Author Archives: Anna Amina Klinovics

Burning Man

Közeleg a nyár, így nem is látom akadályát annak, hogy bemutassam nektek a világ egyik legextrémebb nyári fesztiválját, ami a Burning Man névre hallgat. Minden nyár végén egy kiszáradt tómederben a Nevada állambeli Black Rock sivatagban kerül megrendezésre. A helyszín választást leginkább talán a fesztivál által képviselt elvek magyarázzák, melyek az önkifejezés, a civilizációtól való elvonulás és a másokkal való együttélés, ezt pedig meglepően sok ember találta vonzónak. Mennyi is az annyi? A 27. Burning Man fesztiválon több mint 68.000 ember vett részt.

Hogy miképp is született meg az ötlet és kik a gazdái? Nos, 1986-ban történt, hogy Larry Harvey és Jerry James a radikális önkifejezés jegyében San Francisco egyik partszakaszán lángra lobbantott egy nagyméretű bábut a Nyári Napforduló megünneplésére. – Ebből pedig már adta is magát a Burning Man, azaz Égő Ember név és a fesztivál fő látványossága, amikor is elégetnek egy hatalmas bábút. No de, visszatérve a kezdetekhez, akkor még senki nem gondolta, hogy néhány évvel később a világ egyik legextrémebb fesztiváljaként fogják emlegetni a Burning Mant. – Később a bábú egyre magasabb és magasabb lett, erre pedig természetesen a hatóságok is felfigyeltek, így az eseményt kénytelenek voltak áthelyezni egy másik helyszínre. Így esett a választás a Black Rock Sivatagra. Black Rock City, gyakran BRC-ként rövidítve, a Burning Man résztvevői által létrehozott ideiglenes város neve. 1999 óta a város középpontjában a „Man” áll, melyet ugyebár a fesztivál végén lángra lobbantanak. Ezt koncentrikus utcák íves sorozata veszi körül, melyek egy 2,4 km sugarú kör kétharmadát alkotják.

Lássuk csak, miben rejlik a Burning Man különlegessége. Az első, és talán legsarkalatosabb eltérés, a fogyasztói társadalomból való kiszakadása. A profitorientált óriásrendezvényekkel szemben itt tilos a pénz használata, olyannyira, hogy még a fellépők sem kapnak pénzt, ugyanis cserekereskedelmet alkalmaznak. Ennek tudatában nem véletlen, hogy a rendezvény nagymértékben függ a nagyszámú önkéntesektől, akik között még olyanok is vannak, akiknek a résztvevők közötti viták elsimítása képezi a feladatkörüket.

De, hogy ne csak egy elborult elméjű, ideiglenes kommunaként gondoljatok rá, érdemes tudni, hogy a mai napig a fesztivál alapértékei közé tartozik, a környezetünk védelme és a jótékonyság. Tehát a fesztivál egész területén tilos a szemetelés, illetve számos lehetőséget kínálnak az embernek a jótékonykodásra. Továbbá, kitérve kicsit a rendfenntartásra, Black Rock City területén különböző helyi és állami rendvédelmi szervek, valamint a Bureau of Land Management Rangers járőrözik. A helyi rendőrség 1500 dolláros bírságot szab ki kábítószer-fogyasztásért és kiskorúaknak történő alkoholfogyasztásért. És, természetesen, a tűzoltási és orvosi problémákra is van megoldásuk.

A Burning Man eseményt és a hozzá kapcsolódó közösségeket 10 alapelv vezérli, amelyek 2004-ben még csak szervezési irányelvek voltak, mára már a mozgalom általános kultúrájának egyetemes kritériumaivá lettek.

