Szubjektív
2013. 01. 07. - Taylor

Camp Leaders

Unod a szokásos, nyári, monoton munkád? Besokalltál, hogy amit nyelvet tanultál, az a következő tanévre már csak homály? Esetleg kalandra vágysz, és nem félsz megismerni, hogy mit is tartogat számodra a Világ? Nos, ha magadra ismertél, akkor Neked szól a következő pár sor!

“Álmaimban Amerika visszainteget, álmaimban Amerika nem mondhat nemet.”

Legtöbb embernek egy álma válna valóra, ha hirtelen a kezében találna egy repülőjegyet, mely egyenes úton vezetne az áhított Államokba. A filmek, a zene és a divat egytől egyik “ludasok” az amerikai álomvilág-eszme kialakításában. Reális vagy sem, a kérdéssel nem törődve hagyják itt fiatalok országunkat a jobb jövő avagy egy felejthetetlen kaland reményében. Különböző munkavállalási programok, lehetőségek, cserediákprogramok sorakoznak előttünk, melyek legtöbbje rátermettségünkön valamint pénztárcánk vastagságán múlik.

Ilyen külföldi nyári munka lehetőséget kínál a Camp Leaders program is az Amerikai Egyesült Államokban, melynek honlapját elolvasva egy röpke kérdés sem merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy miért jó ez nekem. Végigböngészve a sorokat már-már a kezdetekkor felmerült kétség is elszáll. Gyors leírás az elsőéveseknek, a visszatérőknek, valamint nem marad el a szülők lelki nyugalmát biztosító pár sor sem a “Szülőknek” nevezetű rubrikában.

Szervezett körülmények között, szabályokat és elvárásokat lefektetve elénk hirdetik a programot, amely 63 munkanapból és az azt követő 30 napos nyaralásból áll. Első szelektáló pontként elengedhetetlen az aktív nappali tagozatos felsőoktatási jogviszony, a 2-es tanulmányi átlag (abban az esetben, ha már van lezárt félév), valamint további feltétele a programnak a társalgási szintű angol nyelvtudás.

Elmondásuk szerint, a részvételi díj a program során mindössze 422 euró, amely a repülőjegy hozzájárulást fedezi, továbbá 10 000 forint az adminisztrációs díj. Ez az ár magában foglalja az előbb említetteken kívül a:

• teljes vízumintézést
• 90 napra szóló egészségbiztosítási csomagot
• napi 3 étkezést
• táborba való eljutás költségeit
• szállást
• kiutazás előtti 4 órás felkészítő orientációt
• 24 órás ingyenesen hívható segélyvonalat

Munkavállalás terén kétféle lehetőség tárul a programon résztvevők elé. A jelentkezők dolgozhatnak gyerekfelügyelőként, ahol a fizetés még korhoz kötött. Így 21 éves korig 800, 21 éves kor felett pedig 900 USD/63 munkanapot kínál a program. Továbbá, dolgozhatnak a kisegítő személyzet oszlopos tagjaként is amelynél a fizetés 1150 USD/63 munkanapként értendő.

Miután eléggé bezsongtál, és feltámadt benned a monoton hétköznapok által már-már elnyomott kalandvágy, érdeklődésedet a programmal kapcsolatban a Camp Leaders honlapjánregisztrációddal tudathatod a szervezőséggel. Regisztrációd után pár munkanapon belül felveszik veled a telefonos kapcsolatot a további tájékoztatás érdekében. Az időpont egyeztetése után egy személyes találkozó keretében vezetnek be a Camp Leaders világába, és részletes tájékoztatás adnak, melyben élmények, kihívások és nehézségek felsorakoztatásával informálnak téged a programról.

Ha elhivatottságod és kalandvágyad még ekkor sem hagyott alább, akkor mindezek után kezdődhet a nagy felmérés, avagy a kérdés megválaszolása, hogy alkalmas vagy-e a programra. A felmérés egyébként egy angol nyelvű személyes interjú elkészítése. Ezek után elkészítik szintén angol nyelvű videointerjúdat, melynek nagy szerepe lesz a táborban való elhelyezkedésed során.

Életed nagy kalandjára a lehetőség csak abban az esetben jöhet létre, ha az alábbi két interjú során megfeleltél, azonban ha ez pozitív, nincs más dolgod mint fejest ugrani az örvénybe, aláírni a programszerződést, amellyel megkezdődnek az anyagi vonzatok is, és elkezdeni a keresgélést a leendő nyári táborodra.

A táborok sokszínűsége, olyan végtelen, mint a színskála. A vallási táboroktól a méregdrága magántáborokig, az elszeparált fiú-, lánytáboroktól a koedukáltakig szinte minden fellelhető.

