Szubjektív
2013. 11. 11. - Kovacsev

Addikció a felsőfokon – avagy mindent a játékfüggőségről

Biztosan mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amit csak úgy ismerünk, függőség. Legyen szó káros szenvedélyről, egy márkáról, egy sportról, vagy egy videojátékról. Én jelen esetben az utóbbira térek ki, és a végén még pár praktikát is előhúzok a képzeletbeli kalapból, amik segíthetnek a leszokásban.

Hogy alakulhat ki a játékfüggőség?

 

Azt hiszem ez a kérdés egyszerű, akár az 1×1. Három dolog kell hozzá: te, a játék maga és rengeteg idő. Persze most nyilván lesz olyan, aki zsigerből rávágja, hogy ő még sosem függött rá egyetlen egy játékra sem. Akkor engedjétek meg, hogy emlékezet-frissítő gyanánt előhozakodjak pár példával. 1988 végén Japánban kidobtak egy konzolt, aminek a neve Sega Mega Drive volt. Kezd derengeni? Még nem? Pici piros ruhás emberke, akivel gombákon ugrándoztunk, a tankos-lövöldözős játék, a kacsavadászat….. És ez csak pár gyöngyszem a véget nem érő listából. Evidens, hogy még ezek után is lesztek páran, akik tántoríthatatlanok maradtok, és konokul hajtogatjátok, hogy nem, ti ezekkel nem játszottatok. És a Tetris? Az nem sorolható ebbe a csoportba, ugye? Sajnos meg kell cáfoljalak titeket, a Tetris is ebbe a virtuális fertőbe tartozik. És akkor a 21. századi über-brutál grafikával rendelkező, komplex játékokról még egy büdös szót sem ejtettem. Lássuk, melyik három játék pörgött a legtöbbet az elmúlt években!

Grand Theft Auto (GTA)

 

Ki az, aki elsőképp nem a felülnézetes verzióra asszociálna? A rohangáló emberkénkre, akivel szinte bármit valóra válthattunk a virtuális világban. Lángszórózás fényes nappal az utcán, rendőrautók, vagy tankok elkötése, indokolatlan mészárlás a vonatállomáson, száguldózás a dupla csíkos Dodge Viperrel. A játék maga nem volt túl komplex a mostani GTA-hoz képest (noha volt egy-két küldetés, amelyekkel azért el lehetett bíbelődni), de megadta a folytatások alappillérét. Lelkiismeret-furdalás nélkül ki tudom jelenteni, hogy ez a játék benne van a dobogós trióban.

World of Warcraft (WoW)

 

Azt hiszem, sokaknak ismerősen csenghet ez a cím, mely minden bizonnyal az elmúlt évek egyik legaddiktívabb játéka volt. Az összes meglévő ingóságom rátenném, hogy nem egy kapcsolat ment tönkre a játék miatt. És akkor az ambíciókról, munkahelyről, sportról, iskoláról még szó sem esett… A játék lényege, hogy az elején választanod kell a tízféle hős közül egyet, akinek aztán évekig a hátát fogod bámulni, és a sok vele töltött idő után minden bizonnyal az új “BFF”-eddé fog válni. A játék maga elég összetett, online fut. A választott karakteredet egyes szintről, küldetések során kell feltornáznod a maximális szintig (mely most jelen állás szerint 90), majd ha azt elérted, minél jobb itemeket kell szerezned, hogy TE lehess a legerősebb, legepikusabb játékos a szerveren. Rengeteg olyan videó van a neten, ahol az igencsak “sportos” 30-40 közötti úriemberek egyszerűen ideggörcsöt kapnak, mert valami nem úgy sült el a játékban, ahogy eltervezték. Ezek csapják arcon aztán a laikust, hogy valójában mennyire be tud szippantani a játék egyeseket. Az sors iróniája, hogy bizony emberi áldozatokat is követelt már a WoW. Ez most hihetetlenül hangzik, de előfordult, hogy a játékosok napokig nem álltak fel a géptől a játék miatt. Nem mozogtak, a gépnél ettek-ittak, ott végezték el a szükségleteiket, így keringési problémáik támadtak, ami pedig a vesztüket okozta.

