Közérdekű
2014. 11. 02. - Kahy

Alcohall of Fame

A világon sokan heti, vagy netán napi gyakorisággal fogyasztanak alkoholtartalmú italokat. Így hát, ki ne ismerné a Johnnie Walkert, a Jack Daniel’s-t, vagy a Martinit? Vagy a koktélok kihagyhatatlan alapanyagát, a Bacardit?

Ismerni a piákat még alapjában véve nem nagy ritkaság. Sokunknak vannak közeli élményei a fent említett nevekkel. Ismerjük őket, fogyasztjuk őket. Azonban sokkal kevesebb ember tudja, hogy a méltán híres italok mögött kik is álltak valójában. John Walker, Jack Daniel és a többiek valóban élő személyek voltak, akik a szeszgyártás elején olyasmit alkottak, amire talán csak a Coca-Cola volt képes. Meghódították a világot.
Az alábbiakban igyekszem bemutatni, mit is érdemes tudni ezekről az emberekről és a nevük alatt futó nedűkről. Tulajdonképpen minden egyes történet egy kis családi vállalkozás felfuttatásáról szól, tehát korabeli startup cégeknek is vehetjük őket. Túléltek világháborúkat, alkoholtilalmat és számos egyéb olyan akadályt, amelyek más gyártókat örökre letöröltek a boltok polcairól.

Johnnie Walker

John Walker 1820-ban, 15 éves korában, a skóciai Kilmarnock városában kezdte meg pályafutását, egy kis vegyeskereskedés eladójaként. A boltot édesanyjával ketten üzemeltették, a bejárat felett az akkor még semmitmondó John Walker cégér lógott. A bolt kínálatában megtalálható volt az akkor még nagyon kezdetleges ízvilágú whisky is. A készlet a különböző vidéki szeszfőzdék termékeiből állt, a Walker család soha nem főzött saját párlatot, ami viszonylag csalódásnak tűnhet elsőre a világ leghíresebb italmárkájának atyjától.

A whisky eredetileg középkori gyógyszer volt, amely az árpa, élesztő és víz (tehát, a sör) lepárlásával készült, megbolondítva különböző növényekkel és fűszerekkel. Mivel a whisky készítését akkoriban erősen adóztatta az Angol Királyság, ezért a párlatok színvonala sem volt az igazi. Walker nagysága ekkor lépett elő. A korabeli teák keverési szokásaihoz hasonlóan, elkezdte a boltjukban rendelkezésre álló italokat keverni. A kísérlete során felfedezte, hogy bizonyos típusú párlatok keverésével egy stabil, egyedi ízvilágot tud létrehozni. Így létrehozott többféle kevert whiskyt, amelyek minősége már a prémium kategóriába tartozott, ezzel felhívva magára és boltjára a pénzesebb vásárlók figyelmét is.

Napjainkban a forgalomban lévő whiskyk több mint 90%-a kevert. John Walker ezzel nem csak egy márkát teremtett, hanem újraértelmezte a whisky fogalmát is. Halála után fia, Alexander Walker örökölte az üzletet, akinek szintén remek érzéke volt a keveréshez és a marketinghez is. Korát megelőzve már kidolgozott egy arculatot a saját italmárkához, melynek része az azóta is használt téglalap alakú üveg, az aláírással díszített címke, apja sétáló alakja és a Johnnie Walker márkanév.

jw_keep

Jack Daniel’s

John Walkerrel ellentétben, Jasper Newton Daniel már 9 éves korában elkezdte a whiskyfőzést. A Tennesseeben, Lynchburgben született Jack elmenekült otthonról nem sokkal anyja halála után, a városbeli Dan Call tiszteletes fogadta örökbe. Azt a híres családi titkot, ami mai napig a Jack Daniel’s alapjául szolgál, Call atya rabszolgájától tanulta. Ez a recept tette már akkor is különlegessé és különbözővé a bourbon és scotch whiskyktől a Tennessee-ből származót. 1863-ban Call atya az egész országban terjedő önmegtartóztató életmód miatt kénytelen volt eladni a kis szeszfőző üzemét, amit az akkor 17 éves Jack vásárolt meg, igen jutányos áron. Két évvel később Jack megtalálta a még hiányzó láncszemet a tökéletes whiskyhez. Sétálás közben akadt rá egy barlangra Lynchburg közelében, ahol egy tiszta, 13 fokos víz forrása volt.

