Author Archives: Laura Szabó

Urbex kisokos

Kíváncsi vagy, milyen lehet elhagyatott, romos épületeket felfedezni? Most bepillantást nyerhetsz a turizmus egy igazán szokatlan fajtájába. Az urbex az angol urban exploration (városi felderítés) kifejezés rövidítése, és az évek során egy sokak által űzött, azonban mégis szokatlan hobbivá nőtte ki magát. Kedvelői rozoga, az idő által megviselt, magára hagyott gyárépületeket, lakóházakat, pincéket, intézeteket kutatnak fel, hogy közelebb kerüljenek a múlt rejtelmeihez. Az urbex azonban nem veszélytelen, fontos megismerni működését és szabályait, tartsatok hát velem!

Sokakban felmerülhet a kérdés: miért jó lepusztult épületek omladozó falai között botorkálni? A veszélyfaktor magas, de a múlt maradványai iránti kíváncsiság, egy-egy hely izgalmas történelmi háttere és a pusztulásban való gyönyörködés felülírja a félelemérzetet. A helyiségekben maradt bútorok, tárgyak, lenyomatok és kellő képzelőerő segítségével valósághű képet kaphatunk az épület korábbi éveiről, így máris izgalmasabbá válik a kirándulás. Ennek ellenére tisztában kell lenni a veszélyekkel. Előfordulhat, hogy a helyszínen mérgező hulladékot találunk, vagy esetleg illetéktelen behatolók, hajléktalanok rejtőznek meg a romok között. De az ingatag padlózat, téglák és törmelékek is okozhatnak komoly baleseteket, ezért fontos minél óvatosabbnak lenni és speciális felszerelésekkel érkezni.

A szabályokról sem szabad megfeledkeznünk. Habár ezek nincsenek törvénybe foglalva, csupán urbex-közösségek által megfogalmazott nem hivatalos, íratlan szabályokról beszélhetünk, mégis érdemes odafigyelni rájuk, hiszen az urbex nem egyenlő a felkutatott helyek megsértésével.

 Az első és talán legfontosabb: egy igazi urbexes nem lop. Sokszor igazi kincsekre bukkanhatunk, de azokat soha ne hozzuk el magunkkal! Amilyen örömöt tud okozni nekünk egy-egy tárgy, akkora örömöt okoz az utánunk érkező látogatóknak is. De fotót és videót bármikor készíthetünk róla.

A hely megrongálása is tiltólistás. Ezek az épületek már alapból is rossz állapotban vannak, ezért fontos, hogy ne pusztítsuk tovább. A falakra sem szabad festeni, vagy graffitizni és a könnyebb bejutás érdekében se törjünk be ajtót, ablakot, illetve falat.

Sok építményről alig található információ, ezért ha valakitől jó tippeket, tanácsokat kapunk a bejutással és magával az épülettel kapcsolatban, kezeljük azokat bizalmasan, hiszen lehet, hogy ezek az infók szabálytalanul derülnek ki.

Az urbex Magyarországon is egy kedvelt és elterjedt tevékenység, hiszen hazánk is bővelkedik az elhagyatott helyekben. Gyakori tévhit, hogy ezekre a területekre bármikor könnyen bejuthatunk egy hétvégi kiruccanás kereteiben. Természetesen vannak szabadon látogatható helyek, akár kezdő urbexesek számára is, azonban legtöbbjük biztonsági őrök által felügyelt helyiségek, amelyek csak engedéllyel tekinthetőek meg. De ilyenkor se essünk kétségbe, több magyar profi urbex-kalandor felvételein keresztül betekinthetünk ezekbe az épületekbe is. Az Urbex Hungary csapata, vagy akár a Szellemvárosok Magyarországon youtube csatorna is a rendelkezésünkre áll, hogy különleges helyeket ismerhessünk meg, de természetesen egyre több urbexes anyagai közül válogathatunk. Ízelítőként pedig olvashattok két különlegességről.

A Lipótmezei Emegyógyintézet (OPNI)

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet még 1868-ban építették a Budapest II. kerületében elhelyezkedő Lipótmező városrészben. Akkor még Magyar Királyi Tébolyda néven üzemelt, ami valljuk be, kissé bizarr elnevezés. Az intézet kezdetben 300 beteget látott el, de a létszám folyamatosan nőtt. A második világháború alatt azonban mindenkit kiköltöztettek az épületből, a visszaköltözés során pedig számtalan szovjet katona is az intézet lakójává vált. A hely különlegességeként szolgál, hogy maga Erzsébet osztrák császárné is itt betegeskedett a 19. század végén. Az elhagyatott épület sajnos már engedéllyel sem látogatható, hiszen 2020-ban új tulajdonosi kézbe került, és a tervek szerint egy bentlakásos nemzetközi középiskola lesz a helyén.

