Category Archives: Kultúra

Hallyu – a koreai hullám

Az 1990-es években útjára indult dél-koreai kulturális jelenség, az úgy nevezett koreai hullám, nemzetközileg ismert nevén hallyu, főképen a helyi populáris kultúra terjeszkedését jelenti. Elsődleges fogyasztói az ázsiai országok, azonban a jelenség egyre nagyobb terjedést mutat Európában és az USA-ban is. Sikere mögött számos tényező áll, úgy mint az elvárásoknak eleget tevő színvonalas tartalom, kedvező gazdasági helyzet és persze jól megtervezett okos marketingjük. Ahogy azt az indianai Notre Dame Egyetem professzora is monda „esztétikai szempontból vonzó, gazdasági szempontból jövedelmező, kulturális szempontból impozáns, kifinomult technológiát használ és ideológiai szempontból önelemző.”

Még a K-pop témakörében laikusok is hallhattak a 2012-ben berobbant Gangnam Style-ról, ami igencsak erős löketet tett erre a hullámra, tovább vitte az ívet a 2018-as téli olimpiai játékok, de rásegített az Élősködők című Oscar-díjas film, és a Squid Game is. Ezeken kívűl a hallyu-t folyamatos energiával látják el az egyre népszerűbbé váló K-pop bandák is, úgy mint például a közismert BTS és BlackPink akik nap mint nap döntögetik a világrekordokat, röpke huszonnégy órák leforgása alatt. Tulajdonképpen a hallyu egy másik vonzó tulajdonsága, hogy mindenki megkaphatja azt az impulzust amire szüksége van, legyen szó tehetséges és mutatós női és férfi előadókról, a kultúráról, az ország természeti szépségeiről, vagy egy új izgalmas nyelvről. Dél-Korea kíváncsivá teszi az embert és úgy tűnik, hogy ez nagy kulturális előnyt hordoz magában a számukra.

A koreai hullám másik fontos exportja a zene mellett – az egyre populárisabb – koreai filmek és sorozatok. Bár az 1999-es Shiri című filmet emlegetik mint nagy úttörő, nem lehet figyelmen kívül hagyni, a nem kevesebb mint négy Oscar-díjas, magyarul Élősködők névre hallgató filmet. Bong Joon-ho történelmet írt filmjével, ezzel újra felhívva a figyelmet koreai hullámra, és arra, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az idegennyelvű alkotásokat. Továbbá remekül táptalajt teremtett a nem sokkal utána berobbanó szintén a társadalmi rétegek egymástól való elszakadását tematizáló Squid Game című sikersorozatnak.

Hwang Dong Hyuk 2008-ban írni kezdett és 2009-re befejezett forgató könyve 10 évet váratott magára mire végre szárnyra kaphatott és berendelte a Netflix. A Squid Game elképesztő népszerűséget zsebelt be magának. Noha hallani lehetett a rémhíreket, hogy a sorozat korhatárán aluli gyerekek nem megfelelő dolgokat lestek el, a szülői felelőtlenségtől eltekintve, elképesztő magaslatokba csapott az a bizonyos hullám. Lányok ezrei vágattak olyan hajat, mint amilyet Hoyeon Jung is viselt, és még ennél is többen kezdtek otthon dalgona cukor készítésbe, hogy ők is próbára tegyék magukat. Arról nem is beszélve, hogy a sikerének egyik titka, hogy nincsen ehhez hasonló sorozat a világon. A Sqid Game-ben szereplő játékok szabályai olyan egyszerűek, hogy nem vonják el a figyelmet a karakterek viselkedéséről, reakcióiról. 456 versenyzőről beszélünk a társadalom különböző rétegéiből, ezzel azt sugallva, hogy bárkit utolérhet az eladósodás. A karakternek nagyon precízen kidolgozott személyiséget adtak, ezzel elérvén, hogy valamilyen módon kötődni kezdjünk hozzájuk, ahogy a történet beindul. Az egész már önmagában komoly szimbolikával bír, hiszen a szereplőkön keresztül nem egy morális vagy társadalmi téma kerül górcső alá. Az epizódról epizódra realisztikusan ábrázolt erőszak, és a gyerekjáték felhőtlenségének megszűnése megspékelve és az élet vagy halál kérdésével töménytelen mennyiségű feszültséget generál a nézőkben. Görbetükröt mutat a kapitalista világrendnek és beleszövi a Dél-Koreaikra jellemző hiperkompetivitását is.

Miután a Dél-Korea felé egyre csak növekvő érdeklődés okán az Élősködők és a Squid Game is kapott magyar szinkront a Netflix új üdvöskéje a Money Heist: Korea esetében még csak várni sem kellett rá, már a kezdetektől megtekinthető volt magyar hanggal. Ne kerteljünk, aki látta A nagy pénz rablást, az igen erőteljes deja vu-t fog tapasztalni a Money Heist: Korea képkockái közben. Felröppen a kérdés, hogy akkor még is mivel igyekeznek megragadni a nézők figyelmét, hiszen minden megtalálható benne ami az eredeti ibériai sorozatban is. Nos, a koreaiak egyik nagy belső drámáját csempészték bele a történetbe, ami egész pontosan az Észak- és Dél-Korea közötti konfliktust jelenti. Ezzel a cselekmény máris egy több szempontból izgalmas kontextusba került, ugyanis a Money Heist: Korea a jövőben- egészen pontosabban 2026-ban – játszódik, amikor a két Korea békét kötött volna, hogy egy közös gazdasági térséget alakítson ki. Azt hiszem ennyi beharangozó pont elég is lesz azok számára, akik még nem látták volna.

Egy szó mint száz, a hallyu hulláma továbbra is magasan jár, újabb és újabb sikereket tudva a háta mögött. A koreaik önmagukat adják a saját értékeiket szemelőt tartva és képviselve, még is körítésképpen azt kínálják mellé, amit a világ látni akar.

Kolodko minijei

Az ukrán származású szobrász, Kolodko Mihály (Mykhailo Kolodko) művészetével lépten nyomon találkozhatunk akár egy rövid fővárosi séta alkalmával is, hiszen Budapest szerte 28 miniatűr alkotását helyezte már el a legkülönbözőbb helyszíneken, amikhez nemrégiben érkezett öt újabb szobra, amik Budán lelték végső kiállítási helyüket.