  1. Radikális befogadás: Bárki részt vehet, a közösségükben való részvételnek nincsenek előfeltételei.
  2. Ajándékozás: Az ajándék értéke feltételnélküli és nem fontolgatjuk a vissza adást vagy az azonos értékű dologra való cserét.
  3. Dekommodifikáció: Társadalmi környezetükből igyekeznek kiszűrni a kereskedelmi szponzorációkat, tranzakciókat és reklámokat. Ellenállnak annak, hogy a fogyasztás helyettesítse a részvételi élményt. Készpénzzel való fizetés is csak néhány kiválasztott jótékonysági, üzemanyag- és higiéniai árusnál kerül vissza a képbe, azonban a bevételek jótékonysági célra kerülnek. Például a jég eladása a helyi Gerlach-Empire iskolarendszer javára történik.
  4. Radikális önállóság: Arra ösztönöz, hogy felfedezd, gyakorold és támaszkodj a belső erőforrásaidra.
  5. Radikális önkifejezés: Az egyén adottságaiból fakad, melynek tartalmát csak az egyén vagy egy együttműködő csoport határozhatja meg.
  6. Közösségi erőfeszítés: Nagyra tartják a kreatív együttműködést, az összefogást és mindent, ami támogatja az ilyesfajta interakciókat.
  7. Polgári felelősségvállalás: Nagyra értékelik a civil társadalmat. A rendezvényeket szervező közösségi tagoknak törekedniük kell arra, hogy a résztvevőkkel közöljék a polgári felelősséget, és felelősséget kell vállalniuk azért, hogy a rendezvényeket a helyi, állami és szövetségi törvényeknek megfelelően bonyolítsák le.  
  8. Ne hagyjunk nyomot: Tiszteletben tartják a környezetet. Elkötelezettek abban, hogy nem hagyhatnak fizikai nyomot a tevékenységükről, bárhol is gyűljenek össze.
  9. Részvétel: Hiszik, hogy az átalakító változás – akár az egyénben, akár a társadalomban – csak a mélyen személyes részvételen keresztül valósulhat meg, hogy a létet a cselekvésen keresztül érhetik el.
  10. Közvetlenség:  Arra törekszenek, hogy leküzdjék azokat az akadályokat, amelyek köztünk és belső énünk felismerése, a körülöttünk élők valósága, a társadalomban való részvétel és az emberi erőket meghaladó természeti világgal való kapcsolat között állnak.

Persze, ez mind szép és jó, hogy napokig ingyen szórakozik az ember egy Mad Maxre hajazó világban, megfűszerezve egy csipetnyi David Guetta és Nicki Minaj ‘Hey mama’ videóklippel, azonban nem szabad megfeledkezni a belépő jegy borsos áráról. Ugyanis a Burning Man rendezvény előfeltételei a következők; a résztvevőktől elvárják, hogy gondoskodjanak saját maguk alapvető szükségleteikről, kövessék az évente frissített rendezvény “túlélési útmutatójában” foglalt irányelveket, és vásároljanak 575 dolláros belépőjegyet a bejutáshoz.

Szóval, ha mégis úgy döntenél, hogy szeretnél részt venni egy ilyen posztapokaliptikus fesztiválon, ahol nappal 40 fokban, tűző napon, néha sivatagi homokviharban, este 10 fokban dübörög a techno és napokig egy szinte teljesen más világban ingyen élsz, nincs más dolgod mint egy kisebb vagyont összespórolva, repülőre pattanni és kipengetni egy súlyos belépőjegyárat.

Félreismert cicusok

Egy igazán megosztó téma szokott lenni az emberek körében, az, hogy egy illető kutyás-e vagy pedig macskás. Jó magam macskatulajdonos létem ellenére egyaránt vagyok mindkettő, azonban úgy érzem, hogy utóbb említett házi kedvencünk nagyobb ellenszenvnek örvend, mint az ember legjobb barátjaként számon tartott kutyusok. Így a következő sorokban a fair play érdekében, bemutatásra kerül a cicusok mindazon különleges és említésre méltó tulajdonsága, melyekért ők is elismerést, de legalább is egy nagy piros pontot érdemelnek.

Ugorjunk vissza egy kicsit az ókori Egyiptomba, ahol is hírhedten nagy kultusza volt ezeknek a bundás jószágoknak, olyannyira, hogy arany ékszereket aggattak rájuk, bántalmazásukat és az országból való kicsempészésüket büntették és még saját temetkezési helyet is jelöltek ki számukra; Bubasztisz városát, melynek – logikus módon – a macska formájú Bastet volt az istennője. Amellett, hogy csodálták a macskák független és öntörvényű személyiségét, nem véletlen, hogy nagy becsben voltak tartva, hiszen szép számmal tizedelték a termésekre rárontó rágcsálókat. Noha ezt a tulajdonságukat még napjainkban is őrzik, már koránt sincs rá akkora szükség, mint régen. Ám a modern kutatásoknak köszönhetően sokkal érdekesebb és hasznosabb tulajdonságait fedezték fel a macskáknak.

