Kultúra
2013. 09. 27. - Palika

5 film, amit soha ne nézz meg!

Manapság óriási divatja van a filmkritikáknak, egyre több online felületen olvashatjuk, vagy Youtube-on videók formájában nézhetjük az éppen aktuális mozielemzéseket. A hollywoodi filmstúdiók elkorcsosulásának köszönhetően kedvünkre válogathatunk a XXI. század rosszabbnál rosszabb filmkópiái közül.

Mielőtt belekezdenék a borzalmak véleményezésébe, fontosnak tartom leszögezni, hogy nem átlagos, hétköznapi zs-kategóriás filmekről lesz szó. Nem fogom Adam Sandlert ócsárolni (ezt a feladatot meghagynám a jelen “nagy filmszakértőinek”), és az Álom.net sem lesz terítéken. Igyekeztem olyan anyagokat összegyűjteni, amiket kevésbé ismer a közönség. A következőkben nem lesz sorrend, tehát a számozásra ne rangsorként tekintsetek, felesleges is, mivel mind óriási bűntett az emberiség ellen.

1. XL szerelem // Phat Girlz (2006)

A legborzasztóbb mondanivalóval rendelkező film, ami valaha a vászonra került… A célközönség az amerikai túlsúlyos emberek rétege. A történet pofonegyszerű: alanyunk Jasmine (igen komoly súlyfelesleggel küszködik) fejébe veszi, hogy betör a divattervezők világába, mégpedig egy külön csak rendkívül telt hölgyeményeknek szánt ruhakollekcióval. Persze sikertelen a szakmában, mivel oly sokan bántják a külseje miatt. Főhősnőnk nyer egy kétszemélyes utazást a Palm Springs-i szállodába, ahol megismerkedik Tundéval aki egy nigériai orvos, és él-hal a teltebb lányokért. Remélem nem kell kifejtenem, mi lesz a végjáték, abszolút szerelmi happy end. De, mint legfelül említettem, a film lényege csupán annyi, hogy zabálj minél többet. Hidd el, hogy ez mennyire jó neked, te így gyönyörű vagy! Azt pedig felejtsd el, hogy egészségtelenül élsz, akár mozgáskorlátozottá is válhatsz, ami pedig a hab a tortán, az az instant cukorbetegség. Tipikus amerikai agymosoda, ostobaság, ami elhiteti a sok millió túlsúlyos emberrel, hogy semmi probléma nincs az életükkel. Soha nem szabadott volna moziba kerülnie. A továbbiakban kitérhetnék szakmai dolgokra, de felesleges, mert azokban is toronymagasan a nézhetetlen kategóriát képviseli ez a filmnek csúfolt borzadály.

2. Rap, Revü, Rómeó (2004)

Mindig kell egy magyar is! Az IMDb-n nevelkedett közönség biztosan az Álom.net-et várta, de én a Rap, Revü, Rómeót helyezném a listámra, mint a legrosszabb magyar film. Sajnálatos, de tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt szűk 10 évben igen sokan látták, ebből kifolyólag a történet mindenkinek ismerős lehet. A sztori központi karaktere Dodi bácsi (Gálvölgyi János), aki a Keresztapa Don Corleonéját szeretné megtestesíteni VIII. kerületi környezetben. Itt is a legnagyobb probléma a filmmel, hogy ez egy alapból halott koncepció. Létezik bárki Magyarországon, aki a 90-es évek egyik legnagyobb humoristáját el tudja képzelni egy maffiavezér szerepében? Nem. Gálvölgyi nekem nagy kedvenc volt gyermekkoromban, de itt, a Revüben, mintha nem is őt láttam volna. Csak egy idős bácsi, aki pár forintért hülyét csinált magából és a szakmából, amit annyira szeret hangoztatni, hogy haldoklik. Továbbá nevetséges Stohl András és a kínai maffia konfliktusa, amire még teljesen indokolatlanul rá is tesz egy lapáttal a Kalányos Rap Team. Számomra az egyetlen értékelhető momentum az volt, amikor hátulról jól fejbe verték Gálvölgyit – biztosan nagyon keménynek szánták a pillanatot, de engem mégis valahogy a röhögés kapott el…

