Author Archives: Laura Szabó

Ünnepelj a Külkerrel – Itt a XI. LongTail Gála!

A hétköznapokból való kiszakadás néha azt is jelentheti, hogy felkapunk egy gyönyörű ruhát, vagy éppen szmokingot és jó társaságban, finom pezsgővel eltöltünk egy estét, mintha csak egy film főszereplői lennénk, nem igaz? Mit szólnátok, ha azt mondom, hogy a Külkerrel még ez is lehetséges? Iskolánk már 11. alkalommal rendezi meg a mindig nagy sikerű LongTail Gálát, ami már egy igazi hagyománnyá nőtte ki magát az évek során. Hogy mit kell tudni erről az eseményről? Cikkünkben most minden felmerülő kérdésetekre választ kaptok.

A járvány miatt sajnos több éven át kimaradó díjátadó gála most május 6-án végre újra megrendezésre kerülhet és nem is akárhogyan! A rendezvény témája idén leginkább a James Bond filmek rajongóinak kedvez, hiszen a Casino Royale című rész lett a megihletője. A megjelenés terén tehát fontos az elegancia, koktélruhákat, szmokingokat tessék előkészíteni!

A gála fő célja egy díjátadó lebonyolítása a marketingkommunikáció szakirányos hallgatók szervezésében. Előadókat, tanárokat és hallgatótársakat érhet az a megtiszteltetés, hogy díjakat vehessenek át különböző kategóriákban. Néhány díj azonban igazán különleges: a Rézangyal életmű például a legtöbbet káromkodó előadót, a Sirály életmű pedig a legmenőbb előadót illeti. Ezeken kívül persze még számos kategóriában osztanak díjakat, összesen 15 kitüntetés kerül majd kiosztásra.

Az eseménynek idén az Ötkert ad majd helyet, ahol több mint 120 vendég – többek között Ti is – vehet részt ezen a zártkörű eseményen, utána pedig mindenki számára megnyílik a táncparkett és a OneDance-szel közösen szervezett LongTail after partin megkezdődhet a reggelig tartó őrület. A jó hangulatot továbbá a James Bond tematikájú díszítés, tombola és egy kreatív fotósarok is biztosítja.

A 19 órakor történő kapunyitás után részesei lehettek egy megnyitónak, az est központjában álló díjátadónak, de ezek mellett egy különleges Blank Verse fellépés és az Art Kingdom Dance Community előadása is fokozza majd a hangulatot. És természetesen az evés-ivás sem maradhat el, finomabbnál-finomabb ételek és italok várják az érkező vendégeket. Az est támogatói között olyan neves vállalatok is szerepelnek, mint a MITO, vagy a Mediátor, akik személyesen is tiszteletüket teszik majd a rendezvényen.

Hogy miért érdemes részt venned? Valószínűleg nem egy mindennapos dolog, hogy ilyen elegáns keretek között tölthetünk el egy estét barátainkkal és hallgatótársainkkal. Egy teljesen új élménnyel gazdagodhatsz, amire majd jó kedvvel emlékezel vissza egyetemi éveid után is. Ha pedig kimondottan érdeklődsz a marketingkommunikáció területe iránt, akkor lehetőséged nyílhat új kapcsolatokra, beszélgethetsz akár nagy tapasztalattal rendelkező szakemberekkel is. Az est menetrendjéről bővebben a XI. LongTail Gála facebook eseményében olvashattok, sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, találkozzunk ott!

Mikrofonpróba egy, kettő: a Podcastok világa

Tudtok még lépést tartani a világ újdonságaival? Szinte minden nap akad valami friss, amiről azt állítják: itt a legújabb közönségkedvenc! Legyen az egy tárgy vagy egy szolgáltatás, biztosan köze van a digitalizáláshoz. Lehet, még emlékszel rá, hogy mikor néztél meg először egy YouTube videót, vagy melyik évben regisztráltál Facebookra. De azt tudod, hogy a podcastok mikor kúsztak be a köztudatba? Legújabb cikkünkben ezek eredetét kutatjuk!

A podcast megjelenését legtöbbünk csupán az elmúlt pár év újdonságai közé sorolná, azonban már egészen 2004 óta beszélhetünk róla. Elnevezése két szó összerántásából, az iPod és a broadcast szavakból jött létre és először a The Guardian egyik cikkében olvashattuk, mint valós kifejezés. Az említett cikk ugyanis az audio műfajok internetes virágzását boncolgatta, így, az általában epizódokban megjelenő digitális hanganyag, azaz a podcast vizsgálata sem maradhatott el. Habár korábban leginkább audiobloggingként emlegették, az Oxford English Dictionary szerkesztői naprakészek voltak és a cikk megjelenése után rögtön felvették a kapcsolatot annak írójával, hogy beilleszthessék a kifejezést a szótár következő kiadásába.

Sokan erős kételkedéssel viszonyulnak a podcastokhoz, hiszen manapság már mindenki indíthat saját csatornát, ahol a saját kedve szerint részletezhet témákat, akár hiteltelen és hamis állításokkal megfűszerezve. Csakis a hallgatóközönségen múlik az, hogy egy podcast mennyire lesz sikeres és felkapott. De akkor miért is jó podcastot hallgatni? A legnagyobb érv emellett talán az elérhetőség. Legyünk bárhol és bármikor, könnyen letölthetünk egy-egy epizódot hozzánk közel álló témákban. Leginkább a rádiózáshoz hasonlítják ezt a műfajt, de persze azt senkinek nem kell bizonygatni, hogy a rádióadások kötött műsora egyre kevésbé népszerű a lazább, baráti beszélgetéshez is könnyen hasonlítható podcast adások mellett. És, természetesen azt sem felejthetjük el, hogy a podcast kiváló kiegészítője lehet általános tevékenységeinknek és egy jól megválasztott adás segítségével értékes információkkal gazdagodhatunk takarítás, buszozás vagy akár egy egyszerű séta során is. Azonban ezzel is csak óvatosan! A „binge-watching” kifejezéshez hasonlóan már megszületett a „podfasting” is, tehát a podcastok folyamatos darálása. Vannak olyanok is, akik szándékosan felgyorsítják a beszéd tempóját, hogy hamarabb végezzenek az adott résszel és rátérjenek a következőre.