Az első tény, amivel talán sokan nincsenek tisztában, hogy a 2019-es év egyik nagy tudományos felfedezése volt, hogy a cicák ugyanúgy képesek kötődni, mint a kutyák vagy éppen akár a gyerekek. Csak másképpen mutatják ezt ki. Kik jobban, kik kevésbé, hiszen ők sem egyformák.

Ami a kommunikációjukat illeti, a macskák 100 különböző hangot képesek kiadni magukból, míg a kutyák csak 10-et. Érdekes tény, hogy természetes hangjuk, melyen egymással kommunikálnak, az emberi fül számára nem hallható. A kilencéletű haramiák nyávogásukat mondhatni az embereknek fejlesztették ki, a tudósok szerint a velünk való sikeresebb együtt élés okán. Logikus, hiszen akkor nem tudnának olyan keservesen követelőzni, ha üres a tálkájuk… Azt sem árt tudni, hogy minél többet beszélünk hozzájuk, ők annál többet fognak nyávogni.

Bármilyen öntörvényűek is legyenek, a macskák nem buta jószágok, sőt a cicák agya sokkal több hasonlóságot mutat az emberéhez, mint a kutyáké. Kifigyelik és megtanulják, hogyan kell kinyitni az ajtókilincset vagy bizonyos reteszes zárakat. Azt is könnyedén kilesik, hogy hova teszed kedvenc falatjukat, hogy aztán megszerezzék maguknak. Ezen kívül kifejezetten szórakoztatóak is tudnak lenni. Persze itt most nem az internetet elárasztó millió macskás mémről beszélünk, hanem sokkal inkább arról, hogy ők is képesek bújócskázni, megkeresni és elkapni gazdájukat, sőt még fogócskára is rávehetőek. Szóval lényegében okosak ők, megértik ha szólunk hozzájuk, csak nem mindig érdekli őket. Kevésbé sarkosan megfogalmazva ez annyit tesz, hogy ők nem azok a „parancsra ugró” típusú állatok.

Na, de ennél még mindig több rejlik ezekben a bundás lókötőkben! Azonkívül, hogy híresen független szellemiségükkel toleranciára nevelnek minket, a velük való érintkezés növeli szervezetünk allergénekkel szembeni ellenállóképességét. Arról nem is beszélve, hogy elképesztő kis szervezetük van, ugyan is az emberrel ellentétben képesek C-vitamint előállítani, méghozzá nem is kis mennyiségben.

Bizonyára mindenki hallott már cicát dorombolni. A közhiedelemmel ellentétben nem csak akkor teszik ezt amikor boldogok és biztonságban érzik magukat, de akkor is, hogyha például stresszesek vagy éhesek. Ezek hangzása is különböző, hol mélyebb, hol pedig magasabb. Azonban ami még érdekesebb, az az, hogy dorombolásuk frekvenciája csökkenti a fájdalmat, segíti a csontok összeforrását és az izomsérülések gyógyulását, nem csak az ő, hanem a gazdáik esetében is. Nem olyan rég annak is híre ment, hogy sérült űrhajósok terápiájánál javasolták macskák bevonását, hogy gyorsítsák a súlytalanság okozta károk (csont- és izomtömeg-veszteség) regenerációját.

Újabb szuper képesség, mely a listájukra írható, hogy még a szívünkre is pozitív hatással vannak. Több orvosi tanulmány is kimutatta, hogy a macskatartók esetében negyven százalékkal csökken a szívroham kockázata, ugyanis dorombolásuk még a vérnyomás és az érrendszeri betegségek esélyét is leredukálja. Végül, de nem utolsó sorban terápiás hatásúak, a velük való játék és törődés elősegíti a szervezetben az oxitocin termelését, így különösen jót tesznek például a gyászolóknak, a depresszióban szenvedőknek vagy az autista gyerekeknek.

