Category Archives: Szubjektív

Lupercalia – a Valentin nap elődje

Február 14-én azon kívül, hogy szép jó egészséget kívánunk minden kedves Bálint ismerősünknek, iszonyat mennyiségű pénzt költünk el Valentin napi ajándékokra. Az Egyesült Államokban a karácsony után ez a második legforgalmasabb nap a postán, ugyan is csaknem egymilliárd üdvözlőlapot küldenek ilyenkor egymásnak a szerelmesek, Finnországban és egyes latin-amerikai országokban ez a nap nem csak a szerelem, hanem a barátság napja is, Peruban pedig egyenesen munkaszüneti nap a február 14-e.

Bizonyára sokan hallottak már Szent Bálintról, aki II. Claudius császár elrendelésével szembe menve – aki tiltotta a fiatal férfiak számára a házasságot, ezzel sarkalva őket arra, hogy jobb katonák legyenek – még is megeskette a szerelmeseket. Persze amint ez a császár tudomására jutott börtönbe vetette őt, ahol pusztán hitének segítségével visszaadta a látást börtönőre vak leányának. Azonban bármily nemes cselekedek hadát hajtotta is végre Bálintot kivégezték. Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintról február 14-én megemlékezzenek, azonban egyúttal eltöröltetett egy pogány ünnepet, ami nem más volt, mint a Lupercalia, ugyan is valójában a Valentin nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza.

Akik nagy sorozat kedvelők, ha csak futólag is, de találkozhattak a Netflix egyik gyöngyszemével Sabrina hátborzongató kalandjaival, amiben, a Luperkáliát a boszorkányok és mágusok Valentin napjaként emlegetik.

Noha egészen helytálló és fogyasztóbarát módon helyezték képernyőre ezt az ősi pogány ünnepet, némely elem bemutatása nem teljesen felel meg a történelmi leírásoknak.

Az ókori Rómából eredő Lupercaliát a ma közismert Valentin naptól eltérően február 15-én ünnepelték, úgy, mint a tisztulás és a termékenység ünnepe. Nevének eredete a nőstény farkashoz köthető, mely Romulust és Remust táplálta, illetve a farkas alakjában megjelenő római istenség Lupercus személyéhez, akinek kiengesztelése érdekében kiválasztottak két-két fiút és lányt. Szokásos szertartásként, a lupercus papok két csoportja a Lupercal-barlangban, – azon helyen, ahol az elbeszélések szerint Faustulus rátalált Romulusra és Remusra, amint épp szoptatja őket az anyafarkas -feláldoztak egyes elmondások szerint két kecsét, mások szerint egy kecskét és egy kutyát. Ezután a két fiú homlokát a véres késekkel érintették, amit a másik fél azonnal letörölt tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak a homlok törlés után nevetnie kellett. Ezt követően a levágott kecskék bőréből szíjat hasítottak, majd a négy kiválasztott csaknem meztelenül futásnak eredt végig a város utcáin. Miközben Róma utcáit rótták minden útjukba kerülő járókelőt megostoroztak, főleg a fiatal nőket, akik szántszándékkal nem futottak el az ütlegelés elől, ugyanis a hiedelem úgy tartotta, hogy ennek a korbácsolásnak tisztító hatása volt, termékenységet, gyermekáldást hozott és még a szülést is könnyebbé tette.

Szerencsére a kecske áldozásnál és a korbácsolásnál kellemesebb része is volt az ünnepségnek. “Ókori vakrandit” generálva, minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak, ezzel párokat létrehozva. Mindenki a sors által generált partnerével töltötte az egész estés ünnepséget, a fennmaradt leírások szerint sokszor megesett, hogy egyesek az ünnepség után is együtt maradtak. Az iméntieket figyelembe véve nem is olyan meglepő, hogy a szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány Lupercalia ünnepét nem igazán szívlelte az egyház.

Nos…nem tudom ki, milyen állásponton van, de ha választani kéne a báránybőr szíjjal való ütlegelés és egy drágább Valentin napi ajándék megvásárlása között, azt hiszem lennének páran akik sokkal nagyobb lelkesedéssel voksolnának a költekezés mellett. Úgyhogy jusson eszetekbe, amikor épp a túlárazott bonbont vagy virágot veszitek a boltban, hogy párszáz évvel ezelőtt nem úsztátok volna meg ennyivel!

Újévi fogadalmaink

Bizony elég jellemző az emberre, hogy Újév alkalmával úgy gondolja tiszta lappal indul, buzog benne a tettvágy és fogadalmakat köt. Sajnos ezen fogadalmak nagy részét az év előrehaladtával nem tartjuk be, lényegtelenné válnak és újra és újra megfogadjuk őket a következő év eljövetelekor. Nézzük meg, vajon mit érdemes tudni az újévi fogadalmakról.

Újév a nagyvilágban – XVMEDIA 2.0

Honnan ered?

Történetünk nagyjából 4000 éve Babilonban kezdődött, amikor is az emberek első ízben megünnepelték az új év beköszöntét. Az ünnepség – becsületes nevén Akitu fesztivál – nem is egy, hanem 11 napig tartott. A babiloniak Marduk, a napisten újjászületésének tiszteletére vigadtak akkoriban, egyúttal megfogadták, hogy egész évben igyekeznek isteneik kedvében járni.

Melyek a legnépszerűbb fogadalmak?

