Author Archives: Ádám Katona

Never forget

Ha jártál már koncerten, akkor volt már részed ebben az érzésben, amit mi élőzene kedvelők érzünk minden alkalommal, ha a színpad közelében vagyunk.

Ha megvan ez az érzés, akkor bizonyára az is, hogy egy jó ideig nem lehetett ebben részünk. Csapás volt ez mind a zenészekre, mind pedig a zenei fogyasztókra nézve, és nem a pénzügyi vonzatra, hanem a morális (inkább demoralizáló) hatására gondolok.

Ha eddig nem sikerült kellően lehangolódni, ez még csak a kezdet volt. Idén februárban újabb zsenit veszített el a szakma. És persze mi, zeneimádók is. Olyan hirtelen jött, hisz tudtuk, hogy baj van, de erre gondolni sem mertünk.

Siklósi Örs elhunyt.

Most is itt van előttem, ahogy mezítláb mászik fel a színpad oldalsó pillérjein. Meg hogy egyetlen koncert végére sem maradt hangom. Vagy a szokásos deathwall minden performansz végén.

Mivel a zene az én életemnek is hatalmas részét teszi ki, kezdve azzal, hogy a szoba egyik feléből nem megyek át a másikig zene nélkül, és hogy én magam is imádok sokféle hangszeren játszani…

…összeállítottam a számomra 5 legfontosabb zenei legendát, akik már nincsenek köztünk. Semmi közhely, semmi sallang, csupán az Én számomra 5 legjelentősebb már eltávozott előadó.

Siklósi Örs – AWS (29)

Aki ihlette ezt a kis szösszenetet. Bár ne így lett volna. Óriási köszönettel, és nagyon fájó szívvel búcsúzik tőle minden magyar zenerajongó, és festivalhead.

Zamárdi, 2019. augusztus 21. Siklósi Örs, az AWS együttes énekese az idei Petõfi Zenei Díjak átadásán a zamárdi Strand Fesztiválon 2019. augusztus 20-án. A Petõfi Rádió, a VOLT Produkció és az M2 Petőfi TV közös díjait – tizenkét kategóriában – egész estés gálán adták át. MTI/Bodnár Boglárka

Chris Cornell – Soundgarden, Audioslave & Temple of the Dog (52)

Gyerekkorom meghatározó zenekara volt az Audioslave. Akkor még fel sem fogtam, hogy miért supergroup. (Rage Against the Machine + Soundgarden tagok alkották) Ha nincs a Be Yourself talán el sem kezdek akkoriban gitározni. Mai napig nagyon szeretem az Out of Exile albumot elővenni. Na meg persze, ha nem lett volna Temple of the Dog, talán a Pearl Jam sem született volna meg.

LIL PEEP – (21)

Úttörés volt, és nem csak az EMO rap kialakulásában, de a felfrissült, és mára új erőre kapott Pop-Punk újraélesztésében is. Kár, hogy már nem láthatja, hallhatja… Ugye, ha nem lett volna az az Arizona „buli”. Az Everybody’s Everything-et ajánlom mindenki figyelmébe, sok mindent segít megérteni, kik is a barátok. Nagyon sok lett volna még benne, megelőzte a korát. Örök kedvenc.

Chester Bennington – Linkin Park, Dead by Sunrise & Grey Daze (41)

Az egyik legfájóbb mind közül. Ha a fiatalságom egy zenekar lenne, az a Linkin Park. Ott volt előttem a VOLT-on ’17-ben, még magamhoz sem tértem, majd az Utcazenén ülve egyszer csak odasúgták, hogy „Hallod meghalt a Chester.” Gondoltam biztos csak valami prank… Mint tudjuk nem volt az.

Keith Flint – The Prodigy (49)

Amikor még nem tudtam mire számítsak egy fesztiváltól, hiszen elsőbálozós voltam, a ’13-as Soundon, a Prodigy zárta a nagyszínpadot azon az estén. És ténylegesen úgy volt. Csak a nagyszínpad zárással az arcom is leszakadt, de miután összeraktam a gondolataim, fel is fogtam, hogy az életem szerelme immáron a fesztiválozás lett. Köszönöm neki(k).

Sosem feledjük őket, nem sokan tettek annyit a zenéért, mint ők.

BP szebbik arca

Személy szerint nem vagyok szerencsémre tériszonyos típus. Mondjuk lehet hozzá köze, hogy panelban nőttem fel, és főleg annak, hogy mindezt a kilencediken tettem. Meg hát emberből is vagyok, és mint oly sokan, imádom a kilátást, és azokat a helyeket, melyekről letekintve egy gyönyörű várost láthatok. Ahol felnőttem sajnos elég szocreál (putri ha úgy jobban tetszik), de esküszöm, a kilencedikről még az is jól nézett ki.

Világéletemben imádtam társaságban krúzolni eldugottabbnál eldugottabb helyekre, ahonnan zavartalanul lehetett élvezni a kilátást, bár én legfőképpen a városokra nyíló helyeket szerettem, még ha pár kilométer híján szinte balatoni gyerek is vagyok.