Összegezve, még ha életüknek csak a harmadát töltik is ébren és még abban a kevésben is néha az idegeinken táncolnak, úgy gondolom, hogy az imént említett készségeikkel azért szépen igyekeznek ezeket kompenzálni. Még akkor is, ha képesek a két szép szemünkbe egyenesen belenézve teljes lelki nyugalommal lesöpörni egy vizespoharat az asztalról.

Lupercalia – a Valentin nap elődje

Február 14-én azon kívül, hogy szép jó egészséget kívánunk minden kedves Bálint ismerősünknek, iszonyat mennyiségű pénzt költünk el Valentin napi ajándékokra. Az Egyesült Államokban a karácsony után ez a második legforgalmasabb nap a postán, ugyan is csaknem egymilliárd üdvözlőlapot küldenek ilyenkor egymásnak a szerelmesek, Finnországban és egyes latin-amerikai országokban ez a nap nem csak a szerelem, hanem a barátság napja is, Peruban pedig egyenesen munkaszüneti nap a február 14-e.

Bizonyára sokan hallottak már Szent Bálintról, aki II. Claudius császár elrendelésével szembe menve – aki tiltotta a fiatal férfiak számára a házasságot, ezzel sarkalva őket arra, hogy jobb katonák legyenek – még is megeskette a szerelmeseket. Persze amint ez a császár tudomására jutott börtönbe vetette őt, ahol pusztán hitének segítségével visszaadta a látást börtönőre vak leányának. Azonban bármily nemes cselekedek hadát hajtotta is végre Bálintot kivégezték. Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintról február 14-én megemlékezzenek, azonban egyúttal eltöröltetett egy pogány ünnepet, ami nem más volt, mint a Lupercalia, ugyan is valójában a Valentin nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza.

Akik nagy sorozat kedvelők, ha csak futólag is, de találkozhattak a Netflix egyik gyöngyszemével Sabrina hátborzongató kalandjaival, amiben, a Luperkáliát a boszorkányok és mágusok Valentin napjaként emlegetik.

Noha egészen helytálló és fogyasztóbarát módon helyezték képernyőre ezt az ősi pogány ünnepet, némely elem bemutatása nem teljesen felel meg a történelmi leírásoknak.

Az ókori Rómából eredő Lupercaliát a ma közismert Valentin naptól eltérően február 15-én ünnepelték, úgy, mint a tisztulás és a termékenység ünnepe. Nevének eredete a nőstény farkashoz köthető, mely Romulust és Remust táplálta, illetve a farkas alakjában megjelenő római istenség Lupercus személyéhez, akinek kiengesztelése érdekében kiválasztottak két-két fiút és lányt. Szokásos szertartásként, a lupercus papok két csoportja a Lupercal-barlangban, – azon helyen, ahol az elbeszélések szerint Faustulus rátalált Romulusra és Remusra, amint épp szoptatja őket az anyafarkas -feláldoztak egyes elmondások szerint két kecsét, mások szerint egy kecskét és egy kutyát. Ezután a két fiú homlokát a véres késekkel érintették, amit a másik fél azonnal letörölt tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak a homlok törlés után nevetnie kellett. Ezt követően a levágott kecskék bőréből szíjat hasítottak, majd a négy kiválasztott csaknem meztelenül futásnak eredt végig a város utcáin. Miközben Róma utcáit rótták minden útjukba kerülő járókelőt megostoroztak, főleg a fiatal nőket, akik szántszándékkal nem futottak el az ütlegelés elől, ugyanis a hiedelem úgy tartotta, hogy ennek a korbácsolásnak tisztító hatása volt, termékenységet, gyermekáldást hozott és még a szülést is könnyebbé tette.

Szerencsére a kecske áldozásnál és a korbácsolásnál kellemesebb része is volt az ünnepségnek. “Ókori vakrandit” generálva, minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak, ezzel párokat létrehozva. Mindenki a sors által generált partnerével töltötte az egész estés ünnepséget, a fennmaradt leírások szerint sokszor megesett, hogy egyesek az ünnepség után is együtt maradtak. Az iméntieket figyelembe véve nem is olyan meglepő, hogy a szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány Lupercalia ünnepét nem igazán szívlelte az egyház.

