, mondjuk az más kérdés, hogy pont ettől autentikus, egyedi és teljes mértékben megismételhetetlen.

Habár a lista sokkal hosszabb, összegyűjtöttem párat a napról napra egyre nagyobb ikonoknak számító elhunyt zenészekről:

Brian Jones

Hát ki ne ismerné a kiöltött nyelvet. Megvan? Na az a Stones. Mind akkor, mind most az egyik legikonikusabb bandának számítanak, nem véletlen az a Rock and Roll Hall of Fame díj, ami, azért be kell vallani, nem csak valami popkult bohóckodás. Jones már nem volt olyan szerencsés, mint az ex-zenekara. Mick Taylor váltotta kis idővel az előtt, hogy elhunyt volna. 1969-ben találták meg a holttestét saját házának úszómedencéjében. Belső szervei súlyosan károsodottak voltak, feltételezem, már kitaláltad mitől… Az alkohol-drog kombó ismét megtette a hatását. Persze így is legendává vált, hiszen mai napig az egyik kedvenc gitárosom, és sokan vannak ezzel még hasonló helyzetben.

Jimi Hendrix

Ismét egy megkerülhetetlen név, amit maximum akkor nem hallottál, ha születésedtől fogva a nap elől elzárva éltél. Tagadhatatlan, hogy zseni, kultusz ikon és a mai napig meghatározó színfolt a rockzene történelmében. Csak azok a fránya drogok ne néztek volna itt is be a képbe, és ragadták volna el 1970-ben,  ideje korán Jimit is. Őt az alkohol és az altató mixelése ragadta el Londonban.

Jim Morrison

Teljesen elképzelhetetlen, hogy Jim Morrisont ne emeljem ki. Jim megjósolta, hogy ő lesz a harmadik. Először senki sem értette, hogy mire utal ezzel, végül 1971-ben mindenki megértette. Hendrix és Joplin után ő a harmadik rejtélyes körülmények között elhunyt 27-éves zenész. Fürdőkádjában találtak rá, ahol valószínűleg túladagolta magát. Bár egyes teóriák szerint egy amerikai kormány általi összeesküvés áldozata lett.

Kurt Cobain

Habár Cobain nem a ’69-’71-es réteget erősíti, lehetetlen elmenni amellett, hogy a Nirvana mekkora kultusz lett, és ez által persze Ő is. Iskola példája, hogy milyen mostoha, és kezelhetetlen dolog, ha valaki híres, és napról-napra hoznia kell egy olyan teljesítményt, ami mindenkinek megfelel. Kurt nem túladagolásban hunyt el, hanem önkezével vetett véget életének, bár már nem először próbálta meg. 1994 év elején egy római turné állomáson már bőven túlgyógyszerezte magát, amit természetesen alkohollal fűszerezett, így kómába is esett, de ebből még sikerült kimásznia. 1994 áprilisában viszont saját házának padlásán végzett magával. Egyes nyelvek szerint már nagyon észlelhető volt rajta, hogy erre készül.

Amy Winehouse

Végezetül pedig egy hölgy. A modern pop  zene királynője volt. Ha valaki ismeri a dalait, és kicsit tüzetesebben foglalkozik az életművével, nagyon hamar rájön, hogy az alkohol volt számára az igazi élvezet a zene mellett. Habár a halála nem teljesen tisztázott, a legvalószínűbb, hogy halálos adag vodkát ivott azon az éjszakán, ráadásul előtte egy hosszabb időszakig próbált szakítani ezzel az életmóddal, de sajnos 2011-ben a szenvedélye végzett vele.

 

Okos kütyük, okos élet?

 

Egy generáció alatt olyan technikai és technológiai fejlődés ment végbe, amelynek következtében már elképzelhetetlennek tartjuk az életünket az okos eszközeink nélkül: az okostelefon állandóan a kézben, az óránk már nemcsak az időt mutatja, de a lépéseinket is számolja, miközben persze méri a pulzusunkat, a tv pedig felveszi a kedvenc sorozatunk legújabb részét, mire hazaérünk a szokásos Blokkos banzájról. Sok teher kerül így le a vállunkról és jóval kényelmesebbé válik az életünk. Vagy negatívan hat ránk az új létforma?

Na, de mitől is lesz okos egy eszköz?

