Author Archives: Aténa Gyürü

Kolodko minijei

Az ukrán származású szobrász, Kolodko Mihály (Mykhailo Kolodko) művészetével lépten nyomon találkozhatunk akár egy rövid fővárosi séta alkalmával is, hiszen Budapest szerte 28 miniatűr alkotását helyezte már el a legkülönbözőbb helyszíneken, amikhez nemrégiben érkezett öt újabb szobra, amik Budán lelték végső kiállítási helyüket.

Akiknek nem csak a szobrok ismerősek, de azokat az alkotóval is kapcsolatba tudják hozni, ők sincsenek vele mindig tisztában, hogy nem csak a „minik” köthetőek a Kolodko névhez, hanem több, jóval nagyobb méretben elkészített szobrát is felfedezhetjük, akár szintén Budapesten belül, mint például a Roskovics Ignácot festés közben ábrázoló művét, amibe a Dunakorzón lehetett már alkalmunk belebotlani.

forrás: https://www.turistamagazin.hu/hir/a-kicsi-is-lehet-oriasi-elmeny-kolodko-miniszobrok-nyomaban

Kolodko egyébként sem az apró szobrok készítésével kezdte munkásságát: mikor ungvári középiskolai tanulmányai után 2002-ben megszerezte diplomáját is a Lembergi Művészeti Akadémián, még monumentális szobrászat foglalkoztatta. A kis műveket 2010-ben, szülővárosában kezdte el készíteni, mivel ezek kisebb hely-, valamint költségigénnyel bírnak alkotás közben, mégis ekkora méretben is képesek részleteikkel átadni azt, amit egy monumentális szobor tud. Az első magyarországi mű alakjában A nagy ho-ho-horgász mesesorozat egyik szereplője, a Főkukac elevenedik meg, ami nem meglepő, hiszen ez és a hasonló magyar gyermekeknek szóló mesesorozatok fontos helyet foglalnak el a szobrász szívében és lényegesnek tartja, hogy ezekkel a mesékkel a gyermekei is megismerkedjenek –így indokolható, hogy több szobra is ábrázol mesefigurákat, mint például a kockásfülű nyulat, vagy Gombóc Artúrt, akivel Tihanyban találkozhatunk, ugyanis Budapesten kívül ott, Vácott, valamint Veszprémben helyezett el eddig szobrokat Kolodko. Habár legtöbb alkotása még mindig szülővárosában, Ungváron található, mióta családjával Magyarországra költöztek a hazai szobrainak száma is egyre csak gyarapszik.

forrás: https://olyanjo.hu/cikk/kolodko-szobrok-terkep-az-osszes-hazai-kolodko-miniszobrok-terkepen/

Az apró figurák nem csak az éppen-véletlenül-arra-járók szemének kedveznek, a minik felkutatása köré külön program is szervezhető – sőt, akadnak akkora rajongók, akik egy-egy új szobor ikerülésének híre hallatán egyből felkerekednek és igyekeznek mihamarabb rálelni arra. Akinek viszont nincs annyi szabadideje, hogy egy közeli fotó alapján a helyszínt körülbelülre belőve keresztül kasul szelje át a várost az új szobor meglelésének reményében, annak megtalálásukhoz az olyanjo.hu térképénél nincs is szükségünk jobbra, a legújabbakon kívül az összes magyar miniszobor megtalálható rajta, névvel együtt. Amelyeket az oldal szerkesztői már meglátogatták, azokhoz külön cikk is íródott, ezzel tematikus városi sétákat létrehozva. Az oldalon azt ígérik, hogy hamarosan a hiányzó részekről, azaz Vácról és Pestről is olvashatjuk az előzőekhez hasonló cikkeiket. De persze nem muszáj követni ezeket az útvonalakat és az összes egymáshoz közelebbi szobrot egyszerre megnézni, elegendő lehet egyet-kettőt kiválasztani, majd azokat egy kellemesebb séta alkalmával családdal, barátokkal, vagy egy randevú keretein belül felkutatni.

Mint mindennek, Kolodko művészetének sem csak kedvelői vannak, hanem kritikusai is. Nemrégiben Pólya Zsombor képzőművész fejezte ki nemtetszését, méghozzá nem hétköznapi módon: „bedobozolta” és ezzel elszállításra valónak ítélte meg az ungvári szobrász Roskovicsot ábrázoló szobrát, mivel az szerinte nem adja vissza a valóságot, hisz Ignácra nem volt jellemző az úgynevezett plein air festészet, így nem érdemel hitelt, valamint a budapesti közönségnek is több ízlést tulajdonít, mint hogy egy ilyen hazug szobrot fogadjanak el városuk kövein.

forrás: https://www.instagram.com/p/CcIehYfI9Lj/?utm_source=ig_embed&ig_rid=6cb5e456-67dc-495d-8a36-a3fa9e5c4fb5

Mindenesetre igaznak vélem, hogy Kolodko Mihány szobrai témájukat, elhelyezésüket tekintve színt visznek az elhelyezésükre megválasztott város kulturális életébe és így olyanok is közel érezhetik magukat a művészetekhez, akik egyébként nem rajonganak azért, de a szívükhöz közel álló figurák ezt felülírják.

Nem alszunk, pedig akarunk – mit tehetünk?

Huszonéves egyetemistaként napi 7-9 óra alvásra lenne szükségünk, hogy testünknek legyen ideje regenerálódni és normálisan tudjunk funkcionálni a mindennapokban. Lenne. De van, hogy bulizni kell menni, olykor éjszakába nyúlóan tanulunk – másnap pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy egész napunkat az ágyban töltsük. Ha pedig éppen lenne egy szabad esténk: az alvás valahogy nem megy. Sokszor.

Hónapok óta hallom barátoktól, ismerősöktől és tapasztalom magamon is, hogy az alvás – és még inkább annak hiánya – folyamatos problémaként van jelen az életünkben, így éjszakáink nem csak az évszakok változása miatt rövidülnek, vagy tűnnek éppen hosszabbnak, hanem a ténylegesen alvással töltött órák csekély száma végett is.

Vannak, akik már az elalvásnál akadályba ütköznek és órákon keresztül álmatlanul forgolódnak, mások csak felületesen alszanak, mindenféle – akár már kisebb zajra is – felriadva. Előfordulhat, hogy valakinek egész jól megy az alvás, amíg alszik – probléma csak azzal van, hogy az éjszaka közepén akaratlanul tart benne egy néhány órás szünetet.

Az alvás ráadásul nem csak arra való, hogy napközben ne legyünk fáradtak és el tudjuk végezni az adott teendőinket, legyen energiánk mozogni és társaságba menni, de életünk sok más területére is hatással lehet. Például, ha azt vesszük magunkon észre, hogy egyre nehezebben jegyzünk meg akár fontosabb információkat is, az is összefüggésben lehet alvásunk minőségével, mivel a nap közben minket ért temérdek információ nagy részének a feldolgozása alvás közben történik. Ezáltal, aki azt érzi, hogy éjjel jobban tud figyelni a tanulásra, az utána jól teszi, ha az alvásra – az információk elmélyítésére – is szán időt.

De, hogy egyáltalán kellően figyelni tudjunk a környezetünkre és jeleit befogadjuk, felfogjuk, elfogadjuk, kezelni tudjuk, a kipihentség szintén elengedhetetlen. Nélküle elveszettnek érezhetjük magunkat a világban, érzékenyebben reagálhatunk a minket érő ingerekre, stresszesebb napokra számíthatunk, a folyamatos magas stresszhormonszint pedig hozzájárulhat gyulladások kialakulásához a testünkben, ezzel nagyobb esélyt biztosítva szívbetegségek, a rák vagy cukorbetegség kialakulásának. Kialvatlansággal küzdve nem csak belső, de külső változásokkal is számolhatunk. Bőrünk veszíthet rugalmasságából, így a korai ráncosodás se érjen minket meglepetésként, de az se, ha alvás szempontjából nehezebb időszakokban felcsúszik néhány – a korábbiakhoz képest nem jellemző – plusz kiló, ugyanis fáradtan hajlamosabbak vagyunk magasabb szénhidráttartalmú ételek után nyúlni. Ennek oka pedig az, hogy az éhséget jelző hormonszintje nő, míg a jóllakottságot jelző hormonszintje csökken a szervezetünkben.