Szentkirályszabadjai Szellemváros

A Balaton északi részén, Balatonalmádi és Veszprém között található Szentkirályszabadja, a már több mint 20 éve elhagyatott szovjet laktanyával. A szellemváros csak engedéllyel látogatható, ennek ellenére nagyon sok kíváncsiskodót vonz magával, akik valószínűleg nem is tudják, hogy látogatásukkal szabályt sértenek. A 60-as években épült laktanya orosz és ukrán katonák otthona volt, így a többnyire romos, lepusztult helységekben elszórva még bútorok, fotelek, matracok is fellelhetőek. A város hátborzongató épületei kiváló helyszínül szolgál filmek forgatására, például a Párhuzam című film egyes jelenetei is itt játszódnak.

Hogyan legyél boldog? – Titkok a nagyvilágból

Az utóbbi időszak mindannyiunk számára nagy kihívást jelent, hiszen a koronavírus-járvány olyan dolgoktól foszt meg minket, amelyek jelentősen hozzájárulnak jókedvünkhöz és boldogságunkhoz. A türelem egyre inkább fogy, és talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: igazi küzdelem manapság motiváltnak és kiegyensúlyozottnak maradni. De talán már nincs olyan sok hátra ebből az őrületből, addig is hoztam Nektek 3+1 szemléletet a világ különböző tájairól, amelyek segíthetnek megőrizni a pozitivitást, emellett pedig betekintést nyújthatnak egyes kultúrák gondolkodásmódjába.

1. Pura vida – Costa Rica

A pura vida – magyarra fordítva „igazi élet” – kifejezést Costa Rica nem hivatalos mottójaként tartják számon, és valójában azt jelenti, hogy minden negatív körülmény ellenére is maradjunk boldogok és optimisták. Ez jellemzi az ország lakóit, akik gyakran használják a pura vidát, mint köszönés és búcsúzás, de akár az elismerés jele is lehet. Ezek mellett a pura vida sok mindent foglal még magába: a Costa Ricán élők számára nagyon fontos az egészség, rengeteget szörföznek, túráznak, odafigyelnek az étkezésre is. Nem meglepő tehát, hogy Costa Rica a világ azon országai közé tartozik, ahol kiemelkedően magas az emberek várható élettartama. Úgy tartják, ha egészséges vagy és vigyázol magadra, boldogabb leszel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kapcsolattartás fontosságát sem. A szeretteikkel való találkozás elengedhetetlen számukra, akár családról, akár barátokról van szó. A vasárnap egyenlő a „nagymamanappal”, ekkor mindenki meglátogatja a rokonait. Akinek pedig távol élnek a családtagjai, az a barátaiból alakít ki pótcsaládot. Ez is pura vida. Lehet sokakban felmerül most a gondolat: „A tengerparton én is boldog lennék!” Kétségtelen, hogy Costa Rica természeti adottságai eltérnek szerény hazánkétól, de itthon is képesek lehetünk odafigyelni az egészségünkre, időt szánni szeretteinkre, kirándulni és lazán élvezni az életet. Ráadásul ezeket a korlátozások ellenére is megtehetjük, szóval hajrá!

2. Mai pen rai – Thaiföld

Most pedig következzen egy ázsiai gyöngyszem, mégpedig Thaiföld életfilozófiája a mai pen rai. Ezt a kifejezést leginkább úgy fordíthatjuk, hogy „semmi baj”, „ne aggódj”, vagy „nem számít”, és arra szolgál, hogy oldja a feszültséget és emlékeztessen az elfogadás fontosságára is. Gyakori tévhit, hogy ez a szemlélet egyenlő azzal, hogy a thaiföldiek nem törődnek semmivel, azonban ez nem így van. A mai pen rai arra tanít meg, hogyha nem sikerül valami, akkor sincs semmi baj, még nem jött el az ideje, csinálj helyette valami mást. Kár sokat idegeskedni rajta, inkább el kell engedni. A mai pen rai kialakulását erősen befolyásolta az is, hogy Thaiföld államformáját egészen 1932-ig abszolút monarchia jellemezte, így az ott élőknek szükségük volt valamire, ami segíti őket a nehezebb időkben is. A mai pen rai továbbá önellátóságra és önellátásra int. Fontos, hogy megteremtsd a saját szükségleteidet és elégedj is meg azokkal, anélkül, hogy másnak kellemetlenséget okozol. Amíg nem akarod minden áron meghaladni a lehetőségeidet, elégedett leszel. És ha a dolgok néha kedvezőtlenül alakulnak, fogadd el! Ez a mai pen rai.