Elgondolkoztál már azon, hogy milyen jó lenne egészségesebben étkezni, többet mozogni, vagy leszokni az olyan káros szokásokról, mint a dohányzás? Ha ezekre igen a válaszod, akkor bátran állíthatom neked, hogy ezzel egyáltalán nem vagy egyedül, újév beköszöntével emberek milliói határozzák meg következő életmegváltó tervüket. Bár igaz, hogy nem jelent túl nagy nehézséget megfogadni dolgokat, pláne, ha már lecsúszott néhány pohár pezsgő. Vajon melyek a legnépszerűbbek közülük? Egy Amerikában készült felmérés alapján a lakosság 37 százaléka rendszeres sportolást, 13 százaléka egészséges táplálkozást, 7 százalék pedig a káros szenvedélyek elhagyását fogadja meg. Általában tehát az életmódbeli változások szerepelnek a legfontosabb célok között. Vajon sikerül is betartani ezeket a fogadalmakat?

Te is tettél újévi fogadalmat? Vajon be is tudod tartani? - Danubius Magazin

Egy kis statisztika…

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa egyes országaiban az emberek mintegy fele fogadkozik évről-évre, hogy valamilyen fontos körülményén változtat. A túlnyomó többségük azonban elbukik, a fogadalmaknak ugyanis legfeljebb a 8-10 százalékát sikerül betartani. Egy-egy újévi ígéret átlagos élettartama mindössze 6 hét. Legkevésbé a 40-60 éves korosztály tartja be a fogadalmait, de nem sokkal maradnak le tőlük a 60-80 évesek sem. A sikertelenség oka legtöbbször abban keresendő, hogy ez a két korosztály hajlamos a leginkább irreális célokat felállítani. Azonban ezen a téren ránk nem lehet panasz, ugyanis a fiatalabb generáció kimutathatóan nagy száma tartja be fogadalmait. Ennek feltehetően a social media az oka, hiszen ha fogadalmainkat nagyközönség előtt tesszük, nagyobb az esély arra, hogy nem szeretnénk elbukni és „kérkedni” szeretnénk sikereinkkel. Illetve számos alkalmazás segítségünkre állhat már annak érdekében, hogy biztosan ne szegjük meg fogadalmainkat.

Hogyan kell fogadkozni?

Pszichológusok szerint olyan fogadalmakat érdemes hoznunk, amelyek először kis lépésekben teljesíthetők. A nagy cél elérése érdekében következeteseknek kell lennünk. Ha például csökkenteni szeretnénk telefonunk képernyőidejét, akkor először is nem kell az ebédlőbe magunkkal vinnünk, és így máris a családunkra, barátainkra tudunk fókuszálni a telefon nyomkodás helyett. Az efféle apróságokhoz érdemes nagyon szigorúan ragaszkodni. Az apró változások idővel növelik az önbizalmat, ami segít a nagyobb lépéseket is megtenni. Majd ezután jöhet az önjutalmazás.

Válassz szavakat újévi fogadalmak helyett - Glamour

Tippek, hogyan tartsuk be fogadalmainkat

Első és legfontosabb, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé. A megvalósítható, reális cél megadja a lehetőséget, hogy pontosan megtervezhessük a véghezvitelt. Először egy fogadalomra koncentráljunk. Ezután, mint már említettem kis lépésekben haladjunk a célunk megvalósítása felé. Próbáljunk elvonatkoztatni a múlttól, ne essünk bele ugyanazokba a hibákba, amiket már egyszer elkövettünk. Azt se feledjük el soha, hogy ezek a drasztikus változások időt vesznek igénybe és ennek érdekében maradjunk mindig pozitívak, nem szabad, hogy az apró hibák lelombozzák lelkesedésünket. Sose féljünk segítséget kérni családtagjainktól, barátainktól, hiszen nekik is az a céljuk, hogy elérjük a kitűzött célokat és boldogok legyünk. És nem utolsó sorban mindig frissítsük motivációnkat, vagy tűzzünk ki új stratégiát, ha az előző nem vált be.

Meddig hihetünk a Jézuskában?

Legtöbbünk számára gyerekkorunk karácsonyai a Jézuska körül forogtak – még ha nem is közvetlenül. Egész évben vártuk, aztán amikor közeledett az ünnep, elkezdtük visszaszámolni a napokat. Visszaszámlálás közben megírtuk a levelünket – persze még írástudó rokon segítségével – , amiben elmondtuk, hogy idén is mennyire jók voltunk, mennyire szeretjük és, hogy mennyire szeretnénk azt a babát a fa alá, amit a Minimaxon láttunk az Arthur és a Horseland – A  lovasklub aznapi epizódjai között. Hallgattuk azt a bizonyos betlehemi történetet a jászolban születéssel, Máriával, Józseffel, az állatokkal, a parasztokkal és a háromkirályokkal, aztán pedig elő is adtuk az iskolában. Amikor eljött karácsony előestje, mind kőkemény elhatározással próbáltunk fennmaradni és kivárni, hogy megleshessük a Jézuskát az ajándékok meghozatala közben – de hiába: a Jézuska valahogy mindig később jött, mint mi azt ki bírtuk volna várni ébren, bár volt, aki mégis azt állította, hogy sikerült kiszúrnia a szárnyas kis lényt.

Aztán ezek a kis szokások apránként kikopnak az évekből és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy együtt díszíti a család azt a fát, ami olyan sokáig mindig rejtélyes körülmények között került oda az éjjel folyamán, aztán már mi magunk is ajándékokat vásárolunk. De mikor jön el ennek az ideje és egyáltalán hogyan? Meddig hihetünk úgy igazán a Jézuskában?

A kérdés megválaszolására többeket is megkérdeztem arról, mi hozta el számukra a megvilágosodás olykor-olykor szomorú pillanatát, és a tapasztalatok merőben sokfélének ígérkeztek – ahány ház, annyi szokás.

Sokaktól hallottam, hogy nem is emlékeznek, miként derült fény számukra ezen kegyes hazugságra, és én magam is soraikba tartozom. Hiába tűnik utólag mégis egy nagy dolognak, egy sok mindent átíró történésnek, mégsem történt semmi meghatározó. Valószínűleg apránként rájöttünk, kinőttük a régit és belenőttünk, beleszoktunk az új helyzetbe. Nem volt nagy megdöbbenés, nagy csalódás, éppen csak eljött az ideje.