Ahhoz, hogy rájöjjünk, mit is tehetünk egy átaludt éjszaka elősegítéséért, először álmatlanságunk okát kell megtalálunk és megértenünk. Sok szakértő hangoztatja és sokunk által ismert tanács, hogy a hálószobában felejtsük el a tévét, elektronikai készülékeket, közvetlenül elalvás előtt pedig kifejezetten ezek elhagyására utasítanak. A telefonok, számítógépek és egyéb hasonló eszközök által kibocsátott kékfény nincs kedvező hatással alvásunk minőségére, de ugyanígy az ezeken elérhető, lefekvés előtt gyorsan átpörgetett közösségi média felületeken elérhető megszámlálhatatlan, gyorsan befutó információ sincs.

Szintén közismert lehet, hogy elalvás előtti utolsó egy-két órában már nem a legelőnyösebb bármilyen nehezebb étel fogyasztása, de ugyanígy az aktívabb testmozgás sem. Ha késő este, például kilenc óra környékén van edzésünk, utána valószínű, hogy az általa felszabaduló energiáknak köszönhetően – vagy nem éppen köszönhetően – problémáink lehetnek az elalvással. Napközben viszont tanácsos kimozognunk magunkból ezeket az energiákat, hisz az is vezethet nehézségekhez, ha túl sok marad belőle a nap végére. A különböző zajok és fények nem mindenkit zavarnak egyformán az elalvás során. Van, aki kifejezetten preferálja, hogy háttérzaj és/vagy éjszakai, enyhébb világítás kísérje át az álmok földjére, de van, aki a teljes csöndet és sötétséget választaná inkább, amennyiben van választási lehetősége. A teljes csöndben azonban gondolataink is hangosabbnak hathatnak. Éjjel, egyedül, csendben. Sokunk ilyenkor talál – akarva, akaratlanul – időt múltja, jelenje és jövője átgondolására. Előkerülhet bármi: elkövetett hibák, megbánt döntések, „mi lett volna ha?” alternatív szituációk, jelenlegi kapcsolati problémák – családdal, barátokkal, párunkkal, vagy éppen a „miért-nem-a-párunk”-kal –, szorongással tölthet el minket jövőnkkel kapcsolatos tudatlanságunk, szoronghatunk a közelgő események, szorító határidők miatt. Ezekre nincs univerzális megoldás, mind más- és másképpen működünk, másra lehet szükségünk. Egy beszélgetésre, vagy éppen hallgatásra, megértésre, de lehet, hogy okításra. Kétségeinket, aggályainkat ne vegyük félvállról, hosszútávon magunknak is megköszönjük, ha segítséghez merünk fordulni, és azt nem csak kérjük, de el- és meg is fogadjuk azt. A lelki problémák mellett a testieket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, az alvászavar komolyabb betegségek tünete is lehet. Ilyenek például a demencia, az Alzheimer-kór, epilepszia, a Parkinson-kór és a cukorbetegség is. Régóta tartó alvászavar esetén ezeket sem szabad kizárni és mindenképpen javasolt szakembert is felkeresni.

Az alvás elősegítésére sokféle módszer létezik: van, ami majdnem azonnali megoldást kínál, némelyik hosszútávon bizonyíthatja eredményességét. A legjobb az, ha elsősorban a hosszútávú megoldásra koncentrálunk, ehhez pedig hozzátartozik, hogy az ágyunkat csak elsődleges eredeti célja(i) szerint használjuk és nem abban eszünk, dolgozunk, tanulunk, így agyunk azt megfelelő asszociációkhoz tudja kötni. Ma már sokan és csak egyre többen viselnek okosórát a hétköznapok kényelmesebbé tételére, sportolásra, de ezeken kívül az alvásunk minőségét is feljavíthatjuk a segítségével, azáltal, hogy ezek már képesek monitorozni az éjjeli viselkedésünket, az pedig segítségül lehet a probléma elemzésekor. Ugyanerre a célra léteznek az úgynevezett okospárnák, amik szintén rögzíti az alvásunk szakaszait. Kedvezően hathat alvászavar ellen, ha kialakítunk egy elalvás előtti rituálét, ilyen lehet például a képernyők mellőzése ágybamenetel előtt bizonyos idővel, egy csésze tea elfogyasztása vagy akár egy általában fix lefekvési és ébredési idő. Ha azonnali eredményt szeretnénk elérni, azaz éppen küzdünk az elalvással, akkor leghatásosabbnak a kisebb figyelmet igénylő, ám megnyugvásra, befelé fordulásra késztető gyakorlatok bizonyulnak. Amennyiben 20 perc nyugodt, csendben fekvés után sem sikerül álomba szenderülni, kipróbálhatunk légző- vagy meditációs módszereket, de megérhet egy próbát Tóvári Zsuzsanna módszere is, amiről a Forbes magazin egy cikkében mesél.

Tudjuk, ahány ember annyiféle. Éppen ezért, ha az egyik mód nem válik be, érdemes egy másikat kipróbálni, esetleg a problémát új szempontból szemlélni és szükség esetén komolyan megfontolni egy szakember bevonását is.

Telek: természet, zene, szabadság, kultúra

Mind ismerjük, hallottunk róluk, vagy esetleg már jártunk is hazánk nagyobb fesztiváljain, mint például a Sziget, a Balaton Sound, vagy a Strand, de nem feledkezhetünk meg az EFOTT-ról, a Fishing on Orfűről, vagy a Művészetek Völgyéről sem. Mindegyik fesztivált más és más okokból szeretjük, vagyunk visszatérő vendégei egyiknek vagy a másiknak saját élményeinket és preferenciáinkat szem előtt tartva, de néha ezeket félretéve szemezgethetnénk a még kevésbé ismert, új tapasztalatokat adó kisebb fesztiváljaink között is. A Telek is egy közülük.

Az idei évben negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Teleknek valóban egy telek ad otthont, az ország észak-keleti részén, a szlovák határhoz közel található, egykor különálló településként működő, mára Sátoraljaújhelyhez csatolt, egészen kiüresedett Köveshegyen. Egyik céljára éppen az elhagyatottsága ad okot, hiszen a szervezők komoly feladatuknak érzik, hogy a fesztivál keretein belül, a programjaikon keresztül a hely természeti valamint történeti értékeit továbbadhassák ezzel megőrizve azokat. A szervezők elmondása alapján az ötlet megszületése az „alkotni vágyás, a tenni akarás” eredménye. Az értékfenntartás mellett másik céljuk, hogy feltörekvő tehetségeknek tudjanak teret adni és nem csak bemutatni szeretnék őket, de szeretnék, hogy üzenetük, művészetük el is jusson a közönséghez.

Az első Telek – lényegében a próba a következő évekre – nem ért még el olyan sok emberhez, leginkább a szervezők ismerősei vettek részt rajta, körülbelül ötvenen. Az, hogy a vendégkör legnagyobb részben ismerősökből áll, a legutóbbi, 2021-es Telek sajátossága is maradt, hiszen az eseményre jellemző, hogy „szájról szájra terjed”, nincs külön reklámjuk, a megosztásokkal, online jelenléttel gyűjtik az érdeklődőket, így bővítve évről évre a látogatók körét.