3. Aloha – Hawaii

Ebből a rövid kis listából nem szívesen hagynám ki Hawaii életszemléletét, az alohát, amely olyan – sajnos a mai világban már nem annyira – alapvető dolgokra tanít, mint a szeretet, együttérzés, kedvesség, tisztelet és megbocsátás. Az emberek többsége köszönésként ismeri, de most megtudhatjuk, mennyi minden rejtőzik a szó mögött. Az aloha megmutatja, hogyan bánjunk a természettel és minden benne élő teremtménnyel. Jó tettekre ösztönöz, fontos elemei a türelem és a barátságosság. Hawaiion élők számára kedvesnek lenni egymáshoz szinte magától értetődő. Ez az egyszerű, mégis nagyon fontos dolog hiányzik manapság a legtöbb emberből. Sokszor vagyunk rosszindulatúak, néha tudatosan, néha pedig azért, mert éppen rossz napunk van. „De mégis kik vagyunk mi, hogy elrontsuk mások kedvét a mogorvaságunkkal?” – gondolják a hawaiiak. Emellett nagyon fontos számukra az is, hogy harmóniában éljenek a környezetükkel. Az aloha mentalitás felhívja a figyelmet arra, hogy nem az embereké a Föld, hanem mi vagyunk a Föld tartozékai, ezért óvatossággal kell bánnunk a környezettel. Ezek után nem meglepő, ha azt mondom, Hawaii első helyen áll a jóközérzet-felméréseken, és aligha fordul elő, hogy stresszes az ottaniak élete. Ezekből adódóan kijelenthetjük, hogy kedves, barátságos tiszteletteljes hozzáállással magunktól is sok problémát spórolhatunk meg.

+1 – Federerizmus – Svájc

Utolsóként pedig egy igazán különleges mentalitást szeretnék bemutatni, ami nem is olyan régóta lépett be a köztudatba, mint fogalom. Ez az ideológia a világhírű svájci teniszezőről, Roger Federerről lett elnevezve. Precizitást, sportosságot, szorgalmat és tisztaságot fejez ki. Úgy tartják, a teniszező ezen tulajdonságok megtestesítője, ezért alakulhatott ki a federerizmus kifejezés, ami azonban a svájciak többségére is rendkívül igaz. Természetesen Svájc sok mindenről híres: bankjairól, csokijáról, órájáról. Példaértékű a közbiztonság, a jól működő demokrácia és az anyagi stabilitás is. Összességében egy jól működő országról beszélünk, de ennek elérésében a federerizmus jellemzőire volt szükség. A federerizmus lényege még a szerénység is. Légy szorgalmas, precíz, dolgozz keményen, de ne kérkedj vele! A siker sok munkával jár, de felkészültséggel, a hibáktól való félelem figyelmen kívül hagyásával és jó modorral mindig elérhető, és ebből következhet egy boldog, kiegyensúlyozott élet.

A cikk alapjául Helen Russel – Boldogságatlasz című könyve szolgált, amelyben még több ország mentalitásáról olvashatsz. Ha érdekel az olasz „édes semmittevés”, vagy akár az indiai „dzsugád” életfilozófia, és szükséged van még több jó tanácsra, akkor érdemes fellapoznod ezt az olvasmányt.

Szeretnél (Ál)híres lenni?

– Na és, mi leszel, ha nagy leszel?
– Influenszer – válaszolja rengeteg fiatalkorú manapság. Azt azonban kevesen tudják, milyen valójában influenszernek lenni, és sokan nem is gondolnak bele, főleg gyermekfejjel, hogy a szinte tökéletes Instagram-fotók mögött milyen titkok rejtőzködnek. Ennek a napjainkban igencsak elterjedt társadalmi jelenségnek a kulisszái mögé enged belátást a február elején debütáló HBO dokumentumfilm Álhíres (Fake Famous) címmel. És bár rengetegen vagyunk olyanok, akik nem dőlünk be könnyen a hamisságnak, a film alkotóinak mégis sikerül az influenszerkedés azon oldalait bemutatni, amelyekre talán álmunkban sem gondoltunk volna.