Más a helyzet akkor, amikor a Jézuska kilesése közben azt látjuk, amire legkevésbé sem számítottunk volna: szüleinket, nagyszüleinket, azaz valódi embereket és semmi esetre sem a Jézuskát látjuk a fa díszítése, ajándékok csomagolása és fa alá pakolása közben. Ilyenkor, ha szívünk mélyén már valahol sejthettük is, érheti a gyermeket egy kisebb csalódás. Jöhetnek a felnőttek a különböző magyarázatokkal, mint, hogy ők csak segítenek a Jézuskának, mert neki annyi dolga van – talán ezt hallottuk már a legtöbben – , már késő. Egy ideig még elhisszük, de ez a hit, ha nem is rögtön, pár év alatt elévül.

A gyerekek, ha akaratukon kívül is, de mondanak olyat, amit nem kéne. Vagy tényleg csupán csacsogásból, vagy megdöbbenésüket adják így tovább társaiknak, esetleg csak azt szeretnék megmutatni, milyen nagy gyerekek is már ők. És általuk vannak olyanok, akik akár oviban, akár suliban, a kis csoporttársuktól tudják meg a nagybetűs igazságot. Meg is lepődik a semmit sem sejtő szülő, amikor a gyerek ilyen hírekkel megy haza – aztán vagy eljátssza, hogy ugyan ő nem tud erről semmit, vagy kezdetét veszi egy, a talán elsőnek mondható szomorú és nehéz beszélgetés.

Amikor a kérdésemre olyan válasz is érkezett, hogy van, aki sosem hitt a Jézuskában, mert náluk sosem volt a szokás, hogy ő hozza az ajándékokat – az mindig, kimondottan és teljesen természetes módon a szülők dolga volt – akkor őszintén megdöbbentem. Annyira természetes volt számomra, hogy körülöttem mindenki eszerint nőtt fel, hogy bele sem gondoltam, hogy van, akinél nem ez az alap eset. Nekem a karácsony, a Jézuska és társai egyet jelentenek a gyermekkori ártatlansággal, azzal a naiv, mégis valós mesevilággal, ahova bármelyik nap visszamennék.

Mondhatják, hogy a gyermekeknek árthat a hazugság, az igazság felfedezésének csalódottsága, szerintem ez hozzá tartozik fiatal éveinkhez. Ezt a karácsonyi tündérvilágot várom azóta is évről évre Jézuskástól-mindenestől. Ilyenkor akárhány éves is leszek, visszatalálok abba a gyermeki mesevilágba.

BP szebbik arca

Személy szerint nem vagyok szerencsémre tériszonyos típus. Mondjuk lehet hozzá köze, hogy panelban nőttem fel, és főleg annak, hogy mindezt a kilencediken tettem. Meg hát emberből is vagyok, és mint oly sokan, imádom a kilátást, és azokat a helyeket, melyekről letekintve egy gyönyörű várost láthatok. Ahol felnőttem sajnos elég szocreál (putri ha úgy jobban tetszik), de esküszöm, a kilencedikről még az is jól nézett ki.

Világéletemben imádtam társaságban krúzolni eldugottabbnál eldugottabb helyekre, ahonnan zavartalanul lehetett élvezni a kilátást, bár én legfőképpen a városokra nyíló helyeket szerettem, még ha pár kilométer híján szinte balatoni gyerek is vagyok.

Ezen a szálon tovább indulva pedig szerintem gyönyörű fővárosunk itthon erre a legszebb példa. Itt, most már büszke budaiként szerencsére ezekért a helyekért nem kell sokat autózni, hamar elérhetőek. Szerény véleményem szerint, sokkal többek csak néhány insta sztorinál, mondhatni lelkük van, főleg éjszaka, mikor már csak a mesterséges fényeket látni… Bármennyire is bölcsész dumának hangzik, tényleg így gondolom.

Ebben a leélt COVID időszakban, mivel minden zárva, heti néhány óra shoppingnál, és pár “muszájokvagyunk ottéjszakázni” eseménynél az ember sokkal több kikapcsolódásra/aktív pihenésre nem számíthat, ezek a helyek számomra (és sokak számára) valóságos menedékek.

Összeszedtem ezeket a kedvenc, nem túl mainstream helyeimet BP környékén, prioritásba pakolva, hogy ne kelljen hőn szeretett autónkat elengednünk hosszú kilométerekre.

Guckler Károly – kilátó

Abszolút az egyik, ha nem a leginkább favorit helyem, még ha kicsit messze is van. Ha nem éppen egy tejfehér szmogfelhőt láttat magából a város, akkor lehet nappal, vagy éjjel brutálisan szép látványt nyújt.

A Normafa

Ez a hely kicsit szerteágazóbb, hiszen egy nagyobb szelet tájegységről beszélünk. Megközelítésre már egyszerűbb, mondjuk megállni már annál kevésbé. Viszont sok kis ösvény, kitaposott utak, és ilyen-olyan kilátó pontok jellemzik, abszolút kedvenc ez is.

Filozófusok Kertje

Ha valaki nem ismeri a helyet, csak egy mini térképet lát róla, talán el sem tudja képzelni, hogy a város szívében, egy ilyen szép kilátású zöld övezet van. Annak ellenére, hogy a Duna közelségében van, nem mondható zsúfoltnak, csak ha már említettem a Normafánál a parkolást, itt csak annyit mondanék róla, hogy meggondolatlanságommal és egy szerényebb összeggel megtámogathattam az I. kerületi önkormányzatot.