Call Of Duty (COD)

 

Számos rész megjelent már, kétlem, hogy lenne olyan, aki ne ismerné… Basic belsőnézetes lövöldözős játék, utánozhatatlan játékélmény, adrenalinfröccs. Végigzongorázhatjuk német, amerikai, brit, vagy éppen szovjet katonaként az első, illetve a második világháborút, vagy egy SAS kommandós szemszögéből darálhatjuk le a közel-keleti rosszfiúkat. Egy dolog garantált: a játék nem okoz csalódást a háborúk szerelmeseinek, vagy gyilkolászni vágyóknak. A régebbi részek nem is igényelnek komolyabb számítógépes konfigurációt, csupán egy szerverkeresőt érdemes letölteni hozzá, és mehet is a csapatás.

Ki tehet arról, ha ráfüggünk egy játékra?

 

Video-game-addiction

A játékgyártók szerint természetesen nem ők. Szerintük játékaik semminemű problémát nem okoznak. Azonban, egy játék akkor teljesedik ki igazán, ha minél magasabb szintet érünk el (márpedig a mai játékok nagy része erre van kiélezve), lássuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk: na jó, még ezt a szintet megcsinálom! Aztán persze kettőt pislantunk, és megrökönyödve tapasztaljuk, hogy az az idő, amit mi öt percnek hittünk, valójában két óra volt. (Ráadásul holnap stat. zh, és még ki se nyitottuk a könyvet). Igaz, a játékosokat semmi sem kényszeríti arra, hogy játszanak, ekkor jön a képbe az emberek személyisége. Mennyire keltette fel az érdeklődésünket a játék, mennyire vagyunk fogékonyak arra, hogy függővé váljunk? A Derby egyetemen ténykedő dr. Zaheer Hussain pszichológus szerint a játékfüggőséget igenis orvosolni kell, amiben nagy segítséget nyújtana, ha a játékgyártók úgy alakítanák ki játékaikat, hogy azok kevésbé legyenek addiktívak. A kutatók szerint, ha a fejlesztők nem tesznek komolyabb intézkedéseket például egy-egy küldetés hosszúságát illetően, akkor -Ázsiához hasonlóan- törvényben kéne szabályozni a játékok hozzáférhetőségét.

Ez valóban egy megoldás lehetne, de jelenleg Magyarországon ez nem olyan égetően nagy probléma. (Még!) Kétlem, hogy itthon az elkövetkezendő húsz évben tartanunk kéne ilyesfajta törvénytől, ugyanis – minden máshoz hasonlóan – körülbelül ennyi időt fog igénybe venni az, hogy ezt az intézkedést nálunk is bevezessék. Merőben más kategóia az online szerencsejáték itthon. Úgy tűnik ebben a véget nem érő párhacban az online szerencsejáték mérföldekkel vezet előttünk. Főképp a pókerre gondolok, mely véleményem szerint nem is annyira nevezhető szerencsejátéknak, mint inkább sportnak (valószínűleg ebben sokan nem fognak velem egyetérteni). Tény azonban, hogy az elmúlt években megnövekedett az online póker játékosok száma. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az oldalak rengeteg bónusszal és hirdetéssel próbálják magukhoz édesgetni a “könnyű” pénzre vágyókat, akik ha nyernek azért, ha buknak pedig azért, de szépen lassan elindulnak a függőség lejtőjén.

pok

Az okostelefonok még inkább erősítik a függőség problémát. A fejlesztők haladnak a korral (ők ne haladnának?), egyre több játék jelenik meg erre a platformra, így oldva meg, hogy szinte 0-24-ben hódolhassunk játékszenvedélyünknek.

Jelen állás szerint elég rémisztő a helyzet. Mindennapjainkat behálózzák az elektronikus kütyük, melyek oroszlánrészben felelősek ezen jelenségért. Lehetetlen megjósolni, hogy tíz év múlva hol fogunk tartani, azonban egy biztos: játékfüggőség volt, van és lesz is.

Végezetül az ígért tippjeim: hogyan is küzdjük le a függőségünket?
(klinikailag nem bizonyított!)

  1. Ismerd fel, és tudatosítsd magadban a függőséget!
  2. Próbálj meg más elfoglaltságot találni, például: sportolj, mozdulj ki, foglalkozz a barátaiddal!
  3. Fokozatosan csökkentsd a játékidőt!
  4. Ha egy hétig a 2. és 3.pont egyike sem teljesül, azonnal töröld le a játékot!
  5. Ha nem visz rá a lélek, kérj meg valakit!
  6. Ha nincs kit megkérned, akkor nagyon nagy bajban vagy, fordulj orvoshoz!

51979619_1377756130

 

További cikkek
Top