Korábban az emberek úgy válhattak híressé, ha valamiben tehetségesek voltak. Manapság a tehetség nem feltétlen szükséges ahhoz, hogy ismertté váljunk. Híresnek lenni ma már csak egy szám: mennyi követőd van, hányan lájkolják és kommentelik a képeid. Az emberekben kialakult az úgynevezett „híresség-mánia,” ezért fotókon keresztül próbálják másokkal elhitetni, hogy milyen befolyásos, drága közegben mozognak, és ha valaki hasonló életet szeretne élni, muszáj őt követnie a közösségi média platformjain.

Paul Smith tervező által festett rózsaszín fal Los Angelesben, amely látogatók ezreit vonzza a tökéletes Instagram-fotók érdekében.

Filmünk alapja tulajdonképpen egy kísérlet, amelynek során több ezer jelentkező közül kiválasztanak három fiatal felnőttet, hogy teszteljék, milyen gyorsan törnek ki a pár száz követővel rendelkező átlagos életvitelből és válnak ismert influenszerekké. Természetesen a három fiatal mögött egy profi csapat áll: fodrászok, sminkesek, fotósok segítik őket, hiszen a tökéletes megjelenés elengedhetetlen ehhez a „szakmához.” Mindemellett pedig a film rendezője, Nick Bilton az, aki folyamatosan ellátja őket instrukciókkal és tanácsokkal. Ő a kísérlet fő mozgatója. Ötletei által szemtanúi lehetünk például annak, hogy az otthonunkat el nem hagyva hogyan üldögéljünk egy befolyásos hotel medencéjének szélén, vagy túrázzunk a kaliforniai Redwood parkban.

Új barátok pár dolcsiért

Bizonyára minden Instagram-felhasználó észrevette már, hogy az oldalon nagyon elterjedtek a hamis profilok és az ezekkel járó szintén hamis, programozott lájkok és kommentek is. Ezek az úgynevezett botok, amelyek algoritmusok alapján működnek és rengetegen fizetnek értük. Bármilyen hihetetlennek tűnik, bárki könnyen vásárolhat magának hamis követőket, ezzel is látszólagosan növelve rajongótáborát. Nem csak feltörekvő influenszerek, hanem elismert hírességek – énekesek, színészek, sportolók – is gyakran használják ezt a módszert, hogy az értük való rajongás semmiképp se hagyjon alább. Nick Bilton is ezt hívja tehát segítségül, hogy beindítsa alanyai influenszer karrierjét és emellett részletesebben beszámol ennek a folyamatnak a működéséről.

Nevezhetjük az influenszerkedést karriernek?

Azt biztosan nem mondhatjuk, hogy az influenszerek nem csinálnak semmit. Valójában ez az életforma sok munkával és fáradalommal jár. A különbség az, hogy az ember általában nem fizikálisan, vagy agyilag merül ki, hanem sokkal inkább a mentális, illetve érzelmi egészség rovására megy a munka. Ami az elején csak szórakozásnak tűnik, az hosszabb távon könnyen válik teherré. Hamar ráébredhetünk, hogy a szépség és a luxus csak pár perc, óra, vagy fotó erejéig tart, és ezt filmünk főszereplői is gyorsan észreveszik.

Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek két oldala van, így az influenszerkedés is jelenthet néhány pozitívumot. Az egyik legfontosabb, hogy az emberek képesek hallatni a hangjukat és felhívni a figyelmet olyan fontos témákban, mint például a nemek közti egyenlőség, környezetvédelem, vagy más emberi jogokért való küzdelem. A már egy éve tartó koronavírus elleni harc során is rengeteg pozitív energiát nyerhettünk közösségi média-kedvenceinktől.

Ha ez a kis összefoglaló felkeltette az érdeklődésedet, akkor mindenképpen érdemes időt szánni a filmre, hiszen még több érdekes titok és trükk szemtanúja lehetsz, amelyek segítenek, hogy ezentúl más szemmel láthasd az influenszerek világát.

„A hírnév sejtelmes, furcsa dolog. Nem lehet megfogni, mégis hatalmasabb, mint majdnem minden más a világon.”

Emberi klónozás – igen, vagy nem?

A tudomány manapság bármire képes, és vannak olyan témák, vagy jelenségek, amelyek rengeteg ember számára szinte felfoghatatlanok. Ide tartozhat a klónozás, többek között az emberi klónozás tudománya is. Bizonyára sokan hallottunk már erről a témáról, de mégsem vagyunk biztosak abban, hogy hol is tart ma a klónozás folyamata, milyen veszélyeket, vagy éppen előnyöket tartogat az emberiség számára. Amit biztosan tudunk: a klónozás már nem egy sci-fi film, hiszen állatokon már többször is sikeresen végrehajtották a folyamatot. Jöhet akkor az emberek klónozása?