Kilátópont – Thomán István utca

Ha éppen most hoztad ki a szalonból a vadi új autódat, és flexelnél vele egy kört a neten, akkor meg is van a perfekt hely. Késő este már a busz sem jár ide, és mivel ez nem egy kilátó, hanem egy buszforduló, ezért nem fog zargatni senki nyálcsorgatás közben. De amúgy a kilátás is brutál.

Kertvárosi-kilátó

Hogy maradjon valami a pesti oldalnak is, a végére oda is jutott egy kedvencem. Ráadásul ha már BGE-KKK, ez még a sulitól is csak egy köpésre van.

Innen nagyon közel vannak a panelok, már csak azért is nagyon „urban” a hatása, illik felkeresni.

Bright Side?

Kíváncsi lennék, ha 2019 mondjuk… Októberében azt mondta volna nekem valaki, hogy ez a kínszenvedés lesz 2020. Fixen kiröhögtem volna, majd rágyújtottam volna az éppen friss Bring Me The Horizon albumra, mondván, hogy júniusban erre úgy is szétszedjük a VOLT-ot.

„Surprise”, nem így lett… Bár azt hiszem ez sok magyarázatra nem szorul. És hogy mit lehetett ebből profitálni? Nem sokat: gazdasági ágak szerveződtek át, míg más ágak kis híján megszűntek.

De nem is húznám tovább ezekkel a negatív hullámokkal az időt, csak gondoltam teremtek egy olyan dark atmoszférát, mint ez az év amúgy is. De talán az ezek után következő pár gondolat ad majd kis vidámságot.

Nos az online oktatás beköszöntével egy eddig legtöbbünk számára ismeretlen, és furcsa oktatási rendszer indult el. De nem feltétlenül lett ebből egy nagy hátraarc. Oké, nem volt felkészültség erre, és kicsit amatőren is mentünk bele. De mégis csak adott egy váratlan kényelmet, és még a magunk hallgatói hanyagságával, ezt persze megfűszerezvén egy kis találékonysággal, egy igen csak ütős félévet hozhattunk ki ebből a váratlan helyzetből.

Személy szerint jómagam, és jó pár ismerősöm járt ugyanígy. Főleg mivel sokan a munkahelyünkön is home office-ba kerültünk, rá is kényszerültünk, hogy megtanuljuk kezelni, és űzni ezt, hogy most minden ténylegesen csak interneten keresztül oldható meg, és abszolválható. Később jól jöhet amúgy nem?

Meg ha már itt tartunk, nagyjából össze is raktam melyek, ami miatt megéri, és melyek miatt pedig szidhatjuk jogosan ezt az évet…

Facts:

  • Remélhetőleg úgy is felveszik, és ha BP-n jársz egyetemre, tudod milyen, ha lehetetlen beérni.
  • Olcsóbb. Mármint így nem kell utazgatnod, meg tankolnod az elvesztegetett energiádat. Vagy az autódét.
  • Kicsit az elsőre visszakanyarodva, erre felé nem igazán lakunk az iskola séta körzetében, szóval valahogyan be kell érni, ami tegyük fel Budáról nem igen lehetséges ha az iskola meg tegyük fel a XVI-ban van.
  • Meg hát így legalább nem is számít merre vagy. Csak wifid legyen, meg… kedved. (Meg ha tényleg van adj nekem is,)
  • Egyszerre melózhatsz, és tanulhatsz. Mondjuk, ha van valaki aki ezt szívesen űzi, annak mutass be kérlek, mert kitenném a falamra, mint legfőbb példakép.
  • Persze a mérleg másik nyelve is kihagyhatatlan… Elvégre is emberek vagyunk, társasági lények, és így, vagy úgy, de a szokások rabjai. Nincs személyes érintkezés, elmaradnak az ebből adódó új ismertségek. A szokások rabja dolognál pedig arra utaltam, hogy mégis ki szeretne egy ilyen kaotikus állapotot megszokni, főleg, hogy soha nem volt ilyesmiben részünk…

Végére érve pedig csak annyi, hogy habár én a hátam közepére nem kívánom ezt az évet, se pedig azt a mennyiségű kárt amit magával hozott, legalább ennyit profitálhatunk belőle, ha már minden mást keresztül húzott.

A Linkin Park és a 20. év

2017. július 20 egy fekete napként lett beírva a történelembe… Éppen a Veszprémi Utcazene fesztiválon üldögéltem a színházkertben az estére alapozva, mikor hírtelen egy jóbarátom fordult oda hozzám. Mondott valamit, amit hirtelen nem értettem, hisz csak fél füllel figyeltem. Meg amúgy azt hittem valamivel keveri, mivel valahogy így mondta: „ Hallod most hozta le az index, hogy meghalt az a Chester.”

Lefagytam, azt hittem tényleg csak valamivel keveri, vagy csak valami kamu cikk, mint amivel MGK-nek is hozták le a halálát, holott erről mindenki tudott, csak éppen ő nem. Azonnal utána néztem, fixen csak tévedés lehet.

Majd az igazi fagyás ott következett be, mikor csak beírtam, hogy Chester Bennington… Majd azonnal kidobta az összes létező hírportál pár perces cikkjeit.

Ráadásul mikor kiderült, hogy ahogy tette Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave), úgy jóbarátja, Chester is, ez igazán letaglózó volt.

Főleg azután nem egészen 3 héttel, hogy még előttem állt DRK sapkában, és vele üvölthettem végig a gyerekkoromat megtestesítő zenéket a 2017-es VOLT fesztiválon.

Egy szónak is száz a vége, ahogy millió sorstársamnak, nekem is a Linkin Park volt a fiatalságom egyik legüdébb színfoltja. Mikor pedig ez megtörtént, egyszerűen egy akkora űr keletkezett a zenében, amit azóta sem tudott zenekar/előadó kitölteni.

2020 pedig egy nehezen megfogalmazható metafora, viszont bármi is legyen ami rímel rá, az biztos, hogy nem lenne egy pozitív hangvételű szó.