Nos, ez mind szép és mesés, de mit mondanak a programról azok, akik belevágtak egy ilyen nyárba? Hogyan élték meg ezeket a lehetőségeket a realitás talaján? A következő sorokban Gergely Zsuzsanna mesél Nektek tapasztalatairól, élményeiről.

– Milyen okból döntöttél a külföldi munkavállalás mellett, és ha már külföld, miért pont az Államok?

Az, hogy én eltölthettem egy felejthetetlen nyarat egy másik kontinensen, csak a sors kezén múlott, vagy a szerencsén, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, a jó helyen voltam, a jó időben, a jó emberrel. A barátnőmnek támadt az az ötlete, hogy jelentkezne a Campleaders-hez, ha vele tartanék. Ez egy olyan lehetőség volt, amit nem lehetett kihagyni. Szinte ingyen ígérték, hogy eljuttatnak bennünket Amerikába, ráadásul nem is kellett sokat tennünk érte. Ezüst tálcán kínálták a munkát, fizetést és a nyaralást. Az egész úgy indult, hogy jelentkezem, semmi vesztenivalóm nincs. Ha nem választ ki egy tábor sem, akkor maradok itthon, ha kiválasztanak, akkor megnézem az Egyesült Államokat, gyakorlom a nyelvet, új emberekkel és új kultúrákkal ismerkedem meg.

– Milyen arányban volt munkád nehézsége az érte kapott fizetséggel?

Engem neveztek ki a “salátabáros lánynak”. Ez azt jelentette, hogy egy másik lánnyal délelőtti és délutáni műszakban váltottuk egymást, és így szinte egyedül kellett gondoskodnunk 600 fő ellátásáról nemcsak saláta ügyileg, de délelőtt tízórait kellett készítenünk, délután uzsonnát, illetve éjszakai snacket. Nem tagadom, igen sokat kellett dolgoznom, viszont magamnak oszthattam be az időmet, nem volt közvetlen főnököm. Átlagban 8 órát dolgoztam, illetve heti egyszer 12-t, amikor a másik salátabáros lánynak kimenőnapja volt. Még ingyen is eljöttem volna dolgozni ebbe a táborba, hiszen nagyon jó volt a hangulat, az egész tábor egy nagy családként funkcionált, rengeteg lehetőséget nyújtottak számunkra, bulizni is elvittek, kocsit is kaptunk, ha el akartunk menni bevásárolni, vagy a tengerparthoz. Ezek mellett a fizetésünk bónusz volt, amit utazásra költhettünk el a tábor után, illetve ki mire szánta a pénzt.

– Családias, barátságos álomnyarat hirdetnek. Te ezt hogy élted meg?

Nekem teljesen bejött a családias, barátságos álomnyár. Rengeteg pozitív élménnyel és baráttal lettem gazdagabb. A munkatársaim és közvetlen főnökeim a családommá váltak. A gyerekfelügyelők és a kisegítő személyzet között sem volt semmilyen hierarchikus megkülönböztetés, ami több táborban viszont jelen van. Sőt mi több, a gyerekfelügyelők vittek el bulizni, körbemutatták a környéket, hiszen zömük amerikai lakos, velük töltöttem szabadidőm nagy részét.

Egyedül talán néhány a legidősebb táborozó közül volt ellenszenves. Mivel az Egyesült Államok egyik legtehetősebb lánytáborában dolgoztam, az ottani gyerekek szülei igen jelentős összeget fizettek ki azért, hogy a gyermekük bekerülhessen. Mivel egy magántáborról beszélünk, a gyerekek már évek óta járnak vissza, egészen addig, amíg el nem érik a 16 éves kort, amikor az utolsó nyarukat tölthetik a táborban. Ekkor ők megkülönböztetett helyet kapnak, nagyobb lakóházat, hetente különböző témájú bulikat, Kanadába mennek kéthetes túrára, és persze minden róluk szól. Így nemcsak, hogy úgy viselkedik velük a tábor, mint a hercegnőkkel, de ők maguk is ezt a viselkedésformát veszik fel. És persze a hercegnőknek nem kell kedvesnek lennie a konyhai személyzettel. Én ezt úgy küszöböltem ki, hogy mivel én adtam nekik az uzsonnát és a tízórait, amíg nem kérték kedvesen, nem is kaptak semmit, illetve a legkisebbeket szolgáltam ki először, ha eléjük tolakodtak a sorban az idősebbek.

– Nincs kimagaslóan plusz költséged a program során az adminisztrációs díj és a repülőjegy hozzájárulás mellett. Igaz ez?

Az adminisztrációs díj és a repülőjegy-hozzájárulás mellett a vízumdíjat is nekünk kellett állni, ami úgy emlékszem, hogy 140 dollárba került. Emellett plusz költségek közé sorolható az utazás előtt felszerelésre, ruhákra költött pénzmennyiség is, ám ez nem releváns.

