Category Archives: Kultúra

A Linkin Park és a 20. év

2017. július 20 egy fekete napként lett beírva a történelembe… Éppen a Veszprémi Utcazene fesztiválon üldögéltem a színházkertben az estére alapozva, mikor hírtelen egy jóbarátom fordult oda hozzám. Mondott valamit, amit hirtelen nem értettem, hisz csak fél füllel figyeltem. Meg amúgy azt hittem valamivel keveri, mivel valahogy így mondta: „ Hallod most hozta le az index, hogy meghalt az a Chester.”

Lefagytam, azt hittem tényleg csak valamivel keveri, vagy csak valami kamu cikk, mint amivel MGK-nek is hozták le a halálát, holott erről mindenki tudott, csak éppen ő nem. Azonnal utána néztem, fixen csak tévedés lehet.

Majd az igazi fagyás ott következett be, mikor csak beírtam, hogy Chester Bennington… Majd azonnal kidobta az összes létező hírportál pár perces cikkjeit.

Ráadásul mikor kiderült, hogy ahogy tette Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave), úgy jóbarátja, Chester is, ez igazán letaglózó volt.

Főleg azután nem egészen 3 héttel, hogy még előttem állt DRK sapkában, és vele üvölthettem végig a gyerekkoromat megtestesítő zenéket a 2017-es VOLT fesztiválon.

Egy szónak is száz a vége, ahogy millió sorstársamnak, nekem is a Linkin Park volt a fiatalságom egyik legüdébb színfoltja. Mikor pedig ez megtörtént, egyszerűen egy akkora űr keletkezett a zenében, amit azóta sem tudott zenekar/előadó kitölteni.

2020 pedig egy nehezen megfogalmazható metafora, viszont bármi is legyen ami rímel rá, az biztos, hogy nem lenne egy pozitív hangvételű szó.

De talán öröm az ürömben, főleg nekünk LP fanoknak, hogy holnap (10.09) jön ki a 20. évfordulóra beharangozott Hybrid Theory 20th Anniversary Edition, ami rengeteg demót, és el nem készült anyagot fog remélhetőleg tartalmazni, és talán kaphatunk egy kis bemutatót, hogy mi lehetett volna még, ha Chester a mai napig köztünk lenne.

Azonban ha már szóba került a Hybrid Theory, mely 2000-ben egy óriási robbanással hozta be a Linkin Parkot a köztudatba, és a mainstream médiába, vegyük végig időrendben, honnan is jutottak el ide, 20 év alatt.

2000 –  Hybrid Theory

Nehéz lenne bármi újat mondani erről az albumról. Korszakalkotó, újító, progresszív, és megismételhetetlen. A Limp Bizkit, és a Korn már rég Nu-Metal zászlóshajók voltak, viszont jött a Linkin Park, és letarolt mindent a modernebb, elektronikusabb, és sokkal komplexebb rap-metal hangzásával.

2003 – Meteora

Itt már tudták, mire számítsanak, mi is az, amit a Linkin Parkért megőrülő közönség elvár, és itt sem volt kérdés. Bármilyen magasan volt a léc, sikerült ezt az albumot is olyan magasságba emelni. Ebből sem született soha hasonló, mégis kissé más volt.

2007 – Minutes to Midnight

Ebben az évben komoly felhozatal volt egyébként is a metal műfajok között. Az LP viszont ismét csavart egyet a dolgon, és egy újabb, sokkal inkább Alternative Rock hangzásra léptek, persze megmaradva a Nu-Metal gyökereknél. Ez is kihagyhatatlan.

2010 – A Thousand Suns

A talán legvitatottabb album. Óriási várakozás, és hatalmas marketing előzte meg. Felemás érzelmek pedig követték. Más volt, mint várták az emberek. Itt már az elektronika dominált, és minden eddigi fő ismertetőjegy a háttérbe szorult.

2012 – Living Things

Itt már leginkább a pop volt, ami nagyon dominált, nagyon komoly elektronikus, újító hangzással. Kísérletek pedig dobokkal, torz hangokkal, de ízig vérig LP.

2014 – The Hunting Party

Egy újabb óriási meglepetés. Vissza metalhoz. De már punk hatásokkal, és power metal elemekkel, óriási featekkel. Zseniális album as always.

2017 – One More Light

A legfájóbb pont. Sajnos az egész album egy, ahogy az angol mondaná: „suicide note”. Persze ez egy enyhe túlzás. Ettől elvonatkoztatva egy gyönyörű szép vokálokkal, a tőlük megszokott újító profizmussal, és az eddigi talán legszebb szövegekkel teletűzdelt album lett.

Nem tudnék kedvencet választani, de egy dologban mindenki, akinek valaha is játszott bármi szerepet az életében ez a zenekar, egyet érthet. Amióta nincsenek, a zeneipar az egyik legnagyobb ikonját elvesztve, nem találja igazán a helyét.

A vinyl varázsa

Most biztos sokan nem értitek, hogy 2020-ban a zenei streaming szolgáltatások robbanásszerű növekedésének idején miért foglalkozunk még a vinyl lemezekkel, illetve hogy egyáltalán mi is az pontosan. A következő cikkünk ezért lehet érdekes számotokra, ugyanis bemutatjuk, hogyan élték túl a lemezek a kazettákat, CD-ket és az MP3 lejátszókat.

Fontos az elején tisztázni, hogy az Amerikai Egyesült Államok zeneiparát, ha az élőzenei bevételeket nem vesszük figyelembe, teljes mértékben a különböző online zenei streaming szolgáltatások uralják. 2019-re a bevételek majdnem 80 %-a ilyen szolgáltatásokból származott. 2020 első félévében ez az amerikai piacon 4,8 milliárd dollár bevételt takart. A teljes iparág ezen időszaki bevétele 5,7 milliárd dollár volt, ami az előző évi adatokhoz képest 5,6 %-os növekedést mutatott. A fizikai hanghordozók, beleértve a: kazetták, CD-k és a lemezek is mindössze 376 millió dollárt tudhattak magukénak, ami 23 %-os csökkenést jelentett a korábbi időszakhoz képest. A számok alapján könnyen tűnhetne úgy, hogy semmi értelme nincs foglalkozni ezzel a témával.

