Közérdekű
2017. 10. 01. - Mesi06

Barátunk, a stressz

 

Nem igazán gondoltál még úgy a stresszre, mint egy segítő szándékú manóra, ami azért telepszik a válladra, hogy arra ösztökéljen, hogy a legjobb formád nyújtsd, igaz? Pedig hidd el, az éremnek két oldala van, és most megmutatjuk, hogy hogyan fordíthatod a szorongást a javadra!

Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy hogyan kezeljük a vizsgahelyzet okozta feszültséget, az állásinterjú izgalmát, vagy éppen azt, amikor egy krízishelyzetben legszívesebben tövig rágnánk a körmünket. A stressz az átlagember mumusa, így nem nagyon zengnek ódákat pozitív hatásairól. Most azonban nem egy olyan cikket hoztunk el nektek, ami azt részletezi, hogy hogyan tudjuk elhárítani az összes stressz keltő tényezőt, hanem egy egészen más oldalról közelítettük meg a kérdéskört Kelly McGonial segítségével.

A stressz nem az ellenségünk, és bár erős kijelentésnek tűnhet, hogy a barátunknak nevezzük, Kelly McGonial egészségpszichológus szerint nem ártana ebből az aspektusból megközelítenünk a dolgot.
McGonigal egy vallomással indítja beszédét: „Évek óta mondogatom az embereknek, hogy a stressz beteggé tesz, megnöveli mindennek a kockázatát, ellenséggé tettem a szemükben. Azóta azonban megváltozott a véleményem róla.”
Az egészségpszichológus az évek során ugyanis egy olyan tanulmányba ütközött, ami felnyitotta a szemét. Hogy ez miről szól?

A tanulmány 30 000 felnőtt viselkedését követte végig nyolc éven keresztül, és azt a kérdést figyelte meg, hogy ki mennyire tart a stressztől. Az évek múltával a halálozási ráta egészen elképesztő eredményt produkált. Kiderült ugyanis, hogy azok az emberek, akik meghaltak a kérdezettek közül, szinte kivétel nélkül féltek a stressz árnyoldalától, azok, akik viszont csak legyintettek rá, nagy százalékban most is élnek és virulnak. Kelly szerint, ha így nézzük, az Egyesült Államokban a stressztől való félelem a 15. leggyakoribb halálozási indok lenne, megelőzve számos durva betegséget.

De vajon mi van akkor, ha a stresszt pozitívumként fogjuk fel?
Mi van akkor, ha úgy tekintenénk a stresszre, mintha az csak felvillanyozná a testünk, hogy felkészítsen arra, hogy megbirkózzunk egy kihívással?

Nos, a Harvard Egyetemen végzett kutatás során pont ezt mondták el a résztvevőknek, és a felmérést úgy nevezett szociális stressz tesztnek hívták.
Ezeket az embereket még mielőtt elkezdték a felmérést, felkészítették arra, hogy a testük reakcióit pozitív jelzésnek vegyék. Például a gyorsan verő szív felkészít minket a cselekvésre, az pedig szintén nem számít problémának, ha gyorsabban lélegzünk, hisz ezzel csak több oxigént juttatunk az agyunkba.
A kutatás végeztével azok a résztvevők, akik pozitívumként tartották számon a stresszt, olyan elemként, ami a teljesítményüket tekintve segítséget jelent, kevésbé aggódtak, kevésbé húzták fel magukat és magabiztosabbak voltak. De nem ez volt a legmeglepőbb, hanem a testük stresszreakciója.

Egy tipikus stresszre adott reakció során a pulzusunk felgyorsul, az ereink pedig összehúzódnak, így a krónikus stresszről nem hiába tartják azt, hogy szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet. Azonban azok az emberek, akik pozitívumként értelmezték a stresszes helyzetet, azok erei ellazulva maradtak, annak ellenére, hogy a szívük gyorsabban vert. Ez pedig egy ahhoz hasonló állapotot idéz elő, mint amikor boldogok vagy éppen bátrak vagyunk.
Eszerint a tanulmány szerint igenis számít, hogy miképp vélekedünk a stresszről.
Tehát nem a stressztől kell teljesen megszabadulnunk, hiszen ez nem is nagyon lehetséges, hanem a felfogásunkon kell kissé változtatnunk.

További cikkek
Top