A fesztivál vendéglátói szegmense is fejlődik évről évre, nem marad hátra. Míg első két alkalommal a résztvevőknek saját maguknak kellett, hogy italellátottságukról gondoskodjanak, a tavalyi évben már Hello Röfi! kitelepülésén is enyhíthették éhük, szomjuk. Vásárolhattak reggelit, ebédet, vacsorát és sem üdítőből, sem alkoholból nem szenvedett senki hiányt, sőt, még a vegák is találhattak kedvükre valót.

A szervezők szívesen hangoztatják, hogy fontos számukra környezetük védelme, erre is példa, hogy 2021-ben már saját re-poharaikat árulták az infópultból. Az információs pultban van lehetősége a vendégeknek a telefonjuk töltésére is, amihez áramot generátorok segítségével termelnek és az éppen ott dolgozók őrzik azokat. Az elszállásolásáról mindenki maga gondoskodik, a telken bőven van hely sátraknak. A pihentető alvás után zuhanyzásra is van lehetőség a szervezők által fából épített zuhanyzókban, amik víztartályaiba is ők maguk hozzák a friss kútvizet. De nem csak a zuhanyzókat állítják össze a szervezők, a színpad megépítése is nekik köszönhető minden évben.

A fesztivál programjai nem csak érdekesek, de színesek, változatosak is. A réten ülve, arcunk nappal süttetve nézhetünk végig színdarabot, részt vehetünk kiállításon és izgalmas beszélgetéseket, történeteket hallgathatunk a legkülönbözőbb témákba legkülönbözőbb emberektől. A kézimunka világába is belekóstolhatunk és kiélhetjük kreativitásunk például könyvkötés, vagy kerámiakészítés közben.

És ha már egy több napos zenei fesztiválról van szó, nem felejthetjük el a teljesen vegyes felhozatalt kínáló zenei fellépőket sem. Az előadók leginkább a kevésbé ismert kategóriából kerülnek ki, ami egyáltalán nem jelent egyet azzal, hogy ők kevésbé tehetségesek is lennének, sőt! Tökéletes példa erre Дeva (Deva), aki az előző nyáron mutatta meg varázslatos hangját a Telek közönségének, ami sokatoknak a Csodás Magyarország reklámjából már ismerősen is csenghet. A feszten nem csak profi zenészek kapnak helyet, sokszor megfordulnak a színpadon ismerősök is, akik leginkább techno műfajban szolgáltatnak talpalávalót.

Az idei évi Telek időpontja már ismert, július 28. és 31. között élvezhetjük a természet szabadságát új és régi barátokkal, zenével, programokkal Köveshegyen.

„A Telek közös és mindenkié, aki vigyáz is rá, ezért hívunk benneteket, hogy töltsünk el az évből négy napot, együtt, a természetben, szabadon a kultúrával.” – A szervezők.

Farsangi forgatag finomságai

Mostanra már talán azokban a háztartásokban sem díszeleg a karácsonyfa, ahol a díszek leszedését és a fenyő eltüntetését a lakásból nem kötik semmilyen jeles alkalomhoz, semelyik meghatározott naphoz, hanem szimplán azért szedik le, mert azt egy hétig is elég volt nézni, vagy mert másfél hónap után már nem éppen állnak olyan elbűvölően az ágai és már az illata sem okoz akkora örömet, mint az első napokban, esetleg már egyáltalán nincs is neki. Hagyományosan azonban a fa leszedésére január 6-án kerül sor, Vízkereszt napján, amikor is megkezdődik az évünk egyik legfinomabb időszaka, a farsang – persze szigorúan csak a karácsony után.

Ebben a majdnem két hónapos időintervallumban szerintem sokunk találkozik gyakrabban fánkkal és annak mindenféle változatával a konyhapulton, mint az év többi napján. Lehet ilyenkor próbálkozni az ellenállással, de egyrészt lehetetlen, másrészt nem is érdemes. Homályosan dereng már csak a karácsonyi süteményhegy emléke, a húsvét pedig még a láthatáron sincs, így mindenképpen ajánlom kihasználni ezt a köztes alkalmat.

Ha idén szeretnél versenybe szállni nagymama fánkjával, kényeztetnéd kicsit a családot, esetleg csak magadnak okoznál egy kis örömet a vizsgaidőszak fáradalmai után, vagy az új félév kezdetének alkalmával, akkor semmiképpen ne most hagyd abba az olvasást, ugyanis az internet legjobb fánkjai következnek a receptjeikkel együtt.

A hagyományos és kihagyhatatlan farsangi fánk

Szalagos fánk, farsangi fánk, vagy csak simán fánk. Bárhogy is hívjuk, legtöbbünk szeme előtt ugyan az a kép jelenik meg, ha rá gondolunk: porcukros szórás, rajta vagy mellette pedig egy adag baracklekvár – a teljesség érdekében házi, de ez már csak részletkérdés. A hozzávalókat bizonyos kereteken belül variálhatjuk kedvünk szerint. Van, aki a tésztájába nem is tesz cukrot, az édesítést így a kiegészítőkre hagyva, de van aki egy egészségesebb változat érdekében egy alternatív lisztváltozat mellett dönt és bő olaj helyett a sütőben készíti el őket. A Nosalty receptjével halmozhatjuk az élvezeteket: a cukros tészta, a porcukor szórás és az olajban sütés sem marad el.

A másik, ropogósabb kedvenc: a csörögefánk

Ezt a fajtát is ismerhetitek több nevén is, mint például a herőce, vagy az ennél talán elterjedtebb forgácsfánkként. Számomra ez nem is a mama, hanem annál inkább a dédi konyhájából ismerős. Ő már sajnos nem készíthet, így azt hiszem idén rám hárul ez a feladat. Ha az ő receptét nem találom meg, akkor mindenképpen ezt a hagyományos csörögefánk receptet fogom elővenni.

https://femina.hu/recept/hagyomanyos-csorogefank/

A klasszikus képviselőfánk sem maradhat ki

Hogy maradhatna hű nevéhez, ha nem képviseltetné magát a listán? Aki valami – látszatra – könnyedebbre vágyik, annak remek választás ez a sütemény. Kezdő cukrásznak talán nem ez lesz a legegyszerűbb választás, de egy kis odafigyeléssel és a mindmegette.hu pontos leírásának köszönhetően ha szépet nem is, de biztosan finom végeredményt kapunk.

Ha egyszerűen szeretnénk látványosat: rózsafánk

Első ránézésre bonyolultnak tűnhet a kis virág formájú fánkcsodák elkészítése, de ebben az esetben ne engedjük meg, hogy a látszat becsapjon. A Suga Paulina Instagram oldalán fellelhető recept roppant egyszerű, a hozzávalókat csak össze kell kevernünk és rövid pihentetés után már készülhet ez a mutatós és finom desszert, amivel biztosan le fogod nyűgözni a családot!

Ha nem szeretnénk látványosat, csak egyszerűt: túrófánk

Ha a rózsafánkról azt írtam, hogy egyszerű, akkor nem is tudom, hogyan jellemezzem ezeket a fánkgolyókat. Szintén egy gyors, összedobós receptről van szó, ami nagyjából elronthatatlan. A Street Kitchen receptjét követve pedig nem is kérdés, hogy milyen lesz a végeredmény (finom).

https://streetkitchen.hu/receptek/szuperfinom-turofank/

A churrosszal kimaxolhatjuk az édességfaktort

Sokan találkozhattatok már ezzel az eredetileg spanyol, de egyre több helyen – köztük nálunk is – elterjedt édességgel. Ahogy a Sóbors cikkében is olvasható, a churros tésztája nem igényel cukrot, a fahéjas-cukros réteg és a mártogatáshoz ajánlott csokoládészósz (ami mellé/helyett én a karamellszószt ajánlanám még) a tökéletes nassolnivalóvá teszik, ha valami extraédeset kívánunk.