Azonban ha más szemszögből nézzük meg a vinyl lemezek helyzetét a piacon, akkor máris érdekesebb képet kapunk ennél. A lemezek aranykora 1973-tól nagyjából a 80-as évek közepéig tartott. Ebben az időszakban hasonlóan dominálta az iparágat a hanglemez, mint manapság a streaming. Viszont az újabb fizikai hanghordozók minden akkori átlagos fogyasztói igényt jobban kielégítettek, mint a lemezek. Ez azt eredményezte, hogy a 2000-es évek elejére majdnem teljesen eltűnt a vinyl az eladási listákról. Itt azért még érdemes megemlíteni, hogy ezt az időszakot úgy sikerült átvészelnie a hanglemeznek, hogy 2000-ben megalapították a Discogs nevű oldalt, ami az első számú piactere lett a használt lemezek adásvételének. A Discogs, eBay és a még életben maradt lemezboltok igyekeztek kielégíteni azt a kevés megmaradt lemezőrültet, akik nem voltak hajlandóak lemondani kedvenc zenehallgatási formátumukról. Ebben az időszakban az újonnan kiadott lemezek nagyrésze inkább rétegzene volt, ami között volt számos olyan, amit direkt csak vinylre adtak ki, ezzel is ösztönözve őket a vásárlásra. Aztán 2007-ben a Record Store Day nevű kezdeményezéssel elindult a szemléletváltás, ami elhozta a hanglemezek reneszánszát.

A kezdeményezés elsődleges célja az volt, hogy segítse a még talpon maradt lemezboltok túlélését, ugyanis ekkorra már nem csak a fizikai hanghordozókkal kellett versenyezni, hanem egyre nagyobb teret kaptak a különböző digitális zenehallgatási formák is. A koncepció az volt, hogy a megváltozott fogyasztói igények miatt elsősorban a lemezboltok kulturális értékével és hangulatával próbálnak meg új vásárlókat szerezni. Ennek keretein belül minden évben az adott napon világszerte szerveztek koncerteket, eseményeket, és adtak ki olyan limitált lemezeket, amik addig nem jelentek meg ezen a formátumon. Ez annyira jól sikerült, hogy szép lassan elkezdtek növekedni a vinyl eladási számai, és ma már ha nyitott szemmel járunk a városban, egyre több lemezbolttal találkozhatunk, sőt bizonyos áruházak polcain is szembe jöhetnek a hanglemezek. Sőt, a 2020-as év első félévében, 34 év után először sikerült jobb számokat produkálnia az amerikai piacon, mint a CD-nek. Szám szerint ez 232,1 millió dolláros bevételt jelent, míg a CD eladások csupán 129,9 millió dollárig jutottak. Ez az előző év ugyanezen időszakához képest 4 %-os növekedést jelent a versenytárs 48 %-os csökkenésével szemben. Szóval a fizikai hanghordozók piacán újra a trónra került a hanglemez, és sikerült egy olyan szegmensben növekedést mutatnia, ahol a közvetlen versenytársai hatalmas zuhanásban vannak.

Egyértelmű, hogy ha a teljes zeneipari eladásokat vesszük figyelembe, akkor a vinyl már soha nem lesz piacvezető, de nem is célja. Viszont az sincs kizárva, hogy ha a technológia fejlődésével újra változnak a zenével kapcsolatos fogyasztási szokások, és a hanglemez, kazetta, CD, MP3, streaming sor bővül majd újabb alternatívákkal, akkor a most uralkodó streaming is csak egy újabb strigula lesz a vinyl neve mellett, amit túlélt. Ugyanis az eddig felsorolt folyamatok mellett a legnagyobb érv a hanglemezek hallgatása/gyűjtése mellett, hogy teljesen más érzés amikor a hangszedőt rárakod a kedvenc albumodra és diszkrét sercegés kíséretében kristálytisztán megszólal a Pink Floyd.

Techno történelem: Berlin

Cikksorozatunk következő részében a techno szülővárosa, Detroit után, a műfaj fővárosának számító Berlinbe invitálunk titeket egy rövid utazásra, amely során szeretnénk bemutatni mi vezetett odáig, hogy manapság a stílus szerelmeseinek nagy része álmodik róla, hogy hosszabb vagy rövidebb időre elmerüljön a berlini forgatagban és meglátogassa a kultikus helyeket, illetve számára eddig ismeretlen helyeken merüljön el a techno nyújtotta örömökben.

Történetünk 1989 november 9-én kezdődik, amikor is egy élő sajtótájékoztató keretein belül Guenter Schabowski egy kisebb bakizásnak köszönhetően bejelentette, hogy a keletnémet polgárok utazhatnak nyugatra mégpedig azonnali hatállyal. Hivatalosan másnaptól lépett volna érvénybe a határozat, azonban a bejelentés hatására akkora tömeg indult meg a Berlini falhoz, hogy átkeljen a határon, hogy nem tudtak mit tenni, muszáj volt megnyitni a határt. Ezzel a lépéssel elkezdődött a II. világháború vége óta szovjet megszállás alatt álló Kelet-Németország egyesítése Nyugat-Németországgal.

A techno mozgalomnak eleve fontos üzenete volt a szabadság és egység, ám ebben a politikai környezetben ez még nagyobb hangsúlyt kapott. A másik fontos tényező, ami segítette az irányzat térnyerését, hogy a szovjetek bukása után rengeteg elhagyatott gyárépület, bunker, földalatti állomás és egyéb hatalmas romos objektum maradt kihasználatlanul és mi mással lehetne ezeket a területeket megtölteni, mint az eleve ilyen környezetben megszületett új művészeti irányzattal, a technoval. Eleinte ezeken az illegálisan szerveződött raveken még nagyobb hangsúlyt kaptak az acid house és house lemezek, ám a volt keletnémetek ennél keményebb, indusztriálisabb körítésre vágytak, így egyre nagyobb teret kapott az ekkor még mindig gyerekcipőben járó techno. A másik fontos mozzanat, ami sokat hozzátett a fejlődéshez, hogy a németek bevonták a mozgalomba a divattervezőket is és elkezdett megjelenni az egyedi öltözködés ezeken a rendezvényeken, valamint egyre nagyobb hangsúlyt kapott a vizuális körítés és különböző vetítésekkel fényekkel és füsttel kísérleteztek az élmény fokozásának érdekében.