2004-es megjelenése után kellett még jó pár év, hogy a műfaj igazán berobbanjon, kb. 10 év alatt terjedt el globálisan és hagyott jelentősebb nyomot a médiaiparban. Persze, 2004-ben még nem tartott a technika olyan szinten, ami a podcast számára kedvező lett volna, ezért nem is meglepő, hogy csak a hallgatáshoz szükséges eszközök és a mobilinternet elterjedése után ért el nagyobb sikereket. Ebből a buliból természetesen az Apple sem maradhatott ki, így 2012-ben megalkotta az iPhone podcast applikációját, ezzel még inkább trendivé téve a hallgatást. Ennek ellenére a podcast még rengeteg országban kísérleti fázisát éli, és közel sem vált olyan népszerűvé, mint az USA-ban, vagy az Egyesült Királyságban. Habár Magyarországon már viszonylag sokat hallunk róla, még itt sem forrott ki igazán, de az biztos, hogy itthon is rengetegen próbálkoznak vele.

A podcast történetének bemutatása során nem feledkezhetünk meg a Serial című bűnügyi podcastról sem, amely nagyban hozzájárult a műfaj berobbanásához. A Sarah Koening által vezetett műsor egy 1999-ben történt gyilkosságot és annak nyomozását elemzi. A podcastot megjelenése óta már több mint 350 millióan töltötték le és azóta is legyőzhetetlen a podcastok között. Számos díjjal is jutalmazták és világrekord is született belőle.  Nem csoda, egy igaz történeten alapuló bűnügyi eset mindig remek kiinduló pont a siker felé, jó feldolgozása és bemutatása pedig garantáltan nagyot szól.

Vajon meddig lehet sikeres ez a műfaj? Magyarországon is lehet akkora jövője, mint például az Egyesült Államokban? Vagy jön majd megint valami más, valami új, ami ellopja a podcastok rivaldafényét? Ezekre a kérdésekre egyelőre nehéz választ adni, de szerintem jelenleg ez egy nagyon jó lehetőség kedvenc témáink boncolgatására, akár alkotói, akár hallgatói részről. Ha kedvet kaptatok a podcast hallgatáshoz, akkor többek között a Spotify, Castbox, Apple Postcasts, Google Postcasts, vagy a Podbean applikációk segítségével kedvetekre böngészhettek az adások között. Takarítás mellé kimondottan jól jöhet!  

Megérkezett a Tigris éve

A február talán az egyik legfurcsább hónap az évben, hiszen azontúl, hogy pár nappal rövidebb, mint a többi, mindenki egy kérdést ismételget: mikor lesz már tavasz? Elővennénk már a vékonyabb kabátot, örülnénk, ha világosban érnénk délutánonként haza és nem lenne rossz már a szabadban összeülni a barátokkal. Ennek ellenére februárban aligha ünnepelhetnénk valamit, – szülinaposok és szerelmesek előnyben – de nézzük meg mi ez a nagy felhajtás Kínában, hátha minket is feldob a Holdújév ünnepe!

A kínai újév, amit gyakran neveznek Holdújévnek és tavaszi fesztiválnak is, Kína legfontosabb ünnepévé nőtte ki magát, emellett pedig néhány kelet-ázsiai országban is jelentőssé vált. A Húsvéthoz hasonlóan minden évben más időpontra esik, amit bonyolult számításokkal határoznak meg. Nekünk elég annyit tudni, hogy az ünnep mindig január 21. és február 21. közé esik és nagyjából két hétig tart. És biztosan nem meglepő számotokra, ha azt mondom, hogy február 1-jén kezdetét vette az idei Tavaszünnep, hiszen az ettől zsongó közösségi médiák igyekeznek minél nagyobb betekintést adni abba, hogyan is ünnepli a nagyvilág a kínai újévet. Így teszünk hát mi is.

A rossz és a régi elűzése, a jó és az új üdvözlése – ezt jelenti a Holdújév. Kínában már évezredek óta ünneplik, ilyenkor tisztelegnek az ősöknek, űzik el a gonosz szellemeket és imádkoznak a jó termés reményében. A kínai újév eredetéről rengeteg mítosz kering, de ez is hozzátartozik az ünnep szépségéhez. A történet eltérő lehet régiók, családok között és ebben a két hétben előszeretettel mesélik egymásnak saját változataikat, a nap végén pedig úgyis mindenkinek egyértelmű, melyikben szeretne és fog is hinni.

Karácsonykor gyakran előfordulhat velünk, hogy elcsodálkozunk ismerőseink ünneplési szokásain. Bár megvannak a tipikus karácsonyi ételek, tudjuk, hogy ajándékozni is fogunk, mégis minden családban máshogy alakult ki, hogy kinél mi lesz a menü, délután vagy éppen este bontsuk az ajándékokat. Ez Kínában sincs másképp, azonban összegyűjtöttünk pár szokást, amelyek talán a legjobban jellemzik a készülődést.