Ezen a szálon tovább indulva pedig szerintem gyönyörű fővárosunk itthon erre a legszebb példa. Itt, most már büszke budaiként szerencsére ezekért a helyekért nem kell sokat autózni, hamar elérhetőek. Szerény véleményem szerint, sokkal többek csak néhány insta sztorinál, mondhatni lelkük van, főleg éjszaka, mikor már csak a mesterséges fényeket látni… Bármennyire is bölcsész dumának hangzik, tényleg így gondolom.

Ebben a leélt COVID időszakban, mivel minden zárva, heti néhány óra shoppingnál, és pár “muszájokvagyunk ottéjszakázni” eseménynél az ember sokkal több kikapcsolódásra/aktív pihenésre nem számíthat, ezek a helyek számomra (és sokak számára) valóságos menedékek.

Összeszedtem ezeket a kedvenc, nem túl mainstream helyeimet BP környékén, prioritásba pakolva, hogy ne kelljen hőn szeretett autónkat elengednünk hosszú kilométerekre.

Guckler Károly – kilátó

Abszolút az egyik, ha nem a leginkább favorit helyem, még ha kicsit messze is van. Ha nem éppen egy tejfehér szmogfelhőt láttat magából a város, akkor lehet nappal, vagy éjjel brutálisan szép látványt nyújt.

A Normafa

Ez a hely kicsit szerteágazóbb, hiszen egy nagyobb szelet tájegységről beszélünk. Megközelítésre már egyszerűbb, mondjuk megállni már annál kevésbé. Viszont sok kis ösvény, kitaposott utak, és ilyen-olyan kilátó pontok jellemzik, abszolút kedvenc ez is.

Filozófusok Kertje

Ha valaki nem ismeri a helyet, csak egy mini térképet lát róla, talán el sem tudja képzelni, hogy a város szívében, egy ilyen szép kilátású zöld övezet van. Annak ellenére, hogy a Duna közelségében van, nem mondható zsúfoltnak, csak ha már említettem a Normafánál a parkolást, itt csak annyit mondanék róla, hogy meggondolatlanságommal és egy szerényebb összeggel megtámogathattam az I. kerületi önkormányzatot.

Kilátópont – Thomán István utca

Ha éppen most hoztad ki a szalonból a vadi új autódat, és flexelnél vele egy kört a neten, akkor meg is van a perfekt hely. Késő este már a busz sem jár ide, és mivel ez nem egy kilátó, hanem egy buszforduló, ezért nem fog zargatni senki nyálcsorgatás közben. De amúgy a kilátás is brutál.

Kertvárosi-kilátó

Hogy maradjon valami a pesti oldalnak is, a végére oda is jutott egy kedvencem. Ráadásul ha már BGE-KKK, ez még a sulitól is csak egy köpésre van.

Innen nagyon közel vannak a panelok, már csak azért is nagyon „urban” a hatása, illik felkeresni.

2020 Legjobb Albumai

Te jó ég. 2020… Micsoda szitokszó lett ez. Rosszabb már a jelentése, mint a Blahának. Pedig kétlem, hogy amikor a teret elnevezték egy színész & énekesnőről, tudták, hogy ilyen versenytársa akadt Kőbányának. Aztán még van hátra 2 nap az évből, most meg szegény horvátok kaptak a nyakukba (/inkább a talpuk alá) egy méretes földrengést.

Az előző cikkemben is megpróbáltam egy pozitív oldalát nézni 2020-nak, bár lediplomázni talán könnyebb, mint ezeket a facteket megtalálni. Na de mivel karantén, fesztivál-stop, maszkosdi, esti takarodó, és személyes online tér erősödés lengte körül az évet, volt idő otthon csücsülni.

Ez pedig talán annyi pozitívummal bírhatott számunkra, hogy az előadók a négy fal között, vagy max. a nem messzi stúdióban bele tudták magukat vetni az alkotásba, ha már attól nem kellett rettegnünk, hogy Oli Sykes előttem hörögné a Tell Slater not to wash his dicket. RIP VOLT, RIP Strand, meg úgy RIP nem egy zenekar.

Összegezvén, talán lehet javítani 2020 morálján és talán kicsit kevésbé utálkozva lépni a jövő évbe, ha legalább arra gondolunk, hogy zeneileg termékeny volt az év.

Bring Me The Horizon – POST HUMAN: SURVIVAL HORROR

Ha már úgyis fel volt emlegetve Oli és a VOLT, számomra az egyik legnagyobb fájdalma az évnek, hogy nem láthattam a BMTH-t idén. A siránkozást odébb rakva és az albumra rátérve viszont egy rossz szavunk nem lehet. A szokásos BMTH-s szokatlanság. Csak hallgatod, és minden egyes ütemnél leesik az állad… Ez nem emberi.

Ghostemane – ANTI-ICON

Az „öreg” Ghoste kitért az eddigi balanceból, és a rap felé húzó industrial hip-hop hangzást felváltotta egy sokkal inkább industrial punk-metal ötvözet. Zseniális, ahogy minden album, amit eddig letett az asztalra.

Krúbi – Ösztönlény

A lista egyetlen hazai gyöngyszeme. Olyan rövid ideje van a pályán, hogy még szinte fel sem ért rá. Olyannyira nem, hogy azért a 2019-es koncerteken néhol Krúbi hangja már nem adta ki. Vagy csak én voltam széthullva. Bár a többiek is megmondták, hogy a fesztszezon vége felé elfogyott a hangja. Ahogy Siklósi Örsnek (AWS), Krúbinak is kitartást, jobbulást kívánunk, hisz nem véletlen mondtak le koncerteket még a COVID előtt kicsivel. Az album pedig a Nehézlábérzéshez képest egy teljesen más világ. De still zseniális.