Akiknek nem csak a szobrok ismerősek, de azokat az alkotóval is kapcsolatba tudják hozni, ők sincsenek vele mindig tisztában, hogy nem csak a „minik” köthetőek a Kolodko névhez, hanem több, jóval nagyobb méretben elkészített szobrát is felfedezhetjük, akár szintén Budapesten belül, mint például a Roskovics Ignácot festés közben ábrázoló művét, amibe a Dunakorzón lehetett már alkalmunk belebotlani.

forrás: https://www.turistamagazin.hu/hir/a-kicsi-is-lehet-oriasi-elmeny-kolodko-miniszobrok-nyomaban

Kolodko egyébként sem az apró szobrok készítésével kezdte munkásságát: mikor ungvári középiskolai tanulmányai után 2002-ben megszerezte diplomáját is a Lembergi Művészeti Akadémián, még monumentális szobrászat foglalkoztatta. A kis műveket 2010-ben, szülővárosában kezdte el készíteni, mivel ezek kisebb hely-, valamint költségigénnyel bírnak alkotás közben, mégis ekkora méretben is képesek részleteikkel átadni azt, amit egy monumentális szobor tud. Az első magyarországi mű alakjában A nagy ho-ho-horgász mesesorozat egyik szereplője, a Főkukac elevenedik meg, ami nem meglepő, hiszen ez és a hasonló magyar gyermekeknek szóló mesesorozatok fontos helyet foglalnak el a szobrász szívében és lényegesnek tartja, hogy ezekkel a mesékkel a gyermekei is megismerkedjenek –így indokolható, hogy több szobra is ábrázol mesefigurákat, mint például a kockásfülű nyulat, vagy Gombóc Artúrt, akivel Tihanyban találkozhatunk, ugyanis Budapesten kívül ott, Vácott, valamint Veszprémben helyezett el eddig szobrokat Kolodko. Habár legtöbb alkotása még mindig szülővárosában, Ungváron található, mióta családjával Magyarországra költöztek a hazai szobrainak száma is egyre csak gyarapszik.

forrás: https://olyanjo.hu/cikk/kolodko-szobrok-terkep-az-osszes-hazai-kolodko-miniszobrok-terkepen/

Az apró figurák nem csak az éppen-véletlenül-arra-járók szemének kedveznek, a minik felkutatása köré külön program is szervezhető – sőt, akadnak akkora rajongók, akik egy-egy új szobor ikerülésének híre hallatán egyből felkerekednek és igyekeznek mihamarabb rálelni arra. Akinek viszont nincs annyi szabadideje, hogy egy közeli fotó alapján a helyszínt körülbelülre belőve keresztül kasul szelje át a várost az új szobor meglelésének reményében, annak megtalálásukhoz az olyanjo.hu térképénél nincs is szükségünk jobbra, a legújabbakon kívül az összes magyar miniszobor megtalálható rajta, névvel együtt. Amelyeket az oldal szerkesztői már meglátogatták, azokhoz külön cikk is íródott, ezzel tematikus városi sétákat létrehozva. Az oldalon azt ígérik, hogy hamarosan a hiányzó részekről, azaz Vácról és Pestről is olvashatjuk az előzőekhez hasonló cikkeiket. De persze nem muszáj követni ezeket az útvonalakat és az összes egymáshoz közelebbi szobrot egyszerre megnézni, elegendő lehet egyet-kettőt kiválasztani, majd azokat egy kellemesebb séta alkalmával családdal, barátokkal, vagy egy randevú keretein belül felkutatni.

Mint mindennek, Kolodko művészetének sem csak kedvelői vannak, hanem kritikusai is. Nemrégiben Pólya Zsombor képzőművész fejezte ki nemtetszését, méghozzá nem hétköznapi módon: „bedobozolta” és ezzel elszállításra valónak ítélte meg az ungvári szobrász Roskovicsot ábrázoló szobrát, mivel az szerinte nem adja vissza a valóságot, hisz Ignácra nem volt jellemző az úgynevezett plein air festészet, így nem érdemel hitelt, valamint a budapesti közönségnek is több ízlést tulajdonít, mint hogy egy ilyen hazug szobrot fogadjanak el városuk kövein.

forrás: https://www.instagram.com/p/CcIehYfI9Lj/?utm_source=ig_embed&ig_rid=6cb5e456-67dc-495d-8a36-a3fa9e5c4fb5

Mindenesetre igaznak vélem, hogy Kolodko Mihány szobrai témájukat, elhelyezésüket tekintve színt visznek az elhelyezésükre megválasztott város kulturális életébe és így olyanok is közel érezhetik magukat a művészetekhez, akik egyébként nem rajonganak azért, de a szívükhöz közel álló figurák ezt felülírják.

Casanova: a férfi a név mögött

Casanova – a név már szinte szállóigévé vált, viccelődve hívjuk így barátainkat, akik épp csak meghódították álmaik hölgyét – de a jelentés a név mögött szinte eltűnt, fejünket törve próbáljuk előidézni ki is lehetett a név mögött, egyáltalán valóságos volt-e, vagy ő is csak egy kitalált személy, mint sokan mások? Pedig életútja és munkássága – a hölgyhódítás mellett – igen figyelemre méltó, és jobban megvizsgálva ki fog derülni, hogy Casanova az ő idejében nem is számított olyan kiemelkedő lepedőakrobatának.

Önéletrajza, ami szinte sértetlenül vészelte át ezt a több, mint 200 évet – ami már magában is kész csodának számít – remek betekintést ad a 18. századi társadalomba, annak minden szépségével és csúfságával együtt, attól a ténytől eltekintve, hogy az író saját kalandjainak (mind ágyban, mind házon kívül) volumenét sokszorosára nagyította. A később Életem története címmel kiadott könyv a kézirat alapján alapozta meg Casanova hírnevét, mint nőcsábász.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben Velencében színészcsaládba született, öt testvér közül ő volt a legidősebb. Kilencéves korában apja halála után Padovába küldték bentlakásos iskolába, tulajdonképpen innen számíthatjuk a későbbi hírhedt Casanova személyiségének kialakulását. 1741-ben például, mikor papi pályáját kultiválta, részegen prédikálva leesett szószékéről, majd kicsivel később el is lett tanácsolva posztjáról. 1774-ben pedig, miután száműzték Velencéből, csak azzal a feltétellel engedték vissza, hogy az inkvizíció besúgója lesz, de 1783-ban kém pályafutása is véget ért, mikor újabb botrányai után végleg kitiltották szülővárosából.

