Author Archives: Boglárka Kiss

Tippek, ha a nyárra Budapesten ragadtál

Már javában beköszöntött a nyár, és ilyenkor egyetemistaként nem szégyen az, ha dolgozunk azért, hogy a nyári fesztiválokra legyen elegendő pénzünk. Azonban ezekre igencsak spórolni kell, hiszen nemcsak a belépő ára lehet borsos, hanem a több nap alatti fogyasztásra szánt összeg is. A munka mellett azonban sokan lemondanak arról, hogy eljussanak egy nagyobb fesztiválra, mivel vagy az idejük nem engedi, nincs annyi szabadságuk vagy az anyagiak rettentik el őket. Akik valamely ok miatt Budapesten ragadnak, ne csüggedjenek, hiszen cikkemben olyan programokat szedtem össze, amelyek jó alternatívát szolgálnak abban az esetben, ha szeretnének átélni egy kisebb fesztiválhangulatot, és emiatt nem kell sem elutazniuk a fővárosból, sem túl mélyen a pénztárcájukba nyúlniuk.

Cruisin

Egy igazi különlegességgel kezdem a sort, ami nem más, mint a Cruisin. Egy partisorozatról van szó, amely amiatt más, mint a többi, hogy egy mozgó hajón bulizhatnak az emberek. Azonban nem csak ebben merül ki, hiszen a Dunán hajózva olyan élményben lehet részünk, amit máshol nem kaphatunk meg, a folyóról láthatjuk a főváros jellegzetes épületeit, és a hidak alatt úszva élvezhetjük a különböző dj-k mixeit. Egy tipikus „jó idős” programsorozatról van szó, amely délután kezdődik, és egészen estig tart, azonban nem ér ennyivel véget. Ahogy kiköt a hajó, nem kell egyből hazamennünk, ha van kedvünk, a városban folytatódik az esemény egy afterpartival. Már egyes fesztiválokon láthattunk olyat, hogy bulihajót indítanak napközben, így idén a Szigeten sem maradhat el, sőt, nem kisebb nevek szolgáltatják a talpalávalót, mint Gorgon City vagy James Zabiela.

POOL&BEER

A strandra vágysz, de szeretnél jó zenét hallgatni közben? Vagy csak a medence partján táncolgatnál? Erre is van lehetőség! Itt nem arra gondolok, hogy a legközelebbi strandon a rádióból szóló dalok ritmusára lóbálod a lábad a medencébe, hanem egy igazi strandpartiról van szó, ahogy a POOL&BEER eseménysorozat nevéből is kiderül. A zenét szintén különböző dj-k szolgáltatják, viszont itt már délelőtt elkezdődik a program. Érdemes időben érkezni, hiszen ha szeretnétek kiélvezni a medence hűsét, a hideg italokat és a minőségi zenét, akkor minél hamarabb neki kell látni, ugyanis a hely csak 1000 embert képes befogadni. Ha egy lazulós, zenés, strandolós programra vágysz, akkor kapd elő a bikinit és ugorj egy fejest a Vituki-uszodában, majd lazulásképp egyetek egyet a haverokkal. Azonban a tökéletes strandidő miatt ne feledd, ne hagyd otthon a napszemcsit, a naptejet és a strandlabdát.

Budapest Park

Nagyszínpad? Zenekarok? Külföldi előadók? Természetesen ezeket is megtalálhatjuk, és nem kell érte elutazni. A Budapest Park plakátjaival is úton-útfélen találkozhatunk, így biztosan hallottunk már róla, sőt, inkább valószínű, hogy már voltunk is itt. Azonban sokan csak arra figyelnek fel, hogy koncertek vannak itt, de arra már nem, hogy milyen jellegűek. Minden stílusból jut egy kicsi ide, legyen szó rockról, vagy a mainstream vonalról. A Budapest Park egész nyáron kínál számunkra igazi fesztiválélményt, hiszen nem kisebb neveket vonultatnak fel, mint például a hazai vonalról a Punnany Massif, Halott Pénz vagy a Wellhello, de a külföldi Billy Idol mellett megfér Cascada vagy Basshunter is. Minden hétre jut esemény bőven, így a többezer embert befogadó bulikon tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha egy vidéki, nagyobb fesztiválra jutnánk el.

CityMatiné

A közösségi felületeken nagyon sokszor ütközünk a CityMatiné eseményeibe, ami nem is csoda, mivel már jó pár éve rendeznek szabadtéri bulikat. Lehet, hogy jártunk már egy-egy rendezvényen, azonban mindig valami újat találnak ki, akár a helyszínt tekintve, akár a témát, így mindig tudnak meglepetést okozni a közönség állandó tagjainak. Azonban egy dolog állandó maradt, az pedig a zene és a dj-k. A nyári Budapesten egy igazi kikapcsolódást nyújthat azok számára, akik szeretnének kizökkenni a teljesen átlagos hétköznapokból, mivel a programsorozat alatt garantált, hogy nem hétköznapi élményben lesz részünk. Egy igazi minifesztivált varázsolnak a különböző helyszínekre, ahol attól sem kell félnünk, hogy éhesek maradunk, így barátainkkal együtt élvezhetjük a zenét, a jó időt, és a csodás főváros által nyújtotta helyeket.

Napozó

Egy kissé kilóg a sorból, hiszen a CityMatinéval egybeforrt a neve. Azonban azon kívül, hogy a medence partján szürcsöljük a sörünket, egy igazán különleges helyszínen, konkrétan a város felett strandolhatunk, távol a zajtól, a dugótól és a rohanó tömegektől. Egy igazi kis sziget ez a városban, amit a csillebérci úttörőtáborban alakítottak ki. Az időjárás függvényében nyitnak ki, így érdemes figyelni a Napozó oldalát, ahol tájékoztatást kaphatunk arról, hogy mikor van nyitva, vagy éppen a hirtelen időjárásváltozás miatt zárva. Mindenesetre egy zenés strandról van szó, ahol dj-k szolgáltatják a zenét, így a medencéből élvezhetjük a nyári meleget és a napsütést. Azonban ez attól más, hogy minden korosztályt várnak, lehet szó akár családosokról, valamint a pörgős buli mellett egy kis nyugit is találhatunk, ha épp arra van szükségünk.

„Hamarabb voltunk barátok, minthogy zenekart csináltunk volna” – Fák Alatt Zenekar

EFOTT, Strand, Veszprémi Utcazene? Több fesztivált már sikeresen a hátuk mögött tudhatnak, sőt már az első nagylemezük is megjelent. Ők a Fák Alatt Zenekar, a tagok pedig Kovács Kristóf (hegedű), Nyéki Ábel (basszusgitár), Vörös László (dobok) és Pál Gergely (gitár, ének). Lehet, hogy már hallottál róluk, vagy hallottad őket játszani, azonban elárultak nekünk pár kulisszatitkot magukról. A Deákon, majdnem a fák alatt találkoztam a zenekar két tagjával, Gergellyel és Lászlóval, akikkel őszintén beszélgettünk a zenéről, a kezdetekről, róluk és a jövőbeli céljaikról.

Hogyan kezdődött az egész zenekar története? Hogyan kerültetek össze?

László – Ugye négyen alkotjuk a zenekart, Kristóf, Ábel, Geri és én. Voltak közös személyek, akik összehoztak minket, mivel valaki csak évfolyamtársam volt, valaki meg felettünk járt. Mi egyébként hamarabb voltunk barátok, minthogy zenekart csináltunk volna.

Gergely – Volt egy srác, aki összehozott minket, Daninak hívják. Levittem egy táborba a gitáromat, amire ő felfigyelt, mutattam neki pár akkordot, aztán együtt bénáztunk. Aztán ez kinőtte magát odáig, hogy együtt kezdtünk gitározni tanulni. Lényegében én elgitározgattam magamnak, majd ő elkezdett összerakni egy zenekart, aztán hívta Lackót is.

Otthonról hoztatok valami zenei vénát?

László – Én 12 éves koromban kezdtem el dobolni, aztán ez abbamaradt, már nem jártam tanárhoz, de úgy konkrétan otthon senki nem zenélt, ahogy ismerem a családomat, nem tudok arról, hogy valaki is zenével foglalkozott volna, még olyat sem, aki úgy igazán szerette volna a zenét. Geriék otthon azért pörgettek elég komoly lemezeket.

Gergely – Persze. Nálunk ott kezdődik, hogy anyukám, amikor én születtem, akkor nagyban kórista volt főállásban. Járták a világot, külföldön is egy eléggé elismert kórusnak számítottak. Állítólag én a hasában voltam vele Japánban. Szóval én viszonylag korán kaptam ezt a dolgot. Ja, meg énekzenei általánosba jártam, így nekem szerintem 6 évesen kezdődött.

László – Most jut eszembe. Amúgy én jártam kórusba, énekeltem, de ezt nem otthonról hoztam. Ez nekem ilyen önműködő dolog.

Honnan jött a név, hogy Fák Alatt Zenekar?   

Gergely – Annyi a történet, hogy mindannyian ugyanabba a gimnáziumba jártunk, ami a zuglói Szent István Gimi, és átellenben van a Városligettel. Ott volt szemben a Városliget, és oda jártunk át tanítás után az első számokat összerakni. Aztán amikor  megvolt mondjuk három, akkor gondoltuk, hogy csináljunk ebből egy zenekart, ne csak magunknak zenélgessünk. Ugye a zenekarhoz meg kellett egy név. Van a néhai PeCsa mögött az a dimbes-dombos kutyafuttatós rész, onnan sétáltunk vissza a gimi felé, és azon az úton dobálgattunk be a neveket, így egyszer csak kipattant. Gondolkodtunk először abban a sémában, hogy a valami és a valami, aztán azon gondolkodtunk, hogy legyen egy kicsit különlegesebb, hogy ne feltétlen csak simán egy főnév vagy egy állat.