Az 1996-os év áttörésnek számít a klónozás történetében, hiszen ekkor született meg Dolly a bárány, az első klónozott emlős. Ezt követően már csak pár lépés kellett, hogy a tudósok tulajdonképpen bármilyen élőlényt, akár az embert is klónozni tudják. Már hét éve képesek vagyunk arra, hogy emberi embriókat másoljunk, azonban ez – a világ tudomása szerint – még nem történt meg. Vajon mi ennek az oka? Az elképzelés, hogy szemtől szemben állj a klónoddal elég izgalmasnak hangzik, ennek ellenére nehezen található ésszerű ok arra, hogy emberi klónokat alkossunk.

Dolly, a bárány

Ahhoz, hogy Dolly megszülessen, a tudósok közel 300 embriót használtak fel. Habár a kor fejlődésével kb. 10%-kal nőtt az emlősök sikeres klónozásának aránya, még így is inkább eredménytelenek ezek a kísérletek. Az állatokon könnyebben hajtják végre a próbálkozásokat, de amint egy emberi életről van szó, már kényesebb a helyzet. Az emberklónozás kutatásához jelentősen nagy mennyiségű embrió adományra lenne szükség, és természetesen önkéntes vállalkozókra is, akik ezeket méhükben kihordják. Ennek a folyamatnak nagy a kockázata: vagy maga az embrió, vagy az azt kihordó személy kerül veszélybe.

Felmerül így a kérdés: jó-e egyáltalán bármire is egy emberi klón? A válasz nagyobb arányban a nem, de mint mindig, ebben a témában is jelen van egy elbizonytalanító feltételezés, amely a nagy elméket további kutatásokra, kísérletezésekre készteti. Maga a klónozás egy kiváló megoldás különböző testi szervek pótlására, de ehhez nem kell megalkotni egy egész embert, elég csak a kívánt szervet. Ezt az eljárást gyógyászati klónozásnak nevezzük, amely során a az embrió nem kerül beültetésre az anyaméhbe, csupán őssejtek kivonására szolgál. Az őssejtek nagy segítséget nyújtanak új kezelések és szervi megbetegedések gyógyítása során. Azonban ezek kis mennyiségben állnak rendelkezésre, és csak 3-5 napos embriókból nyerhetőek ki. Illetve sokszor előfordul az, hogy ezek az őssejtek ellenállást váltanak ki az emberi testtel szemben, amelybe beültetésre kerültek. Egyes kutatók ezért úgy vélik, hogy a klónozott test kevésbé lenne ellenálló az őssejtekkel szemben. Ez a feltételezés persze folyamatosan kutatás alatt áll, így ez egyelőre nem elég ahhoz, hogy az emberklónozás valóban megtörténjen.


A klónozás helyessége továbbá olyan pároknál merül fel, ahol fennáll a terméketlenség problémája, ezáltal nem lehet gyermekük. És ha már említettük a szervek pótlását, mi a helyzet a végtagokkal és egyéb testrészekkel? Egy elveszített ujj, kar, esetleg lábszár esetén klónunk boldogan rendelkezésünkre állna, hogy felajánlja sajátját? Egy klón emellett komoly társadalmi előnyökkel is járhat: lehetne kettő Cristiano Ronaldo, hogy tudásával egyszerre két csapatot segítsen, vagy kedvenc előadónkból is lehetne több, hogy fellépéseinek száma megsokszorozódjon, így semmiképpen sem csúsznál le álmaid koncertjéről.

Akármennyire is jónak hangzik ez a pillanat erejéig, valószínűleg nem lenne a valóságban ilyen egyszerű, és hosszútávon ijesztő következményekkel kellene számolnunk. Elvégre, miért zavarjuk meg a természet folyamatát? Klónok nélkül is születnek újabb és újabb tehetségek az élet minden területén. Erkölcsileg is vitatható az emberklónozás folyamata, hiszen az emberi embriókkal való kísérletezés nem egy könnyen elfogadható dolog, így természetesen már számos szabály kontrollálja ezeket a folyamatokat, főleg olyan nagyhatalmaknál, mint például az Egyesült Államok. Egyes vélemények szerint a társadalom nem áll készen az emberi klónok megszületésére, ezért ezek létrehozása inkább végzetes lenne, mint áttörő a tudóskarrierek számára.

Összességében tehát nem valószínű, hogy a közeljövőben szemben állunk majd saját magunk klónjával, de sosem lehetünk elég biztosak abban, hogy mit rejteget számunkra a jövő.

Top