Nőcsábász ide vagy oda, életében nem egy nevet, titulust zsebelt be magának – volt ő híres kártyázó és szerencsejátékos is, a fekete mágiába és asztrológiába is belekóstolt, kipróbálta magát papnövendékként is, volt ő tanító, könyvtáros, színházi hegedűs és egy kelmefestő üzlet tulajdonosa is. Sikert sikerre halmozva megfordult a szabadkőművesek és az okkultisták között is, titkosírások megfejtésében és alkímiában is remekelt. Varázslónak elkönyvelve 1755-ben öt éves börtönbüntetésre ítélték a híres Dózsepalota Ólombörtönének falai közé. 1756-ban azonban, röpke 15 hónap raboskodás után megszökött a megszökhetetlennek ítélt helyről, ahonnan egészen Párizsig menekülve bemutatta a lottót 1757-ben az arisztokráciának, majd a rögtön megalakuló országos lottó vagyonkezelőjeként vették alkalmazásba. Bárhova ment, Casanova a személyes vonzerejére támaszkodva nyert befolyást, és szerencsejátéka, valamint intrikái segítségével támogatta kiadásait. Majd mikor csillaga leáldozóban volt, elfogadott egy könyvtárosi munkát Waldstein gróf szolgálatában, a csehországi duxi kastélyban, ahol később 1798-ban, 73 évesen betegségben elhunyt.

Na de mivel érte el, hogy kétszáz évvel halála után is szerte a világon a nők elsőszámú hódítójaként ismerjék? Mi volt a titka és mennyi volt ebből igaz és mit nagyított fel?

A velencei ifjú, – ha hinni lehet a dolgokban – fiatalkorában még apácákkal is találkozgatott, sőt egyikük még azt is bevallotta, hogy légyottjaikat még a velencei francia nagykövet is, Bernis bíboros is végig szokta nézni. Ám hiába a fiatal kezdés, kortársai szemében mégsem volt nevezhető egy szívtiprónak, szeretői szemében egyáltalán nem számított kiemelkedő külsejű férfinak. Szabadszellemű kortársaihoz képest semmivel sem élt élénkebb szerelmi életet, emlékiratai alapján 122 szeretővel volt dolga élete során, ami elosztva aktív éveivel mindössze évi két-három hölgyet jelentett. A prostitúció fénykoraként is ismert 1700-as években ez teljesen átlagosnak volt tekinthető, sőt, a bordélyházakat rendszeresen látogató vagyonos férfiak ennél jóval több nővel létesítettek testi kapcsolatot akkoriban. Fondorlatos elcsábításai sem bizonyultak igaznak, mivel a legtöbb nő, akivel a szél összehozta, férfiak szórakoztatására szakosodott, vagy pedig szegényes vagyoni helyzetüket kihasználva láncolta őket magához. Ámde mégis volt valami kiemelkedő Casanovában, ami különbbé tette őt kortársaitól, és elérte, hogy a kor hölgyei szinte kézről kézre adják egymás között, sőt olyan is megesett, hogy anyák ajánlották őt lányaiknak. Egyetlen gesztusnak köszönhette utolérhetetlen hírnevét a nők között – s ez az volt, hogy a kortársak közt általánosan vallott nézettel ellentétben nem volt önző, ő az örömökben osztozott. Későbbi bevallásai szerint saját örömének majdnem az egészét a másik félnek nyújtott gyönyör tette ki. Így tudhatott még időskorában is hű maradni hírnevéhez, és annak szentelte minden ágyban töltött percét, hogy az élvezeteket másnak nyújthassa át.

S az, hogy így maradt meg emlékezetünkben, utánozhatatlan nőcsábászként és nem polihisztorként, írói tehetségének és kiszínezett történeteinek köszönhető, amit a közel négyezer oldalas önéletrajzában ismerhettek meg a kortársak, amit később már csak szóbeszédben, nyakatekert csavarokkal és változtatásokkal adtak tovább.  

Koningsdag, avagy a narancs őrület

Ezt a félévemet most Hollandiában töltöm, így gondoltam, megosztom veletek talán az egyik legnagyobb ünnepet a holland kultúrában. Mivel pont tavasszal vagyok az országban, volt szerencsém részt venni a Koningsdag-on vagy más néven King’s day-en, ami szó szerinti fordításban a ’király napja’. Valószínűleg sokatoknak újdonság lesz, hogy Hollandia királyság (nekem is az volt), de most akkor lássuk, mit jelent ez a nap a hollandok számára pontosan.

Ez az ünnep április 27.-ére esik, amikor is a jelenlegi uralkodó, Willem-Alexander király születésnapját ünnepeli az egész ország. Először ezt az ünnepnapot egyébként 1885. augusztus 31.-én tartották meg, Prinsessedag, azaz Princess’ Day néven, Wilhelmina királylány ötödik születésnapja alkalmából. 1890-ben királynővé választása után ezt a napot átnevezték Koninginnedag-ra és 1891-től kezdve már Queen’s Day néven futott. Mikor Wilhelminát a lánya, Juliana leváltotta a trónon 1948 szeptemberében, a Queen’s Day átkerült az új királynő születésnapjára, április 30.-ára.  1980-ban aztán ismét új királynő lett, Beatrix, akinek ugyan a születésnapja január 31.-ére esett, megtartotta az április 30.-ai, kellemes tavaszi ünnepnapot. Beatrix királynő édesanyja szokásait kicsit megváltoztatva ő minden évben másik holland várost látogat meg és járja végig az utcai ünnepségeket a családjával. Végül 2013-ban ismét trónváltás történt, így került az ünnep megrendezésének ideje alatt először király a trónra. A mostani uralkodó, Willem-Alexander születésnapja április 27.-én van, így az ünnepnapot három nappal előrébb hozták, valamint át is nevezték Queen’s Day-ről King’s Day-re. Willem-Alexander viszi tovább édesanyja szokását, így ő is minden évben meglátogat egy holland várost és részt vesz az ő tiszteletére rendezett ünnepségeken. 