1865-ben már ezen a helyen építette fel az új szeszfőzdéjét, innen látta el a környéket saját italával. A polgárháború után Jack volt az első, aki hivatalosan bejegyeztette a párolót, illetve a vállalatát, így a Jack Daniel’s vállalat a legrégebben működő szeszfőzde az Egyesült Államokban. Ő volt Lynchburg sztárja. Állítólag hiú volt: festette a haját és a szakállát is, kizárólag fehér ingben, csokornyakkendőben és fekete mellényben mutatkozott, illetve kalapot hordott. Jellegzetessége volt még a dús kecskeszakáll is.
A brand megszületése hasonló, mint a fenti skót úriemberé. Először az egységes üveg került bevezetésre, melyet Jack maga választott ki egy helyi üvegesnél, majd a címke, amelyen eredetileg a „Régimódi szeszfőzde” felirat szerepelt, alatta Jack Daniel neve, Lynchburg városa és a „No. 7” felirat. Ez utóbbi azóta is rajta van minden palackon, azonban soha nem derült ki, hogy ennek mi a jelentése.

Az első nagy áttörést 1904-ben sikerült elérni, amikor a St. Louis-i Világkiállításon a Világ legjobb whiskyje díjjal jutalmazta a zsűri a szeszt. Jack Daniel 1905-ben hunyt el. Gyermeke nem volt, így unokatestvére, Lem Motlow (akinek a neve szintén a mai napig szerepel az üvegeken) vette át a főzde irányítását. Az amerikai szesztilalom idején ugyan le kellett állítani a termelést, de 1938-ban újjáépítette a szeszfőzdét, és útnak indította az azóta is tartó hírnév felé a Jack Daniel’s whiskyket, amelyről egyik leghíresebb fogyasztója, Frank Sinatra az alábbit mondta: „Nem tehetek róla. Imádok mindent, ami átsegít az éjszakán, legyen az imádság, nyugtatószer, vagy egy üveg Jack Daniel’s.”

jack

Martini

A vermut nem más, mint gyógyfüvekkel, növényekkel és gyümölcsökkel ízesített bor. Ugyanúgy létezik belőle száraz, félszáraz vagy éppen édes is. A leghíresebb ezek közül a Martini név alatt futó termékcsalád, melynek története egészen 1860-ig nyúlik vissza. Ekkor két, korábbi tulajdonosát is elveszítő itáliai vermutkészítő vállalat vezetését átvette Luigi Rossi és Alessandro Martini. A Torinóból induló vállalat meglovagolva az olasz vermut őrületet, rohamosan elkezdett terjeszkedni a régióban. Ennek fő oka a korábban ügynökként dolgozó Martini meglátása volt, miszerint az alkoholra van igény. Hét évvel később a cég termékei elérték New Yorkot is, ahonnan a frissen kiépült vasúthálózatot kihasználva gyorsan elkezdték terjeszteni a vermutot az Egyesült Államok többi részére is. Közben pedig népszerűségüket növelte több különböző díj elnyerése is. 1879-ben a társtulajdonos, Teofilo Sola elhunytának következtében alakult ki a Martini & Rossi név, amiből azóta Martini lett.

Annak ellenére, hogy a századforduló környékén a céget Rossi négy fia vette át, a terjeszkedés folyamatos volt ezután is, sőt, a Martini koktél híressé válása után a cég rekorderré vált az alkoholpiacon. 1990-re a világ hatodik legnagyobb bor- és tömény szesz gyártója lett, majd 1991-ben a Bacardi többségi tulajdont vásárolt a Rossi családtól, 4,3 milliárd dollárért.

martini-rosso

Bacardi

Talán deja vu-ként hat, ha azt írom, hogy Don Facundo Bacardi Masso 1862-ben potom pénzért vásárolt egy kis lepárló üzemet Santiago de Cubában. A dolog érdekessége, hogy a cél egyáltalán nem a világhírnév volt, hanem egyszerűen a több lábon állás. 1844-ben a Bacardi cég, még csak egy kis ruhagyártó üzem volt, amelynek üzletében a ruhadarabok mellett szerszámokat, bort és tömény italt árultak. Ez utóbbit pusztán azért, mert a Bacardi testvérpár szerette. Azonban Facundo nem volt elégedett a boltjában kapható rum minőségével, így hát kísérletezésbe kezdett a jó minőségű tömény előállításával. Pár évvel később földrengés sújtotta Kuba egy részét, melyben a kis üzlet is megsemmisült. A nulláról felállva, Bacardi megpályázta a spanyol kormány felhívását, miszerint a legjobb minőségű rum előállítója pénzjutalomban részesül. Az ezután következő tíz évben a Bacardi felvette a versenyt a rumgyártók körében. Olyannyira, hogy a mai napig is létező, „Bacardi 8” névre hallgató, cukornádból nyert rum a mai napig egyedülálló.