Nincs meg a közepe, mégsem ér kevesebbet a többinél az amerikai fánk

A közepén lyukkal rendelkező, nálunk leginkább csak amerikai fánkként emlegetett fánkféle receptje nagyon hasonlít a megszokott szalagos fánkunkéhoz, valahogy mégis más. Biztosan a lyuk teszi. Én most Wichmann Anna receptjét választottam, hisz a hozzávalók és az elkészítés mellett remek tippeket is találunk, hogy a doughnutjaink garantáltan jól sikerüljenek. Ő itt epres cukormázzal díszíti, édesíti, de millió ízesítést és variációt találhatunk még az interneten, vagy bármikor magunk is előrukkolhatunk eggyel, legyen az édes, sós, vagy a kettő együtt.

https://annuskam.hu/amerikai-epres-fank/

Végül pedig mindenkinek jó sütögetést kívánok és ne feledjük, a hozzávalókat bizonyos határokon belül variálhatjuk, így lehetnek a fánkjaink igényünk és ízlésünk szerint cukor-, glutén-, akár laktózmentesek is, a lényeg, hogy jólessen!

Meddig hihetünk a Jézuskában?

Legtöbbünk számára gyerekkorunk karácsonyai a Jézuska körül forogtak – még ha nem is közvetlenül. Egész évben vártuk, aztán amikor közeledett az ünnep, elkezdtük visszaszámolni a napokat. Visszaszámlálás közben megírtuk a levelünket – persze még írástudó rokon segítségével – , amiben elmondtuk, hogy idén is mennyire jók voltunk, mennyire szeretjük és, hogy mennyire szeretnénk azt a babát a fa alá, amit a Minimaxon láttunk az Arthur és a Horseland – A  lovasklub aznapi epizódjai között. Hallgattuk azt a bizonyos betlehemi történetet a jászolban születéssel, Máriával, Józseffel, az állatokkal, a parasztokkal és a háromkirályokkal, aztán pedig elő is adtuk az iskolában. Amikor eljött karácsony előestje, mind kőkemény elhatározással próbáltunk fennmaradni és kivárni, hogy megleshessük a Jézuskát az ajándékok meghozatala közben – de hiába: a Jézuska valahogy mindig később jött, mint mi azt ki bírtuk volna várni ébren, bár volt, aki mégis azt állította, hogy sikerült kiszúrnia a szárnyas kis lényt.

Aztán ezek a kis szokások apránként kikopnak az évekből és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy együtt díszíti a család azt a fát, ami olyan sokáig mindig rejtélyes körülmények között került oda az éjjel folyamán, aztán már mi magunk is ajándékokat vásárolunk. De mikor jön el ennek az ideje és egyáltalán hogyan? Meddig hihetünk úgy igazán a Jézuskában?

A kérdés megválaszolására többeket is megkérdeztem arról, mi hozta el számukra a megvilágosodás olykor-olykor szomorú pillanatát, és a tapasztalatok merőben sokfélének ígérkeztek – ahány ház, annyi szokás.

Sokaktól hallottam, hogy nem is emlékeznek, miként derült fény számukra ezen kegyes hazugságra, és én magam is soraikba tartozom. Hiába tűnik utólag mégis egy nagy dolognak, egy sok mindent átíró történésnek, mégsem történt semmi meghatározó. Valószínűleg apránként rájöttünk, kinőttük a régit és belenőttünk, beleszoktunk az új helyzetbe. Nem volt nagy megdöbbenés, nagy csalódás, éppen csak eljött az ideje.

Más a helyzet akkor, amikor a Jézuska kilesése közben azt látjuk, amire legkevésbé sem számítottunk volna: szüleinket, nagyszüleinket, azaz valódi embereket és semmi esetre sem a Jézuskát látjuk a fa díszítése, ajándékok csomagolása és fa alá pakolása közben. Ilyenkor, ha szívünk mélyén már valahol sejthettük is, érheti a gyermeket egy kisebb csalódás. Jöhetnek a felnőttek a különböző magyarázatokkal, mint, hogy ők csak segítenek a Jézuskának, mert neki annyi dolga van – talán ezt hallottuk már a legtöbben – , már késő. Egy ideig még elhisszük, de ez a hit, ha nem is rögtön, pár év alatt elévül.

A gyerekek, ha akaratukon kívül is, de mondanak olyat, amit nem kéne. Vagy tényleg csupán csacsogásból, vagy megdöbbenésüket adják így tovább társaiknak, esetleg csak azt szeretnék megmutatni, milyen nagy gyerekek is már ők. És általuk vannak olyanok, akik akár oviban, akár suliban, a kis csoporttársuktól tudják meg a nagybetűs igazságot. Meg is lepődik a semmit sem sejtő szülő, amikor a gyerek ilyen hírekkel megy haza – aztán vagy eljátssza, hogy ugyan ő nem tud erről semmit, vagy kezdetét veszi egy, a talán elsőnek mondható szomorú és nehéz beszélgetés.

Amikor a kérdésemre olyan válasz is érkezett, hogy van, aki sosem hitt a Jézuskában, mert náluk sosem volt a szokás, hogy ő hozza az ajándékokat – az mindig, kimondottan és teljesen természetes módon a szülők dolga volt – akkor őszintén megdöbbentem. Annyira természetes volt számomra, hogy körülöttem mindenki eszerint nőtt fel, hogy bele sem gondoltam, hogy van, akinél nem ez az alap eset. Nekem a karácsony, a Jézuska és társai egyet jelentenek a gyermekkori ártatlansággal, azzal a naiv, mégis valós mesevilággal, ahova bármelyik nap visszamennék.

Mondhatják, hogy a gyermekeknek árthat a hazugság, az igazság felfedezésének csalódottsága, szerintem ez hozzá tartozik fiatal éveinkhez. Ezt a karácsonyi tündérvilágot várom azóta is évről évre Jézuskástól-mindenestől. Ilyenkor akárhány éves is leszek, visszatalálok abba a gyermeki mesevilágba.

Van, hogy a futás nem megoldás

– A szexuális zaklatás pedig nem csak napjainkban aktuális –

Az interjú szereplője ma már negyvenöt éves, három gyermekes családanya. Története – majdnem huszonöt év távlatából – egy a mai napig aktuális problémát érint, amiről akkoriban még zártabban, vagy inkább egyáltalán nem beszéltek. Pedig a szexuális erőszak, bántalmazás, zaklatás már akkor is jelen volt.

A visszaemlékező sokszor érezte a kisvárosi paneltömböket nem csak árnyékot, hanem biztonságot is adó rejtekhelynek, amikor éjszakánként egyedüliként maradt – mint a legtávolabb lakó tagja a társaságának – a hazafelé út hátralévő részére. Ilyenkor mindig figyelt, hogy halkan lépjen, így mások halk lépteit is hallhatta. A szüleiben ott volt a féltés, benne pedig a félelem, de azt minden alkalommal képes volt félrerakni. Hisz miért pont vele történne meg?

Mi történt azon a bizonyos estén?

Barátnőkkel voltam és hajnalban mentünk haza, szétváltunk. Mentem volna tovább a panelok között, de eszembe jutott, hogy anyukám úgy engedett el aznap, hogy: „Jajj kislányom, csak a lámpáknál!” Így a megszokott panelok közöttit felváltottam erre, hogy na akkor tényleg itt megyek a lámpák alatt. Így utólag az a rész pont kietlenebb volt. Volt út, voltak lámpák, de házak nem. Még hallottam, hogy nyílik egy lépcsőház ajtaja és rögtön hátra is fordultam. Láttam, hogy az utolsó panelok egyik lépcsőházából valaki lép ki.  Mentem tovább, de aztán megint hátranéztem. Láttam, hogy arra jön, amerre én is, de volt azért közöttünk kétszáz méter.