Az év vége előtt mindig alaposan megfürdenek, hiszen ezzel tudják lemosni magukról a balszerencsét. „Ha már csináljuk, csináljuk rendesen” alapon pedig teljesen új ruhát és cipőt vesznek az ünnepi időszakra. Az újévet egy nagy vacsorával köszöntik, amikor is egy asztal köré gyűlik az egész család, finom ételeket és italokat fogyasztva. Hogy kifejezzék imádatukat őseik iránt, füstölőt égetnek, a család idősebb tagjai pedig szerencsehozó zsebpénzt csomagolnak piros borítékokba, ezzel ajándékozzák a fiatalabbakat.

Ne egyél csirkét, elkaparja a szerencsét! – mondjuk mi szilveszterkor. Kínában pedig nem szabad újév napján söpörni, vagy kivinni a szemetet, hiszen ezek a tevékenységek a jövő évi vagyon elvesztéséhez köthetőek. Sokunknak tetszhet az a szabály, hogy az idősebb családtagok ilyenkor nem szidhatják le a fiatalabbakat és a gyerekeket, még akkor sem, ha megérdemelnék. Milyen jó is lehet egy családi ünneplés feszültségek nélkül!

Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy a kínai újév ünneplésének nagy részét a díszítés képzi. Az emberek rengeteg energiát és időt áldozva díszítik házukat, környezetüket, ezzel köszöntve a gazdagság isteneit. A hiedelem szerint két gazdagságisten van: egy polgári és egy katonai. Így hát papírkivágásokat, festményeket, lámpásokat készítenek, az utcákat zászlókkal, virágokkal szépítik. Az ünnep négy nagy motívumának a főnixet, az egyszarvút, a sárkányt és a sárkányteknőst tartják. Ezek szerencsehozó kabalafigurák is egyben, aki pedig valamelyiket megtalálja, szerencsében gazdag évre számíthat.

A végére pedig egy kis jó hír: 2022, a Tigris éve. A Patkány éve (2020) a túlélést, az Ökör éve (2021) az új valóság elfogadását jelentette. Az előttünk álló Tigris éve azonban végre tele van reménnyel, lelkesedéssel és változásokkal is. Ha nem vagy ismert a kínai állatövek témájában, akkor itt ideje belevetned magad a kínai asztrológiába, hiszen ha a Tigris évében születtél, ez az év végre a te éved lehet.

Fenntartható fejlődés – a jövő a tét

Bizonyára Ti is észrevettétek már, hogy rengeteg kezdeményezés történik manapság a környezetvédelem és a fenntarthatóság érdekében. A közösségi média felületein könnyű különböző felhívásokba és megdöbbentő tényekbe botlani bolygónk sorsával kapcsolatban, és aggodalmunk nem oktalan. A Külker Online is szeretné felhívni a figyelmet a tudatosságra, ezért most bemutatunk Nektek egy különleges eseményt.

Idén november 29. és december 5. között került megrendezésre a Planet Budapest 2021 Expó és Világtalálkozó elnevezésű esemény, amely Közép-Európa legnagyobb szakmai rendezvénye a világ jövőjéről, a fenntarthatóságról. A Planet Budapest célja legfőképpen az, hogy a visegrádi országokkal együttműködésben hozzájáruljon a fenntartható fejlődési fordulathoz és széles körben alkalmazható, innovatív megoldásokat nyújtson. A kiállításon találkozhattunk többek között a környezeti fenntarthatóságra nyitott vállalatokkal és startup cégekkel, vagy akár olyan élményközpontú bemutatókkal, ahol interaktív kereteken belül ismerkedhettünk meg a fenntarthatóság egyes részeivel.

De miért fontos a fenntarthatóság?

Legegyszerűbben úgy tudnánk erre választ adni, hogy amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Az ember lassan felhasznál minden a természet által adott erőforrást, ha pedig elfogynak a gazdaság alapjait jelentő természeti erőforrások, akkor a gazdaság nyersanyag-utánpótlás híján nagyon lelassul, vagy egy idő után teljesen megáll, így például a víz, élelem, vagy az energia nem lesz elegendő számunkra. Ez hosszú távon a világgazdaság összeomlását is eredményezhetné. Bármilyen nehéz is elképzelnünk, az előrejelzések alapján ez akár még a mi életünkben is megtörténhet, ezért is nagyon fontos, hogy tudatosan és átgondoltan cselekedjünk akárcsak a legapróbb hétköznapi helyzetekben is.

– Jacques-Yves Cousteau

Ahogy majdnem mindennek, úgy a fenntarthatóságnak is vannak szkeptikusai. Lehet Te, aki ezt most olvasod vagy a téma egyik legnagyobb megkérdőjelezője. Bár mi nem kényszeríthetünk senkit véleményének azonnali megváltoztatására, egy-két figyelemfelkeltő, talán akár sokkoló ténnyel viszont képesek lehetünk bogarat ültetni a fülekbe.

Manapság talán az egyik legnagyobb nyersanyag-felhasználó terület a divatipar, hiszen egyre több és több ruhadarabot vásárolunk. Amíg nagyszüleink egy cipőt akár egy évtizedig is hordtak, kisebb hiba esetén inkább megjavították, addig mi évente vásárolunk újat belőle és dobjuk azonnal kukába, ha valami apróbb baja esik. A cipőpiac mérete globálisan 407 milliárd értékű, amit talán ép ésszel fel sem fogunk. De ez nem csak a cipőkkel van így, más ruhadarabokra is rengeteget költ az ember. Hihetetlennek tűnik, de igaz, egy egyszerű fehér póló előállításához annyi vízre van szükség, amennyit egy felnőtt ember átlagosan 2-3 év alatt iszik meg. Egy kutatás szerint pedig elmondható, hogy az európai vásárlók a ruháik 30%-át mindössze egyetlenegyszer viselik. Ilyenkor tehát azt érdemes átgondolnunk; tényleg szükségünk van arra a tizedik fehér pólóra, farmerre, cipőre?