Oliver Tree – Ugly is Beautiful

Ha valami olyan zenei stílust kellene mondanom, amely sosem fogy ki az ötletekből és mindig is a legörökzöldebb marad, az az Indie rock lenne. Egy olyan piacon pedig, ahol a Cage the Elephant, a Circa Waves és a Foals a király, ekkorát robbanni egy óriási teljesítmény. Nem véletlen, itt a helye.

The Weeknd – After Hours

Igazán mainstream vízekre érve pedig nem maradhat ki az After Hours. Nekem a Beauty Behind the Madness mellett Weeknd ugyanolyan rangú legjobb albuma. Habár nem tudok dönteni melyik a jobb, örökérvényű zsenialítás mindkettő.

+1 Redzed – Drugs = Magic

Nekem az egyik abszolút kedvencem. Nincs belőle mégegy. NeoHardcore, Trap metal, Rap rock… Nem meghatározható, hol Boom bap rap, hol pedig üvöltözős Beatdown metal. Imádat. Ha lesz egy előadó, akinek adsz esélyt még idén, Ő legyen az. Cseh csodagyerek, fogalmam sincs melyik világból érkezett, de nem vagyunk méltóak ekkora fokú zsenialitásra.

Hovatartozás

Mikor az ember egyetemre megy, különféle dolgok fogalmazódnak meg benne. Milyen lesz a légkör, mennyi lesz az ismerős, bírni fogja-e majd az iramot, lesz-e ideje dolgozni mellette, és ha sikerül (ugyan nyílván) merre tovább.

De talán a legfontosabb az persze, hogy mikor bekerülünk a körforgásba, legyen kihez fordulni. Az egyetem egy közösség, amely több kisebb közösséget foglal magába. Persze ezeket lehet úgy is tekinteni, hogy a pillanatnyi gólyák egy közösség, a felsőbbévesek, pedig ismét egy közösség, de ezek nehezen mondhatóak homogén közösségeknek, hisz rengeteg emberről talán ki sem derül, hogy kicsoda, és semmi közünk nem lesz hozzá.

Más szemlélet pedig, ha a diákszerveket(/diákszervezeteket) vesszük, mint közösségek. Ezek már sokkal homogénebb tulajdonságokkal bírnak, mivel ide az ember nem csak úgy bekerül, hanem ide jelentkezés alapján illeszkedik bele, ha szimpatikusnak találja valamelyiket, ami mondjuk nem nehéz, hisz ki ne szeretne közösségek tagjává válni.

Ezeknek persze számtalan előnyük van, nem véletlenül van általában túljelentkezés a diákszervekbe. Nyilván az egyetem nem csak a tanulásból, és az állandó ZH – vizsga rushról szól. Van egy sokkal funabb oldala, mely talán a diákszervezeteken keresztül mutatkozik meg a leginkább. Az itteni közösségekben kötött barátságok, ismertségek egyrészt hosszú távra köttetnek, másrészt pedig végtelenül hasznosak.

A tagok, ha egymással időt töltenek, akár bent az iskolában, akár azon kívül, meghatározó élményeket szerezhetnek. Nem véletlenül mondja mindenki az egyetem előtt, hogy a „nagybetűs” életre ez a pár év nyitja majd ki a kaput.

A közös bulikkal, és váratlan helyzetekkel, tényleg ezek lesznek az ember ezen korszakának a legszebb évei, tartozzon bármely diákszervezethez is. Még az is, aki nem feltétlen ismer magára a társasági ember fogalmában, nagyon hamar fel tud oldódni, hiszen mindenki a társaság tagja, ezekben 1000%, hogy segíteni fog neki.

Persze nem mehetünk el amellett sem, hogyha szükséged lenne bármilyen információra úgymond fentről, hamar ki leszel segítve, elvégre, ha valaki már megcsinálta amit te, avagy kijárta ezt az utat, akár jegyzet, akár egy kis szakértelem társaságában bármikor a segítségedre lehet.

Mivel már a második egyetememet „koptatom” így hatványozottan tanúsíthatom, hogy ezek igaz szavak.

Bright Side?

Kíváncsi lennék, ha 2019 mondjuk… Októberében azt mondta volna nekem valaki, hogy ez a kínszenvedés lesz 2020. Fixen kiröhögtem volna, majd rágyújtottam volna az éppen friss Bring Me The Horizon albumra, mondván, hogy júniusban erre úgy is szétszedjük a VOLT-ot.

„Surprise”, nem így lett… Bár azt hiszem ez sok magyarázatra nem szorul. És hogy mit lehetett ebből profitálni? Nem sokat: gazdasági ágak szerveződtek át, míg más ágak kis híján megszűntek.

De nem is húznám tovább ezekkel a negatív hullámokkal az időt, csak gondoltam teremtek egy olyan dark atmoszférát, mint ez az év amúgy is. De talán az ezek után következő pár gondolat ad majd kis vidámságot.

