Közérdekű
2014. 10. 25. - gyorik agi

20-ra lapot! III. – Lőrinczi Gergely és a Sté

Aktuális cikksorozatunkban olyan fiatalokkal készítünk interjúkat, akik huszonévesen is mertek kockáztatni. Saját ötleteik alapján kezdték, most pedig egy sikeres vállalkozással a hátuk mögött osztanak meg néhány “műhelytitkot”. A folytatásban egy olyan embert ismerhettek meg, aki nem csak gondolkodásban, de a divatban sem egy mindennapi figura.

Mi inspirált, hogy elkezdd ezt a vállalkozást?

Mindig érdekelt a divat, az emberek utcai viselete, leginkább az, hogy mit hordanak a hétköznapjaikon. Nem az, amikor elmennek valahova, és különösen odafigyelnek arra, mit vesznek fel, hanem amikor csak kikapnak valamit a polcról. Régen sokat jártam le a városba, kiültem és figyeltem az emberek ruházatát. Ez volt a programom, nagyon érdekelt. Külföldön is szerettem megfigyelni és összehasonlítani a magyar emberek szokásaival. Szép lassan kialakult, hogy szeretnék valami olyat csinálni, amivel az emberek többek lehetnek az utcán, hogy ne jöjjön szembe velük ugyanaz a minta. Foglalkoztatott, vajon mivel lehetne feldobni a hétköznapi viseletet, hogy minél egyedibb legyen. Leginkább 15-28 évesek körében gondolkoztam. Kísérletezni kezdtem technikákkal, hogy egy alap mintát hogyan lehet mindig mássá tenni. Hogyha kettő hasonló kinézetű ruhát veszel, mégse legyen ugyanolyan, hanem térjen el egymástól, apró hibák vagy véletlenek által jöjjenek létre új minták. Körülbelül két évig agyaltam ezen. Fejben volt a legnehezebb elindítani, de ha ott már eldöntötted, hogy tetté váltod, akkor utána minden megy magától. Valahogy így született meg végül maga a sté is, egy nap felkeltem és azt mondtam: „Jó, akkor legyen ma.” Leültem, megcsináltam a logót és elindítottam a Facebook oldalt.

Hogy született meg a technika?

Ennek a technikának bizonyos fázisai elterjedtek abban a körben, ahol mozogtam, ugyanis punkok és skatepunkok közt nőttem fel. Tudni kell róluk, hogy nagyon kreatívak, viseletüket például maguk állítják össze: farmernadrágjaikat smirglivel koptatják, ruháikat átszabják, színezik, felvarrókkal és színes textilekkel egészítik ki. Így sikerült összeraknom nekem is a saját elképzeléseimmel egy újfajta technikát.

3

Mindent te csinálsz ebben a vállalkozásban, vagy van segítséged?

Mivel az eredeti szakmám az fotós, a grafika pedig az évek folyamán rám ragadt, igen, egyelőre mindent én csinálok. A sté arculatát én készítettem, a fotókat, a koncepció összerakását, a grafikai részét és a marketinget is, sőt, néha még a kiszállítást is. Szerencsére a fotós szakmából vannak ismerősök, így a sminkes és a fodrász is megoldott volt a fotózásokon.

Mit tanultál, vagy mivel foglalkoztál a sté előtt?

Érettségi után Nyíregyházán tanultam, földrajz szakon. Bejártam más szakok óráira is, kíváncsi voltam, érdekel-e annyira ez az egész, hogy esetleg öt évig tanuljam és utána csak ezzel foglalkozzak egy életen át. Nem nagyon találtam meg a helyem. Akkor éreztem, hogy nekem a kreatív szakmában kellene dolgoznom. Ezután kezdtem el Pesten egy fotós iskolát, és innentől kezdődtek el a véletlenek.

 1

Milyen véletlenekre gondolsz?

Nagyon fontos, hogy amit csinálok, arról érezzem, hogy működni fog-e, vagy sem. Ha egymás után maguktól történnek jó dolgok, akkor azt folytatni kell. Példának okáért: elkezdtem a márkát, másnap megkeresett egy bringás srác, hogy támogassam őt. Jött a gondolat, hogy milyen király lenne, ha valakit támogathatnék a Punnany Massifból. Nem sokkal ezután egy ismerősömön keresztül találkoztam Szekeres Norbival, aki azért jött be hozzám a Heinrich Alkotói szintre, hogy nagyobbra cserélje a pulcsiját, amit a barátnőjétől kapott. Azt mondta, szívesen hordana több sté pólót is, így adtam neki ajándékba párat. A csapat is érdeklődik a cuccok felől, de erről többet még nem árulhatok el.

Ez volt a véletlen egyik fele. A másik pedig az eljárás, amivel dolgozom, ami érzékeny technikák sokasága. Amikor kitalálok egy új mintát, sokat kockáztatok. Megesett olyan, hogy valamivel kevert pamut volt az alapanyag és az nem rozsdás hatású lett, hanem szürke. Ennek ellenére megmutattam a megrendelőnek és miután rábólintott, elküldtem neki, mert úgy gondolom, hogy ez még teljesen belefér, mivel ennek a márkának ez a lényege: a véletlenektől növekszik és a véletlenek hozták létre. A minták is szabálytalanul generálódnak, kicsit persze korlátok közé szorítva, de mindig máshogy terjednek el az anyagban.

Sok olyan véletlenül született lehetőség van, ami az embereket kizökkenthetné a megszokott kerékvágásból, egy rossz ciklusból, amitől sokkal jobb lehetne az élet, vagy minden megváltozhatna. Ahelyett, hogy ezzel élnének, sokan önsajnálatba esnek. Igaz, hirtelen váltás lenne, mindent felforgatna, de boldogabb emberekké válnának. Persze én sem tudok mindig élni vele, mert sokszor elmegy mellettem, nem szól, hogy itt van. Viszont amikor megfogom, akkor szokatlan dolgok történnek az életemben.

A multik dolgozói is megtehetik, hogy élnek a véletlenekkel, csak talán ők még nehezebben veszik észre. Mert egyszerűbb reggel bemenni a munkába, este hazamenni, megvacsorázni, kicsit játszani a gyerekkel, másnap ugyanezt megtenni és közben azt mondani, hogy milyen rossz. Lehetne például „véletlen” az, hogy fogja az egész családot pénteken, gondol egyet és elviszi őket egy hétvégi kirándulásra, akár sátorozni. Ettől lesz a családban egy burkolt harmónia, és ez segít életben tartani egy házasságot is…

A sté weboldala és Facebook oldala

2

Mennyire követed az öltözködési trendeket?

Abszolút, mindenből a legtrendibbet!
Nem érdekel a divat, azt hordom, ami tetszik
Inkább kisebb, kevésbé ismert ruhaboltokban vásárolok, szeretem ha egyedi cuccaim vannak
Csak a turi!

További cikkek
Top