Utcai fesztivál, Amszterdam – saját kép

Ha eddig nem említettem volna, most kötelességemnek érzem mondani, hogy ez az ünnepnap szinte kizárólag az egész napos alkoholivásról és utcafesztiválozásról szól. A legnagyobb bulik az úgynevezett Randstad városokban találhatóak meg, ami egy Utrechtből, Amszterdamból, Hágából és Rotterdamból álló megapolisz (azaz egymáshoz közel fekvő nagyvárosok gyűjteménye). Utrechtben például, ahol jelenleg én is élek, már április 26.-án elkezdik a felejthetetlen bulikat, King’s Night néven, úgyhogy már előző este elkezdhetünk a nagy napra bemelegíteni. A King’s Day egyébként egy óriási nemzeti ünnep, ehhez foghatót még sosem éltem át ezelőtt. Már jóval előtte megkezdődnek készülődések, ilyenkor a boltokat ellepik a nemzet színében, azaz a narancssárgában pompázó dolgok, szemüvegtől elkezdve parókán és pólókon át a leghaszontalanabb kacatokig mindent meg lehet találni. Mire elérkezik a várva várt nap, az április 27, addigra már a belvárosok le vannak zárva, a tömegközlekedés leáll, mindenfelé különböző ételstandok, vagy árusbódék és az utcákat töméntelen mennyiségű ember lepi el. A legtöbben legalább egy narancssárga kiegészítőt magukra vesznek: vannak, akik csak diszkréten egy nyakba rakható, narancsszínű műanyag virágfüzért vagy kalapot, ám akadnak olyanok is, akik egészen extrém végletekig mennek és tűnnek ki a tömegből színtiszta narancs szettjeikkel. Lehet kapni kifejezetten holland zászló arckrétát is, amivel egy gyors húzást követően az arcon máris ott díszeleg a nemzeti lobogó, ezt pedig a könnyedsége és praktikussága miatt mindenki viseli.

Az összes King’s Day fesztivál közül nyilvánvalóan nem meglepő, hogy a főváros, Amszterdam a legnagyobb, így mi is ide látogattunk el. Nem csalódtunk, sőt, minden várakozásunkat felülmúlta, nem véletlenül nevezik ezt a napot narancs őrületnek. Minden utcában legalább egy buli volt, az éttermek és a kocsmák hangfalakat állítottak ki a bejárataik elé és mindegyik előtt összegyűltek az emberek, hogy táncoljanak. Az sem volt azonban ritka, hogy az Amszterdamban lakók hatalmas hangszórókat raktak az ablakaikba, saját maguk szolgáltatva a zenét és a jó hangulatot. Természetesen a családosokra is gondolnak ilyenkor, így nem egy városban találkozhatunk külön erre az alkalomra felállított vidámparkokkal, gyermekrendezvényekkel, valamint 24 órás bolhapiacokkal.

Mivel az ünnepnap szerdára esett, ez azt jelentette, hogy a másnap már bizony munkanap volt. Ennek köszönhetően a nap lemenetelével együtt megjelentek a rendőrök a spontán bulik előtt és az utcai ünnepségek szépen lassan elhaltak. Akik még folytatni akarták az estét, azokat a bárok és szórakozóhelyek tárt karokkal várták, viszont a közterületeken lévő hangoskodás megszűnt és megkezdődött az egész napos utcai szemét összeszedése.

Amszterdam – saját kép

A hangzavar és a fullasztó tömeg mindenhol garantált, azonban ez egy olyan élmény volt, amit sosem fogok elfelejteni és még biztosan vissza fogok látogatni Hollandiába valamelyik tavasszal egy újabb narancs őrületre. Ha pedig ti is véletlenül április 27.-e környékén valamelyik holland nagyvárosban jártok, mindenképp lessétek meg a King’s Day-t és táncoljatok együtt emberek ezreivel narancssárgába öltözve.

Mi van körülöttem? 1. rész – Budapest és a Millennium

Biztosan mindenki hallotta már – ha máshol nem is – töriórákon a Millennium szót. A száraz 11.-es anyagban azonban sokkal több rejlik, mint amit anno elmondtak nekünk. A honfoglalás ezredik évfordulójának alkalmából ugyanis egész Budapest megújult és a hatalmas építkezések olyan helyszínekkel gazdagították a várost, amik nélkül a mai ember fel sem ismerné. Ezekből nézünk meg párat, mert higgyétek el, sokkal jobb úgy járkálni, hogy tudjátok: mi van körülöttünk.

A millenniumi emlékmű
Vajdahunyad vára

Kezdjük is az egyik legszebb helyen utunkat: igaz, hogy a városligetet már a középkorban emlegették, mai formáját a Királyi Szépítő Bizottmány segítségével érte el az 1800-as évek első felében, majd a Millennium során építették oda majdnem az összes gyönyörű épületet: a Műjégpálya, a Hősök tere, a Műcsarnok, Vajdahunyad vára, és ha még megengedőek vagyunk, az egy évtizeddel később épült Szépművészeti Múzeumot is idesorolhatjuk. A múzeumot egyébként mindenkinek jó szívvel ajánlom, akár egy egész délutános programnak is tökéletes, ahol a magyarok által alkotott emlékek mellett akár ókori görög, római és még egyiptomi kincsekkel is találkozhatunk.

Innen az Andrássy úton továbbhaladhatunk, ami már magában is említésre méltó, hiszen a Millennium alkalmával az egészet át kellett alakítani, ugyanis innen haladva épült meg Európa 3. (a szárazföldi Európa első) metrója. Néhány megszűnt és néhány új megállón kívül nem nagyon változott azóta sem, nem is véletlenül a világörökség része. A legérdekesebb állomás talán az Állami Opera megállója lehet. Ha még nem találtátok volna ki, igen, az Opera épülete is körülbelül ilyenkor épült, egy picivel előbb, az 1870-es években a híres Ybl Miklós tervei alapján. Ugyanilyen szépséges állomás és látogatnivaló a Széchenyi fürdő is, bár ide a millenniumi év és a kiállítás élvezője még nem juthatott el, hiszen a pancsolni vágyókat csak 1913-tól várta.

A Millennium

Ha már ennyi szép helyet tudunk, ideje megismerni magát az eseményt is, aminek alkalmával felhúzták az előbb felsoroltakat, és még számos épületet. A Millennium a Habsburg-magyar kiegyezés után, a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetelének ezredik évfordulóját ünnepelte. Az 1896-os év a csodálatos épületek mellett egy olyan széleskörű és egész éves programsorozatot ajánlott a látogatók számára, hogy napjaink fesztiválszervezői csak irigyen figyelnek elődjeikre. A május 2-án tartott megnyitó ünnepségen az egész királyi család megjelent. Ettől a naptól kezdve pedig egészen november 3-áig az egész ország úszott a díszmenetekben, új épületek, szórakozóhelyek, kávézók, stb. megnyitásában. Mindezt tetőzte a Városligetben az események végéig nyitva tartó Ezredéves országos kiállítás (520 000 négyzetméternyi területen!), ahol 240 pavilonban csakis magyar eredetű műalkotásokkal, tárgyakkal és érdekességekkel ismerkedhetett meg a közönség. A kiállítás része volt a már említett Vajdahunyad vára és környezete, amely a Magyarországon is jellemző, régebbi építészeti stílusokat mutatta be (nagyon szép, az udvarba ingyen be lehet menni, aki nem tette még, menjen el, ott van az Anonymus szobor is).