A tudatos energiafogyasztás is hatalmas szereppel bír a fenntarthatóság során, azonban a mai „online világ” és a digitalizáció miatt erre a legnehezebb odafigyelni. Kevesen vannak tudatában annak, hogy az utóbbi években rendkívül népszerűvé váló online filmnézés és videojátékozás mennyi energiát igényel, de még ennél is s jelentősebb energiahasználattal jár az úgynevezett kriptovaluták bányászata. Sokáig hittük, hogy a napelemek végre megoldják az energiatermelés problémáját, azonban tömeges előállításuk környezetkáros hatású és a felületeken használt szilikon alacsony hatásfokú, ezért a beérkező napfény energiájának többsége elveszik. Ezért még mindig szükség van egy olyan technológiai áttörésre, amely megoldást jelenthet a túlzott energiafogyasztásra.

Kiszáradó folyók, 300 millió tonna műanyag évente, veszélyben lévő kávé és banán, és még hosszú oldalakon keresztül sorolhatnánk a minket fenyegető veszteségeket. Gondoljunk csak bele, milyen lenne a reggelünk egy jó kávé nélkül? Milyen lenne Magyarország a Duna nélkül? Ezek a veszélyek pedig itt várakoznak küszöbünkön, ezért ha csak egy kicsit is jobban odafigyelünk, nagy dolgokra lehetünk képesek. Ha felkeltettük érdeklődésedet a témában, olvass róla sokat, látogass el jövőre a Planet Budapest rendezvényre, és légy nyitott a fenntarthatósági megoldásokra!

Öltözzünk melegen, irány Norvégia!

Beköszöntött a téli időszámítás, rövidülnek a nappalok és ez azt is jelenti: egyre gyakrabban hallunk panaszkodó szavakat arról, hogy milyen hamar sötét van. Ez a jelenség minden évben nagy kihívást jelent sokak számára, hiszen inkább vagyunk fáradékonyabbak és ingerültebbek, mint más évszakokban. De vajon milyen lehet az élet egy olyan helyen, ahol hónapokon keresztül nyoma sincs a napsütésnek, ahol éjjeli sötétségben és nagy hidegben telnek a mindennapok? Tartsatok velem a norvégiai Longyearbyen városába! Ki tudja, ez a meglepetésekben gazdag hely talán még a bakancslistátokon is helyet kap.

Longyearbyen - Natural World Safaris

Egy kis földrajz

Longyearbyen a Jeges-tengeren található Spitzbergák szigetcsoport legnagyobb települése. Leginkább arról vált híressé, hogy bizony vannak olyan hónapok, amikor 24 órán keresztül nem kel fel a nap. Ennek egyszerű a magyarázata: a város a sarkkörön túl helyezkedik el, ezért október végétől február közepéig a „sarkköri sötétség” jellemzi a mindennapokat. Kárpótlásul április közepétől augusztus közepéig „sarkköri világossággal” számolhatunk, amikor is egész nap élvezhetjük a napfényt. Azonban a napsütéses hónapok se tévesszenek meg minket, hiszen az átlaghőmérséklet még ebben az időszakban sem éri el a 10°C-ot.

Egyedi, biztonságos és kreatív

Igen, ez Longyearbyen mottója. Ezekkel a szavakkal pedig a település mind a 2400 lakója azonosulni tud. Habár számunkra talán nehéz lehet elképzelni, hogy egy ilyen helyen éljünk, az ottaniak azonban rajonganak a városért. A különleges hangulat, a csodálatos táj és az Északi-sark közelsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szerethető és élhető hely legyen a világban. Ezt pedig az a tény is alátámasztja, hogy a többségében norvég és orosz lakosok mellett 53 országból érkeztek olyan emberek, akik végül itt telepedtek le. Van, aki eredetileg csak egy évre tervezett, de nem tudott megválni a meglepetésekkel teli várostól. Lehet, hogy aki valaha megpillantja a sarki fényt, örökre a szerelmese is marad.

New York Times: Svalbard er drømmereisemål i år

Hogyan töltsd a napjaid?

Bizonyára felmerül a kérdés, hogy mivel is foglalkoznak egy ilyen kis település lakosai? Ami a munkát illeti, a lakosság felének megélhetését a bányászat biztosítja. A hegyekben található szén jelenti Longyearbyen fennállását. A kutatás és az oktatás is fontos iparágakat képeznek. A világ minden tájáról érkeznek hallgatók, hogy a szigeten elhelyezkedő Svalbard Egyetemen tanulhassanak, és olyan területeken végezhessenek kutatásokat, mint például a biológia, geológia, geofizika vagy technológia. Ezenkívül pedig a turizmusról sem szabad megfeledkezni. Az utóbbi években fellendülő turizmus is hozzájárult ahhoz, hogy a település széles körű szolgáltatásokkal rendelkezhessen. Boltok, éttermek, bárok várjak az ott élőket és az oda látogatókat egyaránt. Legyünk azonban figyelemmel, amikor étterembe látogatunk, hiszen egy régi hagyomány szerint illik levenni a cipőt, amikor belépünk a helyiségbe. Egy kis trükk a szénpor ellen!

Vigyázat, meghalni tilos!

Jól látjátok, a szigeten egy különleges szabály van életben: meghalni tilos. Természetesen ez csak egy szavajárás, de egy érdekes jelenségre utal. Longyearbyen talaját a permafoszt jellemzi. Magyarul gyakran nevezzük örökfagynak, és a talaj legalább két éven keresztüli fagyott állapotát jelenti. Emiatt a holttestek képtelenek lebomlani, így azokat Norvégia más városaiba szállítják. A helyi temető így már az 1950-es évek óta nem működik és a problémás esetek elkerülése érdekében az időseknek és a súlyos betegeknek kötelességük elhagyni a szigetet.