Nos az online oktatás beköszöntével egy eddig legtöbbünk számára ismeretlen, és furcsa oktatási rendszer indult el. De nem feltétlenül lett ebből egy nagy hátraarc. Oké, nem volt felkészültség erre, és kicsit amatőren is mentünk bele. De mégis csak adott egy váratlan kényelmet, és még a magunk hallgatói hanyagságával, ezt persze megfűszerezvén egy kis találékonysággal, egy igen csak ütős félévet hozhattunk ki ebből a váratlan helyzetből.

Személy szerint jómagam, és jó pár ismerősöm járt ugyanígy. Főleg mivel sokan a munkahelyünkön is home office-ba kerültünk, rá is kényszerültünk, hogy megtanuljuk kezelni, és űzni ezt, hogy most minden ténylegesen csak interneten keresztül oldható meg, és abszolválható. Később jól jöhet amúgy nem?

Meg ha már itt tartunk, nagyjából össze is raktam melyek, ami miatt megéri, és melyek miatt pedig szidhatjuk jogosan ezt az évet…

Facts:

  • Remélhetőleg úgy is felveszik, és ha BP-n jársz egyetemre, tudod milyen, ha lehetetlen beérni.
  • Olcsóbb. Mármint így nem kell utazgatnod, meg tankolnod az elvesztegetett energiádat. Vagy az autódét.
  • Kicsit az elsőre visszakanyarodva, erre felé nem igazán lakunk az iskola séta körzetében, szóval valahogyan be kell érni, ami tegyük fel Budáról nem igen lehetséges ha az iskola meg tegyük fel a XVI-ban van.
  • Meg hát így legalább nem is számít merre vagy. Csak wifid legyen, meg… kedved. (Meg ha tényleg van adj nekem is,)
  • Egyszerre melózhatsz, és tanulhatsz. Mondjuk, ha van valaki aki ezt szívesen űzi, annak mutass be kérlek, mert kitenném a falamra, mint legfőbb példakép.
  • Persze a mérleg másik nyelve is kihagyhatatlan… Elvégre is emberek vagyunk, társasági lények, és így, vagy úgy, de a szokások rabjai. Nincs személyes érintkezés, elmaradnak az ebből adódó új ismertségek. A szokások rabja dolognál pedig arra utaltam, hogy mégis ki szeretne egy ilyen kaotikus állapotot megszokni, főleg, hogy soha nem volt ilyesmiben részünk…

Végére érve pedig csak annyi, hogy habár én a hátam közepére nem kívánom ezt az évet, se pedig azt a mennyiségű kárt amit magával hozott, legalább ennyit profitálhatunk belőle, ha már minden mást keresztül húzott.

A Linkin Park és a 20. év

2017. július 20 egy fekete napként lett beírva a történelembe… Éppen a Veszprémi Utcazene fesztiválon üldögéltem a színházkertben az estére alapozva, mikor hírtelen egy jóbarátom fordult oda hozzám. Mondott valamit, amit hirtelen nem értettem, hisz csak fél füllel figyeltem. Meg amúgy azt hittem valamivel keveri, mivel valahogy így mondta: „ Hallod most hozta le az index, hogy meghalt az a Chester.”

Lefagytam, azt hittem tényleg csak valamivel keveri, vagy csak valami kamu cikk, mint amivel MGK-nek is hozták le a halálát, holott erről mindenki tudott, csak éppen ő nem. Azonnal utána néztem, fixen csak tévedés lehet.

Majd az igazi fagyás ott következett be, mikor csak beírtam, hogy Chester Bennington… Majd azonnal kidobta az összes létező hírportál pár perces cikkjeit.

Ráadásul mikor kiderült, hogy ahogy tette Chris Cornell (Soundgarden, Audioslave), úgy jóbarátja, Chester is, ez igazán letaglózó volt.

Főleg azután nem egészen 3 héttel, hogy még előttem állt DRK sapkában, és vele üvölthettem végig a gyerekkoromat megtestesítő zenéket a 2017-es VOLT fesztiválon.

Egy szónak is száz a vége, ahogy millió sorstársamnak, nekem is a Linkin Park volt a fiatalságom egyik legüdébb színfoltja. Mikor pedig ez megtörtént, egyszerűen egy akkora űr keletkezett a zenében, amit azóta sem tudott zenekar/előadó kitölteni.

2020 pedig egy nehezen megfogalmazható metafora, viszont bármi is legyen ami rímel rá, az biztos, hogy nem lenne egy pozitív hangvételű szó.

De talán öröm az ürömben, főleg nekünk LP fanoknak, hogy holnap (10.09) jön ki a 20. évfordulóra beharangozott Hybrid Theory 20th Anniversary Edition, ami rengeteg demót, és el nem készült anyagot fog remélhetőleg tartalmazni, és talán kaphatunk egy kis bemutatót, hogy mi lehetett volna még, ha Chester a mai napig köztünk lenne.

Azonban ha már szóba került a Hybrid Theory, mely 2000-ben egy óriási robbanással hozta be a Linkin Parkot a köztudatba, és a mainstream médiába, vegyük végig időrendben, honnan is jutottak el ide, 20 év alatt.

2000 –  Hybrid Theory

Nehéz lenne bármi újat mondani erről az albumról. Korszakalkotó, újító, progresszív, és megismételhetetlen. A Limp Bizkit, és a Korn már rég Nu-Metal zászlóshajók voltak, viszont jött a Linkin Park, és letarolt mindent a modernebb, elektronikusabb, és sokkal komplexebb rap-metal hangzásával.