A fontosabb mérföldkövek közül az egyik ha nem a legnagyobb a Dr.Motte és barátnője Danielle de Picciotto által 1989-ben útjára indított Love Parade. A Love Parade alap ötlete az volt, hogy rendeznek egy politikai demonstrációt aminek a fő üzenete a béke elérése a szereteten és zenén keresztül. Az első rendezvényen nagyjából 150 fő vonult a kamionokról szóló zenére és még abszolút fogalmuk sem volt, hogy hová tart ez a kezdeményezés. A fordulópont az 1991-es „My House Is Your House And Your House Is Mine” mottójú kiadás volt, amikor már 6000 résztvevő vonult Berlin utcáin. Azonban nem a résztvevők száma miatt fontos ez az év, hanem ez volt az első esemény, amikor az ország különböző városaiból érkező techno fanatikusok egyesültek és elkezdték közösen építeni tovább ezt a szubkultúrát. Az egyes városok különítményei ezután rendszeresen vendégeskedtek egymásnál és szívták magukba a különböző értelmezéseit a stílusnak. Az 1999-es kiadáson már másfél millió ember vett részt és inspirált elképzelhetetlen mennyiségű művészt.

A másik fontos bástyája a techno fővárossá válás folyamatának a Tresor club és kiadó volt, ahol már az elején vendégül látták a detroiti nagyokat és elkezdődött a kölcsönös inspiráció a különböző előadók között. A kiadó eközben igyekezett a legaktuálisabb művészek munkáit kiadni és biztosítani az újabb és újabb zenéket, amikkel fel lehetett robbantani a táncteret. A klub rezidensei közül külön kiemelendő Ellen Allien, aki később megalapította saját kiadóját BPitch Control néven ahol pl. Paul Kalkbrenner Berlin Calling című filmjéhez írt zenéje is megjelent. Ha már a városhoz köthető ikonikus előadóknál tartunk, akkor semmiképpen sem hagyhatjuk ki személyes kedvencemet a Berghain rezidensét és a Klockworks kiadó alapítóját: Ben Klockot, őt azért is szeretném külön megemlíteni, mert a szemfülesebbek idén nyáron itthon is meghallgathatják a produkcióját, ami mindig élményszámba megy. Ha már kiadóknál és előadóknál járunk, akkor fontos még a Hard Wax lemezboltot is megemlíteni, ami biztosította a DJ-k ellátását a megfelelő lemezekkel és olyan ikonikus emberek voltak a csapatában, mint Dj Hell vagy Marcel Dettmann.

Lehetetlen lenne minden helyet, előadót és fontos eseményt felsorolni, ami odavezetett, hogy Berlin lett a techno fővárosa, de ez nem is volt cél, ugyanis pont az a szépsége ennek a városnak és a művészetének, hogy mindenki megtalálhatja a neki valót és végtelen lehetőség van a további kutatásra újabb és újabb élményekért. Szóval, ha lehetőségetek lesz meglátogatni a várost, akkor a legjobb, amit tehettek, hogy a kötelező Berghain, Tresor , about blank szentháromságon kívül igyekeztek minél több ismeretlen helyet felkeresni és új élményekkel gazdagodni. Búcsúzóul pedig szeretném még nektek megemlíteni a kedvenc berlini kiadóm, az Ostgut Ton-t, illetve megosztani veletek egy mixet, amiből kiderül, hogy a veterán előadók mennyire jól tudnak együttműködni az új arcokkal ezzel is bizonyítva, hogy nagyon szép évek következnek a techno szerelmeseinek. 

A megújult Westend Tetőkert

A Nyugati pályaudvar mellett található bevásárlóközpontot senkinek sem kell bemutatni. A Westend közel 400 üzlettel mindennap szeretettel várja vendégeit. Az első emeleten található kijáraton keresztül megközelíthetjük a 3 hektár területű tetőkertet, aminek felújítása a nyár elején fejeződött be.

Lehetőségünk adódott, hogy a csapatunkkal ellátogassunk az újonnan megnyitott Westend Tetőkertre, ahol egy promóciós fotózáson vehettünk részt. Ezzel egyidejűleg számos ételt kóstolhattunk, és italt fogyaszthattunk. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a tetőkert szerepe. Füves placc, napágyak, bárpultok. Röviden így lehetne körbeírni a területet. A pultoknál különféle kézműves sörök közül válogathatunk, és ezeket nyugodt környezetben, az ott található raklapokon, babzsákokon ihatjuk meg. Abban az esetben, ha nem fogyasztunk alkoholt, egy frissítő gyümölcs smoothie-val is van lehetőségünk lazítani. Kikapcsolódásra és relaxálásra tökéletes ez a helyszín, ezenkívül minden nap másfajta edzéseken vehetünk részt, legyen szó jogáról vagy aerobikról, teljesen ingyenesen. Ezeket az edzéseket például Rubint Réka vagy Katus Attila tartja. Egy méretes színpad is található a kert végében, ahol péntektől-vasárnapig neves hazai dj-k gondoskodnak a hangulatról egészen zárásig, pénteken és szombaton este 22:00-ig, vasárnap pedig 21:00 óráig, több zenei műfajon átívelően.