Nos…nem tudom ki, milyen állásponton van, de ha választani kéne a báránybőr szíjjal való ütlegelés és egy drágább Valentin napi ajándék megvásárlása között, azt hiszem lennének páran akik sokkal nagyobb lelkesedéssel voksolnának a költekezés mellett. Úgyhogy jusson eszetekbe, amikor épp a túlárazott bonbont vagy virágot veszitek a boltban, hogy párszáz évvel ezelőtt nem úsztátok volna meg ennyivel!

Alvásparalízis – álom és ébrenlét között


Mindenki szokott álmodni, még azok is, akik váltig állítják, hogy nem. Bizony ők is, csak épp másnapra teljesen elfelejtik álombeli képeik forgatagát, egyedül az extrém pszichológiai zavarokban szenvedő betegek esnek a kivételek zónájába, ugyanis még a vakok is szoktak álmodni. Azok az emberek, akik születésük után vesztették el a látásukat, természetesen látnak képeket álmukban, azok azonban, akik eleve vakon születtek, bár képeket nem látnak, de egyéb érzékszerveiknek köszönhetően ugyanolyan intenzitású álmokat élhetnek meg. Na de mi a helyzet azokkal, akiket egy olyan különös dolog is utolér, mint az alvásparalízis?

Az imént említett kifejezés nem más, mint az egyik legrémisztőbb alvásprobléma, melyet az emberek nagyjából negyven százaléka tapasztalt már legalább egyszer élete során. A jelenség egyfajta alvási bénulás, mely közben az alanyok gyakorlatilag olyanok, mintha ébren élnék át az esetek túlnyomó többségében rémálmaikat, úgy, hogy közben nem tudnak mozogni. Általában elalvás előtt vagy ébredés után jelentkezik azon a cérnavékony határmezsgyén, ami az ébrenlét és az alvás között húzódik. Leggyakrabban és leginkább azokat érinti, akik megfosszák magukat a megfelelő mennyiségű, nyugodt alvástól, holott egy átlagos felnőttnek napi 7 és fél – 8 óra alvásra lenne szüksége. Bár az alvásparalízis nem nemhez kötött, ha azonban kor alapján kéne behatárolni, akkor leginkább a tinédzserek és a fiatal felnőttek körében üti fel a fejét először, megesik, hogy a későbbi éveikben is folytatódik, azonban annak is megvan az esélye, hogy az illető egy idő után maga mögött hagyja ezt a hajlamot.

Alapvetően az emberi agy többlépcsős fázisokon megy keresztül, mielőtt eljut a gyors szemmozgással kísért úgynevezett REM (Rapid Eye Movement) fázisba, az aktív alvás szakaszába. Azonban az alvásparalízis esetében az agy nem futja végig a szokásos kört, hanem rögtön a REM-szakaszba toppan, vagy épp abból ébred fel, ilyenkor pedig a tudat összezavarodik annak kapcsán, hogy alszunk vagy ébren vagyunk-e már, és a kettő sajátos elegyében marad. Így, bár az elme felébredt, a test még nem.  Noha az izombénulás a REM szakasz egyik természetes velejárója, a szervezet azért áll le mindenféle izommozgással, hogy ne kezdjünk el álmunkban mozogni, vagy szélsőséges esetben kárt tenni magunkban. Ez az ijesztőnek ható jelenség egyes esetekben tényleg pánikszerű élményt okozhat.

Bár nagyon ritka, de akadnak olyanok, akiknek alvásparalízisük, néha önkéntelen átbillen tudatos álomba. Legtöbbször ez egy kis „rásegítést” igényel, ami egyet jelent azzal, hogy a bénultan fekvő alany tudatosítja magában, hogy ami vele történik az lényegében nem több egy rossz álomnál, de az esetek többségében, a fokozott érzelmi aktiváció erejét nem tudja felülmúlni a tudatosság. A két állapot között a kapcsolatot a REM fázis normálistól eltérő működése képezi. A tapasztalatok is arról számolnak be, hogy a tudatos álmodók sűrűn élnek meg alvásparalízist, de ennek fordított verziója is beigazolódhat. Így akik a tudatos álmodás rejtelmeit feszegetik, jobb, ha számolnak az a már hosszan taglalt jelenség kockázatával.

