Sport
2012. 09. 29. - Taylor

A kevésbé népszerű olimpia

A médiában alárendelt szerep jut a paralimpiának, legtöbbször csak az egyes eredményekről tudósítanak. Az élő közvetítés csak keveseknek érhető el, leginkább főműsoridőn kívül. Nem tartom igazságosnak, hogy ezekről az emberekről, akikben páran el sem tudjuk képzelni mennyi kitartás van, nagyon sokan elfeledkeznek, vagy tudomást sem vesznek az olimpiai játékok alatt átélt izgalmak után. Érdemes tudni a történetéről, szabályairól, vagy akár az idei paralimpiáról egy keveset.

Elöljáróban pár sor a történetéről: a Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetsége (ISOD) 1964-ben alakult meg. Eredetileg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfelelőjének szánták az alapítói ezt a szervezetet. Célja, hogy segítse a paralimpikonokat a minél jobb eredmények elérésében,  továbbá hogy felrázza és inspirálja a világot. Nagyjából persze mindenki tisztában van azzal, hogy mi is az a paralimpia. A testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportverseny, aminek mintája az olimpiai játékok. Az első fontosabb évszám 1948, ugyanis a kerekesszékesek első versenyeit ekkor rendezték az olimpiával párhuzamosan. A Fogyatékosok Világjátéka 1960-tól vált rendszeressé. Az értelmi fogyatékos sportolók számára is rendeznek olimpiát, de ez, valamint a siketlimpia a paralimpián kívül esik.

Az esélyegyenlőség érdekében a résztvevőket egy nemzetközi szakértői bizottság a testi fogyatékosságtól függően sorolja kategóriákba. Ami a játékok programjába idén visszakerülő értelmi fogyatékosokat illeti, ők három számban – atlétika, úszás, asztalitenisz – vehetnek részt, és a testi fogyatékosok kategóriaszámai (például az úszóknál 1-13: 1-10-ig a mozgássérültek, 11-13-as kategóriában a látássérültek) után ők kapják meg a következő számot, a 14-est. Az értelmi fogyatékosoknál az indulási feltétel a 75 alatti intelligencia-hányados (IQ).

Sokan úgy gondolják, hogy itt könnyebben lehet csalni, vagy, hogy a sportolók beosztása igazságtalan. Sajnos az ilyesmi feltételezések nem alaptalanok.  Azt tudni kell, hogy a sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják, hogy hasonló képességű sportolók versenyezzenek egymással, de nem minden sportágat párosítanak minden kategóriával, például a csörgőlabda kifejezetten a látássérülteké. Bizony az osztályozási rendszert csalásra is felhasználták. Értelemszerűen a sportoló másnak, súlyosabbnak állítja be a fogyatékosságát, mint amilyen.  Példának okáért,  2000-ben Sydneyben a spanyol kosárlabdacsapat többségében épkézláb tagokkal indult, és tisztázatlan módon ért el aranyérmet. A csapat az értelmi fogyatékosokra alkalmazott kritériumoknak sem felelt meg. Ezért 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben nem engedtek értelmi fogyatékosokat versenyezni. Létezik az a technika is, hogy mesterségesen megemelik a vérnyomásukat, például a gerincssérülés alatt okozott sérüléssel. A sérülés lehet a csontok szándékos eltörése, a lábak elszorítása, és nyomókötések felhelyezése. A gerincsérülés miatt a sportolónak nem fájnak ezek a módszerek, de megemelik a vérnyomást. A magasabb vérnyomás 15%-kal is megnövelheti a teljesítményt. Ez különösen a nagy állóképességet igénylő sportoknál hasznos, például a sífutásban.

Na de a történelmi háttér és csalások után térjünk át a 2012-ben elért sikerekre. Természetesen, első sorban magyar sikerekre gondolok. Valószínűleg augusztusban hébe-hóba a legtöbben hallottátok Sors Tamás nevét. Ez nem véletlen, ugyanis a londoni olimpia első napján a legjobb idővel jutott be a férfi 100 m pillangó (S9-es sérültségi kategória) fináléjába, ahol ezt meg is nyerte. Ő volt az első, akinek idén hallhattuk a nevét az aranyéremmel egy mondatban, de bőven akadnak még, akikre büszkék lehetünk. A 33 fős magyar csapat a 2 arannyal, 6 ezüsttel és 6 bronzzal túlszárnyalta pekingi teljesítményét. A paralimpiai éremtáblázatban Magyarország a 38. helyen végzett. További paralimpiai eredményeket megtekinthettek itt .

Egy ilyen témában hiba lenne kihagyni Oscar Pistoriust, aki az olimpiák történetének első művégtagokkal versenyző atlétája, aki indult az épek között is és a paralimpián is. A 400-as sikerével hatodik paralimpiai címét szerezte meg a sprinter, akinek születési rendellenességek miatt 17 hónapos korában mindkét lábszárát amputálták. A háromszoros paralimpiai bajnok Pistorius 45.44 másodperccel előfutamának második helyén ért célba, ezzel elődöntőbe jutott. Bár Pistorius az épek mezőnyében állandó státuszt vívott ki magának, a futását a mai napig viták kísérik, sokak szerint ugyanis előnyt kovácsol a speciális, ruganyos műlábaival.

Akadnak még jelentős különbségek, amik nem közvetlenül az időeredményekre és számokra vonatkoznak. A 2008-as paralimpia magyar érmesei csak tizedannyi díjazásban részesültek, mint az ép olimpikonok, mondván, hogy ők nem olimpikonok.  2012 augusztusában  az épek olimpiáján egy arany éremért  35 millió forint járt, míg a paralimpián az első helyezett 23 millió forintot kapott. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy erről mi a véleménye, a többség meglepődött ezen a magas összegen, mondván, hogy ők nem olimpikonok. A pénztől eltekintve, szerintem legalább annyit megérdemelnek ezek a nem mindennapi emberek, hogy a médiában ne csak alárendelt szerep jusson nekik.

További cikkek
Top