Ilyenkor felmerült már benned a gyanú?

Felmerült, de nem hiszed el! Itt az a baj, hogy az ember soha nem hiszi el. El kell hinni. Velem az volt a baj, hogy nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet. És amikor azt láttam, hogy jön mögöttem, gondoltam biztos futni megy, biztos a gyárban dolgozik. Miért akarna pont engem? De azért az emberben mégis ott van, és én is többször hátrafordultam. Mikor hátranéztem már láttam – messze volt még – de a távolságot, amit megtett nem tehette meg gyalog. Ha néztem sétált, de addig annak a faszinak futnia kellett. Még mindig nem hallottam a lépteit, megint hátranéztem és akkor már nagyon közel volt. Na akkor mondtam, lehet, hogy szégyen a futás, de hasznos – és futni kezdtem.

Láttad esélyét, hogy esetleg még elkaphat?

Ijesztően közel volt. De akkoriban sokat futottam, sprintben voltam a legjobb, tehát esélyét nem láttam, hogy elkapjon. De sikerült neki. Vetődött és elkapta a bokámat, így én is elestem. Ahogy felpattantam a földről, szembe kerültem vele. Ötven cm volt közöttünk, vagy annyi sem. Arra gondoltam, ha megfordulok, egyből elkap, itt most csak szemtől szemben. Máshogy nem lett volna esélyem – tudtam, hogy engem akar. Azt mondtam neki: Gyere baszd meg! És tudtam, hogy itt most harc. Nem tudom, honnan volt meg a lelki erőm.

Nagyobb esélyt láttál arra, hogy megúszd, ha verekedsz, mintha elfutottál volna?

Hálistennek nem egy kétméteres, kigyúrt emberről beszélünk. Inkább egy alkoholista kinézetű, negyven év körüli, nem egy hű de izmos testalkatú alakról. De ha hátat fordítok és elkezdek futni esélytelen lett volna, mert ugyanúgy elkap. Csak ezt a módot láttam – és jött is. Ahogy mozdult én is. Hallottam a kutyák ugatását, hogy valami kiesik a zsebemből– és mindez egy erőteljes bunyó közben, ahol ő le akart teperni, de én nem engedhettem, meg kellett semmisítenem. Ő volt felül, én voltam alul, és próbált levinni. Próbáltam kiabálni, közben tapogattam a földet, köveket, valami éleset kerestem. Eszembe jutott, hogy a szemébe kellene belekapnom, hisz ott van felettem, de ahogy nyúltam ő már rántotta fel a fejét, így a szájába kaptam bele, azt rántottam meg teljesen, így tudtam kiugrani alóla és elfutni. Innen már csak egy kétszáz méter volt hátra, elkezdtem sprintelni hazafelé. Körülbelül 100 méter után megálltam és megnéztem, hogy jön-e utánam, de nem, feladta.

Mi történt miután hazaértél?

Csöngettem, mert azt hittem, elhagytam a kulcsom és a szüleimnek csak ennyit tudtam mondani, hogy „nincs semmi baj, nincs semmi baj, csak elhagytam a kulcsomat”, nehogy leszidjanak amiért megint elvesztettem. Tényleg csak a kulcs foglalkoztatott, most talán jobban remegek, mint amikor történt. Elmeséltem és rögtön kérdezték, hogy mit szeretnék tenni, elmenjünk-e a rendőrségre, képes vagyok-e rá. Biztos voltam benne, hogy a rendőrséghez szeretnék fordulni. Tenni akartam ellene, mert tudtam, hogy vannak unokatesóim, barátaim, akik ilyen helyzetben nem biztos, hogy tudnának úgy reagálni, mint én.

Egyből indultatok is a rendőrségre?

Ahogy voltam szakadtan, sárosan – arcom, kezem, ruhám, minden tiszta sár volt. Elmeséltem a portásnak, a rendőrnek, végül a nyomozóknak. Elindultunk a panelokhoz, de nem emlékeztem, hogy melyikből jött ki, csak, hogy az utolsó három közül valamelyikből. Nem találtunk senkit, ezért mentünk a kocsmákhoz, de mivel ott sem volt, visszamentünk. A rendőrök bementek ismét mindegyikbe, és az egyikben lent, a biciklitárolóknál bujkálva találták meg.

Neked is találkoznod kellett vele?

Nem kellett, a rendőrautóból azonosíthattam. Azt mondták, rosszabbul néz ki, mint én. Képes voltam benne tényleg akkora kárt okozni, hogy megforduljon és elmenjen. Talán így máskor nem jut eszébe, hogy ilyet tegyen – hogy tudni fogja, hogy ő is alulmaradhat.

Meddig húzódott ez az ügy?

Akkor ott elég sokáig tartott. Még el kellett mennünk a kórházba, még kijöttek hozzánk a rendőrök, vettek mintát, vallomást kellett tennem. Reggel nyolc-kilenc körül végeztünk. Az eset május környékén történt, a bíróság elé októberben kerültünk. Amitől addig féltem, hogy szembe kell állnom vele, az ott meg is történt, ott egyből mellé állítottak. Féltem, hogy nem ítélik el, hogy megkeres, hogy utánam jön. Ha pedig elítélik és kiengedik, megbosszulja.

Mi történt a bíróságon?

Nagyon érdekes volt. Azt hinné az ember, hogy az áldozatok mellett áll a bíróság – de a bíróság is csak bíróság – ők is csak a tényekre tudnak alapozni. Elmondta a vádlott, lehet, hogy így történt, de alkohol befolyásoltsága alatt állt és nem emlékszik semmire. A bíróság pedig megkérdezte, honnan tudtam, hogy meg akart erőszakolni, és nem csak bunyózni akart? Ez olyan naiv kérdés volt, hogy már én éreztem magam hülyének, azt éreztem, hogy majdnem én tehettem róla. Végül egy év börtönt kapott, tehát semmit. Közben hallottam, hogy több ilyen eset is volt.

Neked hogyan sikerült feldolgozni?

Végig azt hittem, hogy túl vagyok rajta, hogy én milyen bátor vagyok, elmentem a rendőrségre, elintéztem. De nem. Utána, amikor mentem az utcán sokat gondolkodtam, hogy hova álljak, amikor várok, megijedtem, ha valaki elkezdett futni mellettem.

Milyen a helyzet ma?

Máig bennem van, például nem merek elmenni futni egyedül. Viszont amikor a gyermekeimmel mentem – megyek – valahova, akkor sosincs gond, mert olyan erő lesz bennem, hogy miattuk bármire képes vagyok. De mindenképpen óvatosabb vagyok, már elhiszem, hogy megtörténhet. Ha az ember élni akar tovább, akkor menni kell. Félelemben nem lehet élni – akkor nem fogsz élni, akkor bezárkózol.

Fülöp herceg 99 éve

Fülöp herceg az idei év júniusában töltötte volna 100. életévét. Mint, ahogy azt már internet-szerte olvashattuk és a brit uralkodó, II. Erzsébet királynő is bejelentette, férje, Edinburgh hercege 2021.04.09-én Windsorban békésen elhunyt. Habár hosszú életének 73 évét a brit királyi család tagjaként töltötte, az biztos, hogy unatkoznia sem a királyi esküvő előtt, sem után nem kellett.

Fülöp 1921. június 10én született Görögországban, Korfun. Akkor még dán és görög hercegi rangot viselt, ugyanis apja görög herceg, anyja pedig dán hercegné volt. Születési helyzete lehet kellemesen hangzik a külső szemlélő számára, viszont a valóság nem éppen volt rózsás. Még kétéves sem volt, mikor egy háború következtében családjával menekülnie kellett a görög szigetről, ebben a brit királyi család és a brit haditengerészet volt segítségükre – a kis herceget egy narancsos-ládába rejtőztették el.