Nehéz megállapítani, hogy pontosan mi okból alakul ki, de az eddigi kutatások alapján olybá tűnik, hogy a gyanúsítottak listájára írható a stressz, a rendszertelen alvás, a narkolepszia (az alvás-ébrenlét szabályozásának egyik zavara), a kialvatlanság és a szorongás, azonban mégsem emelhető ki egyértelműen egyikőjük sem tettesként. Kétségtelen, hogy az alvásparalízis nem épp egy kellemes élmény, és bár rémülettel telve térhetünk magunkhoz belőle, nem szükséges pánikba esnünk és rögtön szakemberhez rohannunk, hiszen egy életmódváltással is csökkenteni lehet előfordulását. A rendszeres testmozgás, az egészéges étrend és a megfelelő mennyiségű, kiszámítható alvás tökéletes vértezet a csaknem már paranormálisnak ható jelenséggel való harcban. Nem elhanyagolható a stresszszintünk csökkentése sem, hiszen magától értetődő, hogy az ember nem tud igazán jót aludni, ha feszült és ideges. Ha azonban az alvásparalízist rendszeresen, egymáshoz közelebb eső időpontokban tapasztaljuk, akkor egy alvásspecialista tudja a legmegbízhatóbb tanácsokat adni az ügyben.

Binge watching: Rossz szokás vagy káros szenvedély?

Biztosan sokunk egyezett már meg magával abban, hogy „Csak még egy rész, nem több.” amiből aztán egy csúnya ígéret szegés lett és legalább még két epizódot ledarált az aktuális kedvencéből, ha nem többet.

A binge watching, másnéven sorozatdarálás főképp televíziós sorozatok több epizódjának és azok egy vagy akár több évadának, egymás után, pihenés nélkül történő megnézést jelenti. A kifejezés és egyben maga a jelenség is a különböző streaming szolgáltatások popularitása miatt vált elterjedté, ahol szinte határtalanok a sorozat és film nézési lehetőségeink. Nem véletlen, hogy például az olyan szolgáltatók, mint a Netflix vagy akár az HBO GO, egy-egy évad részeit egyszerre teszik elérhetővé, hiszen tudják, hogy igény van rá az előfizetők körében. De vajon hányan vagyunk tisztában azzal, hogy milyen hatással van egyaránt az emberi testre és lélekre a binge watching?

A sorozat nézés ma már szinte minden korosztályt rabul ejt. Számos kutatás született a jelenség kapcsán, ami meglepő eredményekkel, óvaintéssel és újabb felvetődő kérdésekkel is szolgálnak kutatók és persze a társadalom számára is. Az NRC egy szabadidő kutatása arra is kitér, hogy a binge watching mellett milyen mértékben képezi a mindennapjaink részét a multi screening, hiszen sokunkkal előfordul, hogy mialatt kedvenc sorozatunk egy újabba epizódját fogyasztjuk, közben az egyik közösségi platformról is csemegézgetünk egy kicsit. A kutatás, amit az online szolgáltatásokat aktívan használó magyar internetezők körében végeztek el egy átlagos napjukat figyelembe véve, azt mutatta ki, hogy a megkérdezettek 82%-a átlagosan közel 3 órát szórakozik egy szokványos hétköznap, közölük pedig 44% – leginkább a fiatalok – tölti film- vagy sorozat nézéssel ezt a szabadidőt. Bár ezek az adatok is egyrészről mértéktartásra hivatottak figyelmeztetni minket, a probléma még is ott kezdődik igazán, amikor már nem csak a szabd időnket töltjük sorozatnézéssel.