Előfordulhat, hogy valaki nem chillezni érkezett, hanem aktív kikapcsolódásra vágyik. A szervezők rájuk is gondoltak, ugyanis egy nap ellen védett sátorban játszhatunk csocsót, darts-ot és még sok minden mást. Ha ezek után megéheznénk, akkor az infópultnál egy kosár kiváltásával kedvezményesen fogyaszthatunk az ott felsorolt éttermekben, az ételünk mellé, repohár is jár, aminek segítségével leöblíthetjük az elfogyasztott falatokat.

A Westend Shopping Center hivatalos Facebook oldalán megtekinthető a heti programlista: https://www.facebook.com/westendshoppingcenter

A programokon való részvétel egyetlen feltétele a megújult Westend applikáción való regisztráció és az ott található kuponok aktiválása.

TOP 10 magyar zenekar, amit a koncert szezonban ne hagyj ki!

Fura ez a nyár, egy kiesett tavasz miatt most azt se tudjuk, elkezdődött-e. Viharosan indult, meteorológiai, és átvitt értelemben is. Beköszönötött a jó idő, és a Margit-Szigeten kívül még nem történt az emberrel semmi, amit isten igazából társasági élménynek nevezhet. Bár még egy kocsmázás élménye is felért egy Tomorrowland élménnyel, főleg miután be voltunk zárva, és nem tudtunk magunkkal mit kezdeni.

Tankcsapda

Sell out, vagy nem sell out ez itt a kérdés. Már valakinek mert engem pont rohadtul nem érdekel, mely politikai indíttatás volt most ez a majdhogynem Tankcsapdára szabott törvény. (Mely szerint pont arra a hétvégére lett feloldva, hogy autós koncertek sem lehetnek, mikor nekik éppen lett volna.) De ez most egy másik topic. Talán Lukács már nem az a kis Cobain rajongó (talán picit copyzó) lázadó tinigyerek, a régi zenék még mindig bevernek rendesen, mikor felcsendül, hogy „Itt lakom látod…” Jön a pyro, a közönség pedig megőrül.

Bagossy Brothers Company

A Tankcsapda életútját tekintve, még szinte kisgyereknek számító Bagossy Brothers Company nem egy könnyű utat járt meg a magyar fesztivál nagyszínpadjaig. Gyergyószentmiklós nem a szomszéd falu. Maximum olyan tekintetben, hogy Magyarország számára szomszéd, hiszen a srácok erdélyiek. Az Indi – Folk – Rock vonalból hamar az ország kedvencei lettek, és talán még észbe sem kaptak, mikor az Olyan Ő-t már egy egész ország üvöltötte, a pikk-pakk elkapkodott jegyes, teltházas koncerteken.

Krúbi

Nem is emlékszem mikor, de talán egy kocsma előtt állva Veszprémben tolta egy haverom a fülemhez az 5-ös almáját, amiből hallkan, de kiszűrödött a Pesti Est. Azonnal megfogott a beat, de a lyrics szinte nem is halltszott. Következő nap véletlen ismét szembe jött. Akkor már teljes terjedelemmel hallgattam bele, és varázsolt el egy olyan intellektuálisan proli flow, ami azóta is számomra egy örök favorit. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen Krúbi jött, látott, becsatlakozott a Belgához egy turnére, és győzött. Robban a színpad, a szövegek, és a politikai töltet. Nem csoda, hogy AZA & Tirpa kapott az alkalmon, és hamar behúzták az SCBP-hez.

Vad Fruttik

Ritka az olyan szám, ahol Marci ne az apjáhpoz kötődő viharos viszonyról énekelne, vagy épp arról, hogy most éppen mely tudatmódosítotól zuhan a végtelenbe. De hát kinek is kellene, hisz egy ilyen világon tényleg egyedi Alt.Rock – Industrial hangzást nehéz lenne nem szeretni. Brutális koncertek, eszméletlen energia, és egy akkora hagnterjedelem, hogy leszakad a fejed.

AWS

Mikor berobbant a Viszlát Nyár, én is ott ismertem meg őket. Hallottam már róluk előtte is persze, de szégyen vagy sem, én akkor kezdtem el őket masszívan hallgatni, és látogatni. Hát és milyen jól tettem. Ilyen intenzív pogo, és deathwall kevés van, vagy inkább nincs is magyar fesztivál zenekar koncertjein, főleg úgy, hogy ennyire barátságos, és segítőkész legyen mindenki. Örs hangja, és előadásmódja, és persze a mezítláb rohangálása hamar visszajáró vendéggé teszi az embert.

Blahalouisiana

Még nagyon régen, talán a Bohemian Betyars-szal nyomtak közös turnét, ahol először hallottam Barbit énekelni élőben. Azonnal szerelmes lettem a hangjába, és szerintem mindenki más is a teremben. Még talán az első album sem volt kész, csak mint single volt ki adva az „Ahol összeér”. Azóta is töretlenül imádom minden koncertjüket.

CLOUD 9+

Szintén első hullám, még csak EP-k semmi album, mikor megismertem őket, Zsolti ott járkált taliándörögdön (Művészetek Völgye talán 2014) közöttünk, hát azóta is megvan valamelyik fiókomban elveszett telefonomon az (első) kép. Még 6 tagú volt a zenekar, és emlékszem, BMTH, Prodigy, és Pendulum dalokat is húztak elő. Azóta Main Stage, BP Park teltház, de az iram töretlen.

JETLAG

Eleinte nem tetszett, kicsit semmilyennek találtam. Aztán meghallgattam egy A38 felvételt, és azt se tudtam merre vagyok arccal. Azóta jópár JETLAG koncertet megjártam, és minél többször megyek, annál jobban megkap. Zseniális electro – pop- rock fúzió, Tomi pedig még mindig a világ egyik legjobb dalszövegírója (& énekese).

Kelemen Kabátban

Ha valamilyen kaotikus bolondozásra vágysz, de nem feltétlen rapre (pl.: Belga), akkor itt vannak Boldiék, az idióta cuccaikkal, a kis kedvesen bugyuta (viszont ugyanannyiszor mélyenszántó, és komoly) szövegeikkel, Jumo által producelt alapokkal. Hol rockos, hol dnb-s, hol csak szimplán popos, de nem lehet elvenni tőlük, hogy catchy, instant dallamtapadás, és minden fesztivál egyik alappillére.