Már rengetegszer hallhattuk ezt a szót, de itt az ideje letisztázni a mögötte lévő jelentést. Az okos eszközök fogalmát leginkább az Internet of Things kifejezéssel lehet párhuzamba állítani, ami az egymással és az internettel kapcsolatot létesítő készülékek összesítése. Ha érthetőbben szeretnénk meghatározni, hogy mitől is lesz okos egy eszköz, akkor talán a funkciók halmozását, az emberi kényelem előtérbe helyezését kell kiemelnünk. Az okos készülékek másik ismertető jele, hogy nagy részüknek volt egy analóg kiadásuk is, amit az utóbbi években kibővített digitális funkciókkal ruháztak fel. Az első ilyen példa az okostelefon, amit az évek során annyi plusz rendeltetéssel láttak el, hogy már követni is nehéz.

Mit mutatnak az eladási adatok?

Az egyik legnagyobb elemző cég, a Gartner előrejelzése szerint ebben az évben a viselhető okos eszközök forgalmában 25,8 százalékos növekedésre lehet számítani, míg 2020-ra nagyjából 26 milliárd egymással összekötött okos eszköz lesz forgalomban, ami az eladási statisztikákat nézve nem is olyan meglepő adat. (Bár, természetesen az sem elhanyagolható tényező, hogy a marketing hatásának hála, a fogyasztók már szinte ugranak minden újra, amiben szerepel az „okos” szó.)

A következő diagrammon a végső fogyasztóknak, világszerte eladott okostelefonok számát láthatjátok 2007-2018 között. 2018-ban már csaknem 1,56 milliárd okostelefon kelt el, ami több, mint duplája a 2012-es adatoknak.

21. századi népbetegség vagy áldás?

Az okos kütyük mellett és ellen is bőven tudunk érveket felsorolni. Számos pszichológiai tanulmány szól arról, hogy milyen káros hatással is van az emberi kapcsolatokra például az okostelefon állandó használata, azt nem is említve, hogy órák telnek el a képernyő felett, ami nem feltétlen a hasznos időtöltésről szól. Tény, az okos eszközök alapjaiban véve változtatták meg az életmódunkat, azonban az életünk sokkal könnyebbé és gyorsabbá válik bizonyos szinteken: csak ránézünk az óránkra és tudjuk milyen idő van odakinn, Alexa vagy éppen Siri pedig bármit elintéz a kérésünkre. A megoldás kulcsa egyes szakemberek szerint abban rejlik, hogy ne csak az eszközeink, de mi magunk is okosak legyünk, ergo használjuk okosan a smart eszközeinket. A mértékletes, ám effektív használat ugyanis nagyban megkönnyítheti az életünket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy végképp le kell mondani például kedvenc appjaidról, hiszen egy kis lazulás mindig kell.

Okos otthon, okos város

Most pedig kiemelnék két olyan elgondolást, amik olyan többletfunkcióval látnak el bizonyos eszközöket, melyek a hétköznapi életet könnyítik meg. Az egyik ilyen az okos otthon, amit 1-2 éve már aktívan alkalmaznak például a budapesti Cordia lakóparkokban is. Egy okos otthon néhány érzékelő segítségével többek között szabályozza a ház fűtés- és hűtésrendszerét, kezeli az árnyékolását és világítását, gondoskodik a hangvezérlésről és biztonságról, de még az öntözőrendszert is képes működtetni. A másik pedig az okos város, mely már egy közösség életét hívatott kényelmesebbé tenni, valamint az energiagazdálkodás effektív kihasználásával az ökölógiai lábnyomát csökkenteni. Hogy mi az okos város? A hivatalos honlapon ez a fogalom olvasható: „Az okos város olyan település vagy település csoport, amely természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a területén elérhető szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, lakosainak fokozott bevonásával fejleszti.” Nem csoda ha ezek után sem annyira tiszta a kép, de, hogy könnyebb legyen megérteni a dolgot, az innovatív technológiák olyan megoldásokat takarnak, mint például a közvilágítás energiatakarékossá tétele.

A ló másik oldala

Persze, vannak olyan okos eszközök is, amiket nem feltétlen tudunk hova tenni. Ilyen például az okos virágcserép, ami a beleültetett növény fotoszintetizálásából állít elő energiát az okostelefonunk töltésére,  vagy éppen az okos dzseki, ami egy beépített bluetooth eszköznek hála világít, ha hívás érkezik a telefonunkra. Ha még ez nem lenne elég, tavaly megérkezett az okos óvszer is, ami az okostelefonra tud küldeni bizonyos elemzéseket.

Mit hoz a jövő?

Egy biztos: innentől kezdve nincs megállás. Az eladási adatok egyre nőnek, és mindennap újabb fejlesztések látnak napvilágot. Lehet, hogy van, akinek kissé ijesztő a tempó, de a mi generációnk már olyan szinteken beleszokott ebbe az új világba, hogy nemcsak élvezni tudjuk az általa nyújtott előnyöket, de a hasznunkra is fordíthatjuk, akár a hétköznapi, akár az üzleti életben.

Top