2003 – Meteora

Itt már tudták, mire számítsanak, mi is az, amit a Linkin Parkért megőrülő közönség elvár, és itt sem volt kérdés. Bármilyen magasan volt a léc, sikerült ezt az albumot is olyan magasságba emelni. Ebből sem született soha hasonló, mégis kissé más volt.

2007 – Minutes to Midnight

Ebben az évben komoly felhozatal volt egyébként is a metal műfajok között. Az LP viszont ismét csavart egyet a dolgon, és egy újabb, sokkal inkább Alternative Rock hangzásra léptek, persze megmaradva a Nu-Metal gyökereknél. Ez is kihagyhatatlan.

2010 – A Thousand Suns

A talán legvitatottabb album. Óriási várakozás, és hatalmas marketing előzte meg. Felemás érzelmek pedig követték. Más volt, mint várták az emberek. Itt már az elektronika dominált, és minden eddigi fő ismertetőjegy a háttérbe szorult.

2012 – Living Things

Itt már leginkább a pop volt, ami nagyon dominált, nagyon komoly elektronikus, újító hangzással. Kísérletek pedig dobokkal, torz hangokkal, de ízig vérig LP.

2014 – The Hunting Party

Egy újabb óriási meglepetés. Vissza metalhoz. De már punk hatásokkal, és power metal elemekkel, óriási featekkel. Zseniális album as always.

2017 – One More Light

A legfájóbb pont. Sajnos az egész album egy, ahogy az angol mondaná: „suicide note”. Persze ez egy enyhe túlzás. Ettől elvonatkoztatva egy gyönyörű szép vokálokkal, a tőlük megszokott újító profizmussal, és az eddigi talán legszebb szövegekkel teletűzdelt album lett.

Nem tudnék kedvencet választani, de egy dologban mindenki, akinek valaha is játszott bármi szerepet az életében ez a zenekar, egyet érthet. Amióta nincsenek, a zeneipar az egyik legnagyobb ikonját elvesztve, nem találja igazán a helyét.

TOP 10 magyar zenekar, amit a koncert szezonban ne hagyj ki!

Fura ez a nyár, egy kiesett tavasz miatt most azt se tudjuk, elkezdődött-e. Viharosan indult, meteorológiai, és átvitt értelemben is. Beköszönötött a jó idő, és a Margit-Szigeten kívül még nem történt az emberrel semmi, amit isten igazából társasági élménynek nevezhet. Bár még egy kocsmázás élménye is felért egy Tomorrowland élménnyel, főleg miután be voltunk zárva, és nem tudtunk magunkkal mit kezdeni.

Tankcsapda

Sell out, vagy nem sell out ez itt a kérdés. Már valakinek mert engem pont rohadtul nem érdekel, mely politikai indíttatás volt most ez a majdhogynem Tankcsapdára szabott törvény. (Mely szerint pont arra a hétvégére lett feloldva, hogy autós koncertek sem lehetnek, mikor nekik éppen lett volna.) De ez most egy másik topic. Talán Lukács már nem az a kis Cobain rajongó (talán picit copyzó) lázadó tinigyerek, a régi zenék még mindig bevernek rendesen, mikor felcsendül, hogy „Itt lakom látod…” Jön a pyro, a közönség pedig megőrül.

Bagossy Brothers Company

A Tankcsapda életútját tekintve, még szinte kisgyereknek számító Bagossy Brothers Company nem egy könnyű utat járt meg a magyar fesztivál nagyszínpadjaig. Gyergyószentmiklós nem a szomszéd falu. Maximum olyan tekintetben, hogy Magyarország számára szomszéd, hiszen a srácok erdélyiek. Az Indi – Folk – Rock vonalból hamar az ország kedvencei lettek, és talán még észbe sem kaptak, mikor az Olyan Ő-t már egy egész ország üvöltötte, a pikk-pakk elkapkodott jegyes, teltházas koncerteken.

Krúbi

Nem is emlékszem mikor, de talán egy kocsma előtt állva Veszprémben tolta egy haverom a fülemhez az 5-ös almáját, amiből hallkan, de kiszűrödött a Pesti Est. Azonnal megfogott a beat, de a lyrics szinte nem is halltszott. Következő nap véletlen ismét szembe jött. Akkor már teljes terjedelemmel hallgattam bele, és varázsolt el egy olyan intellektuálisan proli flow, ami azóta is számomra egy örök favorit. Nem vagyok ezzel egyedül, hiszen Krúbi jött, látott, becsatlakozott a Belgához egy turnére, és győzött. Robban a színpad, a szövegek, és a politikai töltet. Nem csoda, hogy AZA & Tirpa kapott az alkalmon, és hamar behúzták az SCBP-hez.

Vad Fruttik

Ritka az olyan szám, ahol Marci ne az apjáhpoz kötődő viharos viszonyról énekelne, vagy épp arról, hogy most éppen mely tudatmódosítotól zuhan a végtelenbe. De hát kinek is kellene, hisz egy ilyen világon tényleg egyedi Alt.Rock – Industrial hangzást nehéz lenne nem szeretni. Brutális koncertek, eszméletlen energia, és egy akkora hagnterjedelem, hogy leszakad a fejed.