3. Egyedül a sötétben // Alone in the Dark (2005)

Ez egy olyan film számomra, amiből (annak ellenére, hogy kétszer is láttam) semmire sem emlékszem, csak a sok borzalomra, rémképre, amik örökre beleégtek a retinámba. A történetről felesleges szót ejteni, mert egyszerűen nem rendelkezik a film ilyesmivel, de ha mégis, akkor legyen elég annyi, hogy egy természetfeletti jelenségekre szakosodott magándetektív megmagyarázhatatlan dolgok után kutat. Roppant izgalmas, ritkán foglalkozik a filmipar ilyen témákkal… A forgatókönyv legfeljebb egy WC-papírnak lenne jó, annyira zagyva az egész történet. A rendezőt, Uwe Boll-t megpróbáltam azonosítani Ed Wood-dal, sikertelenül. Előbbi filmjei cseppet sem mókásak, lényegében lapos, elnyújtott érdektelenségek az utóbbival szemben (pedig Ed Wood… korábbi cikkünkben olvashattok róla). A nézhetőség illúzióját a magas költségvetéssel elérhető eszközökkel próbálták fenntartani, mint pl.: fényképezés, alapanyag, jól csengő nevek a stáblista elején, fantáziátlan trükkök. Az előbb felsoroltak  élvezhetetlenek, amire a legtöbb pénzt áldozták, az is hulladék. Amit pedig képtelen vagyok megérteni, az az, hogy Christian Slater hogyan adhatta a nevét ehhez, miközben ő lényegesen jobb színész.

4. Rottweiler – A halálkutya // Rottweiler (2004)

A világegyetem egyik legrosszabb filmje, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy juthatott ez valakinek az eszébe. Általában többre tartom az európai filmeket az amerikaiaknál, de ez a spanyol produktum kinyitotta a bicskát a zsebemben. Egy fiatal szerelmespárról szól, akiket egy modern technológiával feljavított rottweiler kutya üldöz egy országon keresztül. A leginkább zavaró mégiscsak az, hogy bár XXI. századi film, a kutyát mégis egy múltszázadi animációs technikával készítették. A film megtekintése közben arra gondoltam, hogy a rendező vajon hogyan vette rá a színészeket, hogy szerepeljenek ebben a legutolsó zs-kategóriás filmben? Sok hasonló film született az elmúlt időkben, de ez túltesz az összesen. Ráadásul ez nem egy szándékos trash-film, hanem teljesen komolynak szánt akció-horror-sci-fi. Az Asylum filmstúdiónál még megértem, hogy direkt ilyeneket csinálnak (ezért sem sorolom ide a filmjeiket), de itt abszolút nem érzem az iróniát. Ahogyan a címben is említettem: SOHA!

5. Az idegen és a vadász harca // Alien vs. Hunter (2007)

“Figgus: Ez olyan mint a legveszélyesebb játék intergalaktikus stílusban.
Hilary: Mióta vagy ilyen költői?
Figgus: Mióta te ilyen durva motoros bige vagy!”

Scott Harper feltörekvő rendező büntetett 2007 végén. Az ambiciózus direktor elkészítette saját Alien vs. Predator remake-jét. A teljes 85 perces játékidő egészében sorvasztja el az agyadat, de nem csak szellemileg visel meg, hanem fizikailag is képes fájdalmat okozni a nézőnek. Harper fő profilja a vizuális effektek elkészítése volt, amit itt rendezőként is előszeretettel használt. Alfred Hitchcock-ot és Stanley Kubrick-ot is megszégyeníti filmművészeti kreativitásával ebben a filmben. Képes volt felvenni egy éjszakai jelenetet nappal, amit később egy sötétkék szűrővel változtatott át. Az összes beállítás hasznavehetetlen, minden jelenet úgy van fényképezve, hogy kellemetlen legyen az emberi szemnek. Néhány szekond plánban (portré) a színészek kicsúsznak a kamera fókuszából. Röviden és tömören filmtechnikailag az egész produkció katasztrofális. A cselekmény teljesen következetlen, egymást követik az értelmetlen dialógusok. Rengeteg karakterrel dolgoztak, bár ezek a “színészek” elég valószínű, hogy az utcáról lettek behívva. Mind-mind általános iskolás színjátszócsoport szintjén gúnyolták a szakmát. A végjátékba egy hatalmas csavart szántak (ez is a forgatókönyv zsenialitását tükrözi (ha volt egyáltalán)), de biztos vagyok benne, hogy ezt a világon senki sem értette.

Remélem sikerült mindenkinek elvenni a kedvét a fentebb felsorolt filmektől. Ha valamilyen véletlen folyamán találkoznátok ezekkel a borzalmakkal, akkor messze kerüljétek el őket. Akik pedig az öt közül láttak már akár egyet is, azokkal mélyen együtt érzek.

További cikkek
Top