Szubjektív
2016. 07. 04. - Boglárka Kiss

Bolhából elefántot – avagy a problémák felnagyításáról

„Jaj ne! Nem hiszem el, hogy ez már megint velem történik. Miért mindig én?” – és sok más hasonló mondat hagyja el a szánkat, amikor valami negatív dolog történik velünk. Egyes napokon előfordulhat, hogy többször is nehézségekbe ütközünk, ekkor azt érezhetjük, hogy miért is kellett felkelnünk aznap reggel a puha ágyunkból. Az apró negatív események felhalmozódhatnak, és ilyenkor úgy gondolhatjuk, hogy ennél rosszabb már nem is jöhet. Mintha az egész világ összefogott volna ellenünk, mintha minden azért történne, hogy megnehezítse az életünket. Legtöbb esetben nem gondoljuk végig azt, hogy miért történhetett velünk az a bizonyos rossz, vagy azt, hogy esetleg rajtunk is múlhat, hogy hogyan alakítjuk a körülöttünk lévő történéseket. De! Még mielőtt elkönyvelnénk azt, hogy mi lehetünk csak ennyire szerencsétlenek, és ebből már nincs kiút, álljunk meg gondolkodni egy kicsit, hogy mi is vezethetett idáig, vagy mit tehetnénk a pechszéria ellen.

„Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?” – tesszük fel a kérdést magunknak. Elsősorban meg kell néznünk a kiváltó okokat. Ilyenek lehetnek a velünk szemben állított teljesíthetetlen elvárások, vagy ha nem kapunk meg valamit, amit nagyon szeretnénk. Ekkor különböző érzések kavaroghatnak bennünk, például csalódottság, vagy zaklatottság. A zaklatott, frusztrált állapot elviselésének képessége mindenkiben megvan (frusztrációs tolerancia), bár különböző mértékben, ez pedig egyénenként változó, van, akinél alacsonyabb, van, akinél magasabb ez a határ. Alacsonyabb küszöb esetében a személy nehezen tűri és kibírhatatlannak tartja ezeket a helyzeteket, valamint alábecsüli saját problémamegoldó képességét. Ami biztos, ha ezt a határt átlépi a frusztráció mennyisége, akkor feszültté, dühössé, sőt még agresszívvá is válhatunk. Gondoljunk csak például arra, hogy milyenek voltunk, amikor kisgyermekek voltunk, és nem kaptuk meg a már régen kiszemelt játékot a boltban.

Persze senki sem ugyanolyan, ezért nem is ugyanúgy reagálunk egyes történésekre. Sok múlik a személyiségünkön, valamint azon is, hogy milyen körülmények között növünk fel, vagy milyen a családi helyzetünk. Ezekből a különbségekből adódik az, hogy az egyes problémákat is másképp oldjuk meg a mindennapi életünkben. Sokáig tudjuk tűrni ezeket az apró negatív eseményeket. Sokszor fel sem tűnik, hogy már találkoztunk hasonlóval, hiszen minden nap oldunk meg különböző problémákat, azonban ha túl sok ilyennel találkozunk, a küszöbünk környékén a legkisebb kellemetlenségből is képesek vagyunk hatalmas gondot csinálni, amely az érzelmeinkre is hatással van.

Ha vidámak, boldogok, vagy netán szerelmesek vagyunk, sokszor nem vesszük észre a rossz dolgokat körülöttünk. Ha leszáll a rózsaszín köd elénk, akkor csak a pozitív történéseket fedezzük fel. Azonban, ha rossz kedvünk van, akkor a negatív dolgokat könnyebben észleljük, sőt még negatív emlékeket is felidézhetünk, előhozhatunk. Persze ez a folyamat fordítva is működhet. Minél több rossz dolgot idézünk fel, annál negatívabban látjuk mi is magunk körül a világot. Sokszor érezzük azt, hogy ez sok már nekünk, nem tudjuk megoldani, és kilátástalannak tartjuk a helyzetünket. Ilyenkor kell azon gondolkodnunk, hogy hogyan állítsuk meg ezt a helyzetet, még mielőtt jobban belesüppednénk a mocsárba.

Mindenekelőtt gondoljuk át, hogy voltunk-e már hasonló szituációban. Többször fordul elő, hogy nem is gondolunk arra, hogy már átéltünk közel azonos körülményeket, és sikeresen toleráltuk ezeket, hiszen kibírtuk annak ellenére, hogy számunkra kellemetlen volt a helyzet. Gondoljuk végig, hogy akkor hogyan cselekedtünk, és próbáljunk úgy tenni, hogy minél kevesebb bökkenővel járjon a probléma megoldása. Ezen kívül kísérletezhetünk másképp is megoldást találni. Figyelmünket irányítsuk a pozitív dolgok felé, keressünk jó dolgokat a környezetünkben, vagy idézzük fel a legjobb emlékeinket. Ha netán ez sem válna be, sok más olyan lehetőség van, amely segíthet leküzdeni a pechszériát kiváltó frusztrációt, például az, hogy külön-külön keressük a problémák kiváltó okait, vagy lenyugtatjuk magunkat, és nem hagyjuk, hogy érzelmeink irányítsanak. Végső esetben, ha már tényleg azt érezzük, hogy nem bírjuk tovább, ilyenkor kell egy lépést hátralépni, és megpihenni. Sokszor a legjobb megoldás, ha sétálunk egyet, leülünk olvasni, vagy csak átmegyünk a szomszéd fürdőbe és bejelentjük magunkat egy kiadós relaxációs masszázsra. A frusztráció és a pechszéria tartós boldogtalansághoz vezethet, tehát ne fecséreljük feleslegesen az energiánkat olyan dolgokra, amelyekkel csak saját magunkat húzzuk lefelé, hiszen ezzel csak saját magunknak ártunk.

További cikkek
Top