László – Én nem voltam ott ezen az ominózus pillanaton, sőt akkor én egy teljesen másik bandában játszottam, akik általános iskolai osztálytársak voltak. Szerintem azért fura egyébként a nevünk, mert a történettel együtt annyira sematikusnak hangzik, hogy már nem az. Annyira semmilyen, hogy ettől lesz valamilyen. De az, amikor konkrétan létrejött a zenekar, az három éve van.

Többen úgy kategorizálnak titeket, hogy ti egy „bölcsészdance” zenekar vagytok. Ti minek érzitek, honnan inspirálódtok?

Gergely – Ugye van a magyar alter, amiből egy kicsit gyökerezik az egész, de elég sokan szeretjük az indie zenét, az angol táncolható gitárzenét. Én mondjuk, nagyon szeretem a dance punkot. De ott van Lovasi, de nekem ez az alter dolog a Hiperkarmából indult. Én egyébként eléggé zenei mindenevő vagyok, ha valami éppen aktuálisan favorit, abból tudunk meríteni. Ami nekem még ilyen nagy benyomás volt, hogy „ja, hogy így is lehet gitározni”, az a korai Foals volt, én azt hívom dance punknak, így innen a szeretet.

László – Lovasi összes formációja valószínűleg inspirál minket. Aztán talán az egyik legrégebb óta fennmaradt feldolgozásunk az egy Artic Monkeys dal, a When The Sun Goes Down, aminek a szövegét lefordítottuk magyarra úgy, hogy rá tudod énekelni az eredetire. Így tőlük is van mit meríteni. De játszottunk Heaven Street Sevent is.

Ki írja a szövegeket? Van valaki, aki megírja őket, vagy mind tesztek hozzá közösen?

László – A kezdetek kezdetekkor öt tagú volt a zenekar. Amikor összeállt a Fák Alatt Zenekar a név után, akkor még öttagú volt a zenekar és abból avanzsálódott, hogy a Geri, a Kristóf és a Zoli, aki az ötödik tag volt, ti jártatok ki a ligetbe zenélni, és Zolinak van egy, ha nevezhetjük úgy, írói vénája. Igazából hobbija volt az, hogy verseket írogatott, és ebből jött először ez az akusztikus zenés kíséretes dolog.

Gergely – Eleinte tényleg ilyen versfeldolgozások voltak, és ebből próbáltunk úgy faragni, hogy dalszöveg legyen belőle, meg énekelhető legyen.

László – Tehát anno a Zoli kezdte el, és mai napig, a nagylemezen is fellelhető pár olyan dal, aminek még ő írta a szövegét, sőt ő még akkor a zeneszerzésben is jócskán kivette a részét. Körülbelül három évvel ezelőtt volt az, hogy négyen maradtunk. A legnagyobb munka az volt, hogy a két gitáros dolgokat át kellett rakni egy gitárra. Kristóf, a hegedűsünk kezdett el a szövegekkel babrálni, meg írogatni őket, aztán arra kaptam fel a fejem, hogy Kristóf ugyanúgy hozza a szövegeket, mint anno a Zoli. Nyilván másabbak ezek a szövegek, de alapvetően a zenekar mondanivalóján nem változtatott.

Gergely – A mondanivaló nem változott, egy kicsit másmilyen, de alapjában véve ugyanaz maradt.

László – Azért szerintem azóta sokkal zeneibbek lettünk, mármint nem amiatt, hogy négyen maradtunk, és nem azért mert nem szöveg centrikus dalaink vannak, hanem egyszerűen sokkal több zene fér bele és van benne, több hely maradt neki.

Van olyan saját dal, amit a kedvenceteknek mondanátok?

László – Szerintem nincs. Ez időszakos, vannak olyan dalok, amiket most kezdek megszeretni, kezdenek olyanok előjönni belőlem, amikről eddig nem gondoltam volna, hogy jobban meg fogom kedvelni. Nem a hallgatottság miatt, hanem csupán amiatt, mert más oldalról kezdtem el őket megnézni. Viszont vannak olyanok, amiket éveken keresztül imádtam, most viszont már kezd belőlük elegem lenni. Azonban van mai napig olyan dal, amin vitatkozunk, hogy ez most egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz dal, és mai napig képesek vagyunk mást gondolni róla, de ez teljesen normális.

Gergely – Például az Ez már ilyen egy olyan szám, amit rajtam kívül egyöntetűen mindenki szétimádott. Visszajelzések alapján is nagyon sok embernek az volt a kedvence. Én meg nem szerettem, pusztán azért, mert egy nagyon rossz időszakom volt akkoriban, és bennem az volt, hogy visszakerültem abba az állapotba, és emiatt nem éreztem azt, hogy amúgy meg egy nagyon jó dal.

Milyen volt az első fellépés?

Gergely – Gondolom, mint az minden zenekarnál van, az első fellépésre a barátainkat hívtuk el. Aztán ők szóltak az ő barátaiknak, és így tovább, és meglepően, egész sokan lettek. De nagyon élveztük.

László – Tipikusan ez a „haveromék játszanak, gyere már el te is, és hozz még embereket” volt. Számoltunk azzal, hogy ugye senki nem ismer minket, így tényleg meglepően sokan voltak.

A kezdeti fellépések után mi volt az első nagy siker, amiről éreztétek, hogy ez már tényleg az?

László – Ugye nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt években, nagyon hajtottunk. Aztán jött két kislemez 2016-ban. Addigra már megvoltak a dalok, csak lemez formába kellett önteni. Nekem személy szerint a tavalyi Dunai Regattánál jött el az az érzés, hogy igen, és tényleg éreztem. Megpályáztunk egy versenyt az első kislemezzel, konkrétabban egy dalt kellett eljátszani. Az esélytelenek nyugalmával küldtük be, majd bekerültünk a döntőbe. Aztán úgy mentünk oda, ha már idáig eljutottunk, innen már veszíteni nem lehet. A legviccesebb sztori, amit sosem fogok elfelejteni, hogy ki volt írva, hogy kb. 6-kor lesz eredményhirdetés a nagyszínpadon. Mi üldögéltünk a Duna parton ilyen fél 4 körül, aztán csörög a telefonom, hogy menjünk oda a nagyszínpadhoz, mert vége az eredményhirdetésnek, és mi nyertünk. Közben előrébb hozták az eredményhirdetést, úgyhogy rohantunk oda, megkaptuk a díjat. Visszagondolva ez jó ciki lehetett, hogy hiába szólítják a zenekart, sehol senki.

Gergely – A nagylemez és a Volt Fesztiválos lehetőség.

Mit kell tudni a nagylemezről?

Gergely – Az az érdekessége, hogy egyszerre nyit egy új fejezetet az ember életében és egyszerre zárja le az eddigit. Pont azért, mert vannak rajta olyan dalok, amik nagyon a kezdetekből vannak még, aztán vannak rajta olyanok is, amik kislemezen megjelentek, viszont vannak olyanok is, amiket eddig soha máshol még nem lehetett hallani. Van olyan dal is, amit koncerten sem játszottunk addig. Ilyen tekintetben egy elég érdekes íve lett a lemeznek. A koncert is kicsit ilyen volt számomra.

László – A legjobb élmények közé tartozik, sokan voltak, és most volt először, hogy azt éreztem, ami ott történik, az rólunk szól. Nem az volt, hogy egy gólyatáborba megyünk, ami a gólyákról szól, hanem ezek tényleg mi voltunk és rólunk szólt. Azért jöttek az emberek, mert ránk voltak kíváncsiak, és arra, amit odavittünk.

A Volt Fesztiválra kaptatok lehetőséget egy fellépésre. Hogyan sikerült ez?

László – Az MTVA hirdetett egy pályázatot, vagy nem is tudom, minek nevezzem, lehet inkább dalversenynek.

Gergely – Ez volt az AranyCORE, mivel 200. évfordulója van Arany János születésének. Minden olyan dalt, vagy dalszerzeményt vártak, amit Arany inspirált, legyen az versfeldolgozás vagy bármi. Ettől teljesen függetlenül volt egy Toldi című szerzeményünk, aminek már a címe is megvolt, teljesen kész volt a dal. Konkrétan ugyanabban a verselésben van, egy-két sor át is van emelve, a 21. századba ültettük át. Egy átbulizott este másnap hajnala, ami azért is Toldi, mert a Bajcsy-n van a Toldi klub, innen indul ki. Utolsó pillanatban küldtük el, de bejött.

László – Egy szavazgatós rendszer volt, de mi mégis a zsűri díját nyertük meg. A zsűriben Ákos volt, Wolfie a Punnany Massifból és a Margaret Island. Igazából egy szakmai elismerést kaptunk, ami nem egy lájkvadász versenyből került ki. Még nem is ez volt a lényeg, hanem A Volt Fesztivál igazgatója is osztott díjat, ami egy a fesztiválon való fellépési lehetőség, és ezt is elvittük.  Így két díjat is nyertünk egy csapásra. Így kerülünk a Voltra június 30-án, 14:30-kor!

Mi volt az eddigi legjobb sztori vagy élmény, amire szerettek visszagondolni?

László – Amikor egy fesztiválon játszottunk, nekem semmi hangja nem volt Gerinek, de úgy tényleg. Volt egy srác, aki nagyon érezte már a hangulatot. Aztán bemondtuk, hogy mi vagyunk a Fák Alatt Zenekar, és kitágult a szeme, jött a felismerés, elfutott, majd a srác megérkezik, egy óriási faággal megjelent, beállt a közönség közepére. Nem egy fadarabbal, hanem egy egész ággal. Na, az hatalmas volt.

Gergely – Nekem volt egy olyan, amikor egy versenyen vettünk részt. Zenekarok játszottak, majd decibelmérővel mérték, hogy ki kap nagyobb tapsot. (László – ja, azt ezért nyertük meg, mert ott volt apám egy megafonnal). Nagyon nagy hangulatban voltam én is. Fent felejtettek sörös rekeszeket, én meg felálltam rá, viszont alacsony volt a plafon, így egy elég fura helyzetben játszottam tovább. Na, az nagyon jó volt.

Milyen tervek vannak a kilátásban akár a közeli, akár a távoli jövőre nézve?