AWS

Mikor berobbant a Viszlát Nyár, én is ott ismertem meg őket. Hallottam már róluk előtte is persze, de szégyen vagy sem, én akkor kezdtem el őket masszívan hallgatni, és látogatni. Hát és milyen jól tettem. Ilyen intenzív pogo, és deathwall kevés van, vagy inkább nincs is magyar fesztivál zenekar koncertjein, főleg úgy, hogy ennyire barátságos, és segítőkész legyen mindenki. Örs hangja, és előadásmódja, és persze a mezítláb rohangálása hamar visszajáró vendéggé teszi az embert.

Blahalouisiana

Még nagyon régen, talán a Bohemian Betyars-szal nyomtak közös turnét, ahol először hallottam Barbit énekelni élőben. Azonnal szerelmes lettem a hangjába, és szerintem mindenki más is a teremben. Még talán az első album sem volt kész, csak mint single volt ki adva az „Ahol összeér”. Azóta is töretlenül imádom minden koncertjüket.

CLOUD 9+

Szintén első hullám, még csak EP-k semmi album, mikor megismertem őket, Zsolti ott járkált taliándörögdön (Művészetek Völgye talán 2014) közöttünk, hát azóta is megvan valamelyik fiókomban elveszett telefonomon az (első) kép. Még 6 tagú volt a zenekar, és emlékszem, BMTH, Prodigy, és Pendulum dalokat is húztak elő. Azóta Main Stage, BP Park teltház, de az iram töretlen.

JETLAG

Eleinte nem tetszett, kicsit semmilyennek találtam. Aztán meghallgattam egy A38 felvételt, és azt se tudtam merre vagyok arccal. Azóta jópár JETLAG koncertet megjártam, és minél többször megyek, annál jobban megkap. Zseniális electro – pop- rock fúzió, Tomi pedig még mindig a világ egyik legjobb dalszövegírója (& énekese).

Kelemen Kabátban

Ha valamilyen kaotikus bolondozásra vágysz, de nem feltétlen rapre (pl.: Belga), akkor itt vannak Boldiék, az idióta cuccaikkal, a kis kedvesen bugyuta (viszont ugyanannyiszor mélyenszántó, és komoly) szövegeikkel, Jumo által producelt alapokkal. Hol rockos, hol dnb-s, hol csak szimplán popos, de nem lehet elvenni tőlük, hogy catchy, instant dallamtapadás, és minden fesztivál egyik alappillére.

Lóci Játszik

Számomra az egyik legnagyobb magyar zenei szerelem. Szerepeltem klipben, voltam lemezbemutató fogadáson, akusztikon, beszélgetésen… Lócit és a többieket csak szeretni lehet, közvetlenek, odaadóak, egy – két ember kérése miatt szívesen nyúlnak bele a dal listába… Mi kell még?

Egy fesztiválon, vagy egy nagyobb rendezvényen szerintem a koncertek akkor lesznek igazán autentikusak, ha már mondjuk 5, 10 vagy 15-ödjére is járok ott, mindig legyen más. Akiket felsoroltam, élen járnak ebben. A kiszólások a strukturák, a dallisták, a meglepetés előadók.

Sajnos nem midnenkiről mondható már el ez, vannak akik már belefáradtak, és a koncertek nagyrésze csak egy előre legyártott séma, ami másodpercről másodpercre ugyanaz, bárhol is van előadva. Szerintem mind ismerjük az ebben legjobban elöljáró pécsi zenekart. (Segítek, nem a 30Y.)

A NECC jelenség

Furcsa napokat élünk most. Valószínűleg egyikünk sem találkozott még ilyen fennforgást okozó jelenséggel, mint amibe most a koronavírus kirobbanása óta kerültünk. Persze ebben is rengeteg az ellentmondás, de ez egy más lapra tartozik, nem ezért vagyunk most itt.

Lassan itt a nyár, melegszik az idő, és ha ilyen antarktiszi beállítottságú vagy mint én, te is rövidgatyában tolod az ipart már éjjel is. (Persze szigorúan otthon. Tudod.) Jönnek a 25+ fokok és mi lenne a más beállítottság így a mi korunkban, mint éppen a fesztiválokat böngészni és azon gondolkodni, hogy épp melyiken hagyjuk ott a szerény vagyonunk nem kis részét.

Sokan imádkoztunk mostanság a fesztiválszezonért és úgy néz ki, hogy öröm az ürömben alapon augusztus 15. után már mehet a menet. Most azért imádkozzunk, hogy ez így is maradjon.

Már javában a pubok, bárok teraszán ülhetnénk nap mint nap. Csak manapság kicsit feje tetejére állt minden. A zeneiparban viszont azt hiszem ez már a koronavírus előtt sem volt sokkal másabb. Ott is a feje tetején áll már lassan igencsak sok dolog.

Ha rutinos fesztiváljáró vagy te is és/vagy otthon vagy a magyar keményebb zenék terén, biztos ismerős lehet a Fish!. Senior Hal és brigádja, akik elmondásuk szerint Pop-punk zenét tolnak, bár szerintem milliószor inkább garázsrockot. Személy szerint én szeretem és rengeteg koncertjükön voltam már, magyar viszonylatban egy nagyon egyedi élmény, profi banda, a maguk kis mára már unalmas módján még mindig autentikusak és szerethetőek.