De talán öröm az ürömben, főleg nekünk LP fanoknak, hogy holnap (10.09) jön ki a 20. évfordulóra beharangozott Hybrid Theory 20th Anniversary Edition, ami rengeteg demót, és el nem készült anyagot fog remélhetőleg tartalmazni, és talán kaphatunk egy kis bemutatót, hogy mi lehetett volna még, ha Chester a mai napig köztünk lenne.

Azonban ha már szóba került a Hybrid Theory, mely 2000-ben egy óriási robbanással hozta be a Linkin Parkot a köztudatba, és a mainstream médiába, vegyük végig időrendben, honnan is jutottak el ide, 20 év alatt.

2000 –  Hybrid Theory

Nehéz lenne bármi újat mondani erről az albumról. Korszakalkotó, újító, progresszív, és megismételhetetlen. A Limp Bizkit, és a Korn már rég Nu-Metal zászlóshajók voltak, viszont jött a Linkin Park, és letarolt mindent a modernebb, elektronikusabb, és sokkal komplexebb rap-metal hangzásával.

2003 – Meteora

Itt már tudták, mire számítsanak, mi is az, amit a Linkin Parkért megőrülő közönség elvár, és itt sem volt kérdés. Bármilyen magasan volt a léc, sikerült ezt az albumot is olyan magasságba emelni. Ebből sem született soha hasonló, mégis kissé más volt.

2007 – Minutes to Midnight

Ebben az évben komoly felhozatal volt egyébként is a metal műfajok között. Az LP viszont ismét csavart egyet a dolgon, és egy újabb, sokkal inkább Alternative Rock hangzásra léptek, persze megmaradva a Nu-Metal gyökereknél. Ez is kihagyhatatlan.

2010 – A Thousand Suns

A talán legvitatottabb album. Óriási várakozás, és hatalmas marketing előzte meg. Felemás érzelmek pedig követték. Más volt, mint várták az emberek. Itt már az elektronika dominált, és minden eddigi fő ismertetőjegy a háttérbe szorult.

2012 – Living Things

Itt már leginkább a pop volt, ami nagyon dominált, nagyon komoly elektronikus, újító hangzással. Kísérletek pedig dobokkal, torz hangokkal, de ízig vérig LP.

2014 – The Hunting Party

Egy újabb óriási meglepetés. Vissza metalhoz. De már punk hatásokkal, és power metal elemekkel, óriási featekkel. Zseniális album as always.

2017 – One More Light

A legfájóbb pont. Sajnos az egész album egy, ahogy az angol mondaná: „suicide note”. Persze ez egy enyhe túlzás. Ettől elvonatkoztatva egy gyönyörű szép vokálokkal, a tőlük megszokott újító profizmussal, és az eddigi talán legszebb szövegekkel teletűzdelt album lett.

Nem tudnék kedvencet választani, de egy dologban mindenki, akinek valaha is játszott bármi szerepet az életében ez a zenekar, egyet érthet. Amióta nincsenek, a zeneipar az egyik legnagyobb ikonját elvesztve, nem találja igazán a helyét.

TOP 10 magyar zenekar, amit a koncert szezonban ne hagyj ki!

Fura ez a nyár, egy kiesett tavasz miatt most azt se tudjuk, elkezdődött-e. Viharosan indult, meteorológiai, és átvitt értelemben is. Beköszönötött a jó idő, és a Margit-Szigeten kívül még nem történt az emberrel semmi, amit isten igazából társasági élménynek nevezhet. Bár még egy kocsmázás élménye is felért egy Tomorrowland élménnyel, főleg miután be voltunk zárva, és nem tudtunk magunkkal mit kezdeni.

Tankcsapda

Sell out, vagy nem sell out ez itt a kérdés. Már valakinek mert engem pont rohadtul nem érdekel, mely politikai indíttatás volt most ez a majdhogynem Tankcsapdára szabott törvény. (Mely szerint pont arra a hétvégére lett feloldva, hogy autós koncertek sem lehetnek, mikor nekik éppen lett volna.) De ez most egy másik topic. Talán Lukács már nem az a kis Cobain rajongó (talán picit copyzó) lázadó tinigyerek, a régi zenék még mindig bevernek rendesen, mikor felcsendül, hogy „Itt lakom látod…” Jön a pyro, a közönség pedig megőrül.

Bagossy Brothers Company

A Tankcsapda életútját tekintve, még szinte kisgyereknek számító Bagossy Brothers Company nem egy könnyű utat járt meg a magyar fesztivál nagyszínpadjaig. Gyergyószentmiklós nem a szomszéd falu. Maximum olyan tekintetben, hogy Magyarország számára szomszéd, hiszen a srácok erdélyiek. Az Indi – Folk – Rock vonalból hamar az ország kedvencei lettek, és talán még észbe sem kaptak, mikor az Olyan Ő-t már egy egész ország üvöltötte, a pikk-pakk elkapkodott jegyes, teltházas koncerteken.

Krúbi

Nem is emlékszem mikor, de talán egy kocsma előtt állva Veszprémben tolta egy haverom a fülemhez az 5-ös almáját, amiből hallkan, de kiszűrödött a Pesti Est. Azonnal megfogott a beat, de a lyrics szinte nem is halltszott. Következő nap véletlen ismét szembe jött. Akkor már teljes terjedelemmel hallgattam bele, és varázsolt el egy olyan intellektuálisan proli flow, ami azóta is számomra egy örök favorit. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen Krúbi jött, látott, becsatlakozott a Belgához egy turnére, és győzött. Robban a színpad, a szövegek, és a politikai töltet. Nem csoda, hogy AZA & Tirpa kapott az alkalmon, és hamar behúzták az SCBP-hez.