László – Idénre terv az van bőven. Ami fix az a Volt Fesztivál. Számomra ez akkora meglepetés, mint a tavalyi Regatta, ugyanis ott az EFOTT-ra nyertünk fellépési lehetőséget, aztán egy egyetemi tehetségkutatón nyertünk a Strand fesztiválra. Úgyhogy, eddig ami biztos, mint időpont a jövőben az a Volt Fesztivál. Zeneileg viszont szeretnénk tovább vinni azt a vonalat, amit eddig. Ha minden jól megy, az idei év második felében egy kislemezt szeretnénk elkezdeni.

Gergely – Egy még nagyobbat oda kellene csapni az asztalra, de majd hozza az élet, ahogy sikerül. Nyáron és a klubszezonban szeretnénk minél több koncertet, meg szeretnénk egy kicsit kimozdulni Pestről, vidéken is többet játszani.

Sok sikert a továbbiakban srácok! Egy élmény volt, és remélem, még fröccsözünk egyet a fák alatt! 😊

“Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más” – interjú Pintér Adriennel, azaz Adával

 

A 2000-es évek elején, ha zenei csatornára gondoltunk, mindenkinek a Viva TV jutott eszébe. Innen ismerhettük meg Pintér Adriennt, azaz Adát, aki ekkor került a csatornához, és igencsak sokáig láthattuk a képernyőn. Azóta is aktívan részt vesz a médiaéletben, azonban arról már kevesebbet tudunk, hogy manapság mivel foglalkozik, mit csinál, hogyan alakul az élete, és mik a tervei a jövőre nézve. Vele beszélgettem, így egy kis betekintést nyerhettünk a mindennapjaiba.

A legtöbben a zenei csatornán keresztül ismernek téged. Hogyan kezdted a karrieredet? A televízió volt az első, vagy volt előtte más is?

A médiás pályafutásomat a Viva-nál, vagyis akkoriban még Viva+-nál kezdtem. Ami vicces, hogy nagyon sokan mai napig ezzel kötnek össze, sokaknak még mindig a “Vivás lány” vagyok, holott 2010 óta nem vagyok már a csatornánál. Úgy indult az egész, hogy főiskolára jártam, üzleti kommunikációt tanultam, és az egyik csoporttársam mondta, menjünk el poénból a castingra. Ezt én nem gondoltam komolyan, olyannyira nem, hogyha tudja valaki milyen voltam régen, az a tipikus ne fotózzanak, ne videózzanak, nem állok ki szerepelni ember, sőt képes voltam arra, hogy inkább nem szólaltam meg és kaptam egy egyest, minthogy az osztálytársak előtt hülyeséget mondjak felelésnél, így inkább csöndben álltam. Tehát kicsit ellentmondásos ez a történet. A lényeg, hogy elmentünk erre a castingra, jó sokat kellett várni, már úgy voltam vele hazamegyek, aztán mégis vártam egy kicsit. Bementem, annyi volt a feladat, hogy beszéljek magamról, ami nem volt nehéz, hiszen világ életemben bőbeszédű voltam, ráadásul eléggé eseménydús volt az életem gyermekkoromban, így volt miről mesélnem. Körülbelül 15 perc után megkérdeztem, kell-e még beszélnem, mert tudok még mit mondani, csak nem biztos, hogy érdekli majd őket a mondanivalóm. Ez után húznom kellett egy cetlit, amin előadók és dalcímek voltak, ezt kellett felkonferálnom, de ugye nem vittem magammal a papírt, visszaálltam a mikrofon mögé, és nem emlékeztem mi volt rajta, úgyhogy nevetve közöltem, elfelejtettem. Emlékszem, hogy életemben nem hallottam előtte sem az előadót, sem a dalt, tehát semmit nem tudtam róluk, de mára már megjegyeztem, ez a Good Charlotte – Lifestyles Of The Rich And Famous dala volt, majd vöröslő arccal távoztam onnan. Ezután visszahívtak a következő körre, majd még egyszer behívtak és így tovább, amit nem is értettem, végül így kerültem a Viva TV-hez 2003-ban. Ahhoz képest, hogy az elejét nagyon lazán kezeltem és majdnem feladtam, hiszen több ezren jelentkeztek, ahhoz képest a végén már, mikor a legjobb 9-be kerültem, úgy voltam vele, hogy innen már ciki lenne kiesni, ezért mindent beleadtam.

A zenei csatorna után merre vitt az utad? Mivel foglalkoztál?

A Viva TV után én úgy gondoltam, hogy egy hétköznapi emberként élem tovább az életemet, és normális munkát keresek, olyan leszek, aki reggel 8-tól délután 4-ig dolgozik…hát ez nem jött össze, több okból kifolyólag. Hiába végeztem főiskolát, nem dolgoztam azon a szakterületen, ahol végeztem. A másik dolog a tévé. Volt egy olyan hely, ahova behívtak csak azért, hogy megkérdezzék, ez most vicc vagy komoly, nem találom-e degradálónak azt, hogy most asszisztensként kellene dolgoznom, ahol kávét kellene főzni meg ilyenek. Mondtam is nekik, nyilván tisztában vagyok azzal, hogy legalul kell elkezdeni, mert másképp ez nem működik, csak valamiért az emberek nagyon sokszor nem tudják azt összerakni, hogyha tévében vagy újságban láttak, akkor te mit keresel ott és mit szeretnél, nem tudják azt kezelni, hogy egy teljesen átlagos ember vagy, ugyanolyan vagy, mint ők, csak mondjuk, többen látják a munkádat. Aztán dolgoztam egy reklámfilm gyártó cégnél, mint produkciós asszisztens és producer asszisztens, gyakorlatilag mindenes voltam. Nagyon élveztem, mivel dolgoztam régebben is forgatásokon, nemcsak tévés, hanem reklámfilm forgatásokon is, főleg skandináv országoknak készítettünk reklámokat. Aztán dolgoztam egy kreatív ügynökségnél is, ez után kerültem az RTL-hez. Persze mindig voltak rendezvények vagy egyéb műsorok, ahova megívtak.

A tévé után sokáig nem hallhattunk rólad. Tudatos volt, vagy csak egyszerűen kellett egy kis pihenő?

Ezek nálam sosem voltak tudatosak, hogy tévé vagy pihenő, hanem általában az élet úgy alakult, ahogy, így próbáltam abból kihozni a maximumot. Például, amint a tévétől elkerültem, nem véletlen volt az edzősködés, hiszen volt egy B tervem, mert a tévézésre 100%-ig nem tudsz támaszkodni. Ezért gondoltam, hogy edző leszek. Már a tévé mellett elkezdtem órákat tartani, hogy ne az legyen, hogyha véletlen nincs tévé, akkor ne úgy álljak ott, akinek nincs más terve, akkor most mi is legyen, mit kezdjek magammal. Így az edzés az, ami megmaradt. De, dolgoztam televíziónál háttérben is, több műsor szerkesztésében és készítésében is részt vettem. Ezek után pedig megkerestek a rádiótól, hogy van lehetőségem hétvégenként mikrofon mögé ülni, én meg azt mondtam, miért ne. Amúgy 0-24 valahol vagyok, utazok, dolgozom, de a hétvégém még szabad, így persze, elvállaltam.

Mint már említetted, edző is vagy, azonban ezt sokan nem tudták rólad. Miként jött, hogy kipróbáld magad ezen a területen is?

Úgy éreztem, nekem sokkal jobban kell bizonyítani ezen a területen, mint másoknak, mert manapság mindenki mindenhez ért, mindenki mindent csinál, mindenki minden. Én gyakorlatilag 2 éves korom óta folyamatosan sportoltam, anyukámék vittek gyerek tornára, úszni és korcsolyázni is ovis koromban, napi rendszerességgel. 6 éves voltam, amikor apu úgy érezte, hogy kicsit komolyabb szintre kellene ezt emelni, mert a gyereknek ez még mindig nem elég, ekkor kezdtünk el egyesületekhez járni RSG-zni (ritmikus sportgimnasztika, már csak ritmikus gimnasztika), de azt mondták, hogy öreg a gyerek, majdnem 7 voltam ekkor. Nagy nehezen bevettek próbaidőre egy egyesületbe, gyakorlatilag a próbaidő úgy végződött, hogy 3 hónap után Budapest bajnok lettem. Mivel az én korosztályomban én voltam a legjobb, ezért a felettünk lévő korosztályba is betettek versenyeken, ahol viszont mindig utolsó voltam, mert hát nagyobbak voltak nálam, meg régebb óta sportoltak. Ezt csináltam versenyszerűen, napi 3-5 óra edzés, edzőtáborok, versenyek. Mikor kiköltözünk Angliába, akkor a versenyzést sajnos abba kellett hagynom, ott nem nagyon volt lehetőség ezt folytatni. Anyukám világ életében tornázott, ha nem edzőteremben, akkor otthon, tele voltunk videókazettákkal. A Cindy Crawford-os kis kézisúlyzós videót nagyon szerettem, rendszeresen csináltam én is. Aztán 13-14 éves voltam, mikor elkezdtem step aerobic órákra járni, azt is szerettem. 16 voltam kb., amikor ezekről az órákról áttértem a konditeremre. Amíg a tévéhez nem kerültem, addig rendszeresen jártam, aztán persze alább hagyott. Utána megszülettek a fiúk, úgyhogy nyilván azért nem, aztán jött egy áttörés, amikor majdnem 30 lettem, úgy gondoltam, hogy tudatosabban kellene ezzel foglalkoznom, ekkor jött az edzősdi, hogy akkor viszont csináljuk rendesen, hiszen a saját javamra tudom fordítani és B tervnek sem rossz.

Folyamatosan motiválod magad. Televíziózás, rádiózás, edzősködés. Hogyan látod az életedet 5-10 év múlva? Mit fogsz csinálni? Vannak már terveid?