Longyearbyen cemetery Svalbard | This cemetery is apparently… | Flickr
A régi longyearbyeni temető

Egy tehát biztos, talán ha ott élni nem is, de meglátogatni mindenképp érdemes ezt az elképesztő helyet, hiszen az unalmasnak nem nevezhető Longyearbyen olyan élményekkel gazdagít bennünket, amelyeket máshol a világon nem tapasztalhatunk.

Urbex kisokos

Kíváncsi vagy, milyen lehet elhagyatott, romos épületeket felfedezni? Most bepillantást nyerhetsz a turizmus egy igazán szokatlan fajtájába. Az urbex az angol urban exploration (városi felderítés) kifejezés rövidítése, és az évek során egy sokak által űzött, azonban mégis szokatlan hobbivá nőtte ki magát. Kedvelői rozoga, az idő által megviselt, magára hagyott gyárépületeket, lakóházakat, pincéket, intézeteket kutatnak fel, hogy közelebb kerüljenek a múlt rejtelmeihez. Az urbex azonban nem veszélytelen, fontos megismerni működését és szabályait, tartsatok hát velem!

Sokakban felmerülhet a kérdés: miért jó lepusztult épületek omladozó falai között botorkálni? A veszélyfaktor magas, de a múlt maradványai iránti kíváncsiság, egy-egy hely izgalmas történelmi háttere és a pusztulásban való gyönyörködés felülírja a félelemérzetet. A helyiségekben maradt bútorok, tárgyak, lenyomatok és kellő képzelőerő segítségével valósághű képet kaphatunk az épület korábbi éveiről, így máris izgalmasabbá válik a kirándulás. Ennek ellenére tisztában kell lenni a veszélyekkel. Előfordulhat, hogy a helyszínen mérgező hulladékot találunk, vagy esetleg illetéktelen behatolók, hajléktalanok rejtőznek meg a romok között. De az ingatag padlózat, téglák és törmelékek is okozhatnak komoly baleseteket, ezért fontos minél óvatosabbnak lenni és speciális felszerelésekkel érkezni.

A szabályokról sem szabad megfeledkeznünk. Habár ezek nincsenek törvénybe foglalva, csupán urbex-közösségek által megfogalmazott nem hivatalos, íratlan szabályokról beszélhetünk, mégis érdemes odafigyelni rájuk, hiszen az urbex nem egyenlő a felkutatott helyek megsértésével.

 Az első és talán legfontosabb: egy igazi urbexes nem lop. Sokszor igazi kincsekre bukkanhatunk, de azokat soha ne hozzuk el magunkkal! Amilyen örömöt tud okozni nekünk egy-egy tárgy, akkora örömöt okoz az utánunk érkező látogatóknak is. De fotót és videót bármikor készíthetünk róla.

A hely megrongálása is tiltólistás. Ezek az épületek már alapból is rossz állapotban vannak, ezért fontos, hogy ne pusztítsuk tovább. A falakra sem szabad festeni, vagy graffitizni és a könnyebb bejutás érdekében se törjünk be ajtót, ablakot, illetve falat.

Sok építményről alig található információ, ezért ha valakitől jó tippeket, tanácsokat kapunk a bejutással és magával az épülettel kapcsolatban, kezeljük azokat bizalmasan, hiszen lehet, hogy ezek az infók szabálytalanul derülnek ki.

Az urbex Magyarországon is egy kedvelt és elterjedt tevékenység, hiszen hazánk is bővelkedik az elhagyatott helyekben. Gyakori tévhit, hogy ezekre a területekre bármikor könnyen bejuthatunk egy hétvégi kiruccanás kereteiben. Természetesen vannak szabadon látogatható helyek, akár kezdő urbexesek számára is, azonban legtöbbjük biztonsági őrök által felügyelt helyiségek, amelyek csak engedéllyel tekinthetőek meg. De ilyenkor se essünk kétségbe, több magyar profi urbex-kalandor felvételein keresztül betekinthetünk ezekbe az épületekbe is. Az Urbex Hungary csapata, vagy akár a Szellemvárosok Magyarországon youtube csatorna is a rendelkezésünkre áll, hogy különleges helyeket ismerhessünk meg, de természetesen egyre több urbexes anyagai közül válogathatunk. Ízelítőként pedig olvashattok két különlegességről.

A Lipótmezei Emegyógyintézet (OPNI)

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet még 1868-ban építették a Budapest II. kerületében elhelyezkedő Lipótmező városrészben. Akkor még Magyar Királyi Tébolyda néven üzemelt, ami valljuk be, kissé bizarr elnevezés. Az intézet kezdetben 300 beteget látott el, de a létszám folyamatosan nőtt. A második világháború alatt azonban mindenkit kiköltöztettek az épületből, a visszaköltözés során pedig számtalan szovjet katona is az intézet lakójává vált. A hely különlegességeként szolgál, hogy maga Erzsébet osztrák császárné is itt betegeskedett a 19. század végén. Az elhagyatott épület sajnos már engedéllyel sem látogatható, hiszen 2020-ban új tulajdonosi kézbe került, és a tervek szerint egy bentlakásos nemzetközi középiskola lesz a helyén.

Szentkirályszabadjai Szellemváros

A Balaton északi részén, Balatonalmádi és Veszprém között található Szentkirályszabadja, a már több mint 20 éve elhagyatott szovjet laktanyával. A szellemváros csak engedéllyel látogatható, ennek ellenére nagyon sok kíváncsiskodót vonz magával, akik valószínűleg nem is tudják, hogy látogatásukkal szabályt sértenek. A 60-as években épült laktanya orosz és ukrán katonák otthona volt, így a többnyire romos, lepusztult helységekben elszórva még bútorok, fotelek, matracok is fellelhetőek. A város hátborzongató épületei kiváló helyszínül szolgál filmek forgatására, például a Párhuzam című film egyes jelenetei is itt játszódnak.