Vad Fruttik

Ritka az olyan szám, ahol Marci ne az apjáhpoz kötődő viharos viszonyról énekelne, vagy épp arról, hogy most éppen mely tudatmódosítotól zuhan a végtelenbe. De hát kinek is kellene, hisz egy ilyen világon tényleg egyedi Alt.Rock – Industrial hangzást nehéz lenne nem szeretni. Brutális koncertek, eszméletlen energia, és egy akkora hagnterjedelem, hogy leszakad a fejed.

AWS

Mikor berobbant a Viszlát Nyár, én is ott ismertem meg őket. Hallottam már róluk előtte is persze, de szégyen vagy sem, én akkor kezdtem el őket masszívan hallgatni, és látogatni. Hát és milyen jól tettem. Ilyen intenzív pogo, és deathwall kevés van, vagy inkább nincs is magyar fesztivál zenekar koncertjein, főleg úgy, hogy ennyire barátságos, és segítőkész legyen mindenki. Örs hangja, és előadásmódja, és persze a mezítláb rohangálása hamar visszajáró vendéggé teszi az embert.

Blahalouisiana

Még nagyon régen, talán a Bohemian Betyars-szal nyomtak közös turnét, ahol először hallottam Barbit énekelni élőben. Azonnal szerelmes lettem a hangjába, és szerintem mindenki más is a teremben. Még talán az első album sem volt kész, csak mint single volt ki adva az „Ahol összeér”. Azóta is töretlenül imádom minden koncertjüket.

CLOUD 9+

Szintén első hullám, még csak EP-k semmi album, mikor megismertem őket, Zsolti ott járkált taliándörögdön (Művészetek Völgye talán 2014) közöttünk, hát azóta is megvan valamelyik fiókomban elveszett telefonomon az (első) kép. Még 6 tagú volt a zenekar, és emlékszem, BMTH, Prodigy, és Pendulum dalokat is húztak elő. Azóta Main Stage, BP Park teltház, de az iram töretlen.

JETLAG

Eleinte nem tetszett, kicsit semmilyennek találtam. Aztán meghallgattam egy A38 felvételt, és azt se tudtam merre vagyok arccal. Azóta jópár JETLAG koncertet megjártam, és minél többször megyek, annál jobban megkap. Zseniális electro – pop- rock fúzió, Tomi pedig még mindig a világ egyik legjobb dalszövegírója (& énekese).

Kelemen Kabátban

Ha valamilyen kaotikus bolondozásra vágysz, de nem feltétlen rapre (pl.: Belga), akkor itt vannak Boldiék, az idióta cuccaikkal, a kis kedvesen bugyuta (viszont ugyanannyiszor mélyenszántó, és komoly) szövegeikkel, Jumo által producelt alapokkal. Hol rockos, hol dnb-s, hol csak szimplán popos, de nem lehet elvenni tőlük, hogy catchy, instant dallamtapadás, és minden fesztivál egyik alappillére.

Lóci Játszik

Számomra az egyik legnagyobb magyar zenei szerelem. Szerepeltem klipben, voltam lemezbemutató fogadáson, akusztikon, beszélgetésen… Lócit és a többieket csak szeretni lehet, közvetlenek, odaadóak, egy – két ember kérése miatt szívesen nyúlnak bele a dal listába… Mi kell még?

Egy fesztiválon, vagy egy nagyobb rendezvényen szerintem a koncertek akkor lesznek igazán autentikusak, ha már mondjuk 5, 10 vagy 15-ödjére is járok ott, mindig legyen más. Akiket felsoroltam, élen járnak ebben. A kiszólások a strukturák, a dallisták, a meglepetés előadók.

Sajnos nem midnenkiről mondható már el ez, vannak akik már belefáradtak, és a koncertek nagyrésze csak egy előre legyártott séma, ami másodpercről másodpercre ugyanaz, bárhol is van előadva. Szerintem mind ismerjük az ebben legjobban elöljáró pécsi zenekart. (Segítek, nem a 30Y.)

A NECC jelenség

Furcsa napokat élünk most. Valószínűleg egyikünk sem találkozott még ilyen fennforgást okozó jelenséggel, mint amibe most a koronavírus kirobbanása óta kerültünk. Persze ebben is rengeteg az ellentmondás, de ez egy más lapra tartozik, nem ezért vagyunk most itt.

Lassan itt a nyár, melegszik az idő, és ha ilyen antarktiszi beállítottságú vagy mint én, te is rövidgatyában tolod az ipart már éjjel is. (Persze szigorúan otthon. Tudod.) Jönnek a 25+ fokok és mi lenne a más beállítottság így a mi korunkban, mint éppen a fesztiválokat böngészni és azon gondolkodni, hogy épp melyiken hagyjuk ott a szerény vagyonunk nem kis részét.

Sokan imádkoztunk mostanság a fesztiválszezonért és úgy néz ki, hogy öröm az ürömben alapon augusztus 15. után már mehet a menet. Most azért imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Már javában a pubok, bárok teraszán ülhetnénk nap mint nap. Csak manapság kicsit feje tetejére állt minden. A zeneiparban viszont azt hiszem ez már a koronavírus előtt sem volt sokkal másabb. Ott is a feje tetején áll már lassan igencsak sok dolog.

Ha rutinos fesztiváljáró vagy te is és/vagy otthon vagy a magyar keményebb zenék terén, biztos ismerős lehet a Fish!. Senior Hal és brigádja, akik elmondásuk szerint Pop-punk zenét tolnak, bár szerintem milliószor inkább garázsrockot. Személy szerint én szeretem és rengeteg koncertjükön voltam már, magyar viszonylatban egy nagyon egyedi élmény, profi banda, a maguk kis mára már unalmas módján még mindig autentikusak és szerethetőek.