– Hogy láttad, miért éri meg ez a külföldi munkáltatás az Egyesült Államoknak?

A külföldi dolgozók zöme nem tervezi, hogy hazaviszi a megkeresett pénzt, hiszen ha már egyszer kijutottak az Egyesült Államokba, akkor nem fognak hazamenni úgy, hogy nem is láttak semmit belőle, csak a tábort és környezetét. A munkatársaim nagy része még a tábori időszak alatt elköltötte a pénzének nagy részét, hiszen márkás holmikat jelentősen olcsóbban lehetett megrendelni, beszerezni. Így az állam mindennek csak az előnyét élvezi, hiszen az ott megkeresett pénz, ott is marad, visszakerül a pénzforgásba.

– Milyen mértékben segít egy ilyen program a nyelv elsajátításában vagy annak gyakorlásában, előrehaladásában?

Össze sem tudom hasonlítani a nyelvtudásomat az amerikai út előtt és után. Hihetetlenül sokat fejlődtem, hiszen a nap 24 órájában az angol nyelvet használtam. 24 órában, hiszen egy pár hét elteltével nemcsak, hogy angolul gondolkodtam, de arra lettem figyelmes, hogy még álmodni is elfelejtettem magyarul. Azóta ha angol film megy, mindig meglepődök, hogy miért nem értik a mellett ülő angolul kevésbé beszélő barátaim, hiszen már fel sem tűnik a különbség magyar és angol szinkron között.

Mindezek mellett, az amerikai “álomnyár” volt, akinek felért egy rémálommal:

Amikor a repülőmet vártam, ami hazavitt Európába, találkoztam más, szintén a Campleaders által Amerikába jutott magyar diákkal. Az ő történeteik alapján kaptam képet arról, hogy mennyire eltérőek lehetnek a táborok, a munkáltatók, a feladatok, a táborozók, és hogy mennyire is függ mindettől a remélt “tökéletes nyár”. Mindaddig, amíg nem találkoztam velük, és nem osztották meg tapasztalataikat, abban a hitben éltem, hogy mindannyiunk, akinek lehetősége volt jelentkezni, és ki is jutott Amerikába, hatalmas szerencséje volt. Azt gondoltam, hogy másoknak is legalább olyannyira megváltoztatta a gondolkodását, életvitelét, az életről alkotott képét, mint nekem. Mint kiderült, tényleg változtak ők is, ám amíg én a felhők közt jártam, ők a realitás jéghideg talaját taposták mezítláb. Kiderült számomra, hogy én a szerencsések közé tartoztam, aki nemcsak egy igen jómódú táborba került, remek munkatársakkal, jó munkabeosztással, kedvező fizetéssel, gyönyörű táborral, és környezettel, rengeteg szabadtéri szórakozási lehetőséggel, utazási lehetőséggel, de még a főnökeimre is úgy tekintettem, mint a pótszüleimre.

Amíg én semmiben nem szenvedtem hiányt, bármit kértem – persze bizonyos erkölcsi és jogi szabályok keretei között -, mindent megkaptam, heti egy szabadnapom volt, napi körülbelül 8 órát kellett dolgoznom, addig mások az időjárás viszontagságaival küzdöttek a lyukas fedelű kalyibájukban éjszakánként, a nappalokat pedig keményen végigdolgozták erejükön és a szerződésbe foglalt munkaköri feladataikon és foglalkoztatási időkorlátjukon túlmenően. Amíg én a táborozók előtt étkezhettem, addig más táborokban a staff csak a gyerekek után kapta meg a megmaradt ételt. A táborom külön társalkodót biztosított a dolgozói számára televízióval, számítógépekkel, amíg máshol 3 szabadtéri zuhanyzó állt a körülbelül 40 fős staff rendelkezésére. Amikor a két lány mesélt nekem a méhkasról a faházukban, a lyukakról a tetőn, a napi 13-15 órás munkaidőről, arról, hogy a konyhai feladataik elvégzése után még a takarítói feladatokat is nekik kellett teljesíteni, el sem hittem. Ám hazaérve több helyről hallottam hasonló rémtörténeteket, és kezdtem felocsúdni, hogy az “amerikai álom” nem mindenkinek volt olyan szép.

Végezetül, megismerve mindkét oldalt bátran jelenthetem ki, hogy a program hatalmas lehetőséget hordoz magában. Szerencse ide vagy oda, kedvező körülmények kontra a “realitás jéghideg talaja”, ha kitartó vagy és elszánt, az eredmény ugyanaz. Kimagaslóan jó angol nyelvtudás, önállóság, magabiztosság, a kulturális különbségek tolerálása, és nem utolsó sorban életed egyik legmerészebb nyara!

További cikkek
Top