Ennyire előre nem szeretnék tervezni, így az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva. Örülök, hogyha 2-3 hétre előre tudok tervezni. Jó, azért ez túlzás, mert mostanában előbbre szoktam, de mondjuk még az is nagy kérdőjel, hogy szeptemberben hogyan tovább, vagy mi fog történni. Nyilván a tévé vagy a rádió sosem rajtam múlik, az egy olyan dolog, ami van, amíg van, ha nincs, akkor nincs. Ehhez mérten próbálom úgy alakítani a B tervemet, hogy ne legyen nagy csalódás, ha valami épp nincsen. Muszáj, hogy legyen valami másik opció, mert kétgyermekes anyukaként nem szeretnék a srácokkal a szakadék szélén állni.

Nemrégiben jelentek meg rólad cikkek, hogy 35 évesen is nagyon jól nézel ki. Téged érdekelnek ezek a vélemények, vagy nem adsz a “pletykalapok” írásaira?

Én ezeken nagyon jókat tudok nevetni, pláne amikor nem is tudom, hogy ezek megjelennek, aztán az ismerősök küldik, hogy „nézd már, mi jelent meg rólad!”, na ilyenkor mondom, hogy már megint lopkodják a képeimet, tökjó. A legjobb, amikor kiforgatják a dolgokat, és olyan címeket adnak, hozzá, lásd pont év elején volt, amikor nyaralni voltunk, és éppen akkor léptem át a nem is tudom hány ezres határt, és a fotó alá kiírtam, köszönöm szépen a követőimnek, hogy vannak. Erre megjelent egy cikk olyan címmel, mint “Ada 57 ezerért vetkőzött”, vagy valami ilyesmi.

Beszélgetésünk során eddig kiderült, hogy nem vagy az a tipikus “celeb” alkat. Te hogyan látod magadat és mit gondolsz erről?

Én nem tartom magamat ilyennek, sőt azt sem szeretem, amikor valaki azt mondja nekem, hogy “jajj mert te sztár vagy”. Maradjunk ott, hogy szerintem itthon nincsenek sztárok. Angelina Jolie vagy Brad Pitt sztár, de itthon szerintem ilyenek nincsenek. Pont emiatt vállaltam be annak idején a Selfie című műsort, mert sok ember azt hiszi, hogy valami más világban élünk, és van egy sleppem, akik közül az egyik hozza utánam a vizet, a másik arra figyel, hogy a szempilláim úgy álljanak, ahogy, a harmadik megfőzi nekem a biodiétás szuper mindenmentes menüt, de amúgy ez nem így van. Én azt gondolom, hogy egy ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, ugyanúgy vannak problémáim, ugyanúgy vannak rosszabb napjaim, ugyanúgy van, amikor rossz kedvem van, vagy összeveszek valakivel, mint bárki más. Az a különbség, hogy az én munkámat többen látják, így gyakorlatilag igazából semmi különbség nincs. Ezt valahogy sokan túldimenzionálják. Ezért nem értettem az állásinterjús esetet sem, és például, amikor valaki néz és mondja, hogy olyan ismerős vagy valahonnan, akkor annyit mondok, biztos nem. Nagyon sokszor nem is tudok mit kezdeni a helyzettel, van, hogy én érzem magam zavarban.

Te is nézted Adát mikor még a Viva-nál dolgozott?

Persze, imádtam a műsorát
Nem igazán néztem

Miért esszük, hogyha csíp?

Valószínűleg sokan jártunk már úgy, hogy véletlen a csípős paprikába haraptunk bele, vagy azt láttuk, ahogy a nagy családi összejöveteleken nagyapáink még egy kis paprikát tettek a halászlébe. Azonban mára már olyannyira felkapott lett, hogy a fiatalok is nagy számban elkezdték fogyasztani, sőt az internet is tele van olyan videókkal, amelyekben versenyeznek egymással az emberek, hogy ki bírja jobban a csípőset. De miért jó ez nekünk? Cikkünkben erre keressük a választ.

Már Kolombusz kora óta tudjuk, hogy van olyan paprika, ami csíp. Persze sokáig nem volt divatban az, hogy csípőset fogyasszunk, ezzel szemben mára már az sem mindegy, hogy mennyire csíp. Egy igazi verseny alakult ki a paprika nemesítésben. Elsősorban tisztázni kell azt, hogy mitől is csíp a csípős paprika. Erre a választ a kémiában kell keresni, ugyanis egy kapszaicin vegyület található benne, ettől kapja az igazi erejét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden csípős fűszerben ez az anyag található, például a bors piperint tartalmaz. A kapszaicintől forróságot érzünk, ahogy ezt az angolban is csak annyival érzékeltetik, hogy “hot”. Az, hogy mennyi vegyületet tartalmaz a paprika, tehát a csípősségét a Scoville-skálán mérik. Ennek annyi a lényege, hogy a paprikából kivont olajat felhígítják egészen addig, amíg már a tesztalany nem érzi csípősnek. Így nagyon eltérőek lehetnek az eredmények. Míg a mi Erős Pistánk csak 2000 körül mozog a skálán, addig egyes paprikák elérhetik a 350 ezer környékét is.

Mégis miért fogyasztjuk? Tudni kell, hogy a kapszaicin hatására endorfin szabadul fel a szervezetünkben, amiről tudjuk, hogy boldogságérzetet okoz. Ez olyan boldogság érzés, mint amit az edzés, a napsütés, de akár a szex is kiválthat. Épp ezért, akik szeretik a csípős ételeket, könnyebben rákapnak, hiszen beindítja az endorfintermelést azért, hogy csillapítsa a fájdalmat, amit a kapszaicin okoz a testünkben. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ez a vegyület rossz hatással lenne ránk. Erről azonban nagyon megoszlik a vélemény, hiszen vannak olyanok, akik úgy vannak vele, hogyha csíp, az kellemetlen számukra, így biztos a testünkben is több kárt tesz, mint hasznot. Azonban ez nem biztos, hogy így is van.

E kémiai kifejezések, melyek fentebb már említésre kerültek, elsőre természetesen nagyon bonyolultnak és érthetetlennek tűnhetnek, de bármennyire is azok, valójában hétköznapi kifejezéssel nem lehet megfogalmazni a fő kérdésre a választ, miszerint miért is esszük a kellemetlennek ható csípős paprikát vagy a csípős ételeket. Sokak számára elsőre ijesztő, visszataszító lehet a csípős szó, így inkább ki sem próbálják, nem kérnek belőle, vagy egyszerűen visszautasítják az étteremben, vendégségben, vagy az otthoni ebédnél.

Mindenkire máshogyan hatnak a fűszeres ételek, ami tény és való, de vajon köztudott volt-e eddig, hogy a csípős ételek iránti vágyódással, vagy csupán azok puszta kedvelésével, ha gyógyítani nem is, de fel lehet fedezni némi rendellenességet, esetenként komoly betegséget a szervezetünkben? Az erős, fűszeres ételek iránti szeretet bizony jelezheti, hogy a koleszterinszintünk megemelkedett, vagy éppen emelkedőfélben van, mely igencsak káros a szervezetünkre tekintve, illetve figyelmeztethet arra is, hogy a gyomrunkban kifejezzen lassú az emésztés, ezért testünk az erős ételek utáni vágyódással jelzi, hogy egy kis “gyorsításra” van szüksége. Ha egy nagyobb adag lényegesen csípős ételt eszünk, egy-két falat után máris érezhető, hogy kezd melegünk lenni és még izzadunk is. Kellemetlenül hangzik, de felettébb hasznos, hiszen az izzadás egy reakció, mellyel szervezetünk öntisztítást visz végbe, tehát méregtelenít.

Ingadozó vérnyomás és vércukorszint, füstbe ment diétázások, illetve egyéb módszerek. Ismerős? Ha volt ilyennel valaha dolgunk, ha nem, mindenki felismeri, hogy ez az inzulinproblémát jelenti, azon belül is az első fázist, az inzulinrezisztenciát, vagy akár a második, egyben legsúlyosabb fázist, a cukorbetegséget. Ez mégis hogyan kapcsolódik a csípős ételek fogyasztásához? Hála a tudománynak és a folyton jelzést adó szervezetünknek, a kimondottan fűszeres ételekért rajongóknak maga a fűszeres, erős ételek adják meg erre a választ, illetve az elsődleges figyelmeztetést. Akik ténylegesen rajonganak a csípős fűszerekért, nem tudnak róla lemondani, és egy héten minimum kétszer is fogyasztanak csípős ételt. Akik emellett kisebb, vagy esetenként nagyobb túlsúllyal küzdenek, az ő szervezetük így jelez, hogy több, mint valószínű, bizony nem a pajzsmirigyben van a gond, hanem a szervezet cukorlebontásában, tehát inzulinrezisztenciában, vagy rosszabb esetben cukorbetegségben szenvednek. Mivel e betegségek fájdalommal nem járnak, így a szervezetünk ezt máshogy igyekszik a tudtunkra adni. Mindezek mellett a fűszeres ételek fokozzák a gyomorsav-termelést, és javítják az emésztést is, valamint szabályozzák az inzulinszintet. Minél nagyobb mértékben nő az inzulinszint, annál jobban gyarapodik a súly.

A kutatások azt igazolják javarészt, hogy a csípős ételek inkább egészségesek, illetve a fentiekben említettek alapján olykor tökéletes nyomravezetők is, ha valami nem lenne rendben a szervezetünkben, legyen szó az emésztésünkről, vagy esetleg egyéb betegségekről. Tehát ne mondjunk elsőre nemet rájuk, próbáljuk ki őket, mielőtt ítéletet alkotnánk.

Sári & Bogi

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

A mondat, amit nincs olyan, aki ne ismerne. A filmek, melyek megváltoztatták a sci-firől alkotott véleményünket, vagy épp amik belevezettek ebbe az elképesztő világba. A Star Wars franchise világszerte elterjedt kultusszá vált. Az áradat betört szinte minden piacra, és akik gyorsan kapcsoltak, meg tudták lovagolni ezt a hullámot. A kiegészítő könyveken kívül rengeteg kütyüvel, legóval, játékkal, rajzfilmmel, rendezvénnyel találkozhatunk, nincs olyan terület, amit a Star Wars ne hódított volna meg.