Persze akkor mi is ez a cím? Meg ez a téma a zeneipar fejreállásáról? Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez, ami mostanság folyik. Mert nem feltétlen a trash zene most a célkereszt. Egyébként abból is rengeteg van, amit nagyon szeretek. Ahogy a Necc Party is egy érdekes színfolt. Poénnak indult és milliós üzlet lett. Eddig egyébként ez egy szép kis startup. Ha valakinek esetleg nem ismeretes, ami egyébként nem hiszem, hogy gyakori lenne, a Fish! zenekarból Senior Hal és Shaman Leva a tagok.

Na de mit is tesznek? Olyan zenét kevernek 5 kerek órán keresztül, amire felnőttünk. Mondjuk abból is azokat, amikre józanul az ember óriásit kringézik, majd elnyomja ha a rádióban épp feltűnik. Azonban egy ilyen buli nem feltétlenül a józanságról szól, hanem arról, hogy csatak elázva torkod szakadtából megy az Álomhajó és a Livin on ö préjör.

Akkor ez most pozitív, vagy negatív? Annyiban pozitív, hogy akármennyire is szeretném utálni, hazudnék ha például azt mondanám, hogy nem voltam már tizen-X Necc bulin és ne élveztem volna az éppen akkor létrejövő feelinget. Na meg persze közgazdász szemléletben egy ekkora piaci niche rést egy poénból így betömni, na az becsülendő.

Viszont festival-head szemmel nézve ez egy nagyon szomorú és komor időszak. Hiszen szeretett fesztiváljaink nagy részén fellépnek, gyakran pedig olyan előadók elől elvéve a helyet, akiknek talán csak egy icipici push kéne ahhoz, hogy fesztiválokon bebetonozott zenekarokká, vagy DJ-vé váljanak. Elvégre is szépíthetjük ahogy szeretnénk, ez csak trash és nem „szívből jövő necc”.

Big respect a teltházas BP Park koncertekért, de szerintem bármelyik Nagy-Szín-Pad! tehetségkutatóban induló előadó, vagy akár bármely nagyobb zenekar előzenekara sokkal inkább megérdemelné ezt a figyelmet, mintsem hogy a fejünket oda fordítsuk, ahol 5 órányi ’90s megy, ami bármely házibuliban ugyanígy megoldható, mondjuk a bűvös Spotify nevű varázslattal.

TRAP METAL

2020 most az év. Még szinte el sem kezdődött, de már kaptunk annyi szenvedést a nyakunkba, hogy lassan azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal… Vagy lassan sajnos már inkább maszkkal. Persze, most ez az időszak az előadókat legalább arra ösztönzi, hogyha fellépés úgysincs, így marad a stúdió, és a brand new zenék gyártása. Kis öröm az ürömben, ez tagadhatatlan.

Habár a Trap-Metal / Scream Rap / Trapcore, ejtsd ahogy akarod, nem 2020-ban indult útjára, mostanában kezd igazán kicsúcsosodni, és igazán érdekessé válni. Szokatlan, dühös, dobhártya szaggató, ugrásra ösztönző, agresszív egy zenei egyveleg ez. Bár ilyen tökéletes fúzió, mint Punk, Metal, Rap, Trap és Dubstep… Hogyne lenne garantált siker.

Már anno Tentacion is nyomta ilyesmi alapokra, 16-17-ben, de neki nem ez volt a fő profilja, bár tagadhatatlan, hogy eszméletlen nagyot ütött ez az akkoriban még teljesen idegen műfaj.

Azután pedig megjött az igazi átütő erő, aki valószínűleg a műfaj koronázatlan királya:

scarlxrd

A srác aki előszőr nu metal zenekarban is énekelt, érthető a kötődés. Brutális screamekkel kisérve a szanaszéjjel torzított 808-as dobok búgását, trash metal guitar breakdownokkal kötötte össze az egyveleget, melyeket olyan brutális koncertekkel bizonyít, hogy leszakad a fejed. Kajak.

Gizmo

A Rhode Islandről kiszabadult „alt rapper”. Magát Nightmare Rapperként aposztrofálja, és az instrumentálok, vokálok egyvelege tökéletesen reflektálnak is erre, hiszen tényleg minden zenéje, és szövege olyan akár egy rémálom. Persze számunkra ezek a legszebb rémálmok.

REDZED

Számomra abszolút Nr. One. De nem csak a Trap Metal szcénát tekintve, hanem bárhonnan csemegézve, számomra nála egyedibb hangzást talán még senki nem produkált az elmúlt években. Jellegzetes hangja van, és még jellegzetesebb zeneisége. Sokszor már inkább a Harcore zenébe nyúlik át, és az öltözködési stílusában is inkább egy Thrash Metal zenészre hasonlít, mégis brutális szövegeket tol, és rappel. Ráadásul még csak nem is brit, vagy amerikai, hanem cseh. Muszáj lesz végig tombolni egy koncertjét, addig nem lehet meghalni. Elvégre nem is lakik messze.

