Közérdekű
2022. 01. 23. - Berill Bujtor

Borzongások völgye

Nemrég botlottam bele a kifejezésbe az interneten és túl érdekes volt ahhoz, hogy ne nézzek utána jobban – és ami elsőre úgy tűnt, hogy csak egy figyelemfelkeltő, klisé név, az valójában, a szó szoros értelmében ugyanannak tekinthető – papíron. Tényleg egy borzongások völgyéről van szó, azzal a kivétellel, hogy nem fizikai, valós és látható völgy, hanem sokkal inkább grafikonon létezik, mégis a hatása ugyanaz – borzongás és kényelmetlen érzés.

Az elméletet egy japán robotika tudós dolgozta ki, akit mindig is lenyűgöztek a robotok, és mint most is, akkor is mindenkinek, köztük Masahiro Morinak is az volt a vágya, hogy minél tökéletesebb robotokat alkosson. Ebbe a tökéletességbe az is beletartozott, hogy minél emberszerűbbé tegyék a robotokat. Ám miközben ennek elérése volt a cél, a folyamat közben inkább érdekes reakciókat váltottak ki az emberekből ezek a robotok. 

Mori végül észrevételeit összefoglalva diagramon ábrázolta. Megfigyelése lényegében azt mondta ki, hogy ha egy robot, bábu vagy éppen android minél emberszerűbb, minél jobban hasonlít ránk, annál inkább szimpatizálunk velük és kedveljük őket – egy bizonyos pontig. Ez a pont, ez az egyenletes növekedése a szimpátiánknak ott ér véget, amikor a robotok már túl emberszerűvé válnak – de még meg tudjuk mondani, hogy nem emberek. Itt a szimpátiánk a robotok felé annyira lecsökken, hogy az előző magas adatok miatt úgy néz ki, mintha egy völgy keletkezett volna. Majd folytatva a hasonlósági rátát, a szimpátiánk felível, amikor embereket, vagy hozzánk nagyon hasonló dolgokat észlelünk (például rajzfilmbeli emberek).

Borzongások Völgye Masahiro Mori szerint

Az egyik legismertebb ilyen eset, ami kapcsolódik a Borzongások Völgyéhez – és valószínűleg mindenki ismeri is – az Shrek egyik szereplőjéhez, Fionához kapcsolódik. Amikor az első Shreket készítették, tartottak egy előzetes vetítést, hogy lássák, a közönség hogyan reagál a filmre. Főleg kisgyerekes családok vettek részt ezeken a vetítéseken, ámde akárhányszor Fiona megjelent a vásznon, a gyerekeken úrrá lett a szorongás és félelem, és több esetben sírva is fakadtak. Ez betudható volt a Borzongások Völgyének, mivel az eredeti, első változatú Fiona karaktere pont abba a mezsgyébe esett, ahol épp csak nem volt kellemes ránézni és diszkomfortot váltott ki. Végül megváltoztatták Fiona kinézetét, hogy egy sokkal “kellemesebb” látványt nyújtson, így élvezhetőbbé és nézhetőbbé téve a filmet.

De hogy más példát is említsünk, 2004-ben megjelent a “Polar Expressz” című rajzfilm, aminek a karakterei egytől egyig ezt a nyugtalanító érzést váltották ki a nézőkből. Valamint, többen is állítják, hogy Mark Zuckerberg is ugyanazt az érzést váltja ki belőlük – mintha nem is ember lenne. De voltak olyanok is, akik például Michael Jacksont hozták fel példaként, vagy éppen csak néhány túl realisztikusra sikerült babát.

Masahiro Mori kutatásában még azt is állította, hogy bár az fontos, hogy mennyire hasonlít az emberre egy élettelen tárgy, azonban sokkal lényegesebb annak mozgása, valamint a kettő összhangja. Minél emberszerűbb egy robot kinézete, annál magasabb az elvárás, hogy úgy is mozogjon, mint egy ember. Ámde, ha a mozgás és a kinézet nem hangolódik össze – egy túl realisztikus arcnak a mozgása darabos, gépies – akkor a diszkomfort és a bizalmatlanság annál hatványozottabban fog jelentkezni.

A téma kutatásánál felmerült a kérdés, hogy vajon honnan ered ez az érzés? Mi késztetett minket arra, hogy ez az erős ösztön kialakuljon? Mi történhetett az evolúció során? Történt egyáltalán valami vagy ez csak dajkamese? És itt veszik kezdetét a találgatások, mivel ez egy olyan ritkán kutatott terület, ahol konkrét, ténybeli bizonyítékok nem tudják alátámasztani a hatást. Sőt, sokan vannak olyanok, akik tagadják ennek létezését. Akik viszont hisznek benne, azok nem kevés hajmeresztő hipotézissel álltak elő.

kislány a Polar Expressz című filmből

Az egyik ilyen hipotézis a túlélési ösztönünkhöz kapcsolódhat. Ez egy úgynevezett “patogén vagy kórokozói elkerülési hipotézis”, ami azt állítja, hogy az évezredek során, túlélésből vezérelve megtanultuk elkerülni a holttesteket, mivel ezek kórokozókat, betegségeket hordoztak, amik az élő szervezetre halálosak. Ez az ösztön kapcsolódhat be a mostani eseteknél is, amikor regisztráljuk, hogy valami nagyon emberit látunk, ami mégsem teljesen mi vagyunk, elkerülésre és óvatosságra intve bennünket. De ezen kívül több, kevésbé népszerűbb elmélet is létezik, amik már tényleg csak spekulációnak adnak helyet, kevés ténybeli adattal alátámasztva.

Mindenesetre a téma izgalmas és még kutatásra vár, tele kérdésekkel, hogy vajon honnan eredhet az a bizonyos Borzongások Völgye? Tényleg lehet ennek evolúciós magyarázata, vagy csak egy újabb szüleménye a képzeletnek? 

További cikkek
Top