Az egész országban tartó eseménysorozatot pedig november 3-án a rendezvény igazgatója Schmidt József, majd Dániel Ernő (politikus) zárták le beszédjeikkel. A 126 éve történtek viszont nem tűntek el nyomtalanul. Az épületek, az utak, és az emberek milyensége is visszhangozza, hogyan alakult át a Millennium alatt Budapest, és ennyi esztendővel is később látszik a munka, ami arra ösztönöz minket, hogy tudjuk, mi van körülöttünk.

Coachella

Biztos Te is hallottál már a híres fesztiválról, a Coachellaról. Ha téged is érdekel a téma, olvasd el a cikkemet és biztos kedvet kapsz majd egy kis bulizáshoz!

Coachella Fesztivál – Wikipédia

Mi is maga a Coachella?

A Coachella-völgyi Zenei és Művészeti Fesztivál (angolul: Coachella Valley Music and Arts Festival) egy évente megrendezett zenei, művészeti fesztivál a Kalifornia állambéli Indio városban. A fesztivál évente hat napon át tart, jellemzően a harmadik és a negyedik hétvégén áprilisban. Idén április 15-től április 24-ig tart. Sokan úgy vélik, hogy ez az egyik legnagyobb éves fesztivál az Egyesült Államokban, valamint az egész világon. Ez egyszerre zenei, művészeti, társadalmi és médiaesemény. A fesztivál anyagilag virágzik: csak 2013-ban a jegyértékesítés 47 millió dollárt hozott, 2017-ben 84 milliót sikerült összegyűjteni.

Evolúció, elhelyezkedés

A fesztivál 32 hektáros területet foglal el az Empire Polo Club területén. 2012 óta a művészek minden évben kétszer lépnek fel a fesztiválon, egy hét különbséggel, hogy minél több fesztiválozó látogathasson jó körülmények között a bemutatókra.

Egyszerre népszerűsíti az alternatív rock-ot ,a hip-hop-ot és az elektronikus zenét. A művészek hat különböző színpadon lépnek fel ott: a Coachella Színpadon, a Szabadtéri Színházban, a Gobi sátorban, a Mojave sátorban, a Yuma sátorban 2013 óta, és a Szahara sátorban, amelyet az elektronikus zenének szenteltek és rendszeresen bővítettek. Nagy kortárs művészeti installációknak és videófelvételeknek is helyet ad. Az évek során ez a fesztivál társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, a VIP-terek pedig a hatalmas fesztiválterület mintegy negyedét elfoglalták. A szervezők, kommunikációs szakértők mindent megtesznek a legdivatosabb személyiségek behozataláért. Nem csoda, hogy minden közösségi média felület tele van a szebbnél-szebb sztárokkal, akik mindig tavalyi szettjeiket próbálják felülmúlni és szinte minden létező helyszínen képeket csinálni. Az sem ritka, hogy a szervezők fizetnek a sztároknak, hogy részt vegyenek az eseményen.

Autósvilág - Coachella - Jövő áprilisra halasztják a fesztivált

Kulturális hatás

Coachella Fesztivál híressé vált a résztvevők által viselt különféle ruhákról, amelyek elsősorban választékos szín- és anyagkombinációkat tartalmaznak, valamint hagyományos elemeket kölcsönöznek az Egyesült Államok kisebbségi kultúráiból. Néha az öltözetek már-már túlzások is lehetnek, esetlegesen negatív etnikai megkülönböztetéssel is bírhatnak, amit nem mindenki néz túl jó szemmel.

Velvet - Gumicukor - Kendall Jenner melle és Paris Hilton bugyija nyitotta  a Coachellát

Fellépők

Azért, hogy ilyen sikeres legyen ez a fesztivál, természetesen a szervezőknek tenniük is kell. Idén nem volt egyszerű dolguk, azonban fellépők tekintetében kitettek magukért, bár egyesek már-már túl mainstream-nek gondolhatják az előadókat.

Nézzük is, kik a fő zenészek: Harry Styles,  Billie Eilish, valamint Kanye West és a Swedish House Maffia. 

Rajtuk kívül további fontos fellépők:  MåneskinDoja CatMegan Thee StallionConan GrayKim PetrasKarol GRina SawayamaCarly Rae JepsenAlec Benjamin, vagy girl in red.

Zenei influencerek a 20. századból

Bizonyára mindenki hallott már a 20. század legikonikusabb és egyik legmeghatározóbb zenekaráról; a Beatlesről. A 60-as évek első felében feje tetejére állt a zeneipar tőlük, számaik már közel 60 éve inspirálják előadók százait. Ők is – mint minden zenész – egy olyan végtelen lánc tagjai, amelyben a következő tag nem létezhetne az előző (befolyása) nélkül. A továbbiakban 8 olyan 20. századi zenekarral és előadóval ismerkedhetünk meg, akik saját stílusukkal megváltoztatták az addigi trendeket és továbbformálták a zenei közízlést.

8. Sex Pistols

A Sex Pistols óriási hatással volt a 70-es évek Nagy-Britanniájára, nélkülük nem valósult volna meg a hihetetlen sok embert elragadó punk mozgalom. Johnny Rotten polgárpukkasztó szövegei kapcsán (Anarchy in the UK, God save the Queen) a 70-es évek végének és a 80-as évek elejének egész zenei tájképe újrarajzolódott, a zenekar zajos, torzított gitárjai és politikai szatírája pedig megszabta a követendő mintát. A post-punktól a pop-punkon át, a szinti-popig minden a Sex Pistols-al kezdődött.

7. Bob Marley

Az 1973-as áttörése után a jamaikai születésű Bob Marley a reggae-t teljes erővel lökte be a köztudatba. Bebizonyította, hogy a reggae többről szól, mint újszerű slágerek sorozata, és minden idők egyik legbefolyásosabb zenészeként biztosította helyét azzal, hogy a műfajt olyan szintre emelte, ahol a kritikusok és a lemezcégek egyaránt elismeréssel fogadták. Dalszövegei humanitárius, könnyed világnézetet hirdettek, amik a béke ikonjává is tették őt. 1981-ben bekövetkezett halálakor a reggae-nek a hip-hop felemelkedésében játszott szélesebb körű szerepét is magáénak tudhatta, és továbbra is bálvány maradt azok számára, akik a zene erejével igyekeznek leküzdeni a faji korlátokat.