Lóci Játszik

Számomra az egyik legnagyobb magyar zenei szerelem. Szerepeltem klipben, voltam lemezbemutató fogadáson, akusztikon, beszélgetésen… Lócit és a többieket csak szeretni lehet, közvetlenek, odaadóak, egy – két ember kérése miatt szívesen nyúlnak bele a dal listába… Mi kell még?

Egy fesztiválon, vagy egy nagyobb rendezvényen szerintem a koncertek akkor lesznek igazán autentikusak, ha már mondjuk 5, 10 vagy 15-ödjére is járok ott, mindig legyen más. Akiket felsoroltam, élen járnak ebben. A kiszólások a strukturák, a dallisták, a meglepetés előadók.

Sajnos nem midnenkiről mondható már el ez, vannak akik már belefáradtak, és a koncertek nagyrésze csak egy előre legyártott séma, ami másodpercről másodpercre ugyanaz, bárhol is van előadva. Szerintem mind ismerjük az ebben legjobban elöljáró pécsi zenekart. (Segítek, nem a 30Y.)

Az utolsó tánc

Ha úgy érzed, hogy szükséged van az eredményes vizsgaidőszakhoz egy hatalmas motivációs lökésre, vagy az eddigi rengeteg tanulás után tartanál egy lélegzetvételnyi szünetet, esetleg már ki vagy éhezve a minőségi sportélményre és a magyar foci NB 1-nél valami színvonalasabbat keresel, vagy csak nem szeretnél lemaradni az év egyik legjobb sorozat élményéről akkor itt az ideje Az utolsó táncnak.

Tavaly a HBO a Csernobil című minisorozattal bebizonyította, hogy igény van az olyan alkotásokra is a sorozatok palettáján, amit nem húznak a nagy profit reményében a végtelenségig újabb és újabb fáradt fordulatokkal, képtelen ötletekkel. A sorozat első képkockája előtt lehetett sejteni, hogy mi lesz a vége és nagyjából miről fog szólni. Az 5 epizód annak ellenére lett az év egyik legsikeresebb minisorozata, hogy a témája vagyis a Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőműben történt sorozatos emberi mulasztásoknak köszönhető atomkatasztrófa az egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája volt a történelmünknek. Mégis miért nézték akkor az emberek a sokszor nyomasztó, és kellemetlen érzést kiváltó sorozatot? Azért, mert végig remek színészi játékkal, hihetetlen minőségű díszletekkel és érezhető koncepcióval készültek a részek, amik ennek köszönhetően azonnal beszippantották a nézőket. Aki még nem látta volna, érdemes ezt is pótolni viszont ezt elsősorban nem a vizsgaidőszak idejére időzíteném, mert el tudja venni az ember kedvét a tanulástól.

A Netflixnek is voltak már hasonló próbálkozásai és akadtak köztük egész sikeresek ,de a csodafegyverre egészen idén április 20.-ig kellett várni. Ekkor debütált ugyanis az ESPN-nel közösen készített, az itthon Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig címmel futó dokumentumfilm sorozat. A történet elejére először 2016-ig kell visszamennünk, azon belül is nyárra amikor a Cleveland Cavaliers megnyerte a csapat első bajnoki címét, Lebron James pedig a harmadik NBA gyűrűjét. Az utcai parádét nézve Michael Jordan átkapcsolt a sorozat során sokszor látott és hallott „Jordan üzemmódba” és nem fért neki bele, hogy van egy generáció, vagy bárki a világon, akinél ha a valaha volt legjobb sportoló téma szóba kerül nem az ő neve ugrik be első és egyetlen válaszként.

Innen újabb ugrást kell tennünk vissza az időben, ugyanis az, hogy a sorozat elkészülhetett múlott egy másik fontos mozzanaton is mégpedig, hogy Adam Silver az 1997/1998 as szezon előtt érezte, hogy egy soha vissza nem térő lehetőség. Az akkor már ötszörös bajnok Jordan és a Chicago Bulls utolsó próbálkozása, hogy másodjára is triplázzanak egymás után. Felmerülhet a kérdés, hogy szezon előtt honnan lehet tudni, hogy itt a vége , de aki erre a kérdésre kíváncsi nekik a sorozat választ fog adni. A nagy teljesítmény viszont nem ennek a felismerése volt, hanem meggyőzni A levegő urát arra, hogy egész évben követhesse a csapatot egy profi filmes stáb, és filmre vegyék az egész szezont. Ez Jordan médiával ápolt viszonyának a fényében, amit szintén bemutat a sorozat, nem volt kis teljesítmény. Viszont az volt a megegyezés alapja, hogy amíg nem engedélyezi Jordan, addig egy képkockát sem használnak fel belőle, ezért is volt fontos az a bizonyos telefonhívás 2016-ban.

A sorozat tempóját követve ismét ugrunk az időben, mégpedig az idei év elejére amikor bejelentették, hogy az idei NBA döntő mellé lesz szánva kísérőműsorként a Last Dance 10 epizódja. Tehát egészen nyárig nem tehetik rá a kezüket a fanatikus kosárlabda rajongók és senki más sem. Azonban a szezont félbe kellett szakítani, viszont a Netflixnél és ESPN-nél előre hozták a dátumot, ezáltal mind a 10 rész elérhető azok számára, akik kíváncsiak rá. Higgyétek el, hogy kíváncsiak vagytok rá, akkor is ha soha életetekben nem láttatok egy kosárlabda meccset sem.

A Last Dance bemutatja, hogy milyen ára van, ha valamiben a legjobb vagy a világon, de emellett megtanít arra is, hogy még akkor is szükséged van a többiekre ha a csúcson szeretnél maradni. Emellett nem utolsó sorban olyan motivációs bombát ad a 10 óra alatt, hogy nincs az a vizsga amit ne tudnátok utána megcsinálni. Búcsúzóul sikeres vizsgaidőszakot kívánunk mindenkinek!