Persze akkor mi is ez a cím? Meg ez a téma a zeneipar fejreállásáról? Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez, ami mostanság folyik. Mert nem feltétlen a trash zene most a célkereszt. Egyébként abból is rengeteg van, amit nagyon szeretek. Ahogy a Necc Party is egy érdekes színfolt. Poénnak indult és milliós üzlet lett. Eddig egyébként ez egy szép kis startup. Ha valakinek esetleg nem ismeretes, ami egyébként nem hiszem, hogy gyakori lenne, a Fish! zenekarból Senior Hal és Shaman Leva a tagok.

Na de mit is tesznek? Olyan zenét kevernek 5 kerek órán keresztül, amire felnőttünk. Mondjuk abból is azokat, amikre józanul az ember óriásit kringézik, majd elnyomja ha a rádióban épp feltűnik. Azonban egy ilyen buli nem feltétlenül a józanságról szól, hanem arról, hogy csatak elázva torkod szakadtából megy az Álomhajó és a Livin on ö préjör.

Akkor ez most pozitív, vagy negatív? Annyiban pozitív, hogy akármennyire is szeretném utálni, hazudnék ha például azt mondanám, hogy nem voltam már tizen-X Necc bulin és ne élveztem volna az éppen akkor létrejövő feelinget. Na meg persze közgazdász szemléletben egy ekkora piaci niche rést egy poénból így betömni, na az becsülendő.

Viszont festival-head szemmel nézve ez egy nagyon szomorú és komor időszak. Hiszen szeretett fesztiváljaink nagy részén fellépnek, gyakran pedig olyan előadók elől elvéve a helyet, akiknek talán csak egy icipici push kéne ahhoz, hogy fesztiválokon bebetonozott zenekarokká, vagy DJ-vé váljanak. Elvégre is szépíthetjük ahogy szeretnénk, ez csak trash és nem „szívből jövő necc”.

Big respect a teltházas BP Park koncertekért, de szerintem bármelyik Nagy-Szín-Pad! tehetségkutatóban induló előadó, vagy akár bármely nagyobb zenekar előzenekara sokkal inkább megérdemelné ezt a figyelmet, mintsem hogy a fejünket oda fordítsuk, ahol 5 órányi ’90s megy, ami bármely házibuliban ugyanígy megoldható, mondjuk a bűvös Spotify nevű varázslattal.

Youtuberek IQ-val

Igen nehéz mostanság olyan tartalmat találni az interneten (de maradjunk most csak mindannyiunk kedvenc videómegosztó portáljánál – nem a TikToknál nyugi), amely ne lenne megosztó, figyelemfelkeltő, nézettség hajhász, vagy nemes egyszerűséggel csak clickbait. De persze nyugodtan nyúlkálhatunk ebben a végtelen mély szemetes vödörben, hogy ezeknél is szennyebb tartalmakra akadjunk.

Szóval túllépve a Brodapsten, és a hasonlóan mélytengeri Középsulin, azért a szemetesláda tetején bekancsintgató fénysugárban igenis benne rejlik pár olyan Youtuber – Youtube csatorna, akiket hallgatva könny szökik az olyan egyszeri ember szemébe, akinek az IQ-ja már képes meghaladni a mezei gyep szintjét, és örömmel konstatálhatja, hogy a szemét halom túloldalán van bőven keresnivaló.

SPEEDZONE

Ha valaki szereti az Autó – Youtube – Profizmus szentháromságot, akkor bizonyosan nem kell neki bemutatni a Speedzone.hu-t, amely a magyar autós tartalomgyár (Szerintem) koronaékköve. Pista & tettestársai állandóan olyan helyzeteket generálnak, melyeknél csak néz az ember, hogy: „Te jó ég ezt meg honnan szülték ki?”. Persze ha valakit ez nem nyűgözne le kellőképpen akkor ott van Pista & Brúder dumája. Az biztosan lefog.

FANMADEMAKER

És meg is érkeztünk az két vitatott karakter közül az elsőhöz. Brutál gyors, aktuális, intelligens, humoros, és tájékozott. Kegyetlen egyveleg ez, mivel magyar viszonylatban egy szép táborral rendelkezik, és páros lábbal száll bele mindenkibe, és mindenbe aki vagy ami kicsit is erkölcstelen, vagy sell out. Hamar megtalálja a fogást egy témán, amit azonnal úgy tálal, mintha heteket tudott volna rá készülni, pedig napi szinten ontja a szerencsére nem super aids tartalmat… Azt megteszik mások, akikbe szerencsére azonnal bele áll, mivel a magyar Youtube értelmi színvonalával azok az undorító trash tartalmak hasítanak így is úgy is, üde színfolt, hogy vannak akik ezt kellő humorral, és intelligenciával fékezni tudják.

The Raven Croaks

A másik vitatott karakter. Családapa révén nem annyira aktív, de közel sem törpül el FANMADEMAKER mellett. Nem fél megcsillogtatni zenész tudását, és véleményem szerint a magyar Youtube egyik legkiemelkedőbb, és messze egyik legszerethetőbb alakja. Egyedi humorral, és kellő iróniával olt mindenkit le a sárga földig. (Szabyest, rBence, és a többi tehetségtelen magyar Youtube melléktermék)

Bánkuti Dani

Magyarország első zeneipari csatornája. Dani, akinek már komoly produceri múltja van a zenében egy nap úgy döntött, inkább vloggerkedésre adja a fejét, és a Magyar Producer Workshop csatornájából kinőve létre hozta a zenei hírekkel, albumokkal, friss megjelenésekkel, és életművekkel foglalkozó csatornáját. Rengeteg munka van egy-egy videójában, és bármely témát választ alaposan utána megy, mind a zenei stílust, határokat, és persze a zenész és nem zenész szemmel is észrevehető fícsöröket is górcső alá veszi.