6. Prince

Az egyik legszínesebb pop ikon, Prince szerepe az MTV-generáció legkiszámíthatatlanabb előadójaként nem hagyható figyelmen kívül. A legtöbb más művésztől eltérően szinte minden műfajban az egyik legnagyobb hatású zenésznek mondhatja magát: a Beatles-szerű pszichedelikus zenétől (Raspberry Beret) a power balladákig (Purple Rain), a rock’n’roll, a soul, a gospel, az R&B, a szinti-funk és a new wave minden elemét a szélsőségekig ötvözte, és közben újraértelmezte a divathoz és a szexualitáshoz való hozzáállást. Az eklektikához való érzékkel és a gitáron hendrixi virtuozitást megtestesítő Prince, halála előtt mindenkire hatással volt, a rockrajongóktól kezdve a feltörekvő rappereken át, egészen a 90-es évek neo-soul énekesnőiig.

5. Led Zeppelin

A Led Zeppelin tagjai a maguk területén minden idők legnagyobb hatású zenészeinek panteonjában foglalnak helyet; együttesen pedig a késő 60-as évek (és 70-es) legmeghatározóbb rockzenekarja voltak. A blues-rockot a régies angol énekléssel vegyítő Jimmy Page és Robert Plant dalszerzői munkássága az epikus balladáktól (Stairway to heaven), a világi egzotikáig (Kashmir) terjedt. Eközben John Bonham dobos és John Paul Jones basszusgitáros a rock’n’rollt az egyre nehezebb és keményebb hangzásvilág felé terelték. A későbbi heavy metal alapjait lerakva, minden valamirevaló rockzenekar a Led Zeppelinnek köszönheti karrierjét.

4. Pink Floyd

A 70-es években a progresszív zene óriásai, a Pink Floyd olyan albumokkal törték fel a jeget az addig fel nem fedezett területeken, mint a The Dark Side Of The Moon és a Wish You Were Here, amelyeken a kor legmodernebb, leghatalmasabb és legminőségibben szóló számait hallhatjuk. Nemcsak albumaik fogytak nagy mennyiségben, de a zenekar emellett erős társadalmi kritikát is megfogalmazott (Money, Another brick in the wall). A koncepciós albumok mesterei voltak, a Pink Floyd képességei messzemenő hatást gyakoroltak, és inspirálták a zenészeket a hangkeltés új lehetőségeivel.

3. Michael Jackson

Michael Jackson ének- és tánctudásával, ikonikus mozdulataival igazi legendává vált, a 20. századi pop legvégső ikonja volt. A Jackson 5 frontembereként töltötte gyermekkorát, majd ebből kiemelkedve minden idők egyik legbefolyásosabb zenészévé vált, kezdve az Off The Wall című debütáló szólóalbumával. Jackson csillaga az 1982-es Thrillerrel – egy globális bestsellerrel, amely tele volt slágerekkel – ragyogott fel. Átlépte a műfajok szabta határokat, és egy teljesen új korszakot indított el a popzene kultúrájában.

2. Nirvana

A Smells like teen spirit első gitárhangjától tudni lehetett, hogy ez a 3 ember örökre meg fogja változtatni a legtöbb ember zenei ízlését. A 80-as évek tupírozott hajú glam metálja után, a Nirvana a 90-es évek alternatív rock hullámját meglovagolva mutatta meg a világnak (a Rage Against the Machine-el egyetemben), hogy milyen is az a nyers, agresszív és őszinte rock, ő esetükben a grunge. Örökségük még mindig tart: Kurt Cobain máig is inspirálja a gitározni és ,,önmegvalósítani” akaró fiatalokat.

Ezen kívül érdemes azt is megemlíteni, hogy Nirvana nélkül Foo Fighters sem lenne, ami pedig a 2000-es évek elején alakította a rockzene útját.

1. The Beatles

A Beatles mindig is jelenség volt és az is marad. Ahogy a cikk elején szó volt róluk, úgy velük is zárunk. Nincs még egy ilyen zenekar, és félő, hogy nem is lesz. John Lennon és Paul McCartney időtlen dalai (Strawberry Fields Forever, A Day In The Life, Yesterday, végtelen a lista), George Harrison és Ringo Starr kifogástalan zenei teljesítménye továbbra is milliókat inspirál. A Beatles több műfaj alkotóját meg tudja ihletni, hiszen egyfajta sajátos rock-pop-pszcihedelikus-indiai-mindenkonkrétan stílust hoztak össze az évek alatt. Érdemes megemlíteni, hogy a mindössze 10 éves zenekarként való létezésük alatt voltak képesek ekkora befolyással lenni a zenei világra.

Telek: természet, zene, szabadság, kultúra

Mind ismerjük, hallottunk róluk, vagy esetleg már jártunk is hazánk nagyobb fesztiváljain, mint például a Sziget, a Balaton Sound, vagy a Strand, de nem feledkezhetünk meg az EFOTT-ról, a Fishing on Orfűről, vagy a Művészetek Völgyéről sem. Mindegyik fesztivált más és más okokból szeretjük, vagyunk visszatérő vendégei egyiknek vagy a másiknak saját élményeinket és preferenciáinkat szem előtt tartva, de néha ezeket félretéve szemezgethetnénk a még kevésbé ismert, új tapasztalatokat adó kisebb fesztiváljaink között is. A Telek is egy közülük.

Az idei évben negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Teleknek valóban egy telek ad otthont, az ország észak-keleti részén, a szlovák határhoz közel található, egykor különálló településként működő, mára Sátoraljaújhelyhez csatolt, egészen kiüresedett Köveshegyen. Egyik céljára éppen az elhagyatottsága ad okot, hiszen a szervezők komoly feladatuknak érzik, hogy a fesztivál keretein belül, a programjaikon keresztül a hely természeti valamint történeti értékeit továbbadhassák ezzel megőrizve azokat. A szervezők elmondása alapján az ötlet megszületése az „alkotni vágyás, a tenni akarás” eredménye. Az értékfenntartás mellett másik céljuk, hogy feltörekvő tehetségeknek tudjanak teret adni és nem csak bemutatni szeretnék őket, de szeretnék, hogy üzenetük, művészetük el is jusson a közönséghez.

Az első Telek – lényegében a próba a következő évekre – nem ért még el olyan sok emberhez, leginkább a szervezők ismerősei vettek részt rajta, körülbelül ötvenen. Az, hogy a vendégkör legnagyobb részben ismerősökből áll, a legutóbbi, 2021-es Telek sajátossága is maradt, hiszen az eseményre jellemző, hogy „szájról szájra terjed”, nincs külön reklámjuk, a megosztásokkal, online jelenléttel gyűjtik az érdeklődőket, így bővítve évről évre a látogatók körét.