A NECC jelenség

Furcsa napokat élünk most. Valószínűleg egyikünk sem találkozott még ilyen fennforgást okozó jelenséggel, mint amibe most a koronavírus kirobbanása óta kerültünk. Persze ebben is rengeteg az ellentmondás, de ez egy más lapra tartozik, nem ezért vagyunk most itt.

Lassan itt a nyár, melegszik az idő, és ha ilyen antarktiszi beállítottságú vagy mint én, te is rövidgatyában tolod az ipart már éjjel is. (Persze szigorúan otthon. Tudod.) Jönnek a 25+ fokok és mi lenne a más beállítottság így a mi korunkban, mint éppen a fesztiválokat böngészni és azon gondolkodni, hogy épp melyiken hagyjuk ott a szerény vagyonunk nem kis részét.

Sokan imádkoztunk mostanság a fesztiválszezonért és úgy néz ki, hogy öröm az ürömben alapon augusztus 15. után már mehet a menet. Most azért imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Már javában a pubok, bárok teraszán ülhetnénk nap mint nap. Csak manapság kicsit feje tetejére állt minden. A zeneiparban viszont azt hiszem ez már a koronavírus előtt sem volt sokkal másabb. Ott is a feje tetején áll már lassan igencsak sok dolog.

Ha rutinos fesztiváljáró vagy te is és/vagy otthon vagy a magyar keményebb zenék terén, biztos ismerős lehet a Fish!. Senior Hal és brigádja, akik elmondásuk szerint Pop-punk zenét tolnak, bár szerintem milliószor inkább garázsrockot. Személy szerint én szeretem és rengeteg koncertjükön voltam már, magyar viszonylatban egy nagyon egyedi élmény, profi banda, a maguk kis mára már unalmas módján még mindig autentikusak és szerethetőek.

Persze akkor mi is ez a cím? Meg ez a téma a zeneipar fejreállásáról? Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez, ami mostanság folyik. Mert nem feltétlen a trash zene most a célkereszt. Egyébként abból is rengeteg van, amit nagyon szeretek. Ahogy a Necc Party is egy érdekes színfolt. Poénnak indult és milliós üzlet lett. Eddig egyébként ez egy szép kis startup. Ha valakinek esetleg nem ismeretes, ami egyébként nem hiszem, hogy gyakori lenne, a Fish! zenekarból Senior Hal és Shaman Leva a tagok.

Na de mit is tesznek? Olyan zenét kevernek 5 kerek órán keresztül, amire felnőttünk. Mondjuk abból is azokat, amikre józanul az ember óriásit kringézik, majd elnyomja ha a rádióban épp feltűnik. Azonban egy ilyen buli nem feltétlenül a józanságról szól, hanem arról, hogy csatak elázva torkod szakadtából megy az Álomhajó és a Livin on ö préjör.

Akkor ez most pozitív, vagy negatív? Annyiban pozitív, hogy akármennyire is szeretném utálni, hazudnék ha például azt mondanám, hogy nem voltam már tizen-X Necc bulin és ne élveztem volna az éppen akkor létrejövő feelinget. Na meg persze közgazdász szemléletben egy ekkora piaci niche rést egy poénból így betömni, na az becsülendő.

Viszont festival-head szemmel nézve ez egy nagyon szomorú és komor időszak. Hiszen szeretett fesztiváljaink nagy részén fellépnek, gyakran pedig olyan előadók elől elvéve a helyet, akiknek talán csak egy icipici push kéne ahhoz, hogy fesztiválokon bebetonozott zenekarokká, vagy DJ-vé váljanak. Elvégre is szépíthetjük ahogy szeretnénk, ez csak trash és nem „szívből jövő necc”.

Big respect a teltházas BP Park koncertekért, de szerintem bármelyik Nagy-Szín-Pad! tehetségkutatóban induló előadó, vagy akár bármely nagyobb zenekar előzenekara sokkal inkább megérdemelné ezt a figyelmet, mintsem hogy a fejünket oda fordítsuk, ahol 5 órányi ’90s megy, ami bármely házibuliban ugyanígy megoldható, mondjuk a bűvös Spotify nevű varázslattal.

„Visszajöttem Magyarországra 6 millió dollárral” – Liszkay Mihály élete

A Liszkay Borkúria tulajdonosa, Liszkay Mihály közel 50 év után költözött vissza Magyarországra, és borászatot varázsolt egy addig ismeretlen Balaton-felvidéki pincéből. Mai cikkünkben azt mutatjuk be, hogy Magyarország egyik legkülönlegesebb borkúriájának tulajdonosa hogyan vált tehetséges bárzongoristából díjnyertes borásszá.

Liszkay Mihály élete Budapesten kezdődött, állatorvosnak készült, azonban az 1956-os forradalom gyökeresen megváltoztatta terveit, egyben életét is. A forradalom kitörésekor a 17 éves Liszkay és szülei mindenféle nyelvtudás nélkül Hollandiába emigráltak, ahol mint ’56-os menekülteket befogadták őket, és a Montessori Gimnáziumba járatták a fiút. Ezt követően felsőfokú tanulmányait a Maastrichti Hotel és Restaurant Management Főiskolán folytatt, mely akkoriban Hollandia legexkluzívabb bentlakásos iskolája volt, itt hotelmenedzsernek tanult. Időközben elsajátította a holland, valamint a francia nyelvet, azóta pedig már öt nyelven beszél.

Liszkay Mihály tehetségének köszönhetően karrierjét bárzongoristaként kezdte, bejárva így az egész világot. Zenei hivatásának köszönhetően olyan helyeken fordult meg élete során, mint Rotterdam, Amszterdam, New York, London és különféle luxushajók fedélzetei.