Mit szólnátok, ha a Külker ilyen képet festene a térképen?

Idén decemberben újra visszatér a Star Wars a mozivászonra a 3. trilógia második részével. Ennek apropójából bemutatunk nektek pár érdekességet, amit talán eddig nem is tudtatok a Csillagok háborúja filmekről, illetve pár kulisszatitkot a filmek készüléséről.

Az első, azaz az eredeti trilógia
Ez ismertette meg velünk azt a vészteljes világot, ahol a lázadók és a birodalmiak összecsapnak. Megismerjük az ikonikussá vált szereplőinket, Leia-t, Luke-ot, Han Solo-t, Darth Vader-t és a többieket. Lucas rajtuk keresztül varázsolt el minket, mutatta be az Erőt, ami után milliónyi fiatal és idős, kicsi és nagy próbálgatta magához húzni az asztalon lévő távirányítót.

1977 – Csillagok háborúja (Új remény)

Ki lőtt először? Talán ez a Csillagok háborúja egyik legvitatottabb kérdése. A jelenetben Greedo és Han Solo fognak egymásra fegyvert. Az 1977-es változatban még Han húzta meg előbb a ravaszt, azonban 1997-ben, amikor felújították a filmet, ezt a pillanatot megváltoztatták. A jelenet újravágása azért történt, mert a nézők Solo kapitányt hidegvérű gyilkosnak állították be, azonban nem az.

Biztosan emlékeztek Tarkin nagymoffra, aki szigorú arccal osztogatta a parancsokat a Halálcsillagon. Az őt játszó Peter Cushing túl kényelmetlennek találta az egyik jelmez részét, méghozzá a birodalmi egyenruhához tartozó csizmát, ezért papucsban állt mindvégig a kamerák előtt. A színész lábait soha nem láthatjuk a filmben.

Kedvenc kék-fehér asztrorobotunk, R2D2 belsejében bizony egy valódi törpeszínész ült, Kenny Baker. A színész arra emlékezett vissza, hogy a forgatási szünetekben gyakran elfelejtették, hogy ő ebben a fémhengerben van, cserébe a stáb a jelmez belsejét lengén öltözött nők képeivel tapétázta ki neki.

A színészeken és a filmen dolgozó embereken kívül van még valaki, aki milliókat keresett rajta, ráadásul úgy, hogy semmi köze nem volt a filmhez: ő Steven Spielberg. George Lucas a 77-es forgatáson semmi esélyt nem látott filmje sikerére, idegösszeomlást kapott. Ekkor látogatta meg barátját, Spielberget, aki ekkor épp a Harmadik típusú találkozásokat forgatta, amiről úgy gondolta Lucas, hogy nagyobb sikere lesz, mint az ő filmjének. Végül egy fogadást kötöttek: mindketten megkapják a másik filmjének 2,5%-át. Spielberg járt jobban, ugyanis kb. 40 millió dollárt nyert a fogadással.

1980 – A birodalom visszavág

A film elején egy aszteroida mezőn lévő üldözésbe csöppenünk, ahol az egyik aszteroida egy krumpli. Amikor az Ezeréves Sólyom berepül a mezőbe, két aszteroida kering a kép bal felső szélétől jobbra lefelé. Amikor a második szikla is eltűnik, akkor jön képbe a bal alsó sarokban még egy, ez a krumpli. Ugyanebben a jelenetben látható egy cipő is, ugyanis az egyik technikus olyan mérges lett Lucasra, amiért rengetegszer kérte az egyik snitt újrafelvételét, hogy idegességében behajította a cipőjét a jelenetbe.

A galaxis egyik legöregebb, legapróbb, de egyben egyik legerősebb jedi mesterét, Yodát valójában nem egy animatronikus báb alakította volna, hanem egy jelmezes majom, akinek botot adtak volna a kezébe. Szerencsére a rendezőt sikerült lebeszélni erről az ötletről, hiszen az állattal biztos, hogy gond lett volna a forgatás során. Ekkor kérték fel Frank Ozt, hogy alkossa meg Yoda bábfiguráját.

Emlékeztek a filmtörténelem egyik örökzölddé vált mondatára? „Luke, én vagyok az apád!” A filmkészítők a forgatás alatt végig titokban tartották, hogy Darth Vader Luke Skywalker apja, és még a Luke-ot alakító Mark Hamillnek sem mondták meg, hogy még hitelesebb legyen a színészi játéka. Azonban nem csak ő, hanem David Prowse (Darth Vader) is csak az utolsó pillanatban kapta meg az igazi szövegkönyvet.

1983 – A jedi visszatér

A Tatooine bolygó legrettegettebb hutt gengszterének, csempészfejedelmének, Jabbának bábját három hónapig készítették. Az 1 tonnás bábu belsejében két ember ült, az egyik irányította az egyik kezét és a nyelvét, a másik a másik kezét, valamint a száját és a fejét. Egy alacsony bábos mozgatta a farkát, egy ember a háta mögül irányította a fejét kívülről, és egy újabb ember távirányítással alakította Jabba arckifejezéseit és a szemeit. A báb ára félmillió dollár volt.

Ha már Jabbánál tartunk, mindenkinek az a jelenet jut róla eszébe, amikor Leia láncra kötve a hutt csempész előtt fekszik arany bikiniben. Ennek a bikininek több változatát használták a forgatás alatt, ugyanis készült egy fém változat, amit a közeli felvételeken használtak, valamint készült egy gumiból is az akciójelenetekhez.

Kék, zöld és piros? A jedik fegyvere? Ez a fénykard. A filmben minden fénykard újrahasznosított kellék volt, mivel a két film forgatása között Vader kardjának markolata eltűnt, így Vader kardja eredetileg Luke-é volt, Luke kardja pedig Obi-Wan fénykardja volt.

A második trilógia bevezetett minket az előzményekbe
Láthatjuk a kis Anakint felnőni, ahogy érzelmei felülkerekednek rajta és átcsábul a sötét oldalra. Obi-Wan-t, akit anno idős öregként ismertünk meg, és ahogy padavanból mesterré lesz, majd kezébe veszi a kiválasztott útjának egyengetését. Sokkal szélesebb látásmódot adott nekünk, és kitárta előttünk, hogy milyen nagy is a galaxis, amiben annyi ármány és összeesküvés történik. Tagadhatatlan, hogy szinte minden iskolai farsangon megjelentek a jedi tanoncok a speciális hangeffektekkel ellátott világító lézerkardjaikkal, és szálltak szembe a legjobb jelmez díjáért a Hobbitokkal és a Neókkal.

1999 – Baljós árnyak
A Jedi Tanács egy kerek helységben, körben ülésezik. Anakint próba elé állítják, ahol ki kell találnia mire gondolnak a többiek, az egyik tárgy egy kehely. A jedik fegyvere a kard, így már csak a kerek asztal hiányzik ahhoz, hogy a Pendragon legenda megelevenedjen előttünk vagy Artúr király és a kerekasztal lovagjai, akik a Szent Grált – azaz egy kelyhet kerestek.

Qui-Gon szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le Mos Espát, mint Obi-Wan Kenobi az Egy új reményben Mos Eisleyt.

Egyetlen olyan jelenet van a filmben, ahol nem használtak vizuális effektusokat, ez pedig az a rész, amikor a Neimoidi hajó tárgyalótermébe beárad a mérgező gáz.

Ewan McGregor sokat vizsgálta Alec Guinness alakítását az Egy új remény című részben. A színész még Obi-Wan akcentusát is megtanulta.

Qui-Gon Jinn kommunikátora valójában egy átalakított Gilette Sensor Excel Razor női borotva.

Amidala hercegnő palotájában az egyik boltíven Lucas portréját láthatjuk.

A film 136 percéből nagyjából 10-15 perc nem tartalmaz semmilyen speciális effektet.

2002 – Klónok támadása

Luke Skywalker lobbanékonyságát átvették Anakin Skywalker karakterébe, ámbár jóval érzelem orientáltabbá tették, így aki maratont tart és koncentrál, megfigyelheti a hasonló gesztusokat.

Minden rohamosztagos CGI-al volt kivitelezve. Egyiküket sem játszotta valódi szereplő.
Lucas addig finomítgatta a forgatókönyvet, hogy az végül csak három nappal a forgatás előtt készült el, de a cselekmény még ekkor sem volt végleges; a forgatás alatt, de még hónapokkal a felvételek befejezése után is készültek új képsorok, amiket az utómunkák során illesztettek a filmbe.

Lucas módszere a hagyományos „előkészítés-forgatás-utómunka” sorrendnél sokkal rugalmasabb volt: „Ez tulajdonképpen egy normális 72 napos forgatás volt, csak éppen 18 hónapig tartott.”

2005 – A Sith-ek bosszúja

A forgatás alig 55 napig tartott.

A stáb egy része még Olaszországba is elutazott, hogy felvételeket készítsen Szicíliában az Etna kitöréséről, amelyet a Mustafaron játszódó jelenetekbe illesztettek be az utómunkák során.

Palpatine öltöztetése bizonyult a legnagyobb kihívásnak. „A cselekmény előrehaladtával a jelmeze egyre sötétebbé válik. Eleinte szürkét és barnát visel, később már feketébe hajló színeket, ezzel is jelezve, hogy közelebb kerül a sötét oldalhoz.”.

Anakin öltözetét is hasonlóan, árnyalatonként sötétítették, míg végül megkaptuk a fekete csuklyás, érzelmileg labilis kiválasztottat, aki egyensúlyt kellett volna hozzon az Erőbe. Ezzel szemben Obi-Wan ruháján nem változtattak, a végső küzdelem során tisztán kivehető, ahogy az öltözékekkel érzékeltetik a jó és a gonosz küzdelmét.