A további kiemelkedés érdekében Don Facundo és neje megtervezték a logót is: a denevért (a kubai őslakosok szerint szerencsét hozó állat), ami szintén a mai napig kíséri a márkát. Az áttörés 1877-ben következett, ugyanis ekkor nyerte első díját a Bacardi Carta Blanca névre hallgató rum. A századfordulón pedig a Kubában állomásozó amerikai tengerészgyalogosok megalkották a máig ismert Cuba Libre koktélt, melynek alapanyaga a Bacardi rum és kóla. Ennek hatására 1904-ben, St. Louis-ban a Jack Daniel’s mellett még két tömény nyert díjat, a Hennessy konyak és a Bacardi rum.

Jött azonban az amerikai szesztilalom. A Bacardi vállalat egyik, ha nem a legmeghatározóbb húzása volt, hogy ezt meglovagolta. Gyakorlatilag alkoholturizmust alakítottak ki az USA-ból érkező nyaralók részére. A cég hivatalos történetében így fogalmaznak: „Amint megérkeztek Havannába, ingyen Bacardi koktélokkal köszöntötték őket egy bárban.” Emellett a Bacardi ingyen képeslapot (melyet ingyen visszaküldhettek az otthoniaknak) osztogatott a Kubába látogató amerikaiaknak, amelyen egy denevérrel repülő úr látható, rumfogyasztás közben. Hogy mennyit keresett ezzel, és az USA-ba feketén importált alkohollal a vállalat, a mai napig nem tudják felmérni.

Postcard – Flying from the Desert. Bat with Uncle Sam, Cuba and Coconut Tree

A szesztilalom feloldása után a Bacardi, akkor már Pepin Bosch (Emilio Bacardi sógorának a veje) vezetésével elképesztően agresszív terjeszkedési stratégiát folytatott. Gyakorlatilag a világ minden táján lepárlókat és terjesztő raktárakat nyitott, a központot pedig egy fényűző palotába költöztette Havannában. A sikert még Fidel Castro hatalomra jutása sem tudta megtörni, holott a kubai lepárlók mind azonnali államosításra kerültek. Bosch ekkor választhatott: vagy beáll a sorba és állami irányítás alatt vezeti tovább a céget, vagy költözik. Ez utóbbit preferálta, így ma a Bacardi a világ legjobban fogyó tömény itala. A vállalat részvényesei pedig a mai napig Facundo Bacardi egyenes ági leszármazottai, így a cégcsoportot még mindig nyugodtan tekinthetjük családi vállalkozásnak.

Fütyülős

Igaz, hogy a nemrégiben megújult magyar pálinka imagének eme képviselője nem egy családról, vagy emberről kapta a nevét, de a Zwack által készített termék méltán felkerülhet a naggyá vált piák listájára. Ha világhírnévre még nem is tett szert, de 2004 óta töretlenül meghatározó szereplője a magyarok alkoholfogyasztásának. A termék 1930 óta létezik, a jellegzetes üveg pedig még korábbról ered. Az úgynevezett porciós palackot még a Rákóczi szabadságharc idején kezdték használni a katonaságban, az aznapi adag pálinka, vagy bor tárolására. Az üveg hosszú és vékony nyaka miatt, ha belefújtak, fütyülő hangot adott ki, így ragadt rá később ez a név. A terméknek tehát megvan a szükséges háttere, amire remek marketinget építettek a Zwacknál az EU csatlakozás idejében. Így jött létre a most is kapható termékcsalád.

Ha netalán valaha is elgondolkoztál volna a szeszgyártáson, ezektől az emberektől mindenképp érdemes példát venni! Ha szívesen olvasnál még hasonló sztorikat bővebben is, A. J. Baime – Híres Piák című könyvét mindenképp ajánlom. Ha pedig csak boldog fogyasztója vagy valamely termékeknek, legközelebb koccints egyet a fenti urak egészségére is!

Milyen gyakran fogyasztasz alkoholt?

Havonta egyszer
Hetente egyszer
Hetente többször
Naponta egyszer
Nem iszok alkoholt

További cikkek
Top