Hogyan legyél boldog? – Titkok a nagyvilágból

Az utóbbi időszak mindannyiunk számára nagy kihívást jelent, hiszen a koronavírus-járvány olyan dolgoktól foszt meg minket, amelyek jelentősen hozzájárulnak jókedvünkhöz és boldogságunkhoz. A türelem egyre inkább fogy, és talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: igazi küzdelem manapság motiváltnak és kiegyensúlyozottnak maradni. De talán már nincs olyan sok hátra ebből az őrületből, addig is hoztam Nektek 3+1 szemléletet a világ különböző tájairól, amelyek segíthetnek megőrizni a pozitivitást, emellett pedig betekintést nyújthatnak egyes kultúrák gondolkodásmódjába.

1. Pura vida – Costa Rica

A pura vida – magyarra fordítva „igazi élet” – kifejezést Costa Rica nem hivatalos mottójaként tartják számon, és valójában azt jelenti, hogy minden negatív körülmény ellenére is maradjunk boldogok és optimisták. Ez jellemzi az ország lakóit, akik gyakran használják a pura vidát, mint köszönés és búcsúzás, de akár az elismerés jele is lehet. Ezek mellett a pura vida sok mindent foglal még magába: a Costa Ricán élők számára nagyon fontos az egészség, rengeteget szörföznek, túráznak, odafigyelnek az étkezésre is. Nem meglepő tehát, hogy Costa Rica a világ azon országai közé tartozik, ahol kiemelkedően magas az emberek várható élettartama. Úgy tartják, ha egészséges vagy és vigyázol magadra, boldogabb leszel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kapcsolattartás fontosságát sem. A szeretteikkel való találkozás elengedhetetlen számukra, akár családról, akár barátokról van szó. A vasárnap egyenlő a „nagymamanappal”, ekkor mindenki meglátogatja a rokonait. Akinek pedig távol élnek a családtagjai, az a barátaiból alakít ki pótcsaládot. Ez is pura vida. Lehet sokakban felmerül most a gondolat: „A tengerparton én is boldog lennék!” Kétségtelen, hogy Costa Rica természeti adottságai eltérnek szerény hazánkétól, de itthon is képesek lehetünk odafigyelni az egészségünkre, időt szánni szeretteinkre, kirándulni és lazán élvezni az életet. Ráadásul ezeket a korlátozások ellenére is megtehetjük, szóval hajrá!

2. Mai pen rai – Thaiföld

Most pedig következzen egy ázsiai gyöngyszem, mégpedig Thaiföld életfilozófiája a mai pen rai. Ezt a kifejezést leginkább úgy fordíthatjuk, hogy „semmi baj”, „ne aggódj”, vagy „nem számít”, és arra szolgál, hogy oldja a feszültséget és emlékeztessen az elfogadás fontosságára is. Gyakori tévhit, hogy ez a szemlélet egyenlő azzal, hogy a thaiföldiek nem törődnek semmivel, azonban ez nem így van. A mai pen rai arra tanít meg, hogyha nem sikerül valami, akkor sincs semmi baj, még nem jött el az ideje, csinálj helyette valami mást. Kár sokat idegeskedni rajta, inkább el kell engedni. A mai pen rai kialakulását erősen befolyásolta az is, hogy Thaiföld államformáját egészen 1932-ig abszolút monarchia jellemezte, így az ott élőknek szükségük volt valamire, ami segíti őket a nehezebb időkben is. A mai pen rai továbbá önellátóságra és önellátásra int. Fontos, hogy megteremtsd a saját szükségleteidet és elégedj is meg azokkal, anélkül, hogy másnak kellemetlenséget okozol. Amíg nem akarod minden áron meghaladni a lehetőségeidet, elégedett leszel. És ha a dolgok néha kedvezőtlenül alakulnak, fogadd el! Ez a mai pen rai.

3. Aloha – Hawaii

Ebből a rövid kis listából nem szívesen hagynám ki Hawaii életszemléletét, az alohát, amely olyan – sajnos a mai világban már nem annyira – alapvető dolgokra tanít, mint a szeretet, együttérzés, kedvesség, tisztelet és megbocsátás. Az emberek többsége köszönésként ismeri, de most megtudhatjuk, mennyi minden rejtőzik a szó mögött. Az aloha megmutatja, hogyan bánjunk a természettel és minden benne élő teremtménnyel. Jó tettekre ösztönöz, fontos elemei a türelem és a barátságosság. Hawaiion élők számára kedvesnek lenni egymáshoz szinte magától értetődő. Ez az egyszerű, mégis nagyon fontos dolog hiányzik manapság a legtöbb emberből. Sokszor vagyunk rosszindulatúak, néha tudatosan, néha pedig azért, mert éppen rossz napunk van. „De mégis kik vagyunk mi, hogy elrontsuk mások kedvét a mogorvaságunkkal?” – gondolják a hawaiiak. Emellett nagyon fontos számukra az is, hogy harmóniában éljenek a környezetükkel. Az aloha mentalitás felhívja a figyelmet arra, hogy nem az embereké a Föld, hanem mi vagyunk a Föld tartozékai, ezért óvatossággal kell bánnunk a környezettel. Ezek után nem meglepő, ha azt mondom, Hawaii első helyen áll a jóközérzet-felméréseken, és aligha fordul elő, hogy stresszes az ottaniak élete. Ezekből adódóan kijelenthetjük, hogy kedves, barátságos tiszteletteljes hozzáállással magunktól is sok problémát spórolhatunk meg.