Dallamtapadás

Simon Dávid az első magyar zenemegfejtő. „Amikor meghallasz egy dallamot, ami annyira hat a lelkedre, hogy a semmiből elkezded dúdolni és egész nap az jár a fejedben”. A kettő magyar zenéket boncolgató csatornából Dávid inkább az indiebb vonalat képviseli, albumokra, EP-kre, LP-kre és Singlekre reflektál, főként a Hip-Hop vonalon, és az Indie-Alter Rock stílusokban. Üde színfolt ő is hiszen nem véletlen említettem, hogy Ő egy Indiebb vonal, mert egyedi, de még friss és kiforratlan, minden esetre is remélem egyszer sokkal feljebb tör majd, hiszen ha valami, akkor egy magyar zenemegfejtő az bizony nincs még egy. Ilyen stílusban legalábbis biztosan nincs.

Nos, próbáltam egy 5-ös listát hozni, hogy kik is azok akik a magyar Youtube poklából is kilátszanak, sőt ragyognak, és olyan tartalmakat hoznak, melyekre megéri figyelni, és nem agyrohasztó, és népbutító (főleg nem tehetségükből gagyi vicctárggyá vált formák, önmaguk paródiái – Bánki Beni, Dancsó P) „tartalmat- contentet” gyártanak.

PLUR

Ritka manapság olyan embertárssal találkozni, aki még ne járt volna fesztiválon. De ha esetleg valakinek nem dereng, akkor mondom, hogy ezek azok a nagy, sáros, poros, nagyhangú, és a helyiek által szénné átkozott megmozdulások, ahol a sok fiatal egy kultúrát alkot, és jól érzi magát.

Nyilván semmi sem működhet, ha nincs rá kereslet. De vajon kik is azok, akik ezekre a kereslet szegmensét alkotják? Nos, szinte mindenki… Ha Te is bele gondolsz, hol látsz még annyi fura figurát, egy relatíve nagyon kicsi helyen, mint egy fesztiválon?

Viszont anélkül, hogy ne lenne egy bizonyos kohézió, és egy bizonyos összetartás, nem is lehetne ezeket az eseményeket biztos kézzel megrendezni, és végig csinálni.

Ha már megjártál közel annyi fesztivált, mint én, bizonyára Te is azt kívánod, hogy bárcsak akkora összetartás, és szeretet lenne az emberek között a fesztivál falain (kerítésein) kívül is, mint odabent. Hiszen belül elég annyi, hogy valaki valahol elcsúszik, netán elhasal a sárban, ez vele jár mind tudjuk… Nos ilyenkor aki a közelben van, de talán még az is aki nem, azonnal ugrik oda, hogy bajba esett „társukat” kimentse kétségbe esett küzdelméből. De nagy valószínűséggel ez igaz arra is, hogy az értékeinket nem kell széfben, vagy páncélautóban tartanunk, hiszen szerencsénkre ezeken a helyeken elég kicsi az esélye, hogy bárki pont a mi sátrunkat lesné ki magának arra, hogy megrövidítsen minket pár szeretett portékánktól.

És hogy miért pont a fesztiválokat, és miért nem a klub életet említem? Mivel egy klubba bárki bemehet, és nem feltétlen kell prémium kategóriába eső pénzösszeget kiperkálnia azért, hogy bejusson.

Akik ezt az eszmét vallják, azok a fesztiválok úgymond keménymagja (elsősorban a dance – rave kultúra köré épülő fesztiválokon a leggyakoribbak, viszont, mint eszmét, szerintem minden normális fesztiválon megtaláljuk). Fontos érték számukra, hogy a PLUR, mint eszme, minden tényezője teljesüljön, ezzel magát a fesztivált, és a bent uralkodó hangulatot is emelve. Ez egy irány, egy filozófia, melynek én is, és persze azok is, akikkel a fesztiválokat „koptatjuk”, mind képviselői vagyunk.

A PLUR, mint szó önmagában csak kezdőbetűk, viszont sok esszenciális tényezőt hordoznak magukban: Peace, Love, Freedom, Tolerance, Unity, Harmony, Expression, Responsibility & Respect.

A legfontosabbak pedig a Peace (Béke), Love (Szeretet), Unity (Egység), és a Respect (Tisztelet).

A Peace a negatív, rosszindulatú érzelmek, és persze verbális, és non-verbális konfliktusok elkerülése.

A Love az érzések, érzelmek megosztásáról szól, és persze, hogy ezeket ne felejtsük el kimutatni. Hányszor találkozunk elvégre is olyanokkal fesztiválokon, hogy Free Hugs? Én személy szerint sokszor, és mindig odamegyek egy ölelésre, hiszen szerintem egy óriási ötlet, és egy nagyon egyedi keresése az emberi gesztusoknak. („Spreading the Love”)

A Unity a befogadás megtestesülése, hiszen nem vagyunk hajlandóak kirekeszteni bárkit is. Miért is tennénk? Elvégre is mind ugyanazért vagyunk ott. Hogy jól érezzük magunkat, és ha már erre törekszünk, akkor már evidens, hogy más is jól érezhesse magát. Nem kell ezért megszakadnunk, hisz csak egy kis odafigyelést igényel, emberek vagyunk.

Végül pedig a Respect. Könnyű mondani, a megvalósulása sajnos nem mindig kerül viszont felszínre.  „Treat each other as one would like to be treated.” Fogadjunk el egyszerűen mindenkit úgy ahogy van. A raver kultúra egy nagyon szép színfoltja egymás tiszteletének.

Bárcsak a mindennapjainkat is úgy élnénk, mint ahogy a PLUR „hitvallás” követői teszik azt nap, mint nap. Remélem, egyszer eljut oda a világ, hogy ez ne csak álom, vagy egy szubkultúra movement legyen, hanem egy megvalósult viselkedési norma.

Peace

Top