A harmadik 30 évvel a Jedi visszatér után játszódik
A birodalom megbukott, azonban az Ellenállásnak (korábbi lázadók) a Birodalom bukása után, annak maradványiból szerveződő Első Renddel (First Order) kell szembenézniük, így a harcok tovább folytatódnak a rohamosztagosokkal, és a továbbra is elfeledett jedikkel.

2015 – Ébredő Erő
Ez volt a legdrágább az eddigi részek közül, ugyanis 58 milliárd volt a forgatási költsége.

Poe Dameron karaktere eredetileg nem élte volna meg a film végét, hiszen a rendező a forgatókönyvben megölte volna. Azonban erről a színész, Oscar Isaac, aki Poe-t alakítja, lebeszélte arról, hogy kiírja őt. Az indok az volt, hogy előző filmjeiben is a karakter, amit játszott, meghalt, így most szeretett volna tovább élni, főleg úgy, hogy Poe az a szereplő, aki Han Solohoz hasonló értékeket képvisel.

Aki látta a filmet, annak biztosan a legsokkolóbb jelenet az volt, amikor Kylo Ren megöli Han Solo-t. Azonban nem csak mi vagyunk így ezzel, hanem maguk a színészek is, ugyanis Adam Driver, aki Kylo Ren- alakítja, bevallása szerint rettegett a jelenettől, és nagyon szerette volna elkerülni.

A legújabb rész mindenesetre decemberben érkezik hozzánk, és hatalmas érdeklődés övezi. Mi már tűkön ülve várjuk, mit hoz az új rész, hogyan folytatódik a történet, mi lesz a szereplők sorsa. Ami biztos, hogy szemet gyönyörködtetésben nem lesz hiány, és reméljük a sztori is hasonlóan brilliánsan lesz kivitelezve.

Az Erő legyen mindannyiunkkal!

Bogi & Norbesz

Valóság vagy hazugság? – vajon mi rejlik az Instagram fotók mögött?

Egy olyan világban élünk, ahol a közösségi média hatalmas szerepet tölt be mindannyiunk életében. Facebook, Instagram, Pinterest és sorolhatnánk tovább azoknak az alkalmazásoknak a sorát, ahol magunkról, az életünkről, vagy bármi másról képeket tudunk megosztani a nagyvilággal. Sőt, lassan fontosabbá válik ezeknek a kezelése, a megfelelő posztok kiválogatása, a tökéletes kép feltöltése, mint a valódi életünk. Vajon megéri ez nekünk?

Az Instagrammal valószínűleg már mindenki találkozott életében. Még 2010-ben hozták létre ezt a közösségi felületet, aminek a valódi célja az lenne, hogy megosszuk egymással azt, amit mi szépnek látunk vagy számunkra fontos (nem pedig életünk minden percét). Eleinte csak képeken keresztül lehetett kommunikálni, kommenteket írhattak a felhasználók, mára azonban eljutott odáig, hogy videókat is tudunk feltölteni, megoszthatjuk a napunk történéseit egy Mystory keretében, sőt, még privát üzeneteket is válthatunk egymással. Így naponta temérdek fotó kerül napvilágra, amelyek már nem csak arról szólnak, hogy mit tartunk értékesnek, hanem nap mint nap giccsesebbnél giccsesebb, effektekkel teli szelfiket oszthatunk meg. Ezekkel a fotókkal eljutottunk odáig, hogy teljesen más képet festünk magunkról, mint amilyenek valójában vagyunk.

Egy tökéletesen beállított haj, extrán divatos outfit vagy egy gyors kép az edzőteremből, és máris kész az önjelölt Insta-celeb lájkvadász posztja. Sajnos abból, hogy mindenből csak a tökéleteset mutatjuk, nem biztos, hogy minden igaz. Csak egy gyors fotó a tengerparton bikiniben a naplementében? Igen ám, csak a kérdés az, hogy hány fotót lőttünk, amíg ez a tökéletesen megkomponált kép elkészült. Pont ezek miatt a kifogástalan képek miatt hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez mind valódi, és szeretnénk mi is ilyen helyzetben lenni. Azonban nem mindenki rendelkezik ugyanolyan adottságokkal, így ezek a hibátlan fotók sokszor olyan képzetet keltenek bennünk, hogy nem vagyunk elég jók, szépek, nem jó az életünk, vagyis nem tudjuk eléggé értékelni magunkat és az életünket. Ilyenkor sokkal kevesebbnek érezhetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, képesek vagyunk saját magunkkal elhitetni olyan negatív dolgokat, amelyek akár testképzavarhoz, depresszióhoz is vezethetnek. Azonban nem kell irigyelni ezeket az Instagram hírességeket és nem kell rájuk hasonlítani minden áron csak azért mert híresek, ugyanis a világ, amiben élnek, az nem a valóság. Azt nem mutatják meg, hogy mennyi előkészület van egy több ezer lájkot begyűjtő képnek.

Igaz, hogy az ember alapvetően igényli azt, hogy szeressék, azonban nem minden áron. Rohanó világunkban folyamatosan csak azt látjuk, hogy mennyire tökéletes egyesek élete. Ez után mégis ki posztolna magáról egy olyan képet, amin egy kis súlyfelesleg látszik rajta? Vagy netán egy olyat, amin az látszik, hogy épp nemrég szakított a párjával? Valószínűleg senki, hiszen mindenki csak a jót és a szépet szeretné megmutatni magából. Azonban mára eljutottunk odáig, hogy sokan észreveszik ezt a hamis világot, és nem szégyellik saját magukat. Egyre inkább kezd elterjedni az az Instagram világában, hogy a beállított képek helyett, megmutatják a valóságot, minden apró szépséghibával együtt.

Elsősorban el kell hinnünk azt, hogy nem minden valóság, amit megosztanak velünk. Érdemes a képek mögé nézni és végiggondolni, hogy valójában mi is lehet mögötte. Nem lehetünk egytől-egyig híresek (és persze nem is mindenki szeretne az lenni), nem lehet mindannyiunknak tökéletes teste vagy többmilliós luxusautója. Ezt követően fontos, hogy az ilyen tartalmakat fenntartással fogadjuk, hiszen nem minden arany, ami fénylik. Egy kis effekt, egy kis filter és máris mást mutat a kép. Végül pedig a legfontosabb, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki más adottságokkal rendelkezik, és ezt el kell fogadnunk. Mindenkiben van valami, ami szép és biztos, hogy van valami mindenkiben, amire büszke lehet. Ezt kell mindig szem előtt tartani, és el kell hinnünk azt, hogy úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk, és nem kell máshoz hasonlítanunk magunkat. Ezek után pedig tanuljuk meg használni az Instagramot, és ne töltsünk fel lájkgyűjtés kedvéért egy kiretusált szelfit, vagy csak azért egy képet az ebédünkről, mert már régen posztoltunk bármit is. Igaz, ez nehéz feladat mindenki számára, de nem kell minden percünket dokumentálni a közösségi felületeken, a kevesebb néha több.

 

Posztolj okosan! – avagy hogyan előzd meg a hibákat

A Facebook és Instagram világa teljesen megváltoztatta a hétköznapjainkat. Egyszerűbbé tette a munkánkat, megváltoztatta a szokásainkat, megkönnyítette a kapcsolattartást, a mindennapjaink fontos eszközeivé váltak. Azonban minden éremnek két oldala van, így nem csak előnyöket sorolhatunk fel, hanem hátrányokat is. Rohanó világunkban sokszor nem gondoljuk végig, hogy mit közlünk a közösségi médiában, így sokszor felelőtlenül posztolgatunk, amelyek árthatnak a valódi emberi kapcsolatainknak. A következőkben pár tippet kaptok arra, hogy mire érdemes odafigyelni még mielőtt meggondolatlanul posztolnátok valamit!

Figyelj az érzelmeidre!

Igaz, hogy legtöbben arra használjuk a közösségi felületeket, hogy érzelmeinket megosszuk, azonban nem biztos, hogy minden esetben hasznos az, ha tudják rólunk, hogy milyen érzelmi állapotban vagyunk. Semmi szükség arra, hogy minden pillanatban megosszuk a gondolatainkat ismerőseinkkel, főleg nem egy olyan felületen, amit bárki elérhet, ismerős és ismeretlen egyaránt. Ha lehet, kerüljük el, hogy ingerülten küldünk üzenetet egy másik félnek. Holnapra már lehet, hogy te is megbánod, sőt a legrosszabb esetben nem biztos, hogy az adott személy úgy értelmezi az üzenetedet, ahogyan azt te gondolod. Ezzel csak saját magadnak okozol még nagyobb problémát, amiből még nehezebb lesz kimászni. Ha mindenféleképpen szeretnéd megírni, előbb higgadj le, és gondold át, hogy valójában mi is az, amit közölni szeretnél.

A kevesebb néha több!

Ha mindenképp posztolni szeretnél valamit, legyen az egy fotó magadról, vagy egy idézet a kedvenc szerződtől, gondold végig azt, hogy ez egy nyilvános felület, nem pedig az éjjeliszekrényed polcán fekvő napló, amit ha otthon hagysz, senki sem lát. Ez a közösségi médiával nem így van, ha valamit posztolsz, azt szinte bárki elérheti az ismerőseid közül, legyen az munkatárs, vagy a legjobb gyermekkori barátod. Biztosan ti is belefutottatok már olyan Facebook ismerősötökbe, aki minden élményét megosztja a nagyvilággal, azonban ez számotokra nem túl érdekfeszítő. Ez másokkal is így van! Figyelj a mennyiségre, hogy miről, hogyan és mennyit posztolsz, a túl privát vagy túl semmitmondó infó kellemetlen lehet a veled kapcsolatban állóknak.

Inkább mondj igazat!