+1 – Federerizmus – Svájc

Utolsóként pedig egy igazán különleges mentalitást szeretnék bemutatni, ami nem is olyan régóta lépett be a köztudatba, mint fogalom. Ez az ideológia a világhírű svájci teniszezőről, Roger Federerről lett elnevezve. Precizitást, sportosságot, szorgalmat és tisztaságot fejez ki. Úgy tartják, a teniszező ezen tulajdonságok megtestesítője, ezért alakulhatott ki a federerizmus kifejezés, ami azonban a svájciak többségére is rendkívül igaz. Természetesen Svájc sok mindenről híres: bankjairól, csokijáról, órájáról. Példaértékű a közbiztonság, a jól működő demokrácia és az anyagi stabilitás is. Összességében egy jól működő országról beszélünk, de ennek elérésében a federerizmus jellemzőire volt szükség. A federerizmus lényege még a szerénység is. Légy szorgalmas, precíz, dolgozz keményen, de ne kérkedj vele! A siker sok munkával jár, de felkészültséggel, a hibáktól való félelem figyelmen kívül hagyásával és jó modorral mindig elérhető, és ebből következhet egy boldog, kiegyensúlyozott élet.

A cikk alapjául Helen Russel – Boldogságatlasz című könyve szolgált, amelyben még több ország mentalitásáról olvashatsz. Ha érdekel az olasz „édes semmittevés”, vagy akár az indiai „dzsugád” életfilozófia, és szükséged van még több jó tanácsra, akkor érdemes fellapoznod ezt az olvasmányt.

Szeretnél (Ál)híres lenni?

– Na és, mi leszel, ha nagy leszel?
– Influenszer – válaszolja rengeteg fiatalkorú manapság. Azt azonban kevesen tudják, milyen valójában influenszernek lenni, és sokan nem is gondolnak bele, főleg gyermekfejjel, hogy a szinte tökéletes Instagram-fotók mögött milyen titkok rejtőzködnek. Ennek a napjainkban igencsak elterjedt társadalmi jelenségnek a kulisszái mögé enged belátást a február elején debütáló HBO dokumentumfilm Álhíres (Fake Famous) címmel. És bár rengetegen vagyunk olyanok, akik nem dőlünk be könnyen a hamisságnak, a film alkotóinak mégis sikerül az influenszerkedés azon oldalait bemutatni, amelyekre talán álmunkban sem gondoltunk volna.

Korábban az emberek úgy válhattak híressé, ha valamiben tehetségesek voltak. Manapság a tehetség nem feltétlen szükséges ahhoz, hogy ismertté váljunk. Híresnek lenni ma már csak egy szám: mennyi követőd van, hányan lájkolják és kommentelik a képeid. Az emberekben kialakult az úgynevezett „híresség-mánia,” ezért fotókon keresztül próbálják másokkal elhitetni, hogy milyen befolyásos, drága közegben mozognak, és ha valaki hasonló életet szeretne élni, muszáj őt követnie a közösségi média platformjain.

Paul Smith tervező által festett rózsaszín fal Los Angelesben, amely látogatók ezreit vonzza a tökéletes Instagram-fotók érdekében.

Filmünk alapja tulajdonképpen egy kísérlet, amelynek során több ezer jelentkező közül kiválasztanak három fiatal felnőttet, hogy teszteljék, milyen gyorsan törnek ki a pár száz követővel rendelkező átlagos életvitelből és válnak ismert influenszerekké. Természetesen a három fiatal mögött egy profi csapat áll: fodrászok, sminkesek, fotósok segítik őket, hiszen a tökéletes megjelenés elengedhetetlen ehhez a „szakmához.” Mindemellett pedig a film rendezője, Nick Bilton az, aki folyamatosan ellátja őket instrukciókkal és tanácsokkal. Ő a kísérlet fő mozgatója. Ötletei által szemtanúi lehetünk például annak, hogy az otthonunkat el nem hagyva hogyan üldögéljünk egy befolyásos hotel medencéjének szélén, vagy túrázzunk a kaliforniai Redwood parkban.

Új barátok pár dolcsiért

Bizonyára minden Instagram-felhasználó észrevette már, hogy az oldalon nagyon elterjedtek a hamis profilok és az ezekkel járó szintén hamis, programozott lájkok és kommentek is. Ezek az úgynevezett botok, amelyek algoritmusok alapján működnek és rengetegen fizetnek értük. Bármilyen hihetetlennek tűnik, bárki könnyen vásárolhat magának hamis követőket, ezzel is látszólagosan növelve rajongótáborát. Nem csak feltörekvő influenszerek, hanem elismert hírességek – énekesek, színészek, sportolók – is gyakran használják ezt a módszert, hogy az értük való rajongás semmiképp se hagyjon alább. Nick Bilton is ezt hívja tehát segítségül, hogy beindítsa alanyai influenszer karrierjét és emellett részletesebben beszámol ennek a folyamatnak a működéséről.

Nevezhetjük az influenszerkedést karriernek?

Azt biztosan nem mondhatjuk, hogy az influenszerek nem csinálnak semmit. Valójában ez az életforma sok munkával és fáradalommal jár. A különbség az, hogy az ember általában nem fizikálisan, vagy agyilag merül ki, hanem sokkal inkább a mentális, illetve érzelmi egészség rovására megy a munka. Ami az elején csak szórakozásnak tűnik, az hosszabb távon könnyen válik teherré. Hamar ráébredhetünk, hogy a szépség és a luxus csak pár perc, óra, vagy fotó erejéig tart, és ezt filmünk főszereplői is gyorsan észreveszik.

Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek két oldala van, így az influenszerkedés is jelenthet néhány pozitívumot. Az egyik legfontosabb, hogy az emberek képesek hallatni a hangjukat és felhívni a figyelmet olyan fontos témákban, mint például a nemek közti egyenlőség, környezetvédelem, vagy más emberi jogokért való küzdelem. A már egy éve tartó koronavírus elleni harc során is rengeteg pozitív energiát nyerhettünk közösségi média-kedvenceinktől.