Menekülésük utáni első tartós lakhelye Párizs volt, ahol iskoláztatása is megkezdődhetett. Tanulmányait elkövetkezendő éveiben az Egyesült Királyságban, Németországban, valamint Skóciában folytatta. 18 éves korában korábbi segítői között kötött ki, mikor is 1939-ben felvételt nyert a Brit Királyi Haditengerészeti Akadémiára, ahol egy év elteltével mint a „Legjobb Kadét” végzett. Nem sokkal később már aktívan tevékenykedett haditengerészként, bevonták a II. világháború műveleteibe. A háború évei alatt hadnagyi, századosi és elsőtiszti rangokat ért el, munkája elismert volt. Ám a tengerészet nem csak megbecsülést hozott neki, hanem a szerelmet is itt találta meg, ami életének „második felét” hozta el számára.

A királyi család 1939-ben ellátogatott a dartmouth-i tengerészeti akadémiára, ahol Fülöp éppen képzési évét töltötte és éppen rá esett a választás, hogy a két hercegnő – Erzsébet és Margit – kisérője legyen.  Erzsébet hercegnő még csak 13 éves volt, de a fiatal tengerész-tanoncot nem tudta kiverni fejéből. A herceg távolléte alatt levelekben váltottak szót, majd a háború után megkérte a királytól lánya kezét. Az akkori németellenes állapot nem könnyítette meg helyzetét testvérei általi német vonatkozása miatt, így a hivatalos bejelentés egy évet még váratott magára, mialatt Fülöp lemondott dán és görög hercegi címéről és, mint friss brit állampolgár felvette a Philip Mountbatten hadnagy nevet. Így tarthatták meg esküvőjüket 1947. november 20-án, amit kicsik és nagyok vártak és hallgattak élő közvetítésben szerte a világon. Ezen a napon ajándékozta neki az egykori király a Edinburgh hercege, Merioneth grófja és Greenwich bárója rangokat.

Ekkor még úgy hitték, hogy bőven lesz idejük, mielőtt Erzsébetnek követnie kell apját a trónon és így Fülöp további időt tud eltölteni a haditengerészetnél, mielőtt teljesítenie kell a királynő férjeként rá háruló feladatokat, kötelességeket. A sors fintora, hogy VI. György király – aki Fülöpöt a „munkára” megfelelőnek tartotta – öt évvel lánya és az akkor már edinburghi herceg esküvője után egészségügyi állapotának súlyosbodása következtében elhunyt, így helyét a már eddig is sok feladatot átvállaló és a felelősségvállaláshoz hozzászokott Erzsébet vette át a trónon. Ez az esemény frusztrálta a herceget, időbe telt megbarátkoznia vele. Kereste helyét, szerepét a királyi örökös mellett. Ám a feszült helyzet idővel helyre állt. Fülöpöt a királynő segítőjének, támaszának érezte az élet minden területén.

August 1951: Princess Elizabeth with her husband Prince Philip Duke of Edinburgh and their children Prince Charles and Princess Anne. (Photo by Keystone/Hulton Archive/Getty Images)

Lehet, hogy helyének meglelésében szerepe volt a lovaspólónak is, melyet egy baleset végett a 70-es években a fogathajtás váltott fel. A sportágban a herceg európai- és világbajnoksági sikereket ért el.

Világéletében sportos személyként volt ismert, egészségével a 2010-es évek elejéig nem volt probléma, utána viszont több műtéten is át kellett esnie és a kórházat is többször látogatta. A közélettől 2017-ben visszavonult Fülöp herceg ezen év április 9-én elhunyt. Gyászolja őt a királyi család, négy gyermeke, és a megözvegyült királynő.

1998-ban még így nyilatkozott: “In the event that I am reincarnated, I would like to return as a deadly virus, in order to contribute something to solve overpopulation.”. Azért én remélem, hogy az elmúlt év történései után már nem így vélekedett.

Bakancslista – ha kimozdulnál egy kicsit

Már jóideje tartanak a koronavírus járvány okozta korlátozások, így sokan észrevétlenül, akaratuk ellenére, de több időt töltenek négy fal között, mint valaha. Vannak akik home-officeban dolgoznak, valakiket az online oktatás tart a képernyő előtt – és ezáltal a házban is –, de az eddigi hűvös, szürke idő sem volt túl erős inspiráció, hogy kirándulásokat, túrákat kezdjünk el szervezni a természetbe. Most viszont eléggé úgy tűnik, hogy kezd megérkezni a tavasz és hozza magával a jó időt is, tökéletes körülményeket teremtve ezáltal arra, hogy nekivágjunk az útnak és minőségi időt töltsünk családunkkal, barátainkkal, és közben egészségünknek is kedvezzünk – azaz ne csak akkor szívjunk kis friss levegőt és ne csak akkor érje napfény a bőrünk, mikor elugrunk a közeli boltba, vagy kivisszük a szemetet. Hogy ne kelljen sokat keresgélni a megfelelő kirándulóhely után, összegyűjtöttem tízet a – szerintem – legérdekesebb, legjobban megérős helyek közül.

1. Rám-szakadék

Ha nem szeretnénk a fővárostól túl messze tévedni, ám mégis valami kalandosra vágyunk, akkor a dömösi Rám-szakadék megfelelő úticél lehet. A szurdokvölgy amellett, hogy mesés látványt nyújt, néhol kihívást is jelenthet a túrázók számára – nem véletlenül egyike Magyarország legnehezebben járható túraútvonalainak. Ha odalátogatnánk, előtte mindenképp tájékozódjunk a szakadék bejárhatóságáról, hisz az időjárási viszonyok könnyen utunkat állhatják.

2. Fülöpházi homokbuckák

A Kiskunsági Nemzeti Park területén található a „magyar Szahara” -ként is emlegetett homokbuckákkal díszitett terület, ami – valljuk be – valóban más földrészek hangulatát nyújtja az odalátogatóknak. Azon kívül, hogy csodás fotókat készíthetünk, a különféle tanösvények segítségével többet megtudhatunk arról, hogyan is alakultak ki nálunk ezek a számunkra különös dombok.

3. Tihanyi levendulás és a Bencés Apátság

Kétlem, hogy Tihany bárkinek is idegen lenne. Amellett, hogy a már önmagában is rengeteg lehetőséget kínáló Balaton mellett fekszik, a településnek nem kell szégyenkeznie a többi között. A csodás panorámát és jó visszhanggal való szórakozást kínáló Tihanyi Bencés Apátság közelében találjuk a már-már ikonikussá vált levendulást is, ami virágzásakor emberek tömegeit vonzza a városba.

4. Boldogkő vára

A jelenleg felújítás alatt álló, homályos történelemmel rendelkező, de mesébe illő várat Észak-Magyarországon, Boldogkőváralján találjuk. Az idelátogatók nem csupán a látvánnyal lesznek gazdagabbak, de különféle programok is rendszeresen megrendezésre kerülnek, amiken akár lovagokkal, udvarhölgyekkel is találkozhatunk, így teljessé téve ezt a kisebb „időutazást”.

5. Egerszalóki mészkőteraszok

Egerszalókon egy annyira nem szokványos jelenséget tekinthetünk meg, hogy ilyennel Magyarországon kívül valószínűleg csak Törökországban és az USA-ban találkozhatnánk. A gyógyvízzel teli, fehér teraszokat egy, a föld alól feltörő melegvizű hőforrás alakította ki az idők folyamán egy domboldalon. Megközelítésük szerencsére egyszerű, a mellette kialakított sétaútnak köszönhetően.

