Szubjektív
2017. 10. 15. - Asbóth Sára

A zene világa

Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a zene szó hallatán? Számomra nagyon egyszerű a válasz: minden. Minden, ami érzelem pontosabban. A zene egy megfogalmazhatatlan dolog, mely minden ember életének egy bizonyos részét, ha tudat alatt is, de betölti, méghozzá nem is akárhogyan. Előcsalhat belőlünk jót, rosszat, vidámat, szomorút, valami vicceset, valami komolyat, csúnyát, szépet, haragot, boldogságot egyaránt. Mi más van még, ami erre képes? Minden, ami zene, érzelem. Minden, ami érzelem, zene. A különböző hangok, a dalszövegek, akár az effektek egészen az utolsó rezzenésig hihetetlen módon át tudják venni az irányítást az elménk felett.

Hogyan lehetséges ez? Lehetséges egyáltalán?

Hiszen ez mind maga egy csoda is lehetne, pedig csodák legtöbbször nem léteznek. A zene nem ismer határokat, nem véletlen, hogy megannyi zenei stílus van. Sokszor embereket különböztetünk meg a zenei ízlésük alapján, és ezt pontosan ugyanolyan egyszerűséggel tesszük, mint mikor az ember személyiségét a kutyájáról vagy az autójáról állapítjuk meg mindenféle állatorvosi vagy autószerelői végzettség nélkül. A fentiekben említett csoda, mely nem létezik, tán a zenében mégiscsak létezhet. A zene okozhat különböző hatásokat első sorban az érzelmeinkre hatva, de az egészségünk sem kimaradt elem ebben a témában. A zene gyógyít, felkavar, megnyugtat, kérdéseket tesz fel, máskor válaszokat nyújt. Maga a kommunikáció, mely akár szöveg nélkül is megfigyelhető a hangokon keresztül.
Mindannyian mások vagyunk, de sok közös is lehet bennünk, melyet elég egyszerű, de praktikus ismerkedés alapjául megtudhatunk az alábbi módon: ˝Na és Te milyen zenét hallgatsz?˝ A zene összekapcsol, összehoz, ismertet. Sokszor zenéből értesülünk a világ történéseiről, mintha beszélgetnénk valakivel, vagy az esti híradót néznénk a családdal.

Az összes művészeti ág közül a zenének van a legnagyobb, legközvetlenebb, a legösszetettebb hatása az emberre. Más ez mint az irodalom, a képzőművészet, vagy a film, már csak azért is, mivel az olvasáshoz, kiállításhoz, filmnézéshez idő kell, viszont a zene reggeltől estig, sokszor pedig estétől reggelig, tehát folyamatosan jelen van az életünkben. A rádió, a TV, a különféle MP3-ak/Ipodok  napestig ontják a muzsikát, és egy ideje már a mobilunk csengőhangja is valamely kedvelt dalunk.

A választék elképesztően nagy és változatos: a himnikus egyházi zenétől kezdve, a klasszikus muzsikán át, a swing, a jazz, a halhatatlan rock and roll, a 60-as évek beat zenéje, a rap, a techno, a rhytm & blues nagyjain keresztül napjaink divatos zenéjéig, nem is szólva a százezrek által kedvelt mulatós „gyöngyszemekről”.
Számos zenekart illetve egyéni előadót ismerünk, akiknek oly sok slágerét, sokszor egész albumát kívülről fújunk, és időnként önfeledten éneklünk vagy dúdolunk. Ha ezekre a dalokra gondolunk, néha elgondolkodtat az egyértelmű kérdés, hogy mindez hogy született, és miért lett ennyire sikeres?
A zene, mint az önkifejezés sajátos és izgalmas terepe mindig is sokakat indított arra, hogy zeneszerzéssel, vagy „csak” mások szerzeményeinek előadásával próbálkozzanak.  A próbálkozások kimenetele vegyes képet mutat. Sajnos igazán jó zeneszerzők csak ritkán születnek (Beethoven, Mozart, Liszt, Paul McCartney, Presser, Szörényi, Fenyő M.), sok a „mesterember”, akiktől a könnyen elsajátítható, de könnyen is felejthető produkciók származnak. Összességében rögzíthető, hogy a tehetség az alapja mindennek, ez igaz a zene lekottázására, és a megírt zene professzionális szintű hangszeres-, vagy hangszer nélküli előadására is.

Hogy lesz ebből ekkora üzlet?
Manapság az egyik legnagyobb business a zene, nem véletlen, hogy a több-kevesebb ideig top-on lévő zenekarok, előadók mellett gomba módra szaporodnak az újabbnál újabb bandák, a menedzserek pedig nem kevés pénzt áldoznak feltörekvő új arcok megismertetésére. Sok régi zenekar éli reneszánszát, és az efféle visszatérések mutatják, hogy egy-két banda nem véletlenül volt a népszerűségi listák élén annak idején, és sokaknál nem látszik a 60-70 éves életkor.
A zeneipar, különösen az eladott, letöltött muzsikák kapcsán a koncerteken, a több száz fesztiváli fellépésen bezsebelt honoráriumokra tekintettel manapság nagyon nagy üzlet.

Ha a zenéről esik szó, különösen hazai pályánkon rendkívül jelentős szerepe van a dalok írott szövegeinek, hiszen jobbára rólunk, a mi dolgainkról, a minket körülvevő szűkebb világról szólnak. Nincs igazán jó zene – kivéve a kifejezetten instrumentális muzsikát – jó vers vagy szöveg nélkül és mindez itt Magyarországon fontos nekünk, hogy értsük, hogy azonosulni tudjunk a dalokkal, majd ezeket énekeljük vagy felidézzük. Ezek az igazán jó dolgok, amik velünk megtörténhetnek zenei téren, de sajnos látnunk kell, hogy az évek óta zajló különféle zenei tehetségkutató műsorok mennyit tudnak ártani a jó zenének. Újabban tehetségtelen, önmaguktól ájuldozó ripacsok osztják az észt zsűriként, önbizalom-bajnok próbálkozók keserítik meg az estéinket (már ha nézzük őket). Kár ezekért a műsorokért, a rengeteg pénzzel kistafírozott produkció lassan a legalja mindennek. Mindezek mellett ezek a műsorok a tökéletes választ nyújtják arra a régóta fel nem tett kérdésre, hogy a régi már úgynevezett „retró” ismert zenék mellé hogyhogy nincs olyan megfelelő mai zene, melyet párosítani, akár összehasonlítani lehet a régi jó dalokkal, melyre azt mondhatnánk végre, hogy ez lesz az „új retró” pár éven belül? Eme tehetségkutatók nemes egyszerűséggel felkarolják a tehetségtelent, és elküldik a jót, a tehetséget. E látvány kihat az otthon ülő még nem ismert rejtett tehetségekre, és a visszavonulást, a meg nem próbálást eredményezi.

Mindezt félretéve, a zene örök, és mindig ott lesz a mindennapjainkban, hogy segítsen, hogy szórakoztasson, hogy gyógyítson és, hogy feldobjon.
Szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan világba születhettem, ahol már semmilyen zenei stílus nem tiltott, és megismerhettem ezt a csodát, mely önmagában egyetlen dologként ennyi mindent megértet velünk és segít nekünk. A zene által többek vagyunk, hiszen ahány ember, annyi zenei stílus.

És Te milyen zenét hallgatsz?

 

További cikkek
Top