Az ukrán-orosz konfliktus
BGE
2022. 01. 31. - Eszter Brandhuber

Az ukrán-orosz konfliktus

Napjainkban szerencsére rekordméretűre csökkent az országok közötti, nemzetközi fegyveres konfliktusok száma. Európában szinte nem is hallani erőszakos fenyegetésekről, viszont van egy konfliktus, amit nem tudtak a felek a múlt században hagyni: az orosz-ukrán krízis.

Nem indult békésen a 2022-es év Ukrajna számára; Oroszország megközelítőleg 100.000 katonát vonultatott fel az ország határán. De elevenítsük fel, hogy mi vezetett oda, hogy az orosz hadsereg lényegében bármelyik pillanatban készen állna Ukrajna lerohanására.

A Krím-félsziget

Hosszú idő után 2014 elején élesedett ki a két ország között újra a konfliktus, amikor kitört a forradalom Kijevben és leváltották az addig orosz-barát miniszterelnököt, Viktor Yanukovych-ot, és a helyére egy sokkal inkább a nyugati világrend felé hajló politikust választottak meg, hozzá kell tenni, hogy teljesen legitim eljárás során. Ezt az új, átmeneti kormányt nemzetközileg is széles körben elismerték, Putyin azonban puccsnak titulálta az eseményeket és nem ismerte el a szerinte illegitim úton hatalomra került kormányt.

A régió bekebelezése azonban nem pusztán politikai/katonai erőfitogtatás volt, hanem komoly etnikai kérdések is álltak mögötte. A Krím-félsziget 2,4 millió fős lakosságának több mint fele, megközelítőleg 65%-a nemzetiségét tekintve orosznak vallja magát és még a társadalom ennél is nagyobb része nevezte meg az oroszt, mint első nyelvet. (Bár azt muszáj hozzátennem, hogy az ilyen népszámlálások általában saját bevalláson alapulnak.) Tehát a Krím lakosság nagy része nem volt elégedett az újonnan megválasztott elnökkel, így a hatalomátvételt zavargások követték, és Putyin az átmeneti instabil helyzetet kihasználva katonai erőket vonultatott be a félszigetre. A Krími Köztársaság kikiáltása után pár nappal orosz befolyásra egy népszavazást is tartottak, ahol a lakosok az Oroszországhoz csatlakozásról szavazhattak. A lakosság több, mint 90%-a támogatta a csatlakozást. Putyin egyébként többek közt magasabb béreket, nagyobb foglalkoztatottságot és autonómiát ígért a régiónak. Korábban pedig orosz útleveleket biztosított a félsziget lakosságának, ezzel is elnyerve a szimpátiájukat.

A régió helyzete azonban még ma is zavaros, mivel sem az ENSZ, sem a nyugati államok nem ismerik el a népszavazás eredményét, és ezzel a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolását sem.

Oroszország ezzel a lépéssel ugyan sikeresen szert tudott tenni egy gazdaságilag jelentős régióra, viszont több pontban is a nemzetközi jogba ütközött.  Az ENSZ minden tagállam számára tiltja a belügyekbe való beavatkozást és az erőszak alkalmazását vagy az azzal való fenyegetést. Így a Föderációra és a krími régióra is az USA és az EU egyaránt szankciókat szabott ki: az EU tagországai megszakították a diplomáciai együttműködést Oroszországgal és különböző export-import korlátozásokat vezettek be. Az USA szintén korlátozta a termékek szabad áramlását a két ország között.  

A szankciók jelentős gazdasági visszaesést eredményeztek az orosz gazdaságban, a GDP növekedésről alig beszélhetünk, illetve a közvetlen külföldi tőkebefektetések és a külföldi hitelek nagysága szintén jelentősen csökkent.

De mit akar ma Oroszország?

Mint említettem, jelenleg is több tízezer katona állomásozik az orosz-ukrán határon. Eleinte Putyin tagadta a katonai beavatkozás lehetőségét, arra hivatkozva, hogy a hadsereg éppen csak ott gyakorlatozik. Ezt követően azonban Putyin lényegében egy ultimátummal állt a Nyugat elé, amiben a NATO keleti terjeszkedésének felfüggesztését követeli. Oroszország még mindig szeretné Ukrajnát, és az egykori Szovjet Blokkot a saját érdekszférájának tudni, viszont ez nem igazán egyeztethető a NATO békefenntartó céljaival.

Ezzel egyidejűleg az orosz média sem volt rest, különböző propagandaanyagokat ontott ki magából, amelyek egy jövőbeli NATO és/vagy ukrán támadást sejtettek. Ezzel is egyre jobban elmélyítve a már így is jelentős szociális és politikai árkot a nyugat és Oroszország között.

Ukrajna egyébként több, mint 10 éve tervezi a NATO-ba való becsatlakozást, viszont a folyamatosan fennálló feszültség Oroszországgal ellehetetleníti a csatlakozás lehetőségétől. A nyugati hatalmak is jól tudják, hogy egy olyan, mind gazdaságilag és szociálisan Oroszországgal összekapcsolt ország csatlakozása komoly következményeket vonna maga után.

Viszont ebből a harcból egyedül Ukrajna jöhet ki vesztesen, aki mellé a nyugati, demokratikus országok félnek beállni és Oroszország még mindig igényt tart a befolyására. Különböző szakvélemények szerint, ha bekövetkezne az orosz támadás, a nyugati hatalmak nem rohannának Ukrajna segítségére. Azonban Oroszország is további szankcióra számíthat majd, hogyha végbeviszi az offenzívát.

Mindenesetre a közeljövőben valószínűleg világossá válik Putyin szándéka Ukrajnával kapcsolatban, és csak remélni tudjuk, hogy nem fajul az orosz fenyegetés tényleges fegyveres konfliktussá.

További cikkek
Top