6. Lillafüred

A kicsit romantikusabb lelkeknek Lillafüred lehet maga a valóra vált álom. A palotaszálló mellett festői környezetben terül el a Hámori-tó, amit nyári időszakban nem csak csodálni, vagy körbesétálni lehet, de a kirándulóknak, vagy az ott nyaralóknak lehetősége van csónakázásra, vízibiciklizésre is. Mindemellett találunk a közelben vízesést, barlangokat, valamint egy függőkertet is, hogy a romantikus, vagy éppen baráti kirándulás semmilyen szempontból ne hagyjon maga után kivetnivalókat.

7. Szalajka-völgy

Lillafüredtől nem messze, a Szilvásvárad területén fekvő Szalajka-völgy sem okoz csalódást, ha szép természeti környezetben szeretnénk kirándulni. Habár itt is van vízesés, amellett szemet vethetünk még a Pisztrángos-tavakra, a tündérszép Szikla-forrásra, meglátogathatjuk a Szabadtéri Erdei Múzeumot és még egy barlangtúrára is sort keríthetünk.

8. Hegyestű

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, Zánka és Monoszló között fellelhető Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyen – habár csekély belépő ellenében – érdekes természeti jelenséget tekinthetünk meg, egy egykori vulkán belsejét. Míg lentről a bazaltorgonára, a hegy tetejéről a Balatonra nyíló kilátás ámíthat el bennünket. A bemutatóhely sajnos jelenleg még nincs nyitva, a nyitásról a weboldalon tájékozódhatunk.

9. Prédikálószék

Egy kirándulás a Dunakanyarban már önmagában is élmény, na de a rá való kilátással szinte össze sem hasonlítható. Habár a terep nem a legkönnyebb, a Duna kanyarulatával szemben található Prédikálószék csúcsáról lélegzetálállító panoráma tárulhat elénk, magasra téve ezzel a lécet minden más panorámának, amiket életünk elkövetkező részében láthatunk még.

10. Hortobágyi Nemzeti Park

Az idelátogatók saját maguk tapasztalhatják meg a puszták, mocsarak élővilágát és a vadasparkban találkozhatnak akár olyan állatfajokkal is, amikkel a természetben ma már nem igazán lenne lehetőségük. A jelenleg is nyitva tartó tanösvények segítségével sokat tanulhatnak a táj jellemzőiről és lakóiról, vírusmentes időkben pedig táborok, interaktív bemutatók és kiállítások is segítik, hogy minél többet tudjunk meg környezetünkről.

A lista persze folytatódhatna még: mindenki hozzáadhatná személyes kedvencét, a helyet ahová régóta szeretne eljutni – de olyan is akadna, aki határon belül nem akadna kedvére valóra. Még ha így is van, látnunk kell, hogy nem szorultunk négy fal közé és közel-távol rengeteg lehetőség tárulkozik elénk – csak arra várva, hogy felkeressük őket.

Környezetvédelem kicsiben

Napjaink egy nagy problémája a környezetünk pusztulása, a Föld elhanyagoltsága, a klímaváltozás. Rengetegen igyekeznek megragadni az alkalmat, hogy felhívják a népesség figyelmét az ezek hatására a jövőben bekövetkezhető katasztrófákra, valamint, hogy ideje tenni valamit és változtatni – hogy pár nevet megemlítsek: David Attenborough, Greta Thunberg. Sokakban merülnek fel ilyenkor kérdések, mint például: „Mégis hogyan?” és „Nem a multiknak, országoknak és nagy vállalatoknak kéne erről gondoskodniuk?”.

Valóban nagyobb ráhatásuk van ugyan ezekre a folyamatokra, de nem véletlenül születtek meg olyan közmondások, mint a „sok lúd disznót győz”, vagy a „sok kicsi sokra megy”. Bizony, ha mindenki azt mondja, hogy ez nem az ő felelőssége, a másik sem így csinálja, akkor a változás hamar elakadhat. Hinnünk kell benne és cselekednünk kell, hisz rengeteg apróbb dolog van, amivel zöldebbé tehetjük hétköznapjainkat. Ezzel ösztönözhetünk másokat is, így azok már nem azt fogják mondani, hogy „ő sem így csinálja”, hanem hogy „ő így csinálja, lehet nekem is így kéne”.
A zöldebbé válás elkezdhető kisebb szokásainkon való változtatással, valamint otthonunk kisléptékű ’megreformálásával’. Elsőre lehet nem sikerül mindent betartani, ez is egy amolyan odafigyeléssel és türelemmel kövezett út – főleg, ha az embernek egy háztartáson belül többekhez is igazodnia kell, de a példa láttán még lehet ők is elgondolkodnak azon, hogy belefognak, ha eddig nem tették.
Az egyik talán legkönnyebben bevezethető és megszokható hétköznapi dolog, ami már szó szerint a csapból is folyik, az a kulacs. Egyre többféle közül van lehetőség válogatni, akár a boltok polcain nézelődünk, akár az interneten. Jön mindenféle színben, méretben, formában, ezáltal mindenki megtalálhatja a magának megfelelőt, így nem csak kevésbé ártunk a környezetnek, de még esztétikusabbnak is hat, nem úgy, mint műanyag, egyszer használt, majd kukába dobott palackok.

Ha megvan a kulacsunk, akkor indulhatunk is bevásárolni, ám mielőtt a zöldséget, a gyümölcsöt és a különböző pékárukat a nekik kihelyezett nejlonzacskókba kezdenénk adagolni, nézzünk jól körül, hátha találunk valami alternatív megoldást a nejlon helyett. Több helyen is találunk péktermékeknek szánt papírzacskókat kisebb és nagyobb méretekben, valamint a zöldség/gyümölcspultnál is gyakran helyeznek ki többszöri használatra szánt anyag-zsákokat párszáz forintos áron. Ha még nem rendelkezünk ilyennel, akkor ott helyben be is szerezhetjük, hogy a következő bevásárlást már ezek kíséretében ejthessük meg. Persze ezekből is akad bőven választék, beszerezhetünk olyat is, ami alapjában véve a frissen tartásra szolgál, ezáltal nem kell aggódnunk, hogy kiszárad a kakaós csigánk. Természetesen nem csak ezeknél a termékeknél figyelhetünk oda a csomagolásra, több márka is kínál például csomagolásmentes árut, vagy használ újrahasznosított, esetleg újrahasznosítható csomagolóanyagot.
Miután csomagolásaink kiürültek, ne csupán arra fordítsunk figyelmet, hogy a kukába kerüljenek, hanem hogy a megfelelőbe. Otthonunk kényelmében is könnyedén gyűjthetjük külön a papír, a fém, az üveg, a műanyag és a szerves, valamint egyéb szemetet, amiket aztán a környéken található szelektív hulladékgyűjtőkbe dobhatunk. Vannak külön erre a célra kialakított otthoni szemetesek, amikben több, – általában kettő – elkülönített rekesz szolgálja a környezettudatosságot. A szerves hulladéknak magunk is alakíthatunk ki képességeinkhez mérten egy külön gyűjtőpontot – komposztáló helyet. Udvarral rendelkezőknek ez egyszerűbb lehet, de házon belül is szánhatunk efféle ambíciónknak egy kisebb-nagyobb méretű zárható dobozt. Tartalmát később hasznosíthatjuk kertészkedés közben, amiért még a szobanövényeid is jobban fognak szeretni.

Egy egyre elterjedtebb zöld alternatíva az egyszer használatos műanyagszívószálak helyett a nemesfémből vagy bambuszból készült többször használatra alkalmas szívószál, melyeket kisebb csomagokban, tisztítókefe kíséretében tudunk megvásárolni. Ezeket elsősoran otthoni használatra lehet elképzelni, de mivel kicsi, így nincs nagy helyigénye, ezért akár egy italozás, találkozó alkalmával is jó társunk lehet, ha a táskánkba, nagyobb méretű zsebünkbe csúsztatjuk. Ha ez a megoldás nem szimpatikus, akkor sem kell aggódnunk, sok helyen már papír, vagy más, a műanyagnál kisebb lábnyomot hagyó anyagból készült szívószálakat tartanak.

