Kultúra
2012. 12. 04. - Taylor

Az igazi Miklós

Azt mindenki tudja, hogy a Mikulás Lappföldön él takaros kis házában, esetleg Télanyó társaságában, együtt a krampuszokkal, manókkal, tündérekkel és állatokkal. Ilyenkor általában – még most is – az édességek, ajándékok jutnak az eszünkbe, de kevesen tudják ennek a hagyománynak a születését, vagy annak a kedves apónak a történtetét, aki nélkül ezek a dolgok értelmét vesztenék. Szóval ki is volt valójában, akinek történetéből megszületett a Mikulás várás hagyománya?

December 6-hoz kötődik nálunk is ez a hagyomány, aminek eredete Szent Miklós püspökre vezethető vissza, aki a IV. században élt (egyes források szerint pedig Kr. u. 245-ben) Myra városában, a mai Törökország területén. Miklós Myra-tól nem messze, Patara-ban született. Még kisgyermekként elvesztette a szüleit egy járvány miatt, így az apja testvéréhez, a patarai érsekhez került. Az ő felügyelete alatt nevelkedett, így egyenes út vezetett a papi hivatás felé. Miklós gazdag szülők házasságából származott, fiatalkorában szerény volt, szórakozás helyett inkább templomba járt.
Miklós jó gazdája volt egyházmegyéjének, fellépett a pogányok ellen, az éhínség idején gondoskodott a lakosságról. Szinte egész életét annak szentelte, hogy segítsen az embereken, leginkább a gyerekeknek adományozott. Hosszú öregség után 343-ban halt meg püspöki székhelyén december 6-án, testét márványsírba helyezték. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. A Miklós név cseh és szlovák nyelven Mikulás. 1087-ben maradványait átszállították a Dél-Itáliába, és kultusza elterjedt Európában. Ünnepét, december 6-án, már Szent László I. törvényének 38. cikkelye a kötelezően megtartandók közé sorolta.

Miklós püspök az egyik róla szóló legendának köszönhette ajándékosztó szerepét. Eszerint szülei halála után nagy vagyont örökölt, amelyet Isten dicsőségére akart fordítani. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Jótetteiről számos legenda kering, a legismertebb, hogy egy elszegényedett nemesnek segített, akinek három lánya volt és pénzt tett az ablakukba, mielőtt el kellett volna adni az egyik lányát rabszolgának. A másik, hogy egy végső elkeseredésben szenvedő házaspárnak új reményeket adott és később valóra vált a legnagyobb álmuk és gyermekük született.

A Mikulás általában két kísérővel érkezik: egyikük a krampusz (ördög), másik pedig az angyal. A krampusz feladata az ijesztgetés és a büntetés volt. Rémisztő, ugyanakkor vicces figura, emiatt igen népszerűvé vált.
Akkoriban a kereskedők tudták, hogy az ilyen horrorisztikus figurákat senki sem fogja megvenni, ezért a krampuszokat meg lehetett enni: fejük cukorból, testük csokoládéból, lábuk aszalt szilvából készült. Ma már kiderült, hogy a krampuszoknak semmi közük Szent Miklós ünnepéhez. Szakértők szerint Szent Miklóst úgy érdemes bemutatni, mint olyan szentet, aki ajándékoz, de nem fenyeget. Valamint ismert volt a Mikulás-járás szokása, miszerint házról-házra járt, a gyerekeknek kérdéseket tett fel, vagy együtt imádkoztak.

Az akkori Mikulások nem olyanok voltak, mint a ma jól ismert piros ruhás, fehérszakállas ajándékot osztogató mosolygós bácsik. Legtöbbször kenderszakállat tettek az arcukra a férfiak, és a kisfiúk, majd láncokkal járták a falu utcáit, valamint volt náluk vesszőkorbács is. Ezekkel legtöbbször a gyerekeket, lányokat ijesztgették.. A Mikulás a világon 378 millió gyermeknek visz ajándékot. Ebbe nem tartoznak bele a hinduk, mohamedánok, és buddhisták.

A gyerekek mindig kiváncsiak voltak arra, hogy mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékokat osztogat. Így született meg az új Mikulás-legenda, miszerint a finn Lappföldön lakik, és rénszarvas szánon közlekedik. Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. Tisztelete gyorsan terjedt, különösen Oroszországban, valamint Finnországban, ahol Joulupukkinak hívják, de Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét.
Az eredeti Mikulás ruházata régen még más volt: a XX. század elején lila, kék és zöld színű kabátban is ábrázolták. A manapság ismert piros-fehér ruházatát 1931-ben találta ki egy amerikai grafikus, Haddon Sundblom, a The Coca Cola Company megbízására és innen terjedt el világszerte és ezt a Mikulást láthatjuk a mai napig az üdítőital karácsonyi reklámfilmjeiben is.

Más forrásból kiderül, hogy ezt cáfolja, az 1928-ban megjelent gyerekkönyv, amely ugyanígy ábrázolja a Mikulást, bár tény, hogy a globális elterjedéséhez nagyban hozzájárult a Coca-Cola.
Magyarországon eredetileg, a világháború előtt a Mikulás segítői az angyalok voltak, mivel a Mennyben élt és a hiedelem onnan figyelte a gyerekek viselkedését.
Ausztráliábanban december 25-i reggelre várják a Mikulást, de az ő szánját ott 6 fehér kenguru húzza. Oroszországban a Fagyapó január 1-én jön el a gyerekekhez ajándékaival és unokájával, egyben segítőjével, Hópelyhecskével. Spanyolországban pedig a gyerekek január 6-án, Vízkeresztkor a napkeleti három királyokat várják.

 Az amerikai kandallós történetet mindenki ismeri, Santa Claus kapta meg ezt a szerepet, akinek neve a holland Sinterklaas eltorzított változata. Sinterklaas eredetileg inkább manóhoz hasonlító, vicces, aranyos forma volt. Santa Claus végül december 6-ról átkerült közvetlenül a karácsonyhoz, ebben döntő szerepe volt Clement Clark Moore versének, a Szent Miklós látogatásának, amely nem kicsi népszerűségre tett szert igen rövid idő alatt. A címet Karácsony előtti éjjel-re változtatta. Itt figyelhető meg az a pirospozsgás öreg, akinek szánját 8 rénszarvas húzta. A képi világot a Moore versét illusztráló Thomas Nast teremtette meg. A Coca-Cola által ismert figurát aztán a popkultúra, a mozi és a reklámok tették szinte halhatatlanná.

További cikkek
Top