Ghostemane

Okkultizmus, depresszió, nihilizmus, halál. A black – death – thrash metálon felnőtt srác, aki ötvözte ezeket a hip-hop elemekkel, és a trappel. Szintén olyan egyveleget hozott létre, melyet még senki. Ilyet talán nem is fognak. Elsöprő erejű, és lendületű koncertek, Death Metalból eredő logo, merch, és stílus. Autentikus, az 100… Bár amiket művel, ő tuti nem 100. Ezért szeretjük.

lil HOLT

Végül pedig egy magyar gyöngyszem. Habár főként nem ilyen zenében utazik, nem szabad elmenni amellett, hogy van itthon is valaki, aki ügyesen műveli ezt a  műfajt. Pedig magyar nyelven nem olyan egyszerű, hisz ahogy a többi zene stílusban, itt is kilométeres különbség van a nyelvek átütő ereje között.

Youtuberek IQ-val

Igen nehéz mostanság olyan tartalmat találni az interneten (de maradjunk most csak mindannyiunk kedvenc videómegosztó portáljánál – nem a TikToknál nyugi), amely ne lenne megosztó, figyelemfelkeltő, nézettség hajhász, vagy nemes egyszerűséggel csak clickbait. De persze nyugodtan nyúlkálhatunk ebben a végtelen mély szemetes vödörben, hogy ezeknél is szennyebb tartalmakra akadjunk.

Szóval túllépve a Brodapsten, és a hasonlóan mélytengeri Középsulin, azért a szemetesláda tetején bekancsintgató fénysugárban igenis benne rejlik pár olyan Youtuber – Youtube csatorna, akiket hallgatva könny szökik az olyan egyszeri ember szemébe, akinek az IQ-ja már képes meghaladni a mezei gyep szintjét, és örömmel konstatálhatja, hogy a szemét halom túloldalán van bőven keresnivaló.

SPEEDZONE

Ha valaki szereti az Autó – Youtube – Profizmus szentháromságot, akkor bizonyosan nem kell neki bemutatni a Speedzone.hu-t, amely a magyar autós tartalomgyár (Szerintem) koronaékköve. Pista & tettestársai állandóan olyan helyzeteket generálnak, melyeknél csak néz az ember, hogy: „Te jó ég ezt meg honnan szülték ki?”. Persze ha valakit ez nem nyűgözne le kellőképpen akkor ott van Pista & Brúder dumája. Az biztosan lefog.

FANMADEMAKER

És meg is érkeztünk az két vitatott karakter közül az elsőhöz. Brutál gyors, aktuális, intelligens, humoros, és tájékozott. Kegyetlen egyveleg ez, mivel magyar viszonylatban egy szép táborral rendelkezik, és páros lábbal száll bele mindenkibe, és mindenbe aki vagy ami kicsit is erkölcstelen, vagy sell out. Hamar megtalálja a fogást egy témán, amit azonnal úgy tálal, mintha heteket tudott volna rá készülni, pedig napi szinten ontja a szerencsére nem super aids tartalmat… Azt megteszik mások, akikbe szerencsére azonnal bele áll, mivel a magyar Youtube értelmi színvonalával azok az undorító trash tartalmak hasítanak így is úgy is, üde színfolt, hogy vannak akik ezt kellő humorral, és intelligenciával fékezni tudják.

The Raven Croaks

A másik vitatott karakter. Családapa révén nem annyira aktív, de közel sem törpül el FANMADEMAKER mellett. Nem fél megcsillogtatni zenész tudását, és véleményem szerint a magyar Youtube egyik legkiemelkedőbb, és messze egyik legszerethetőbb alakja. Egyedi humorral, és kellő iróniával olt mindenkit le a sárga földig. (Szabyest, rBence, és a többi tehetségtelen magyar Youtube melléktermék)

Bánkuti Dani

Magyarország első zeneipari csatornája. Dani, akinek már komoly produceri múltja van a zenében egy nap úgy döntött, inkább vloggerkedésre adja a fejét, és a Magyar Producer Workshop csatornájából kinőve létre hozta a zenei hírekkel, albumokkal, friss megjelenésekkel, és életművekkel foglalkozó csatornáját. Rengeteg munka van egy-egy videójában, és bármely témát választ alaposan utána megy, mind a zenei stílust, határokat, és persze a zenész és nem zenész szemmel is észrevehető fícsöröket is górcső alá veszi.

Dallamtapadás

Simon Dávid az első magyar zenemegfejtő. „Amikor meghallasz egy dallamot, ami annyira hat a lelkedre, hogy a semmiből elkezded dúdolni és egész nap az jár a fejedben”. A kettő magyar zenéket boncolgató csatornából Dávid inkább az indiebb vonalat képviseli, albumokra, EP-kre, LP-kre és Singlekre reflektál, főként a Hip-Hop vonalon, és az Indie-Alter Rock stílusokban. Üde színfolt ő is hiszen nem véletlen említettem, hogy Ő egy Indiebb vonal, mert egyedi, de még friss és kiforratlan, minden esetre is remélem egyszer sokkal feljebb tör majd, hiszen ha valami, akkor egy magyar zenemegfejtő az bizony nincs még egy. Ilyen stílusban legalábbis biztosan nincs.

Nos, próbáltam egy 5-ös listát hozni, hogy kik is azok akik a magyar Youtube poklából is kilátszanak, sőt ragyognak, és olyan tartalmakat hoznak, melyekre megéri figyelni, és nem agyrohasztó, és népbutító (főleg nem tehetségükből gagyi vicctárggyá vált formák, önmaguk paródiái – Bánki Beni, Dancsó P) „tartalmat- contentet” gyártanak.

Top