Igaz a mondás, miszerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát! Ez a közösségi média világára kétszeresen is igaz, hiszen sokkal nagyobb a lebukás esélye, mintha szemtől szemben kellene beszélgetünk egy hazugság esetében. Nem beszélve arról, hogy mennyire kínos szituációban találhatjuk magunkat, ha az igazság a felszínre kerül. Nagyon sok kellemetlen pillanatot spórolhatunk meg azzal, ha megmondjuk az igazat, inkább mondjuk meg a barátnőnknek, hogy egy pasis estét szeretnénk tartani, minthogy egy Instagram képen lássa meg, hogy a haverokkal vagyunk. Persze ez igaz a családi állapotunkra, vagy a tartózkodási helyünkre is. Sokkal egyszerűbb, ha elmondjuk az igazat, minthogy még hetek múlva is azt hallgassuk, hogy elferdítettünk bizonyos dolgokat.

Előbb kérdezd meg!

Nem mindegy, hogy kiről és milyen kép jelenik meg egy közösségi felületen, hiszen nem csak a barátaink láthatják ezeket, hanem a munkatársaink, főnökeink is. Mielőtt feltennél egy képet, amelyen valakit szeretnél megjelölni, mindig kérdezd meg, hogy megoszthatod-e valamelyik közösségi oldalon, ugyanis lehet, hogy nem úgy látja azt a bizonyos képet mint te, hanem lehet, hogy kellemetlennek tartja, és nem szeretné, hogy ország-világ arról a bizonyos fotóról beszélne. Ha te nyilvánosságra hozod, azzal megsértheted őt, még ha nem is szeretted volna, vagy nem sértésnek szántad. A bejegyzéseink, fotóink, megosztásaink, sőt még a lejátszási listánk is egy képet közvetít rólunk, amelyeket bárki láthat. Valószínűleg mi sem örülnénk egy kellemetlen fotónak az előző buliból, főleg ha még a szüleinkhez is eljutna egy „kedves” barátunknak köszönhetően. Inkább előzzük meg a kellemetlenséget, és kérdezzük meg a másikat!

Személyesen mindig jobb!

Akármennyire is bújunk bele az okostelefonunkba vagy a laptopunkba, egy azért mindig igaz lesz, a személyes találkozást nem válthatja fel egy közösségi oldal. A személyes kontaktusokra szükség van ahhoz, hogy fenntartsunk egy kapcsolatot valakivel, így nem szabad megfeledkezni ezekről sem. Sokkal jobb leülni valakivel szemtől-szemben egy kávé mellett, mint Messengeren keresztül üzenni a másik félnek. Teljesen más a hangulata annak, ha egy kütyünk keresztül küldünk egy ölelős matricát, mintha személyesen ugranánk a legjobb barátunk nyakába.

Ahhoz, hogy a közösségi média korszakában ne menjenek tönkre a valódi kapcsolataink, jó, ha ügyelünk ezekre, hiszen a valódi barátságot nem tudja felváltani egy internetes kontaktus. Tehát ne feledkezzünk meg arról, hogy a kapcsolattartás nem csak a virtuális világban létezik. A személyes viszonyok mindig is fontosak lesznek az emberek életében, egy alkalmazás, egy közösségi oldal soha nem váltja majd fel ezeket, így becsben kell tartani.

Mit és hogyan? – túlélési tippek fesztiválozóknak

Eljött végre a nyár, és a végtelennek tűnő vizsgaidőszak után mi sem jobb program, mint egy fröccsel a kezedben, a kedvenc zenekarod koncertjére bulizni egy hatalmasat. Igen, beköszöntött a fesztiválszezon! Azonban nem mindegy, hogy milyen élményekkel és tapasztalatokkal hagyjuk el a rendezvényt, jobb, ha előre felkészülünk a több napig tartó őrületre.

Szállás

Elsősorban azt kell eldöntened, hogy milyen szállást választasz. Sokan annak a hívei, hogy kibérelnek egy nyaralót, vagy foglalnak egy szobát, ahol kényelmesen tudnak pihenni, nem zavarják egymást, és közösen tudnak készülni az esti koncertekre. Ez nagyon jó, azonban fesztiválszezonban egy szobáért képesek horror összegeket elkérni. Ha nem szeretnél többet fizetni a szállásra, mint maga a bérleted, akkor van lehetőséged sátrazásra is. Igaz, hogy nem feltétlen a legprivátabb hely egy kemping, cserébe viszont nagyon sok új emberrel ismerkedhetsz meg, könnyebben lehet itt csajozni vagy pasizni is, mint a legnagyobb buli kellős közepén. Próbáld meg egy olyan helyen felverni sátradat, ami kicsit magasabban van, így nem lesz vagy kevesebb gondod lesz akkor, ha netán égszakadás esetén mások kuckóját elvinné a víz, vagy beázna. Jól rögzítsd le, így szél esetén nem fog megmoccanni sem. Ha teheted, árnyékos helyre állítsd fel, így nem fogsz felkelni a reggeli első napsugarakra, amelyek 60 fokot varázsolnak ideiglenes otthonod belsejébe pillanatok alatt.

Értékek védelme

Ha már a sátorozásnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy sokan félnek a tolvajoktól, így érdemes egy lakattal lezárni a „kecót”, így nem tudják egyszerűen a cipzárnál felnyitni, és kirámolni. Persze kempingezésnél nem is szabad a legértékesebb dolgaidat benn tartanod, felejtsd el a luxusholmikat, csak a minimumot hozd magaddal. Ha teheted, csak a ruháidat és az alváshoz szükséges cuccaidat tartsd benn. Azonban nem csak a kempingben kell félni az enyveskezűektől, hanem benn a fesztivál területén is. Ha csak kilóg a pénztárcád vagy a telefonod a hátsózsebedből, az egyből egy felhívás a zsebtolvajok számára. Ha van rá lehetőséged, egy cipzáras zsebbe tedd az értékeidet, vagy pedig egy jól zárható táskába. Nem kell, hogy a legdivatosabb legyen, elég, ha praktikus és biztos a nyitottakhoz képest.

Alkohol, gyógyszerek

Tűz a nap, és nagyon jól csúszik a hideg sör. Igen ám, csakhogy a délutántól még igen messze van a másnap reggel, addig valószínűleg még jó pár pohárral legurítasz majd. Figyelj arra, ha alkohollal kínálnak, ne fogadj el mindenkitől mindent. Lehet, hogy pár órája megismerkedtél egy jó fej sráccal vagy csajjal, de jobb az elővigyázatosság, hiszen nem ismered őt még úgy, mint a barátaidat, akikkel érkeztél. Ha egy átmulatott éjszaka után fejfájósan érne a reggel, jó, ha van nálad fájdalomcsillapító. Nem kell az egész gyógyszeres szekrényt magaddal vinned, azonban szükséged lehet a fájdalomcsillapítón kívül esetleg sebtapaszra is. Ami szintén fontos lehet még a másnapos reggelen, az a víz, ha teheted, legyen nálad mindenképp, hiszen hidratál. Persze, ha bármi gondod vagy bajod van, az tudnod kell, hogy minden fesztiválon van orvosi sátor, ne félj megkeresni őket a problémáddal, hiszen azért vannak ott, hogy segítsenek.

Alapvető holmik

Van pár olyan dolog, amit tényleg jó, ha magaddal viszel. Elsősorban egy jó adag zsebkendő, hiszen bármikor jól jöhet, például ha valaki leönt és letörölnéd valamivel, vagy ha elfogy a wc-ben a papír, na és persze sorolhatnám tovább. A következő ilyen a zseblámpa, sötétben, ha már pár fröccsöt megittál, nem biztos, hogy egyből megtalálod a sátradat, ráadásul, ha még le is lakatoltad, a kulcsot is meg kell keresni. Szükséges lehet még szemeteszsák is, ha nincs például sátorfóliád, ez megvédheti a holmijaidat az elázástól, egyszerűen csak belepakolod a ruháidat. Szükséged lehet még egy túlélőcsomagra, amiben a pipere dolgaid vannak, mint például tusfürdő, sampon. Ezekből már lehet mini kiszerelést kapni, így takarékoskodhatsz a hellyel, többet tudsz pakolni a táskádba. Ne felejts el vinni naptejet sem, véd a napégés ellen, így megúszhatsz pár kellemetlen napot. Nem árt, ha van nálad egy sapka napszúrás ellen, lehet az baseball vagy valamilyen kalap.

Öltözködés

Nagyon egyszerű megnézni a fesztiválok videóit és képeit, mindenki lenge öltözetben van és extra divatos. Azonban ez nem ilyen egyszerű, hiszen ezek csak a legjobb pillanatokat mutatják meg, fel kell készülni minden lehetőségre. Lehet, hogy az egész hétre esőt mondanak, így nem árt, ha viszel magaddal gumicsizmát és esőkabátot, amelyekkel megúszhatod, hogy egy óra alatt talpig elézz és megfázz. Ha nem esik az eső, verőfényes napsütés van, akkor se indulj el tűsarkúban vagy szandálban, ha ép bokával és lábujjakkal szeretnél hazamenni a több napos bulizás után, tehát mindenképp legyen nálad legalább 2 pár zárt cipő, ha az egyikkel valami történne, a másikat tudd használni. Sőt, ha már a lábbeliknél tartunk, papucsot vigyél magaddal mindenképp, hidd el, jól jön, ha a közös zuhanyzóban tusolsz, vagy a tóparton strandolsz. A csak rövid ruhákon kívül nem árt, ha van nálad hosszú ruha is, ki tudja, hogy egy kiadós esőzés után mennyire hűl le a levegő. Persze próbálj meg minél kényelmesebb és praktikusabb darabokat magaddal vinni, hogy élvezni tudd a bulit és ne kelljen végig azzal foglalkoznod, hogy hogyan igazgasd el magadon azt a nagyon extra darabot. Inkább dobd fel valamilyen kiegészítővel, mint egy napszemüveg, vagy fejpánt, ezek a legegyszerűbb szetteket is igazi fesztiválossá varázsolják.

Végül, de nem utolsó sorban a legeslegfontosabb dolog, hogy jól érezd magad és élvezd! Nem kell, hogy végig a kezedben legyen a telefonod, nem kell minden második órában képet posztolnod arról, hogy merre jársz, hiszen nem ezért mentél. A lényeg az, hogy szórakozz és kikapcsolj, hiszen ezt év közben suli vagy a munka mellet nehéz megtenni. Ha egy kicsit elengeded a hétköznapokat erre a pár napra, hidd el, egy örök emlék lesz!

