Közérdekű
2022. 01. 12. - Anna Amina Klinovics

Alvásparalízis – álom és ébrenlét között


Mindenki szokott álmodni, még azok is, akik váltig állítják, hogy nem. Bizony ők is, csak épp másnapra teljesen elfelejtik álombeli képeik forgatagát, egyedül az extrém pszichológiai zavarokban szenvedő betegek esnek a kivételek zónájába, ugyanis még a vakok is szoktak álmodni. Azok az emberek, akik születésük után vesztették el a látásukat, természetesen látnak képeket álmukban, azok azonban, akik eleve vakon születtek, bár képeket nem látnak, de egyéb érzékszerveiknek köszönhetően ugyanolyan intenzitású álmokat élhetnek meg. Na de mi a helyzet azokkal, akiket egy olyan különös dolog is utolér, mint az alvásparalízis?

Az imént említett kifejezés nem más, mint az egyik legrémisztőbb alvásprobléma, melyet az emberek nagyjából negyven százaléka tapasztalt már legalább egyszer élete során. A jelenség egyfajta alvási bénulás, mely közben az alanyok gyakorlatilag olyanok, mintha ébren élnék át az esetek túlnyomó többségében rémálmaikat, úgy, hogy közben nem tudnak mozogni. Általában elalvás előtt vagy ébredés után jelentkezik azon a cérnavékony határmezsgyén, ami az ébrenlét és az alvás között húzódik. Leggyakrabban és leginkább azokat érinti, akik megfosszák magukat a megfelelő mennyiségű, nyugodt alvástól, holott egy átlagos felnőttnek napi 7 és fél – 8 óra alvásra lenne szüksége. Bár az alvásparalízis nem nemhez kötött, ha azonban kor alapján kéne behatárolni, akkor leginkább a tinédzserek és a fiatal felnőttek körében üti fel a fejét először, megesik, hogy a későbbi éveikben is folytatódik, azonban annak is megvan az esélye, hogy az illető egy idő után maga mögött hagyja ezt a hajlamot.

Alapvetően az emberi agy többlépcsős fázisokon megy keresztül, mielőtt eljut a gyors szemmozgással kísért úgynevezett REM (Rapid Eye Movement) fázisba, az aktív alvás szakaszába. Azonban az alvásparalízis esetében az agy nem futja végig a szokásos kört, hanem rögtön a REM-szakaszba toppan, vagy épp abból ébred fel, ilyenkor pedig a tudat összezavarodik annak kapcsán, hogy alszunk vagy ébren vagyunk-e már, és a kettő sajátos elegyében marad. Így, bár az elme felébredt, a test még nem.  Noha az izombénulás a REM szakasz egyik természetes velejárója, a szervezet azért áll le mindenféle izommozgással, hogy ne kezdjünk el álmunkban mozogni, vagy szélsőséges esetben kárt tenni magunkban. Ez az ijesztőnek ható jelenség egyes esetekben tényleg pánikszerű élményt okozhat.

Bár nagyon ritka, de akadnak olyanok, akiknek alvásparalízisük, néha önkéntelen átbillen tudatos álomba. Legtöbbször ez egy kis „rásegítést” igényel, ami egyet jelent azzal, hogy a bénultan fekvő alany tudatosítja magában, hogy ami vele történik az lényegében nem több egy rossz álomnál, de az esetek többségében, a fokozott érzelmi aktiváció erejét nem tudja felülmúlni a tudatosság. A két állapot között a kapcsolatot a REM fázis normálistól eltérő működése képezi. A tapasztalatok is arról számolnak be, hogy a tudatos álmodók sűrűn élnek meg alvásparalízist, de ennek fordított verziója is beigazolódhat. Így akik a tudatos álmodás rejtelmeit feszegetik, jobb, ha számolnak az a már hosszan taglalt jelenség kockázatával.

Nehéz megállapítani, hogy pontosan mi okból alakul ki, de az eddigi kutatások alapján olybá tűnik, hogy a gyanúsítottak listájára írható a stressz, a rendszertelen alvás, a narkolepszia (az alvás-ébrenlét szabályozásának egyik zavara), a kialvatlanság és a szorongás, azonban mégsem emelhető ki egyértelműen egyikőjük sem tettesként. Kétségtelen, hogy az alvásparalízis nem épp egy kellemes élmény, és bár rémülettel telve térhetünk magunkhoz belőle, nem szükséges pánikba esnünk és rögtön szakemberhez rohannunk, hiszen egy életmódváltással is csökkenteni lehet előfordulását. A rendszeres testmozgás, az egészéges étrend és a megfelelő mennyiségű, kiszámítható alvás tökéletes vértezet a csaknem már paranormálisnak ható jelenséggel való harcban. Nem elhanyagolható a stresszszintünk csökkentése sem, hiszen magától értetődő, hogy az ember nem tud igazán jót aludni, ha feszült és ideges. Ha azonban az alvásparalízist rendszeresen, egymáshoz közelebb eső időpontokban tapasztaljuk, akkor egy alvásspecialista tudja a legmegbízhatóbb tanácsokat adni az ügyben.

További cikkek
Top