Ha ez a kis összefoglaló felkeltette az érdeklődésedet, akkor mindenképpen érdemes időt szánni a filmre, hiszen még több érdekes titok és trükk szemtanúja lehetsz, amelyek segítenek, hogy ezentúl más szemmel láthasd az influenszerek világát.

„A hírnév sejtelmes, furcsa dolog. Nem lehet megfogni, mégis hatalmasabb, mint majdnem minden más a világon.”

Emberi klónozás – igen, vagy nem?

A tudomány manapság bármire képes, és vannak olyan témák, vagy jelenségek, amelyek rengeteg ember számára szinte felfoghatatlanok. Ide tartozhat a klónozás, többek között az emberi klónozás tudománya is. Bizonyára sokan hallottunk már erről a témáról, de mégsem vagyunk biztosak abban, hogy hol is tart ma a klónozás folyamata, milyen veszélyeket, vagy éppen előnyöket tartogat az emberiség számára. Amit biztosan tudunk: a klónozás már nem egy sci-fi film, hiszen állatokon már többször is sikeresen végrehajtották a folyamatot. Jöhet akkor az emberek klónozása?

Az 1996-os év áttörésnek számít a klónozás történetében, hiszen ekkor született meg Dolly a bárány, az első klónozott emlős. Ezt követően már csak pár lépés kellett, hogy a tudósok tulajdonképpen bármilyen élőlényt, akár az embert is klónozni tudják. Már hét éve képesek vagyunk arra, hogy emberi embriókat másoljunk, azonban ez – a világ tudomása szerint – még nem történt meg. Vajon mi ennek az oka? Az elképzelés, hogy szemtől szemben állj a klónoddal elég izgalmasnak hangzik, ennek ellenére nehezen található ésszerű ok arra, hogy emberi klónokat alkossunk.

Dolly, a bárány

Ahhoz, hogy Dolly megszülessen, a tudósok közel 300 embriót használtak fel. Habár a kor fejlődésével kb. 10%-kal nőtt az emlősök sikeres klónozásának aránya, még így is inkább eredménytelenek ezek a kísérletek. Az állatokon könnyebben hajtják végre a próbálkozásokat, de amint egy emberi életről van szó, már kényesebb a helyzet. Az emberklónozás kutatásához jelentősen nagy mennyiségű embrió adományra lenne szükség, és természetesen önkéntes vállalkozókra is, akik ezeket méhükben kihordják. Ennek a folyamatnak nagy a kockázata: vagy maga az embrió, vagy az azt kihordó személy kerül veszélybe.

Felmerül így a kérdés: jó-e egyáltalán bármire is egy emberi klón? A válasz nagyobb arányban a nem, de mint mindig, ebben a témában is jelen van egy elbizonytalanító feltételezés, amely a nagy elméket további kutatásokra, kísérletezésekre készteti. Maga a klónozás egy kiváló megoldás különböző testi szervek pótlására, de ehhez nem kell megalkotni egy egész embert, elég csak a kívánt szervet. Ezt az eljárást gyógyászati klónozásnak nevezzük, amely során a az embrió nem kerül beültetésre az anyaméhbe, csupán őssejtek kivonására szolgál. Az őssejtek nagy segítséget nyújtanak új kezelések és szervi megbetegedések gyógyítása során. Azonban ezek kis mennyiségben állnak rendelkezésre, és csak 3-5 napos embriókból nyerhetőek ki. Illetve sokszor előfordul az, hogy ezek az őssejtek ellenállást váltanak ki az emberi testtel szemben, amelybe beültetésre kerültek. Egyes kutatók ezért úgy vélik, hogy a klónozott test kevésbé lenne ellenálló az őssejtekkel szemben. Ez a feltételezés persze folyamatosan kutatás alatt áll, így ez egyelőre nem elég ahhoz, hogy az emberklónozás valóban megtörténjen.


A klónozás helyessége továbbá olyan pároknál merül fel, ahol fennáll a terméketlenség problémája, ezáltal nem lehet gyermekük. És ha már említettük a szervek pótlását, mi a helyzet a végtagokkal és egyéb testrészekkel? Egy elveszített ujj, kar, esetleg lábszár esetén klónunk boldogan rendelkezésünkre állna, hogy felajánlja sajátját? Egy klón emellett komoly társadalmi előnyökkel is járhat: lehetne kettő Cristiano Ronaldo, hogy tudásával egyszerre két csapatot segítsen, vagy kedvenc előadónkból is lehetne több, hogy fellépéseinek száma megsokszorozódjon, így semmiképpen sem csúsznál le álmaid koncertjéről.

Akármennyire is jónak hangzik ez a pillanat erejéig, valószínűleg nem lenne a valóságban ilyen egyszerű, és hosszútávon ijesztő következményekkel kellene számolnunk. Elvégre, miért zavarjuk meg a természet folyamatát? Klónok nélkül is születnek újabb és újabb tehetségek az élet minden területén. Erkölcsileg is vitatható az emberklónozás folyamata, hiszen az emberi embriókkal való kísérletezés nem egy könnyen elfogadható dolog, így természetesen már számos szabály kontrollálja ezeket a folyamatokat, főleg olyan nagyhatalmaknál, mint például az Egyesült Államok. Egyes vélemények szerint a társadalom nem áll készen az emberi klónok megszületésére, ezért ezek létrehozása inkább végzetes lenne, mint áttörő a tudóskarrierek számára.

Összességében tehát nem valószínű, hogy a közeljövőben szemben állunk majd saját magunk klónjával, de sosem lehetünk elég biztosak abban, hogy mit rejteget számunkra a jövő.

Top