A fesztivál vendéglátói szegmense is fejlődik évről évre, nem marad hátra. Míg első két alkalommal a résztvevőknek saját maguknak kellett, hogy italellátottságukról gondoskodjanak, a tavalyi évben már Hello Röfi! kitelepülésén is enyhíthették éhük, szomjuk. Vásárolhattak reggelit, ebédet, vacsorát és sem üdítőből, sem alkoholból nem szenvedett senki hiányt, sőt, még a vegák is találhattak kedvükre valót.

A szervezők szívesen hangoztatják, hogy fontos számukra környezetük védelme, erre is példa, hogy 2021-ben már saját re-poharaikat árulták az infópultból. Az információs pultban van lehetősége a vendégeknek a telefonjuk töltésére is, amihez áramot generátorok segítségével termelnek és az éppen ott dolgozók őrzik azokat. Az elszállásolásáról mindenki maga gondoskodik, a telken bőven van hely sátraknak. A pihentető alvás után zuhanyzásra is van lehetőség a szervezők által fából épített zuhanyzókban, amik víztartályaiba is ők maguk hozzák a friss kútvizet. De nem csak a zuhanyzókat állítják össze a szervezők, a színpad megépítése is nekik köszönhető minden évben.

A fesztivál programjai nem csak érdekesek, de színesek, változatosak is. A réten ülve, arcunk nappal süttetve nézhetünk végig színdarabot, részt vehetünk kiállításon és izgalmas beszélgetéseket, történeteket hallgathatunk a legkülönbözőbb témákba legkülönbözőbb emberektől. A kézimunka világába is belekóstolhatunk és kiélhetjük kreativitásunk például könyvkötés, vagy kerámiakészítés közben.

És ha már egy több napos zenei fesztiválról van szó, nem felejthetjük el a teljesen vegyes felhozatalt kínáló zenei fellépőket sem. Az előadók leginkább a kevésbé ismert kategóriából kerülnek ki, ami egyáltalán nem jelent egyet azzal, hogy ők kevésbé tehetségesek is lennének, sőt! Tökéletes példa erre Дeva (Deva), aki az előző nyáron mutatta meg varázslatos hangját a Telek közönségének, ami sokatoknak a Csodás Magyarország reklámjából már ismerősen is csenghet. A feszten nem csak profi zenészek kapnak helyet, sokszor megfordulnak a színpadon ismerősök is, akik leginkább techno műfajban szolgáltatnak talpalávalót.

Az idei évi Telek időpontja már ismert, július 28. és 31. között élvezhetjük a természet szabadságát új és régi barátokkal, zenével, programokkal Köveshegyen.

„A Telek közös és mindenkié, aki vigyáz is rá, ezért hívunk benneteket, hogy töltsünk el az évből négy napot, együtt, a természetben, szabadon a kultúrával.” – A szervezők.

A Nazca-vonalak rejtélye

A pár méterestől a több száz méterig terjedő vonalrajzok máig tisztázatlan céllal rendelkeznek, de a felszínre karcolt csodák közel kétezer éve vannak ott rendületlenül.

A Nazca-vonalak Peru déli részében találhatóak, Limától mintegy 400 kilométerre, és 450 négyzetkilométer felületet fednek le a Río Grande vízgyűjtő sivatagi síkságain. A különböző méretű geoglifák akár egy domboldalról is észrevehetőek, de legjobban levegőből láthatóak át. Emellett sokféle alakzatot is felvesznek – leghíresebb ezek közül az „asztronauta”, a majom, a kolibri vagy éppen az egyedüli tengeri állatot ábrázoló kardszárnyú delfin. De ezeken kívül megtalálhatunk geometriai formákat, trapézokat, háromszögeket és spirálokat vagy csak vonalakat, amik nem egy esetben keresztezik is egymást.

A Nazca-vonalak földrajzi elhelyezkedése

A Nazca vonalak kapcsán egyelőre nagyon sok minden homályba vész, de annyi bizonyos, hogy a Kr.e. 200 – Kr.u. 700 között virágzó Nazca-törzs alkotta meg, akik gazdag kultúrájuknak saját maguk vetettek véget.

Több mint kétezer évvel ezelőtt a mai kietlen, szélfútta sivatagi vidék burjánzó erdőségeknek adott helyet. Az ott letelepedett törzs virágzása azonban nem tartott sokáig, saját földművelésük vetett véget történelmüknek. Mivel a környék a folyónak és az éghajlatnak köszönhetően erdős területnek örvendett, a nazcák azért, hogy növeljék termőterületeiket, kivágták fáikat, így akarva-akaratlanul is elindítva egy kiszáradási folyamatot a térségben. A fák nélkül nem volt ami megfogja a Csendes-óceán felől érkező erős szeleket, nem volt, ami megkösse a talajt az áradások esetén, és megtartsa a termékeny felsőbb rétegeket, így a vidék idővel elsivatagosodott, a folyó kiszáradt, a föld megművelhetetlenné vált, és a törzs nem tudott megküzdeni a klímaváltozás következményeivel.

De az elsivatagosodott táj, a kevés eső, a szél és az erózió tette lehetővé, hogy a Nazca-vonalak megmaradjanak kétezer éven keresztül, szinte érintetlenül és változatlanul.

A nazcák, hogy megalkossák ezeket a motívumokat, a felszínen lévő vörös kavicsokat felásták, így hozzájutva az alatta rejlő sárgásabb agyaghoz. A kavicsokat a gödrök mellé tették, majd precízen haladva bővítették a gödröket 30-40 centis szélességig, így hozva létre ezeket a mértani csodákat.

Ezek a vonalak ugyanis, mint megállapították, kilométerenként csak 1-1 métert tértek el, ami abban az időben kisebb szenzáció volt. A nazcák saját, három botból álló eszközeikkel szinte ugyanolyan pontos méréseket tudtak végezni, mint mi a mai mérőeszközökkel.

Híresebb ábrák

Na de milyen célt szolgáltak ezek a minták?

Erről még mindig nincs egységesen kialakult nézet, de több hajmeresztő teória is felszínre került logikusabbnak tűnő érvek mellett is.

Erik von Daniken, svájci szerző azt állította, hogy a mintákat alienek készítették, hogy könnyebben tudjanak landolni a Földön. Mivel ez volt az első elmélet a Nazca-vonalakkal kapcsolatban, ami ekkora népszerűségre tett szert, ez alapozta meg a rajongók elképzelését a vonalak eredetéről.