Én magam sem vagyok a téma nagy hozzáértője, de szívesen tanulok és alkalmazok apróbb trükköket, amik segítségével számomra szinte észrevétlenül, nagyon kicsi erőfeszítéssel, de segíthetem a környezetemet a fenntarthatóság jegyében és szeretnék mindenki mást is erre inspirálni, hogy egyszer talán ők is inspirálhassanak másokat. Lehet, hogy nem tűnnek ezek nagy tetteknek és tény, hogy ennél ezerszer többet lehetne tenni, de szerintem hihetünk a régi magyar mondásnak, miszerint: „Sok kicsi sokra megy”!

Sorozatgyilkosok nyomában

Nem gondolom, hogy sokan belém fognak kötni, ha azt mondom, hogy az emberek többsége – kortól, nemtől függetlenül – kifejezetten rajong a sorozatgyilkosokról szóló történetekért, sorozatokért és filmekért. Már nem azért, mert ezt a fajta viselkedést másolandónak vélik, sőt, valószínűleg a legtöbben az ilyen cselekedetek hallatán elborzadnak, de valljuk be: baromi izgalmasak, és végtére ki ne akarna egy efféle háborodott elme kulisszái mögé látni? Hiszen más furcsa, szokatlan gondolatokkal és motivációkkal találkozhatunk, amik ép észben nem fogalmazódnának meg. Bár biztosan van, aki köszöni, de inkább nem kér belőle. Az emberek ilyen fajta kíváncsisága az utóbbi egynéhány évben még inkább szembe jött velem a social media felületein és nem meglepő, hogy a tavalyi évben annál is intenzívebben, mint előtte, hisz a sok otthon töltött, felszabadult idő miatt rengetegen fordultak filmekhez és sorozatokhoz – akár ebben a témában is. Aki kimaradt volna, annak most itt van 2+1 sorozatgyilkos a történetüket elmesélő filmmel, sorozattal együtt.

1.A Zodiákus

Első szereplőnk a Zodiákus néven, 1963-1970 között Észak-Kaliforniában tevékenykedő gyilkos, aki nem kis fejtörést okozott mind a rendőrségnek, mind a társadalom többi tagjának. Beszédes nyomokat nem hagyott maga után a helyszíneken, általában csak cipőnyomot, illetve részleges azonosíthatatlan ujjlenyomatokat. Hidegvérrel gyilkolt, a nyomozások alapján nem vezérelte sem bosszú, sem anyagi haszon. Áldozatainak száma 9 és 37 közé tehető, koruk 16 és 29 év között mozgott, leginkább nőket, de volt, hogy párokat, taxisofőrt szúrt ki magának. Megesett, hogy akadt, esetleg maradt szemtanú, hisz egy esetben kíváncsiskodó gyerekek, máskor túlélő áldozatok tudtak a férfi fizikai mivoltjáról a nyomozókkal többet-kevesebbet megosztani. Így tehát ezen leírások segítségével sikerült a tettesről fantomképet készíteni, de ez nem bizonyult nagy segítségnek. Azért is olyan különleges ez az ügy, mivel az elkövető maga is bevallotta a tetteit, nem is hétköznapi módon: újságoknak, személyeknek küldött leveleket a gyilkosságokról, bennük pontos leírásokkal az áldozatokról és a helyszínekről, írásait gyakran rejtvényekkel, kódírásokkal kísérve. Egyikben azt is megfogalmazta, hogy tetteinek elkövetésekor mindig máshogy néz ki. Fedőnevét is leveleiben tudatta, a Zodiac, azaz Zodiákus aláírást használta egy pluszjellel áthúzott körrel egyetemben. Ezek egyébként egy svájci óramárkára utalnak, ami elvezet minket az ügy fő gyanúsítottjához, Arthur Leigh Allenhez, aki éppen ilyen márkájú órát hordott, illetve, akire leginkább illettek a hátrahagyott nyomok, de döntő bizonyítékok hiányában sosem tudták elítélni, az ügy máig megoldatlan maradt.
A róla szóló, Zodiac címen 2007-ben megjelent film részletesen beszámol a bűntényekről, a levelekről és a nyomozás részleteiről, bonyodalmairól is.

2. Rodney Alcala

Következő alanyunk Rodney Alcala, a The Dating Game Killer néven elhíresült sorozatgyilkos, aki Amerikában követett el nemierőszakkal és gyilkossággal összefüggő bűntényeket 1968 és 1979 között. Áldozatai között nem csak felnőtt nők, de fiatalkorú lányok is szerepeltek, gyakran őrzött meg tőlük fülbevalókat, amiket mint ereklye tartott számon. Pechére ez a szokása hozzá is járult az ellene folyó nyomozás sikerességéhez, és hogy hány élet is szárad Alcala lelkén, azt a mai napig senki nem tudhatja biztosan rajta kívül. Körülbelül 9 gyilkosságot tudtak rábizonyítani, de tudni illik, hogy a gyilkos fotósként is tevékenykedett, így erőszeretettel örökítette meg áldozatait. Ezen fotók alapján a szám akár a 130-at is elérheti. Másik érdekesség, hogy Rodney – miután már több gyilkosságon is túl volt – szerepelt egy társkereső műsorban, ahol egy hölgy a válaszaik alapján, anélkül, hogy látná a jelentkező férfiakat kiválaszt egyet, akit a legszimpatikusabbnak talál és részt vesz vele egy randevún. Alcala nem csak részt vett a játékon, de teljesen érthető módon meg is nyerte, hisz válaszai alapján egy teljesen normális, humoros férfinak tűnt. A hölgy a szereplés utáni beszélgetés alkalmával viszont rájött, hogy a férfi nem az, akinek a felvételek alatt mutatta magát, így lemondta a randit és nagy valószínűséggel ennek a döntésnek köszönheti az életét. A műsorban való szereplésének köszönheti a The Dating Game Killer nevet is. Habár bűnössége egyértelműnek tűnt, különböző okokból többször is felmentették, de végül 2010-ben, mikor is Alcala úgy döntött, saját maga játssza a védőügyvéd szerepét is – ezt módszeresen imitálva –, a harmadik tárgyalásakor elítélték és azóta is a halálsoron van.
Az ő bűncselekményekkel teli életéből is készült film, Dating Game Killer, azaz Társkereső gyilkos címmel.

+1. Red John – A mentalista

Szeretném azzal kezdeni, hogy Red John nem egy élő, valós karakter és a története sem megtörtént eseményeken alapszik, viszont a sorozat közkedveltsége és a benne játszott szerepe miatt érdemesnek találtam a kiemelésre. Több, mint hat évadon keresztül figyelhetjük meg egy nárcisztikus, pszichopata elme „működését” az általa elkövetett bűncselekményeken és az emberekre való ráhatásán keresztül. Mint a legtöbb sorozatgyilkosnak, neki is volt ismertetőjele, mégpedig egy mosolygó arc, amit a gyilkosság helyszínén az áldozat vérével festett fel jól látható helyre. Személyisége által könnyen befolyásolta a nála gyengébbeket, elhitette velük, hogy ő segíteni tud úgy, mint senki más, így a rávetített tekintély miatt sokszor vakon követték parancsait és akár meg is haltak érte. Kilétét nem fedte fel, a gyanúsítottak köre óriási volt.
A sorozat, azaz “A mentalista” viszont nem csak miatta érdekes, kedvét lelheti benne bárki, akit érdekel a pszichológia és a nyomozás.

Top