A RadioTimes.com felmérése alapján arra lehetünk figyelmesek, hogy egyesek az erkölcsi magatartást egy lépésre maguk mögött hagyva hazugságokra támaszkodva képesek például beteget jelenteni csak, hogy 7-8 órás maratonokat tarthassanak. A tény, hogy vannak, akik a binge watching miatt füllentéshez folyamodnak már önmagában ez negatív hozadéka a jelenségnek, ennél azonban még sokkal súlyosabb következményeket gyakorol az egészségünkre. Képesek vagyunk megvonni magunktól a pihenésre és alvásra szánt időt ez pedig kialvatlansághoz és krónikus fáradtsághoz vezethet, de még az ember életartamát is rövidíthetik. A Journal of the American Heart Association kutatása nyomán kiderült, hogy azoknál a felnőtteknél, akik 3 órát töltenek sorozatnézéssel naponta, megduplázóik a korai halál esélye, ugyan is a hosszú ideig tartó egyhelyben ülés növeli a szívbetegség, cukorbetegség, és a rákos megbetegedések kialakulásának esélyét, még akkor is, ha az illető rendszeresen eljár sportolni.

Watching series with a cup of tea. Just one more episode. Millennial concept

Persze hiába ez a sok vészjelző kimutatás, még is könnyen a binge watching bűvkörében végezhetjük. Az átlagosan 30-45 perc hosszúságú epizódok remek illúziót keltenek bennünk, elhitetve azt, hogy valójában nem rabolnak el annyi időt a mindennapjainkból, mint egy akár órákig tartó film. Magától értetődő, hogy egy izgalmas, fordulatokkal teli sorozat pozitív érzéseket vált ki belőlünk, nem is csoda, hogy agyunk fokozott dopamin termelésbe kezd csak úgy, mint minden olyan tevékenység esetében, ami kedves számunkra. Ezt egyfajta „belső jutalomként” éli meg az emberi test, ezzel arra késztetve minket, hogy az adott aktivitás jó dolog ezért folytatni kell, így további dopaminra vágyva belekezdünk egy új epizódba, ezzel pedig már is elkezd kialakulni egy fajta függőség a sorozatoktól, ami lényegét tekintve, hasonló a drogfüggőséghez, ugyan is testünk nem tesz különbséget a két élvezeti forrás között. Hasonló a helyzet a stressz hormonokkal, hiszen egy fordulatos történet képes iszonyú izgalomban tartani a nézőit és adrenalin termelésre késztetni az agyat, és mivel az iménti hormonok termelése nem okoz fáradtságot a testünknek, nem kapcsol be semmi féle belső véssziréna, hogy ideje lenne megállni kicsit.

Tovább hajtja a bing watching malmára a vizet, hogy az agyunk képes a sorozat adta világban szerzett élményeket valós emlékként megőrizni, hiszen ugyan azok az agyi területek aktiválódnak, mint amelyek a valóéletünkben élmények hatására. Ennek tudtában nem is olyan meglepő, hogy kötődni kezdünk kedvenc karaktereinkhez, olyannyira, hogy naponta többször is gondolunk rájuk, de akár még a problémáik is elkezdenek foglalkoztatni minket. Egy-egy sorozat befejezésekor pedig teljes gyász is képes rajtunk úrrá lenni, ezek az érzelmi kicsapongások pedig egy roppant érdekes kutatási terepet biztosítottak a Toledói Egyetem kutatói számára. 406 felnőtet kérdeztek meg, akiknek 35%-a vallotta magát szorozatdarálónak, ezt követően a mentális problémáikról kérdezték a részvevőket, amiből az derült ki, hogy a sorozatnézők között jóval magasabb a depresszióval küzdők aránya. Felmerül a kérdés, hogy vajon azért küzdenek szorongásos tünetekkel, mert jellemző rájuk a binge watching, vagy pedig éppen, hogy depressziójukat igyekeznek enyhíteni vele? Ok vagy okozat?

Legyen bármelyik is mindenesetre nem árt, ha tartunk egy kis szünetet az epizódok között, hogy átmozgassuk elgémberedett tagjainkat, vagy, hogy egy kicsit visszatérjünk a valóságba ezzel emlékeztetve agyunkat, hogy nem csak sorozat adta impulzusok boldogíthatják, akár felhívhatjuk valamelyik barátunkat, vagy ráronthatunk a hűtőre is pár jófalat reményében.

Top