Álmainkkal a lehetőségekért

Biztosan mindenki érezte már, hogy egy hosszú nap után semmi mást nem szeretne, csak bebújni az ágyba, a fejére húzni a takarót és aludni egy jót. Nincs is jobb annál, amikor azt érezzük, hogy szép lassan álomba szenderülünk. Persze ez nem csoda, hiszen ahhoz, hogy szervezetünk feltöltődjön, és újra erőre kapjunk, ahhoz aludnunk kell.

Életünk elég nagy részét átalusszuk, körülbelül az egyharmadát. Alvás közben pedig minden ember álmodik, ami egy természetes folyamat, azonban az emberek jelentős része ébredés után már nem tudja felidézni, hogy mit is álmodott az éjszaka alatt. Van, hogy csak részletek maradnak meg ezekből a képekből, van, hogy semmi, de egy biztos, hogy mindenki álmodik. Valószínűleg mindannyiunknak volt már olyan élménye, hogy élénken vissza tudott emlékezni arra, mit látott az éjszakai képekben, akár pozitív, akár negatív volt az. Álmaink az ébren töltött időnk alatt átélt eseményeket, érzéseket viszi tovább, ezért lehetnek annyira színesek és változatosak, ezért vannak jó és rossz álmaink. Tehát nagyon fontos szerepük van abban, hogy bizonyos történéseket fel tudjunk dolgozni magunkban.

Azonban álmaink nem csak egyszer jelennek meg számunkra, hanem vannak bizonyos visszatérő álmok is. Ezeknek az alapja az emberek lelki világa, ha valakinek problémái vannak, azok sokszor megmutatkoznak az álombéli képekben. Persze ezeknek is vannak pozitív és negatív változatai, így az, hogy melyik típusa jelenik meg nálunk, az csakis a saját lelki világunktól függ. Nagyon sok esetben lehet forrásuk egy vita vagy veszekedés, amely még lezáratlan, így hosszabb távon megjelenhetnek ehhez köthető motívumok az éjszakai képzeteinkben. Legtöbbször azonban a negatív víziók jelennek meg, mint például a zuhanás, vagy az, hogy üldöznek minket, de számos esetben lehet hallani arról is, hogy valaki az érettségiről álmodik még évekkel a vizsga letétele után is. Ezeket a helyzeteket nem tudtuk igazán feldolgozni, olyan dologra utalnak, ami még mindig része az életünknek, foglalkoztat minket, de nem tudunk kiegyezni vele.

Visszatérő álmaink egészen fiatalkorunktól lehetnek. Lehetséges, hogy az első megjelenés még gyermekkorunkban volt, azonban ezek bármikor visszatérhetnek, életünk során megannyiszor találkozhatunk vele. Ezekre a képekre jellemző lehet, hogy a téma, amely megjelenik, már rég a feledésbe merült, megoldódott a konfliktus, de még mindig bennünk van az a stressz, amit az a helyzet okozott számunkra. Ismételt példaként említhetjük a vizsgahelyzeteket, megeshet, hogy tapasztaltunk egy bukást, és ennek a negatív érzése még mindig bennünk van, pedig valószínűleg már rég túl vagyunk rajta, és ha elsőre nem is, akkor másodjára sikeresen teljesítettük azt. Ilyenkor egy hasonló szituáció, mint egy állásinterjútól vagy nyelvvizsgától való félelem ismét ki tudja belőlünk váltani ezeket az álmokat. Hiába érezzük úgy, hogy már rég túlléptünk ezen a helyzeten, a tudatalattink, a lelkünk valójában még mindig nem nyugodott meg, ezért mutatja meg magát ilyen formában.

Érdemes megfigyelni vagy feljegyezni, hogy milyen képek jelennek meg álmainkban. Sok tudós foglalkozott álomfejtéssel, jó néhány munka készült ennek kapcsán, mint például az álmoskönyvek, amelyekben utána tudunk nézni, hogy mit jelentenek ezek a bizonyos visszatérő álmok vagy motívumok. Segíthetnek megmutatni azt, ha valami problémával küzdünk, így könnyebben le tudjuk győzni őket, és hamarabb megszűnhet a jelenség. Pozitív visszatérő képek esetén vágyainkat, tehetségünket is megmutathatja, így ha ezeket felismerjük, segíthetnek az életünk egyengetésében, sőt saját magunkat is sokkal jobban megismerhetjük általuk. Az, ha rájövünk ezeknek az álombéli képeknek a jelentésére, lényegesen hozzájárul a lelki nyugalmunkhoz és a nyugodt éjszakáinkhoz. Végleg pedig akkor tűnnek el a visszatérő képek, amikor már feldolgoztuk a konfliktust, és lecsillapodik a belső frusztráció.

Igazából ahhoz, hogy álmodjunk nincs szükség ágyra és párnákra, másképp is elérhetjük, hogy megjelenjenek ezek a képek. Ülhetünk vagy állhatunk, a lényeg az, hogy egy olyan álomra gondoljunk, ami nem olyan régen jelent meg, és hagyjuk, hogy kivirágozzon. Ezek az úgynevezett éber álmok, amelyek segítenek a relaxációban, és persze hozzájárulhatnak a visszatérő képek megfejtéséhez is. A lényeg az, hogy hagyjuk, hogy ezek a motívumok kibontakozzanak, majd az ébredés után próbáljuk meg felidézni őket annak érdekében, hogy életünk sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb legyen.

A Föld Órája


Földünkön egyre több a világméretű probléma, mint a túlnépesedés, a szegénység, az éhezés, különböző környezeti gondok, és sorolhatnánk tovább. Azonban ezekre nehéz felhívni a figyelmet, amiből kifolyólag immár tizenegyedik éve megrendezésre kerül egy olyan esemény, amely segít eljuttatni a globális problémák üzenetét az emberekhez, ez pedig nem más, mint a Föld Órája kezdeményezés.

2007-ben kezdődött, a WWF hozta létre, és Ausztráliából indult, méghozzá Sydney-ben kapcsolták le először a díszkivilágításokat azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozásra és a vele járó következményekre. Azóta ez az akció kinőtte magát, ma már a világ egyik legnagyobb nemzetközi önkéntes kezdeményezése.  Számos ország csatlakozott ehhez a programhoz, amit minden év márciusának utolsó, vagy utolsó előtti szombatján tartanak. A második évre több nagyvárosban lekapcsolták a fényeket a nevezetesebb épületekről, építményekről, például az Empire State Buildingről, a Golden Gate hídról, vagy a Colosseumról. Mára már 178 ország csatlakozott a mozgalomhoz, ami azt mutatja, hogy az embereket érdekli az, hogy milyen a környezetünk, mit tehetünk Földünk védelmének érdekében, azért, hogy ne tegyük tönkre.

Az, hogy minden évben lekapcsolják a díszkivilágításokat a városokban nem azt jelenti, hogy egy óra alatt kell minél inkább lecsökkenteni az energiahasználatot, hanem ezzel arra hívják fel a figyelmet, hogy mindennapjainkban túlzásba visszük a fölösleges energiafogyasztást. Ez ellen tehetünk, csökkenthetjük, ha például olyan eszközöket szerzünk be, amelyek kevesebbet használnak fel, vagy ha ahelyett, hogy minden nap autóval járnánk a munkahelyünkre, átváltunk tömegközlekedésre. Ez a 60 perc annak a szimbóluma, hogy Földünket meg kell óvnunk, hiszen a jövőnk, az emberek jövője ezen múlik.

A mozgalomnak a fények lekapcsolása mellett már jelképe is van. A Föld Órájának logóján számmal jelzik a 60-at, ami után egy + jel áll. A 60-as szám arra az egy órára utal, ami alatt a fényeket lekapcsoljuk, a pluszjel pedig csak a kiegészítése, ami pedig arra szeretne rávilágítani, hogy az év további napjaiban is szükség van arra, hogy környezettudatosan, energiatakarékosan éljünk.

Hazánk a 2007-es indulás után már 2008-ban becsatlakozott, igaz, akkor még csak 4 település szállt be az akcióba. Az ezt követő évben ez a szám már megsokszorozódott, már 67 magyar helység vett részt, ekkor tartották az első nagyobb szabású rendezvényeket is. Budapesten a legnagyobb látványosságok borultak sötétbe, például a Lánchíd, Budai Vár vagy a Müpa, azonban vidéken is lekapcsolták a fényeket 20:30-kor a nagyobb városok nevezetességeiről, mint a siófoki Víztoronyról is. Az eseményhez évről évre egyre több település csatlakozik Magyarországról is, akárcsak a világ más országaiból. Ilyenkor a bekapcsolódott városokban programokat is szoktak rendezni, például volt már filmvetítés, tűzzsonglőr produkció is, de még fákat is ültettek, idén azonban a fővárosban egy esti fejlámpás túrát szerveznek a Normafára, ahol együtt fogják lekapcsolni a fényeket az Erzsébet-kilátóból.

Persze nemcsak városok, települések lehetnek részesei, hanem intézmények, vállalatok és magánszemélyek is. Tehát, ha valaki szeretne a mozgalomhoz tartozni, a hivatalos Föld Órája oldalán regisztrálhat, azonban ebben az évben nemcsak az egy órás lekapcsolás a fontos, hanem a feliratkozással egy esküt is megfogadnak, ami a tudatos életmódra ösztönöz.

Az idei évben március 25-én, szombaton 20:30-kor kapcsolják le a fényeket a jó ügy érdekében, és hogy minél több emberhez eljusson az az üzenet, ami rámutat az éghajlatváltozás, a klímaváltozás elleni fellépés fontosságára, valamint az energiafogyasztás csökkentésére. Mi lekapcsoljuk… és Te?

Te lekapcsolod a világítást a Föld óráján?

Igen, jó kezdeményezés
Nem, szerintem nem ér semmit
Fel se kapcsolom, a sötétség gyermeke vagyok

Top