A 24 éves Liszkay bárzongorista fizetése lehetővé tette, hogy 1964-ben karrierjét étterem-tulajdonosként folytassa, első éttermét a hollandiai Masstrichtban nyitotta meg, ezen kívül még két vendéglőt tudhatott magáénak, melyeket több, mint tíz évig üzemeltetett. Mindeközben Liszkay Mihály megházasodott, kétgyermekes édesapa lett. Az 1970-es évek elején Hollandiában politikai változás következett be, így éttermeit felszámolva Kanadába vándorolt, ahol szeretett volna továbbra is vendéglátással foglalkozni. Így összebarátkozott egy befektető társasággal, akiknek a kanadai Sziklás-hegységben volt egy ranche, Liszkay úr pedig itt kezdett el dolgozni, mint az üdülőhely menedzsere. Családjával három évet élt a kanadai Sziklás-hegységben, ő pedig idejét szívesen töltötte vadászattal, amiben gyakran indiánok is segítették. Három év után azonban a költözés mellett döntöttek, mert a gyerekek elérték az iskoláskort, így Vancouverbe költöztek a magasabb szintű oktatás érdekében. Ezt követően Liszkay Mihály 14 éven keresztül befektető emigránsokat vitt Kanadába a világ különböző pontjairól, mint például Hong Kong, Indonézia.

Liszkay Mihály Magyarországra 2000 körül érkezett, közel 6 millió dollárral a zsebében, azzal a céllal, hogy Budapesten éttermeket nyisson, azonban tervei nem teljesültek be. Egy vadászat során tévedt a monoszlói völgybe, meglátva ekkor az érintetlen, szűz tájat, melybe azonnal beleszeretett. Első ötlete az volt, hogy itt nyaralót vásárol unokái számára. Liszkay Mihály 2001-ben meg is vásárolta az első hektárokat, 63 évesen pedig megpályázta az állami támogatást a szőlőtelepítésre.

Azonban az építkezés során felfedezte, hogy a vidék mekkora lehetőséget rejt a szőlőnek köszönhetően, ekkor döntött úgy, hogy borászattal kezd foglalkozni, ugyanis kiderült, hogy a természeti adottságai végett a terület az ország legértékesebb dűlői közé tartozik. Liszkay úr érezte a hely mediterrán kisugárzását, így nagy harcok során ugyan, de elérte, hogy a régi szőlőket kivághassa, helyettük pedig kékszőlőt telepítsen újra, ez a lépés pedig lehetőséget adott arra, hogy olyan rendkívül különleges vörösborokat készítsen, mint a cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, vagy pinot noir. Ezt követően Liszkay úr úgy döntött, hogy nem üzleti, hanem érzelmi terveit követi, így borhotelt hozott létre, és ismét belevágott abba, amiből már ki akart szállni: a gasztronómiába.

A Liszkay Borkúria 1600 m2-es épülete a francia Chateau borászatok tervezete alapján épült, mely tartalmazza a kilenc ízlésesen berendezett szobát, a wellnest és a borfeldolgozó üzemet, mely kiváló vörösborokkal várja az odalátogatókat. A vendégek a környező falvak gasztronómiai kínálatát vehetik igénybe, bort kóstolni pedig azok is jöhetnek ide, akik nem ebben a borhotelben szállnak meg. Liszkay úr úgy vallja, hogy egy olyan komplexum alapjait rakta le, melyet több generáció fog élvezni a jövőben. A borkúriában a vendégek élvezhetik a természet csendjét, nyugalmát, és az egyedülálló panorámában gyönyörködve ízlelhetik meg a díjnyertes Liszkay borokat.

Liszkay Mihály ötven évig élt büszke magyarként a nagyvilágban, és mai napig Kanada, Hollandia és Magyarország háromszögében éli az életét. Azonban 2019-ben, 78 évesen fájó szívvel úgy döntött, hogy eladja a birtokot, hogy hátralévő életében élvezhesse a szabadságát, megválva a kúriájától, lezárva ezzel életének egy újabb periódusát.

TRAP METAL

2020 most az év. Még szinte el sem kezdődött, de már kaptunk annyi szenvedést a nyakunkba, hogy lassan azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal… Vagy lassan sajnos már inkább maszkkal. Persze, most ez az időszak az előadókat legalább arra ösztönzi, hogyha fellépés úgysincs, így marad a stúdió, és a brand new zenék gyártása. Kis öröm az ürömben, ez tagadhatatlan.

Habár a Trap-Metal / Scream Rap / Trapcore, ejtsd ahogy akarod, nem 2020-ban indult útjára, mostanában kezd igazán kicsúcsosodni, és igazán érdekessé válni. Szokatlan, dühös, dobhártya szaggató, ugrásra ösztönző, agresszív egy zenei egyveleg ez. Bár ilyen tökéletes fúzió, mint Punk, Metal, Rap, Trap és Dubstep… Hogyne lenne garantált siker.

Már anno Tentacion is nyomta ilyesmi alapokra, 16-17-ben, de neki nem ez volt a fő profilja, bár tagadhatatlan, hogy eszméletlen nagyot ütött ez az akkoriban még teljesen idegen műfaj.

Azután pedig megjött az igazi átütő erő, aki valószínűleg a műfaj koronázatlan királya:

scarlxrd

A srác aki előszőr nu metal zenekarban is énekelt, érthető a kötődés. Brutális screamekkel kisérve a szanaszéjjel torzított 808-as dobok búgását, trash metal guitar breakdownokkal kötötte össze az egyveleget, melyeket olyan brutális koncertekkel bizonyít, hogy leszakad a fejed. Kajak.

Gizmo

A Rhode Islandről kiszabadult „alt rapper”. Magát Nightmare Rapperként aposztrofálja, és az instrumentálok, vokálok egyvelege tökéletesen reflektálnak is erre, hiszen tényleg minden zenéje, és szövege olyan akár egy rémálom. Persze számunkra ezek a legszebb rémálmok.