Maria Reiche ezzel szemben egy jóval hihetőbb elmélettel állt elő: a német archeológus, aki ötven évet töltött a jelenség tanulmányozásával, azt mondta, hogy a megszámlálhatatlan sok vonal csillagászati megfigyelés alapjául szolgált. Úgy gondolta, hogy a különböző geoglifák a csillagok, valamint a Nap és a Hold mozgását nyomon követő térképet tettek ki. Ezen felül a minták az évszakok változását jósolták meg, ami segített a mezőgazdaságban. Később azonban bizonyítékok cáfolták a teória hitelességét.

Ezeken kívül közkedvelt elmélet, hogy az ábrák vallásos célt szolgáltak, akár szabadtéri templomok képében, ahol nagy számban lehetett részt venni a szertartásokon, akár a papok és szerzetesek rituális sétájához használandó labirintusok képében. Ehhez kapcsolódik az az elképzelés is, hogy a minták összefüggtek a vízzel. Az ábrázolások az istenek számára végzett rituálé részét képezték: egy-egy állatminta az eső, a víz vagy a termékenység szimbólumaként szolgált, kérve a szükséges csapadékot isteneiktől.

Néhány minta azonban további kérdéseket vet fel, ugyanis felfedeztek olyan állatokat, főként madarakat, amik nem őshonosok azon a területen, elméletben lehetetlenné téve azt, hogy tudjanak a létezésükről – külső kapcsolatok nélkül. Egyik ilyen például a Remetekolibrinak felismert rajz, ami a távoli Észak-Peru erdeiben honos madárfaj.

A kolibrit ábrázoló rajz

Ezek a tények további kérdéseket vonnak maguk után a Nazca-nép eredetét és funkcióját tekintve. Jogosan töprenghetünk el azon, hogy vajon a törzsnek volt sokkal nagyobb kiterjedésű kapcsolati hálózata más törzsekkel, vagy esetleg ők maguk voltak az a vándorló nép, akik távoli vidékekről hozták magukkal hiedelemvilágukat egzotikus madarak és állatok képében? És persze megmarad a máig megválaszolatlan kérdés: miért csinálták ezeket az ábrákat, mi célt szolgált nekik mindez kétezer évvel ezelőtt?

Lupercalia – a Valentin nap elődje

Február 14-én azon kívül, hogy szép jó egészséget kívánunk minden kedves Bálint ismerősünknek, iszonyat mennyiségű pénzt költünk el Valentin napi ajándékokra. Az Egyesült Államokban a karácsony után ez a második legforgalmasabb nap a postán, ugyan is csaknem egymilliárd üdvözlőlapot küldenek ilyenkor egymásnak a szerelmesek, Finnországban és egyes latin-amerikai országokban ez a nap nem csak a szerelem, hanem a barátság napja is, Peruban pedig egyenesen munkaszüneti nap a február 14-e.

Bizonyára sokan hallottak már Szent Bálintról, aki II. Claudius császár elrendelésével szembe menve – aki tiltotta a fiatal férfiak számára a házasságot, ezzel sarkalva őket arra, hogy jobb katonák legyenek – még is megeskette a szerelmeseket. Persze amint ez a császár tudomására jutott börtönbe vetette őt, ahol pusztán hitének segítségével visszaadta a látást börtönőre vak leányának. Azonban bármily nemes cselekedek hadát hajtotta is végre Bálintot kivégezték. Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintról február 14-én megemlékezzenek, azonban egyúttal eltöröltetett egy pogány ünnepet, ami nem más volt, mint a Lupercalia, ugyan is valójában a Valentin nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza.

Akik nagy sorozat kedvelők, ha csak futólag is, de találkozhattak a Netflix egyik gyöngyszemével Sabrina hátborzongató kalandjaival, amiben, a Luperkáliát a boszorkányok és mágusok Valentin napjaként emlegetik.

Noha egészen helytálló és fogyasztóbarát módon helyezték képernyőre ezt az ősi pogány ünnepet, némely elem bemutatása nem teljesen felel meg a történelmi leírásoknak.

Az ókori Rómából eredő Lupercaliát a ma közismert Valentin naptól eltérően február 15-én ünnepelték, úgy, mint a tisztulás és a termékenység ünnepe. Nevének eredete a nőstény farkashoz köthető, mely Romulust és Remust táplálta, illetve a farkas alakjában megjelenő római istenség Lupercus személyéhez, akinek kiengesztelése érdekében kiválasztottak két-két fiút és lányt. Szokásos szertartásként, a lupercus papok két csoportja a Lupercal-barlangban, – azon helyen, ahol az elbeszélések szerint Faustulus rátalált Romulusra és Remusra, amint épp szoptatja őket az anyafarkas -feláldoztak egyes elmondások szerint két kecsét, mások szerint egy kecskét és egy kutyát. Ezután a két fiú homlokát a véres késekkel érintették, amit a másik fél azonnal letörölt tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak a homlok törlés után nevetnie kellett. Ezt követően a levágott kecskék bőréből szíjat hasítottak, majd a négy kiválasztott csaknem meztelenül futásnak eredt végig a város utcáin. Miközben Róma utcáit rótták minden útjukba kerülő járókelőt megostoroztak, főleg a fiatal nőket, akik szántszándékkal nem futottak el az ütlegelés elől, ugyanis a hiedelem úgy tartotta, hogy ennek a korbácsolásnak tisztító hatása volt, termékenységet, gyermekáldást hozott és még a szülést is könnyebbé tette.

Szerencsére a kecske áldozásnál és a korbácsolásnál kellemesebb része is volt az ünnepségnek. “Ókori vakrandit” generálva, minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak, ezzel párokat létrehozva. Mindenki a sors által generált partnerével töltötte az egész estés ünnepséget, a fennmaradt leírások szerint sokszor megesett, hogy egyesek az ünnepség után is együtt maradtak. Az iméntieket figyelembe véve nem is olyan meglepő, hogy a szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány Lupercalia ünnepét nem igazán szívlelte az egyház.

Nos…nem tudom ki, milyen állásponton van, de ha választani kéne a báránybőr szíjjal való ütlegelés és egy drágább Valentin napi ajándék megvásárlása között, azt hiszem lennének páran akik sokkal nagyobb lelkesedéssel voksolnának a költekezés mellett. Úgyhogy jusson eszetekbe, amikor épp a túlárazott bonbont vagy virágot veszitek a boltban, hogy párszáz évvel ezelőtt nem úsztátok volna meg ennyivel!

Top