REDZED

Számomra abszolút Nr. One. De nem csak a Trap Metal szcénát tekintve, hanem bárhonnan csemegézve, számomra nála egyedibb hangzást talán még senki nem produkált az elmúlt években. Jellegzetes hangja van, és még jellegzetesebb zeneisége. Sokszor már inkább a Harcore zenébe nyúlik át, és az öltözködési stílusában is inkább egy Thrash Metal zenészre hasonlít, mégis brutális szövegeket tol, és rappel. Ráadásul még csak nem is brit, vagy amerikai, hanem cseh. Muszáj lesz végig tombolni egy koncertjét, addig nem lehet meghalni. Elvégre nem is lakik messze.

Ghostemane

Okkultizmus, depresszió, nihilizmus, halál. A black – death – thrash metálon felnőtt srác, aki ötvözte ezeket a hip-hop elemekkel, és a trappel. Szintén olyan egyveleget hozott létre, melyet még senki. Ilyet talán nem is fognak. Elsöprő erejű, és lendületű koncertek, Death Metalból eredő logo, merch, és stílus. Autentikus, az 100… Bár amiket művel, ő tuti nem 100. Ezért szeretjük.

lil HOLT

Végül pedig egy magyar gyöngyszem. Habár főként nem ilyen zenében utazik, nem szabad elmenni amellett, hogy van itthon is valaki, aki ügyesen műveli ezt a  műfajt. Pedig magyar nyelven nem olyan egyszerű, hisz ahogy a többi zene stílusban, itt is kilométeres különbség van a nyelvek átütő ereje között.

Youtuberek IQ-val

Igen nehéz mostanság olyan tartalmat találni az interneten (de maradjunk most csak mindannyiunk kedvenc videómegosztó portáljánál – nem a TikToknál nyugi), amely ne lenne megosztó, figyelemfelkeltő, nézettség hajhász, vagy nemes egyszerűséggel csak clickbait. De persze nyugodtan nyúlkálhatunk ebben a végtelen mély szemetes vödörben, hogy ezeknél is szennyebb tartalmakra akadjunk.

Szóval túllépve a Brodapsten, és a hasonlóan mélytengeri Középsulin, azért a szemetesláda tetején bekancsintgató fénysugárban igenis benne rejlik pár olyan Youtuber – Youtube csatorna, akiket hallgatva könny szökik az olyan egyszeri ember szemébe, akinek az IQ-ja már képes meghaladni a mezei gyep szintjét, és örömmel konstatálhatja, hogy a szemét halom túloldalán van bőven keresnivaló.

SPEEDZONE

Ha valaki szereti az Autó – Youtube – Profizmus szentháromságot, akkor bizonyosan nem kell neki bemutatni a Speedzone.hu-t, amely a magyar autós tartalomgyár (Szerintem) koronaékköve. Pista & tettestársai állandóan olyan helyzeteket generálnak, melyeknél csak néz az ember, hogy: „Te jó ég ezt meg honnan szülték ki?”. Persze ha valakit ez nem nyűgözne le kellőképpen akkor ott van Pista & Brúder dumája. Az biztosan lefog.

FANMADEMAKER

És meg is érkeztünk az két vitatott karakter közül az elsőhöz. Brutál gyors, aktuális, intelligens, humoros, és tájékozott. Kegyetlen egyveleg ez, mivel magyar viszonylatban egy szép táborral rendelkezik, és páros lábbal száll bele mindenkibe, és mindenbe aki vagy ami kicsit is erkölcstelen, vagy sell out. Hamar megtalálja a fogást egy témán, amit azonnal úgy tálal, mintha heteket tudott volna rá készülni, pedig napi szinten ontja a szerencsére nem super aids tartalmat… Azt megteszik mások, akikbe szerencsére azonnal bele áll, mivel a magyar Youtube értelmi színvonalával azok az undorító trash tartalmak hasítanak így is úgy is, üde színfolt, hogy vannak akik ezt kellő humorral, és intelligenciával fékezni tudják.

The Raven Croaks

A másik vitatott karakter. Családapa révén nem annyira aktív, de közel sem törpül el FANMADEMAKER mellett. Nem fél megcsillogtatni zenész tudását, és véleményem szerint a magyar Youtube egyik legkiemelkedőbb, és messze egyik legszerethetőbb alakja. Egyedi humorral, és kellő iróniával olt mindenkit le a sárga földig. (Szabyest, rBence, és a többi tehetségtelen magyar Youtube melléktermék)

Bánkuti Dani

Magyarország első zeneipari csatornája. Dani, akinek már komoly produceri múltja van a zenében egy nap úgy döntött, inkább vloggerkedésre adja a fejét, és a Magyar Producer Workshop csatornájából kinőve létre hozta a zenei hírekkel, albumokkal, friss megjelenésekkel, és életművekkel foglalkozó csatornáját. Rengeteg munka van egy-egy videójában, és bármely témát választ alaposan utána megy, mind a zenei stílust, határokat, és persze a zenész és nem zenész szemmel is észrevehető fícsöröket is górcső alá veszi.

Dallamtapadás

Simon Dávid az első magyar zenemegfejtő. „Amikor meghallasz egy dallamot, ami annyira hat a lelkedre, hogy a semmiből elkezded dúdolni és egész nap az jár a fejedben”. A kettő magyar zenéket boncolgató csatornából Dávid inkább az indiebb vonalat képviseli, albumokra, EP-kre, LP-kre és Singlekre reflektál, főként a Hip-Hop vonalon, és az Indie-Alter Rock stílusokban. Üde színfolt ő is hiszen nem véletlen említettem, hogy Ő egy Indiebb vonal, mert egyedi, de még friss és kiforratlan, minden esetre is remélem egyszer sokkal feljebb tör majd, hiszen ha valami, akkor egy magyar zenemegfejtő az bizony nincs még egy. Ilyen stílusban legalábbis biztosan nincs.

Nos, próbáltam egy 5-ös listát hozni, hogy kik is azok akik a magyar Youtube poklából is kilátszanak, sőt ragyognak, és olyan tartalmakat hoznak, melyekre megéri figyelni, és nem agyrohasztó, és népbutító (főleg nem tehetségükből gagyi vicctárggyá vált formák, önmaguk paródiái – Bánki Beni, Dancsó P) „tartalmat- contentet” gyártanak.

Top